Z3 dzsembori

                                                                        BMW Z3

                                     (Wörlein,Siku,Maisto,Hot Wheels,noname)

                                                                            összehasonlító teszt

Elnézegetve a BMW sort, megláttam, hogy már négy különböző Z3-as is van benne. De olyan furcsán különbözőek voltak. Eljött hát az idő, hogy összehasonlítsuk őket, meg a gyártóik mérőeszközeit.

A szóban forgó áldozatok a  Wörlein, Siku, Maisto, Hot Wheels, nonémkínai termékei. Mivel nem egy léptékűek, így ezt a szempontot most figyelmen kívül hagyom, de a kasznik formája, arányai így is összevethetőek.

Végül egy kis Z3 történelem.

Púpos ikrek

 Porsche 911 speedster

(Maisto)

dualteszt

 Ritka együttállásnak lehetünk tanúi. Az amúgy sem túl gyakori 911 Speedster modellváltozatából egyszer csak összejött kettő példány is. És mindkettő piros.

 

Az egyik példányról már volt szó jóval korábban, ám a csak most gurult elém. Persze, hogy kívánkoznak fotós összehasonlításra. Bár mivel testvérek, túl sok különbség nincs köztük. Inkább csak apróságok. De mindenek előtt nézzük meg, hogy miről is van szó.

Adott egy tető nélküli Porsche, amit az angol nyelvű convertible néven emleget, nálunk simán lekabriózzuk. Amúgy aki nagyon ott van szeren nem is ilyen mezei tetőnélkülit vett annak idején, hanem egy roadstert. Vagy speedstert? Nézzük csak mik is a fellelhető különbségek a kettő között.

A speedster kezdettől fogva egy könnyű súlyú, nagy teljesítményű, egyszerű belterű, eső ellen alig védő vászontetővel ellátott, esetenként felcsatolható műanyag oldalablakkal rendelkező, krómozott keretbe foglalt alacsony és - gyakran csak a vezető előtt - szélvédővel bíró kocsi volt. A roadster ennél már kicsit többet tudott, de még nem érte el a kabrió szintet. Vagyis már egy kicsit magasabb és szögletesebb szélvédővel rendelkezett, letekerhető üvegablakai voltak, nagyobb tetővel bírt és a hátsó ablaka is már ablaknak volt nevezhető a speedster fénybeeresztő nyílásával szemben.

 A kis technikai kitérő után nézzük a szélvédős testvért. Annyival előnyösebb helyzetben van, hogy a szélvédője megvan még. De lehet, hogy éppen ez a hátránya is - elméletileg. Szerintem túl nagy, vastag is és a valósághoz nem sok köze van. Egy kisebb darab sokkal jobb lett volna. megkockáztatom, hogy a szélvédő nélküli másik darab talán még valósabb is, ebből a szempontból.

 

 A másik különbség a keréknél van. A korábbi esetben én kicseréltem már a kerekeket egy szebb darabra. Ha a mostanit nézzük akkor ez biztosan érthető is. Az is látszik, hogy egy lámpa színezés meg egykét másik színes folt mennyit dob egy ilyen tömör piros karosszérián. Ha ma adnák ki már biztosan lenne ilyen rajta gyárilag is. 

 

Ki hogyan mér?

 BMW Z8 összehasonlító

(Majorette vs. Maisto )

dualteszt

Mindig is rejtély volt előttem, hogy amikor egy autót lemodelleznek, akkor vajon hol csúszik el sokszor a dolog? Hol van az a pont amikor a mért adatok helyett valami fals méret kerül a képbe és ettől az egész kocsi torzul. Vagy direkt módosítanak bizonyos részeken, hogy esetleg statikailag jobb legyen az összhatás? De akkor a másik cég hogyan tudja mégis megoldani? 

A képek önmagukért beszélnek, lehet összenézni őket. Mindenesetre szívesen belelátnék a kisautók méretvételi-modellezési folyamatába, így a 21. század digitális világával körülvéve. Hol lép be a humán-gazdasági vonal a szigorúan mérnöki munkába. A korrekt összehasonlítás érdekében egymáshoz illesztettem a kettőt illetve egy, az eredetiről készült oldalnézetet és elláttam segédvonalakkal is az ábrát.

Mi addig is nézegessük ezt két igen szép kisautót, amikről már volt szó korábban.

Tűzoltóautók 15.: A sportos főnök

 Chevrolet Impala SS 1965 

 (Maisto)

bemutató

Ez a kisautó egy igazi unikum: ilyen állat nincs is. Merthogy a kérdéses Impala egy sportosnak mondott autó a maga kétajtós kupé kivitelével. Vélhetően a gyorsaságával sem lehetett gond hiszen a nagyobbakat 6,7 literes V8-as motor hajtotta. Ügyesnek és eredetinek talán nem mondanám a nagy tepsi formát, hiszen akkoriban sok autó volt ilyen trendi. Az Impalák negyedik sorozataként készült 1965-1970 között. A kétajtós kupén túl természetesen volt belőle négyajtós szedán, kombi és kabrió is.

Azonban tűzoltóság megfelelő beosztásban és rendfokozatban levő vezetői nem kupékkal szaladgáltak az eléggé biztos. Mindez nem von le semmit a kisautó értékéből, hiszen ha egy kicsit a fantasy irányából vizsgáljuk a dolgot, akkor viszont teljesen rendben van.

Csakúgy, mint a kisautó maga. Hiszen a nagyokat erősen megszégyenítő kivitelű a kisautó. Az arányokról most nem esik szó, mert teljesen tökéletesek. Alulról kezdve a vizsgálódást, talán a kerekei a legkevésbé valamit is hozzáadó tényezők az összképhez. A Maisto egyenkereke nem rossz amúgy, szép, arányos és még valamiféle dísztárcsa/felni kombinációt kiadó közepe is van. Viszont szépen beültették a kaszni alá, elöl-hátul, így még laposabbnak látszik az autó. 

A karosszéria kimunkálása is perfekt: nincsenek sorják, a vékony élek, bemélyedések, domborítások nagyon a helyükön vannak. Olyan szinten kell ezt elképzelni, hogy az ablakok gumikéderei is ki vannak domborítva. Ugyanez igaz a szépen csillogó műanyag elemekre is. Ami itt érdekes, hogy az első és hátsó krómos homlokfal nincs egybeöntve a padlólemezzel. A hűtőrács bordázata például egészen bámulatosan precíz. Továbbhaladva a teteje felé a piros villogó is szép. Színre, formára és méretre is. Itt a mérettel szoktak volt hibázni a kisautók tervezői, elsősorban a Matchbox ötven évvel ezelőtti mérnökei.

A beltér is igazán klassz, bár a fekete szín miatt csak erősen bevilágítva láthatóak itt-ott a finom részletek. Ám ha sikerül belepillantani, ott olyan finomságokat látunk, mint például az ülés kárpitjának hosszanti, sűrű bordázata, vagy a szőnyeg barázdált felülete (csak nagyítóval és erős fénnyel bevilágítva jön elő a látvány). A műszerfal ugyanilyen részletességgel kidolgozva. Viszont milyen meglepő: mindezen finomságok ellenére, nincs benne kormány!

Az autó alján a sebességváltó, a kipufogórendszer és a hátsó híd van kiöntve a padlólemez anyagából. Azért, hogy mégis jól nézzen ki a kipufogócsöveket és a dobokat valamint a váltót ezüstös fényűre festették. Ez is szép megoldás, de csak akkor látszik, ha alánézünk. És itt látszik egy másik meglepetés: a kocsi alja csavarozva van a kasznihoz, a megszokott szegecs helyett. 

Az autó dekorációja is kiváló minőségű. Nyilvánvalóan fantázia műve egy része de annak is a legkiválóbbika. Nincs eltúlozva, az amerikai rendőr-tűzoltó személyautós keretek között még reálisnak is mondanám. Ami a tamponnyomást illeti nagyon finom kis feliratok vannak rajta körben. Az oldalán a Super Sport felirat igazán csak nagyítóval olvasható. A kilincs az ablakkéderek és a rendszám is kidolgozva, de még a króm hűtőrácsra is jutott egy kis fekete, tudván hogy ott sem csillog az egész felület, van azon luk is valamennyi. Vagy az első ködlámpák enyhe besárgítása. De még a négy fényszóró felülete is dekorálva van. Ilyet nem láttam még kisautónál.

Összességében  elmondható, hogy a Maisto ezzel a kisautóval igazán kitett magáért, felsőkategóriás modellt sikerült csinálniuk, amit ezentúl még nagyobb örömmel illesztek a tűzoltóautós sorozatomba, tudván a rajta-benne lapuló finom részleteket..

Duroplast again

Trabant - csatlós vagy műhold?
felújítás

A Trabiról - annak aki nem ismerné - már volt szó itt, ezért ezt nem is ragoznám tovább. De a nevének magyar jelentésén el lehet meditálni. Ugyanis a címben jelezett két értelmezése is helytálló lehet akár. Mind a két értelmezésében is az embert szolgáló, a gazdája körül tevékenykedő valami lehet. A kocsi tervezésekor is nyilván az járt a felelős emberek agyában, hogy egy Trabant olyan nagyszerű, hogy minden körülmények között a gazdája rendelkezésére áll, segíti eljutni bárhová is akar menni. Nyilván erről az örökös tettrekészségről megoszlik a volt Trabant tulajdonosok véleménye. Azért műszakilag nem állt olyan szinten, hogy bárhová bármikor meg lehessen vele érkezni. De a korabeli csatlósok között is bizonyára voltak engedetlenebbek és nem minden műhold sem működik tökéletesen.

Az én Trabim is csak egy felújítás erejéig érdemes a szóra. Már volt a kezem között ez a Maisto modell, akkor ez készült belőle. Itt csak egy Golf 3 eredeti kék színét kapta meg, ettől lett kissé más. A Maisto minősége ebben az esetben sem veri igazán a csillagos eget, egy jó közepes szintű kisautó ez. De játszáshoz elég.

VW Baja

Majdnem Buggy sikerült

Történet a dűnék közül

A Baja (ejtsd: „baha”) elnevezés ezúttal nem hazánkból a Sugovica melletti kisvárosból származik. Sokkal inkább az amerikai Baja (állam Mexikóban) a névadó a maga homokos dűnéivel. Tulajdonképpen egy Volkswagen Bogár átalakításról van szó. Úgy variálták meg a kocsit, hogy homokos, sivatagos, dűnés helyeken, tengerparti fövenyen is el tudjon menni, jóllehet nem rendelkezik valódi terepjáró képességekkel. Minimális karosszéria csonkítással, egy kis hasmagasság emeléssel, nagyobb kerekekkel manipuláltak.

Az első példány a késő hatvanas években épült mintegy olcsó válaszul a ManxMeyers féle buggykra. Nyilván ez az átalakítás is megtalálta a maga vevőkörét, ezért az átalakító kit gyártása is beindult rövidesen. A Miller-Havens volt az egyik ilyen első cég. A fehér színű karosszéria, nagy kerekek, műanyag karosszéria elemek, nagy kerékkivágások, áthelyezett lámpák, levágott motorházfedél jellemezték az átalakítást. Természetesen az eredeti kocsi mintájára számos házi készítésű megoldás is született többé-kevésbé fölhasználva az eredeti ötleteket és kiegészítőket. Többen a motort is megpiszkálták, hogy még jobban menjen a gép, fölhasználva a későbbi, erősebb levegős boxerek alkatrészeit vagy magát az erősebb motort.  A lökhárítókat acél csövekre cserélték melyek sokkal inkább védték a padlólemezt és a motort is a sérülésektől. Hosszabb lengéscsillapítók biztosították a nagyobb rugóutakat a nagy kerekekhez. A beltér is inkább versenyzős volt a sok műszerrel a jobb ülésekkel és a bukókerettel.

Ugyanez kicsiben 

A kisautót a Maisto követte el. Jól tette, hiszen nagyon jól visszaadja az igazi homokdűne szelő Bogarak hangulatát. Nyilván a színt egy kicsit túltolták - a valósághoz képest, ahol is a metálszín és a homok nem mindig szerencsés párosítás - de kisautóként ez nagyon ütős. Kiváltképp, hogy még gyorsítócsíkokkal is próbálkoztak. Azokon még lehetett volna egy kicsit csiszolni de nincs vele különösebb baj. Érdekes megoldás az üvegezett napfénytető, ami a valóságban nem létezett (csak fémből készült tolótető) de itt viszont nagyon jól mutat. Az első lámpák szépen bekerültek középre, ahogy igaziból is lenniük kell a Baják esetében. 

A kasznikiemelés is rendben van, arányos. Csakúgy mint a kerekek: nagyok, ballonosak ámbár hátul talán egy kicsit szélesebb is lehetne. Maga a kerékhelyzet sem sztendert, az is szélesítve van, ami újabb jó pont. A sötétített ablakok miatt nyilván a beltér nem létezik, de nem is nagyon hiányzik. Jó még az első védőrács, mely a futóművet hivatott óvni a buckáktól illetve valamelyest a lökhárítót is helyettesíti. Ugyanez megvan hátul is bár nem annyira szépen kidolgozva, így nem könnyű beazonosítani. Hátul, a típusnak megfelelően hiányzik a motorházfedél nagy része és kilóg a motor. Hát ezt csak imitálták rendesen. A hangsúly a kipufogón van, de azon nagyon. Króm is meg nagy is meg ki is áll eléggé a megszokott síkból.
Összességében nagyon rendben van a kisautó ajánlom mindenkinek, szép darab a gyűjteményben a VW sor megfelelő helyén. 

Piros VW vs. Piros VW 2. rész

Avagy mivel arányos a lépték és miként?

Mivel a kisebbik piros Bogár elemzése már a múltkor megtörtént, immár a másik autóra helyezzük a hangsúlyt. Mivel tud többet vagy kevesebbet egy hasonló, vitrincélra gyártott, de az előzőekben bemutatottnál másfélszer nagyobb kisautó. A kis nyomozás után kiderült, hogy egy 1973-as modellt mintáztak meg és próbáltak léptékhelyesen elkészíteni. Nézzük sikerült-e nekik és milyen mértékben, részletesen, ismét alulról fölfelé haladva, az előzőekben követett logika szerint.
 
Az alja itt  is nagyjából van kialakítva. Van ami van, de a látvány többsége elhagyódott. A kerekek itt is ismét nagyon rendben vannak, formára. Olyannyira, hogy a dísztárcsa más, krómozott anyagból van rápattintva a felni szürkés árnyalatú műanyagjára. Mint a valóságban. És itt a dísztárcsa is korhű. De azért itt is becsúszott egy két kis baki. Az eredeti VW felnin nyolc ovális luk van, ezen pedig tíz. A mérete pedig nagyobb, mint kéne. Az eredeti 15"-os felnik külő átmérője 41 centis, ezt 24-gyel elosztva   17 mm-t kellene kapnunk, szemben a meglévő 19 mm-rel. A guminál is van benne bőven többlet. Ettől csúszik be a kerék a sárvédőívek alá, mintha ültetve lenne. Ebben a léptékben ez már sok. Kár érte.

 

 

Megszámolhatók a felnilukak, és a gumiátmérő túlzottsága is fellelhető

Az első kerék itt kormányozható. Valamennyire és főképpen elvileg. Ugyanis nincsenek a kormánymechanikában mozgó alkatrészek, csak egy lágyra és rugalmasra tervezett de kissé keményre gyártott, egybeöntött elem. Ez, pontosabban ennek a flexibilitása hivatott volna a minimális kerékelfordulást biztosítani. Ez így ok. Egy kicsit meg is mozdul a kerék, de a csomagoláskor úgy bepréselték a dobozába, hogy a műanyag megjegyezte azt a pozíciót és bekeményített. Azóta csak érezni, hogy ezt valamikor - legalább egy kicsi - mozgásra tervezték. Hátrafelé haladva a fellépő jó, de a kicsivel ellentétben nincs rajta az éllezáró fémcsík imitáció. Másrészt viszont a hátsó kerék mögött egy sárfogó gumilemezt alakítottak ki. Ez ritkaság a kisautós világban. Az igazi autók történetében egy időben ez a felszereltség része volt, aztán változtak az idők. Ma már csak apróbb imitációival találkozhatunk egyes autóknál.

 

Szép gumikerekek (enyhén kanyarba fordulva egy életre) lapos dísztárcsával és logoval

 

A lökhárítók fekete csíkja kár, hogy nincs színezve. Viszont jól látszanak a sárfogó gumik, mint extrafelszerelés. A kipufogócsövek lehetnének hosszabbak

 

Túlméretezett és nem kifestett díszlécek és kilincs. Viszont ott van az ablak mögött a rácsimitáció.

A lökhárító itt teljes egészében a sínes verzió, tehát korhű, még a középen rajta levő gumi lezáró csík is megmintázódott, de sajnos nem fekete színű. A festékkel amúgy is nagyon spóroltak, erre majd a későbbiekben is visszatérünk. Az autó karosszériájának a szép első-alsó ívét ennél is levágták. A kipufogó itt is rövidebb a kelleténél. Meg vastagabb, meg fekete. Nézzük a lámpákat! Hát itt már sokkal gagyibb megoldásokat találunk, mint a kisebbik példánynál. A hátsó lámpa kompletten csak egy karosszériából kiformázott fém nyúlvány. Tovább rontja a képet, hogy az eredetitől eltérően a nagyobb méretű hátsó búrát próbálták ábrázolni. Ez csak 1974-től volt (bár az augusztusi váltás miatt még akár jó is lehet). De a festés hiánya nagyon zavaró.

 

 

A hátső lámpa és a lökhárító ahogy kicsiben és ahogy eredetiben kinéz

Az első lámpa már ugyan egy vékony króm keretből és egy átlátszó műanyagból áll, ami ugyan nagyon dicséretes, csakhogy a formájával nem sokat foglalkoztak. Ennél az évjáratnál ugyanis már évek (1967) óta az úgynevezett állólámpa volt. Állónak a lámpa sík és függőleges üvegjét kell érteni. A keret pedig hozta az átmenetet a sárvédő dőlt első íve és a lámpa függőleges üvege között. Nos erről itt szó sincs. A lámpa se nem függőleges (ahogy kéne lennie), se nem döntött ahogy mondjuk az 1967 előtti (pre) változatoknál volt. Ez egy kissé (éppen nem függőleges) döntött de domború lámpa, amolyan középutas megoldás. Ez is egy kicsit meg az is egy kicsit. Az indexek is a hátsó lámpák stílusában domborodnak ki a sárvédő anyagából, semmi festéssel. Kár érte, mert ebben a léptékben ez már kötelező lett volna. Arról meg nem is beszélve, hogy a Bogarak egyik jellemzője/szépsége ez a fajta indexlámpa kialakítás.

 

A bizonytalan hovatartozású elsőlámpa, az eredeti profilhoz képest

A karosszériát tekintve összességében nincs benne kivetnivaló. De részleteiben azért találunk említésre méltó részletmegoldásokat, amik mellett nem mehetünk el szó nélkül. Mindjárt itt van az első szélvédő. Abszolút nem illik ide sem a formája sem a domborúsága. Az ilyen formájú és és domború első szélvédő csak a párhuzamosan gyártott 1303-as változatnál jelent meg.  Viszont ott domborúbb volt és az autó teljes eleje másképpen nézett ki. Ez az elem tehát kimeríti a kakukktojás fogalmát.

 A szélvédő ivelése nem elég nagy, ha 1303-asról beszélünk. A tükör tökéletes.

A csomagtartó tető nyílik, ami pozitívum. Bár maga a fedél csúcsa nem eléggé hegyes, mintha a későbbi verzió fedele került volna ide véletlenül. A beltere is kapott formázást. Konkrétan a pótkereket, mint legszembetűnőbb elemet mintázták bele. De rosszul. Többszörösen is. A pótkerék sokkal meredekebben áll és jobban becsúszik a pótkerékzsebbe. Ezen még túllennénk. De maga a pótkerék még a korábbi, ötcsavaros felnit ábrázolja. De komplett kerékként. Csavarok is vannak rajta és a közepén is valami tengelycsonk imitáció van. Úgy tűnik, mintha a mintázó munkatárs itt egy kicsit spórolt volna az idejéből, és Ctrl+C, Ctrl+V alapon bemásolt volna egy meglévő régi CAD-es részelemet az új autóba.

 

Az a bizonyos pótkerék

A kasznin a króm díszcsíkok nem krómosak, csak domborítottak, ahogy a kilincsek is. Szintén nem jutott festék az ablaktörlőlapátokra, amik az ablak átlátszó műanyagjából vannak kiformázva.  Az ablakkeretek gumijai csak domborítva vannak (éppen hogy) de festék ezekre sem jutott, sem ezüst, sem fekete. Viszont van visszapillantó tükre, kettő is. Még az alakjuk és a felerősítésük is helyes. Jó helyről jönnek ki és be is vannak döntve ahogy a valóságban. Külön kis krómozott műanyag alkatrészként rászerelve. Ez a rész tehát kiváló. Megmintázták egy kicsit az oldalsó-hátsó ablakok mögött levő kis íves szellőzőrácsot is, ez jó.  Az ablaktörlőkhöz visszatérve egy gondolat erejéig: nem jó az irányuk. Ekkor már határozottan a másik irányban álltak az ablaktörlő lapátok. És arányaiban nagyobbak is voltak.

 

Az 1303-hoz hasonlító ablakforma, a rossz irányban álló ablaktörlő lapátok valamint a kamu szellőzőrács figyelhető meg. A középen lefutó díszléc lehetne határozottabb és vékonyabb.

Az első szélvédő tövében levő szellőzőrács nem létezett, csak az 1303-nál. A rácsot a csomagtartó tető fölső élére tették. A motorház fedélen levő négy rács a nagyméretű lámpákkal egyidejű, így akár helyes is lehet. Bár a méretük kissé elnagyolt. Elérkeztünk a típusjelzéshez. Ez nem jó. Bár maga a helye a mérete a logotípiája jó, de ez a kocsi nem 1303 ahogy ott áll, csak egy sima 1300. Ez markánsan fölismerhető a Bogarakat az átlagosnál jobban ismerők számára.

 

A valóságban itt van (bizonyos modelleken) a szellőzőrács, de semmiképpen sem az ablak előtt közvetlenül

Az ajtaja ennek is nyílik, kicsit jobban is mint a másiké. Jó, hogy nem olyan hangsúlyos a pillangóablakot elválasztó függőleges osztó, csak a belső kárpit anyagából húztak oda egy vékony csíkot. Itt is van kárpit de a mintája teljesen fantasy. Az ajtónyitót például a az ajtó zár felőli részére tették, pedig éppen az ellenkező oldalon van. Tükörképben. Ezt is elcseszte a CAD-es fickó. Rosszul tükrözte. Ez csak egy kis odafigyelést igényel semmi anyagtöbbletet vagy gyártástechnikai bravúrt. Vajon hogy mehetett át a minőség-ellenőrzésen a terv és a próbadarab? A műszerfal, a kormány, a sebességváltó, a kézifék teljesen jók. Még az ülések háttámlája is külön darab, valamennyire mozognak is de lehajtani azért nem lehet őket. A pedálok hiányoznak, viszont az üléskárpit mintázata erősen ki van munkálva. A műszerfal nagyon részletes, és amennyire belelátni minden a helyén van. Pedig nem is látszik tulajdonképpen, szemben az ajtókárpittal. Amit kiemelnék az a kilométeróra grafikája. Pontosan be  vannak nyomtatva a kis fehér vonalak. Minden kis gomb, meg a hamutartó fogantyúja is a helyén van. Ennek fényében érthetetlen a díszcsíkok (lámpák) festésének hiánya.

 

Fönt az eredeti kárpit, alatta a furcsa helyre tett alakú ablaktekerő/ajtónyitó

 

 

A tökéletes belső tér, még a rádió gombjai is megvannak. Érdemes megnézni a kinagyított fotón a kilométeróra skálázását. Igen precíz munka.

Összességében elmondható, hogy mindkét kisautó öszvér. Egy kicsit innen, egy kicsit onnan tettek bele. A lépték sem határozza meg a kidolgozás minőségét, a részletek (helyes) megformálását. Több apró elem például a kisebb méretű autón jobban ki van dolgozva mint a nagyobbikon. Talán így összehasonlítva bizonyosságot nyert, hogy az élethűségnél és részletpontosságnál a méret nem annyira számít, sokkal inkább az odafigyelés és a pontos kidolgozás. Már a kisautó tervezésénél. Egyértelmű, hogy egyik kisautó sem tartozik a luxusmodellek ezerszer részletesebben kidolgozott darabjai közé, viszont - és ez inkább a nagyobb rovására írható - amit ki lehet dolgozni 1:32-ben azt másfélszer nagyobb léptékben már kötelező lenne. Még ha nem is egy a gyártó, azért feltételezem, hogy ismerik egymás munkáit. Ami meg a tervezést illet, ha egyszer lemérnek egy méretet vagy formát a valódi autón, akkor érthetetlen számomra, hogy miért változtatják meg a kisautó öntvényének tervezésekor (pl. szélvédőforma, vagy első lámpák). Nem tisztelik sem az eredeti autót, sem a modellgyűjtőt. Ugyanis ezek nem annyira játékok, mint inkább gyűjteménybe való példányok. És itt már mindez elvárható lenne.

Zárómondatként még annyit, hogy a kritikai észrevételeim zöme máris elveszti jelentőségét, ha belegondolunk abba, hogy vajon hány típus+évjárat tiszta Volkswagen Bogár létezik manapság. Nagyon kevés. A Bogár az az autó amit igen csak lehet "legózni". Akár évtizedes alkatrészeket is betehetünk egy frissebb példányba és viszont. Többnyire kompatibilisek az alkotóelemei. Szándékosan vagy hanyagságból a Bogarak alkatrészcseréjénél, pótlásánál - a hazai autósterelők 99,9%-a legalább is - nemigen vettek figyelembe olyan apróságokat, hogy évjárat szerint melyik alkatrész való az adott kocsiba. Ennek tükrében már nem is olyan vészes a két kisautó. Mivel inkább csak amolyan játékboltban (is) kapható, már makett de még félig játék is kategória mindkettő, igazából elfogadható az összhatás. Csak a sasszemű, VW vérű kritikusok kezdenek el nézelődni rajtuk és fedezik fel a fentebb leírtakat. Viszont ez már számukra is a rejtvényfejtés-szórakozás kategória, hogy hány és milyen eltérést vagy ellentmondást fedeznek fel egy-egy kisautón. Tehát így vagy úgy mindenképpen öröm a kisautókat birtokolni. Ajánlom őket, nem csak a Bogár rajongók polcaira.

Aki nem látta az első részt az itt megnézheti.