Mivel a kisebbik piros Bogár elemzése már a múltkor megtörtént, immár a másik autóra helyezzük a hangsúlyt. Mivel tud többet vagy kevesebbet egy hasonló, vitrincélra gyártott, de az előzőekben bemutatottnál másfélszer nagyobb kisautó. A kis nyomozás után kiderült, hogy egy 1973-as modellt mintáztak meg és próbáltak léptékhelyesen elkészíteni. Nézzük sikerült-e nekik és milyen mértékben, részletesen, ismét alulról fölfelé haladva, az előzőekben követett logika szerint.
Az alja itt is nagyjából van kialakítva. Van ami van, de a látvány többsége elhagyódott. A kerekek itt is ismét nagyon rendben vannak, formára. Olyannyira, hogy a dísztárcsa más, krómozott anyagból van rápattintva a felni szürkés árnyalatú műanyagjára. Mint a valóságban. És itt a dísztárcsa is korhű. De azért itt is becsúszottegy két kis baki. Az eredeti VW felnin nyolc ovális luk van, ezen pedig tíz. A mérete pedig nagyobb, mint kéne. Az eredeti 15"-os felnik külő átmérője 41 centis, ezt 24-gyel elosztva 17 mm-t kellene kapnunk, szemben a meglévő 19 mm-rel. A guminál is van benne bőven többlet. Ettől csúszik be a kerék a sárvédőívek alá, mintha ültetve lenne. Ebben a léptékben ez már sok. Kár érte.
Az első kerék itt kormányozható. Valamennyire és főképpen elvileg. Ugyanis nincsenek a kormánymechanikában mozgó alkatrészek, csak egy lágyra és rugalmasra tervezett de kissé keményre gyártott, egybeöntött elem. Ez, pontosabban ennek a flexibilitása hivatott volna a minimális kerékelfordulást biztosítani. Ez így ok. Egy kicsit meg is mozdul a kerék, de a csomagoláskor úgy bepréselték a dobozába, hogy a műanyag megjegyezte azt a pozíciót és bekeményített. Azóta csak érezni, hogy ezt valamikor - legalább egy kicsi - mozgásra tervezték. Hátrafelé haladva a fellépő jó, de a kicsivel ellentétben nincs rajta az éllezáró fémcsík imitáció. Másrészt viszont a hátsó kerék mögött egy sárfogó gumilemezt alakítottak ki. Ez ritkaság a kisautós világban. Az igazi autók történetében egy időben ez a felszereltség része volt, aztán változtak az idők. Ma már csak apróbb imitációival találkozhatunk egyes autóknál.
A lökhárító itt teljes egészében a sínes verzió, tehát korhű, még a középen rajta levő gumi lezáró csík is megmintázódott, de sajnos nem fekete színű. A festékkel amúgy is nagyon spóroltak, erre majd a későbbiekben is visszatérünk. Az autó karosszériájának a szép első-alsó ívét ennél is levágták. A kipufogó itt is rövidebb a kelleténél. Meg vastagabb, meg fekete. Nézzük a lámpákat! Hát itt már sokkal gagyibb megoldásokat találunk, mint a kisebbik példánynál. A hátsó lámpa kompletten csak egy karosszériából kiformázott fém nyúlvány. Tovább rontja a képet, hogy az eredetitől eltérően a nagyobb méretű hátsó búrát próbálták ábrázolni. Ez csak 1974-től volt (bár az augusztusi váltás miatt még akár jó is lehet). De a festés hiánya nagyon zavaró.
Az első lámpa már ugyan egy vékony króm keretből és egy átlátszó műanyagból áll, ami ugyan nagyon dicséretes, csakhogy a formájával nem sokat foglalkoztak. Ennél az évjáratnál ugyanis már évek (1967) óta az úgynevezett állólámpa volt. Állónak a lámpa sík és függőleges üvegjét kell érteni. A keret pedig hozta az átmenetet a sárvédő dőlt első íve és a lámpa függőleges üvege között. Nos erről itt szó sincs. A lámpa se nem függőleges (ahogy kéne lennie), se nem döntött ahogy mondjuk az 1967 előtti (pre) változatoknál volt. Ez egy kissé (éppen nem függőleges) döntött de domború lámpa, amolyan középutas megoldás. Ez is egy kicsit meg az is egy kicsit. Az indexek is a hátsó lámpák stílusában domborodnak ki a sárvédő anyagából, semmi festéssel. Kár érte, mert ebben a léptékben ez már kötelező lett volna. Arról meg nem is beszélve, hogy a Bogarak egyik jellemzője/szépsége ez a fajta indexlámpa kialakítás.
A karosszériát tekintve összességében nincs benne kivetnivaló. De részleteiben azért találunk említésre méltó részletmegoldásokat, amik mellett nem mehetünk el szó nélkül. Mindjárt itt van az első szélvédő. Abszolút nem illik ide sem a formája sem a domborúsága. Az ilyen formájú és és domború első szélvédő csak a párhuzamosan gyártott 1303-as változatnál jelent meg. Viszont ott domborúbb volt és az autó teljes eleje másképpen nézett ki. Ez az elem tehát kimeríti a kakukktojás fogalmát.
A csomagtartó tető nyílik, ami pozitívum. Bár maga a fedél csúcsa nem eléggé hegyes, mintha a későbbi verzió fedele került volna ide véletlenül. A beltere is kapott formázást. Konkrétan a pótkereket, mint legszembetűnőbb elemet mintázták bele. De rosszul. Többszörösen is. A pótkerék sokkal meredekebben áll és jobban becsúszik a pótkerékzsebbe. Ezen még túllennénk. De maga a pótkerék még a korábbi, ötcsavaros felnit ábrázolja. De komplett kerékként. Csavarok is vannak rajta és a közepén is valami tengelycsonk imitáció van. Úgy tűnik, mintha a mintázó munkatárs itt egy kicsit spórolt volna az idejéből, és Ctrl+C, Ctrl+V alapon bemásolt volna egy meglévő régi CAD-es részelemet az új autóba.
A kasznin a króm díszcsíkok nem krómosak, csak domborítottak, ahogy a kilincsek is. Szintén nem jutott festék az ablaktörlőlapátokra, amik az ablak átlátszó műanyagjából vannak kiformázva. Az ablakkeretek gumijai csak domborítva vannak (éppen hogy) de festék ezekre sem jutott, sem ezüst, sem fekete. Viszont van visszapillantó tükre, kettő is. Még az alakjuk és a felerősítésük is helyes. Jó helyről jönnek ki és be is vannak döntve ahogy a valóságban. Külön kis krómozott műanyag alkatrészként rászerelve. Ez a rész tehát kiváló. Megmintázták egy kicsit az oldalsó-hátsó ablakok mögött levő kis íves szellőzőrácsot is, ez jó. Az ablaktörlőkhöz visszatérve egy gondolat erejéig: nem jó az irányuk. Ekkor már határozottan a másik irányban álltak az ablaktörlő lapátok. És arányaiban nagyobbak is voltak.
Az első szélvédő tövében levő szellőzőrács nem létezett, csak az 1303-nál. A rácsot a csomagtartó tető fölső élére tették. A motorház fedélen levő négy rács a nagyméretű lámpákkal egyidejű, így akár helyes is lehet. Bár a méretük kissé elnagyolt. Elérkeztünk a típusjelzéshez. Ez nem jó. Bár maga a helye a mérete a logotípiája jó, de ez a kocsi nem 1303 ahogy ott áll, csak egy sima 1300. Ez markánsan fölismerhető a Bogarakat az átlagosnál jobban ismerők számára.
Az ajtaja ennek is nyílik, kicsit jobban is mint a másiké. Jó, hogy nem olyan hangsúlyos a pillangóablakot elválasztó függőleges osztó, csak a belső kárpit anyagából húztak oda egy vékony csíkot. Itt is van kárpit de a mintája teljesen fantasy. Az ajtónyitót például a az ajtó zár felőli részére tették, pedig éppen az ellenkező oldalon van. Tükörképben. Ezt is elcseszte a CAD-es fickó. Rosszul tükrözte. Ez csak egy kis odafigyelést igényel semmi anyagtöbbletet vagy gyártástechnikai bravúrt. Vajon hogy mehetett át a minőség-ellenőrzésen a terv és a próbadarab? A műszerfal, a kormány, a sebességváltó, a kézifék teljesen jók. Még az ülések háttámlája is külön darab, valamennyire mozognak is de lehajtani azért nem lehet őket. A pedálok hiányoznak, viszont az üléskárpit mintázata erősen ki van munkálva. A műszerfal nagyon részletes, és amennyire belelátni minden a helyén van. Pedig nem is látszik tulajdonképpen, szemben az ajtókárpittal. Amit kiemelnék az a kilométeróra grafikája. Pontosan be vannak nyomtatva a kis fehér vonalak. Minden kis gomb, meg a hamutartó fogantyúja is a helyén van. Ennek fényében érthetetlen a díszcsíkok (lámpák) festésének hiánya.
Összességében elmondható, hogy mindkét kisautó öszvér. Egy kicsit innen, egy kicsit onnan tettek bele. A lépték sem határozza meg a kidolgozás minőségét, a részletek (helyes) megformálását. Több apró elem például a kisebb méretű autón jobban ki van dolgozva mint a nagyobbikon. Talán így összehasonlítva bizonyosságot nyert, hogy az élethűségnél és részletpontosságnál a méret nem annyira számít, sokkal inkább az odafigyelés és a pontos kidolgozás. Már a kisautó tervezésénél. Egyértelmű, hogy egyik kisautó sem tartozik a luxusmodellek ezerszer részletesebben kidolgozott darabjai közé, viszont - és ez inkább a nagyobb rovására írható - amit ki lehet dolgozni 1:32-ben azt másfélszer nagyobb léptékben már kötelező lenne. Még ha nem is egy a gyártó, azért feltételezem, hogy ismerik egymás munkáit. Ami meg a tervezést illet, ha egyszer lemérnek egy méretet vagy formát a valódi autón, akkor érthetetlen számomra, hogy miért változtatják meg a kisautó öntvényének tervezésekor (pl. szélvédőforma, vagy első lámpák). Nem tisztelik sem az eredeti autót, sem a modellgyűjtőt. Ugyanis ezek nem annyira játékok, mint inkább gyűjteménybe való példányok. És itt már mindez elvárható lenne.
Zárómondatként még annyit, hogy a kritikai észrevételeim zöme máris elveszti jelentőségét, ha belegondolunk abba, hogy vajon hány típus+évjárat tiszta Volkswagen Bogár létezik manapság. Nagyon kevés. A Bogár az az autó amit igen csak lehet "legózni". Akár évtizedes alkatrészeket is betehetünk egy frissebb példányba és viszont. Többnyire kompatibilisek az alkotóelemei. Szándékosan vagy hanyagságból a Bogarak alkatrészcseréjénél, pótlásánál - a hazai autósterelők 99,9%-a legalább is - nemigen vettek figyelembe olyan apróságokat, hogy évjárat szerint melyik alkatrész való az adott kocsiba. Ennek tükrében már nem is olyan vészes a két kisautó. Mivel inkább csak amolyan játékboltban (is) kapható, már makett de még félig játék is kategória mindkettő, igazából elfogadható az összhatás. Csak a sasszemű, VW vérű kritikusok kezdenek el nézelődni rajtuk és fedezik fel a fentebb leírtakat. Viszont ez már számukra is a rejtvényfejtés-szórakozás kategória, hogy hány és milyen eltérést vagy ellentmondást fedeznek fel egy-egy kisautón. Tehát így vagy úgy mindenképpen öröm a kisautókat birtokolni. Ajánlom őket, nem csak a Bogár rajongók polcaira.
Az alja itt is nagyjából van kialakítva. Van ami van, de a látvány többsége elhagyódott. A kerekek itt is ismét nagyon rendben vannak, formára. Olyannyira, hogy a dísztárcsa más, krómozott anyagból van rápattintva a felni szürkés árnyalatú műanyagjára. Mint a valóságban. És itt a dísztárcsa is korhű. De azért itt is becsúszott
Megszámolhatók a felnilukak, és a gumiátmérő túlzottsága is fellelhető
Az első kerék itt kormányozható. Valamennyire és főképpen elvileg. Ugyanis nincsenek a kormánymechanikában mozgó alkatrészek, csak egy lágyra és rugalmasra tervezett de kissé keményre gyártott, egybeöntött elem. Ez, pontosabban ennek a flexibilitása hivatott volna a minimális kerékelfordulást biztosítani. Ez így ok. Egy kicsit meg is mozdul a kerék, de a csomagoláskor úgy bepréselték a dobozába, hogy a műanyag megjegyezte azt a pozíciót és bekeményített. Azóta csak érezni, hogy ezt valamikor - legalább egy kicsi - mozgásra tervezték. Hátrafelé haladva a fellépő jó, de a kicsivel ellentétben nincs rajta az éllezáró fémcsík imitáció. Másrészt viszont a hátsó kerék mögött egy sárfogó gumilemezt alakítottak ki. Ez ritkaság a kisautós világban. Az igazi autók történetében egy időben ez a felszereltség része volt, aztán változtak az idők. Ma már csak apróbb imitációival találkozhatunk egyes autóknál.
Szép gumikerekek (enyhén kanyarba fordulva egy életre) lapos dísztárcsával és logoval
A lökhárítók fekete csíkja kár, hogy nincs színezve. Viszont jól látszanak a sárfogó gumik, mint extrafelszerelés. A kipufogócsövek lehetnének hosszabbak
Túlméretezett és nem kifestett díszlécek és kilincs. Viszont ott van az ablak mögött a rácsimitáció.
A lökhárító itt teljes egészében a sínes verzió, tehát korhű, még a középen rajta levő gumi lezáró csík is megmintázódott, de sajnos nem fekete színű. A festékkel amúgy is nagyon spóroltak, erre majd a későbbiekben is visszatérünk. Az autó karosszériájának a szép első-alsó ívét ennél is levágták. A kipufogó itt is rövidebb a kelleténél. Meg vastagabb, meg fekete. Nézzük a lámpákat! Hát itt már sokkal gagyibb megoldásokat találunk, mint a kisebbik példánynál. A hátsó lámpa kompletten csak egy karosszériából kiformázott fém nyúlvány. Tovább rontja a képet, hogy az eredetitől eltérően a nagyobb méretű hátsó búrát próbálták ábrázolni. Ez csak 1974-től volt (bár az augusztusi váltás miatt még akár jó is lehet). De a festés hiánya nagyon zavaró.
A hátső lámpa és a lökhárító ahogy kicsiben és ahogy eredetiben kinéz
Az első lámpa már ugyan egy vékony króm keretből és egy átlátszó műanyagból áll, ami ugyan nagyon dicséretes, csakhogy a formájával nem sokat foglalkoztak. Ennél az évjáratnál ugyanis már évek (1967) óta az úgynevezett állólámpa volt. Állónak a lámpa sík és függőleges üvegjét kell érteni. A keret pedig hozta az átmenetet a sárvédő dőlt első íve és a lámpa függőleges üvege között. Nos erről itt szó sincs. A lámpa se nem függőleges (ahogy kéne lennie), se nem döntött ahogy mondjuk az 1967 előtti (pre) változatoknál volt. Ez egy kissé (éppen nem függőleges) döntött de domború lámpa, amolyan középutas megoldás. Ez is egy kicsit meg az is egy kicsit. Az indexek is a hátsó lámpák stílusában domborodnak ki a sárvédő anyagából, semmi festéssel. Kár érte, mert ebben a léptékben ez már kötelező lett volna. Arról meg nem is beszélve, hogy a Bogarak egyik jellemzője/szépsége ez a fajta indexlámpa kialakítás.
A bizonytalan hovatartozású elsőlámpa, az eredeti profilhoz képest
A karosszériát tekintve összességében nincs benne kivetnivaló. De részleteiben azért találunk említésre méltó részletmegoldásokat, amik mellett nem mehetünk el szó nélkül. Mindjárt itt van az első szélvédő. Abszolút nem illik ide sem a formája sem a domborúsága. Az ilyen formájú és és domború első szélvédő csak a párhuzamosan gyártott 1303-as változatnál jelent meg. Viszont ott domborúbb volt és az autó teljes eleje másképpen nézett ki. Ez az elem tehát kimeríti a kakukktojás fogalmát.
A szélvédő ivelése nem elég nagy, ha 1303-asról beszélünk. A tükör tökéletes.
A csomagtartó tető nyílik, ami pozitívum. Bár maga a fedél csúcsa nem eléggé hegyes, mintha a későbbi verzió fedele került volna ide véletlenül. A beltere is kapott formázást. Konkrétan a pótkereket, mint legszembetűnőbb elemet mintázták bele. De rosszul. Többszörösen is. A pótkerék sokkal meredekebben áll és jobban becsúszik a pótkerékzsebbe. Ezen még túllennénk. De maga a pótkerék még a korábbi, ötcsavaros felnit ábrázolja. De komplett kerékként. Csavarok is vannak rajta és a közepén is valami tengelycsonk imitáció van. Úgy tűnik, mintha a mintázó munkatárs itt egy kicsit spórolt volna az idejéből, és Ctrl+C, Ctrl+V alapon bemásolt volna egy meglévő régi CAD-es részelemet az új autóba.
Az a bizonyos pótkerék
A kasznin a króm díszcsíkok nem krómosak, csak domborítottak, ahogy a kilincsek is. Szintén nem jutott festék az ablaktörlőlapátokra, amik az ablak átlátszó műanyagjából vannak kiformázva. Az ablakkeretek gumijai csak domborítva vannak (éppen hogy) de festék ezekre sem jutott, sem ezüst, sem fekete. Viszont van visszapillantó tükre, kettő is. Még az alakjuk és a felerősítésük is helyes. Jó helyről jönnek ki és be is vannak döntve ahogy a valóságban. Külön kis krómozott műanyag alkatrészként rászerelve. Ez a rész tehát kiváló. Megmintázták egy kicsit az oldalsó-hátsó ablakok mögött levő kis íves szellőzőrácsot is, ez jó. Az ablaktörlőkhöz visszatérve egy gondolat erejéig: nem jó az irányuk. Ekkor már határozottan a másik irányban álltak az ablaktörlő lapátok. És arányaiban nagyobbak is voltak.
Az 1303-hoz hasonlító ablakforma, a rossz irányban álló ablaktörlő lapátok valamint a kamu szellőzőrács figyelhető meg. A középen lefutó díszléc lehetne határozottabb és vékonyabb.
Az első szélvédő tövében levő szellőzőrács nem létezett, csak az 1303-nál. A rácsot a csomagtartó tető fölső élére tették. A motorház fedélen levő négy rács a nagyméretű lámpákkal egyidejű, így akár helyes is lehet. Bár a méretük kissé elnagyolt. Elérkeztünk a típusjelzéshez. Ez nem jó. Bár maga a helye a mérete a logotípiája jó, de ez a kocsi nem 1303 ahogy ott áll, csak egy sima 1300. Ez markánsan fölismerhető a Bogarakat az átlagosnál jobban ismerők számára.
A valóságban itt van (bizonyos modelleken) a szellőzőrács, de semmiképpen sem az ablak előtt közvetlenül
Az ajtaja ennek is nyílik, kicsit jobban is mint a másiké. Jó, hogy nem olyan hangsúlyos a pillangóablakot elválasztó függőleges osztó, csak a belső kárpit anyagából húztak oda egy vékony csíkot. Itt is van kárpit de a mintája teljesen fantasy. Az ajtónyitót például a az ajtó zár felőli részére tették, pedig éppen az ellenkező oldalon van. Tükörképben. Ezt is elcseszte a CAD-es fickó. Rosszul tükrözte. Ez csak egy kis odafigyelést igényel semmi anyagtöbbletet vagy gyártástechnikai bravúrt. Vajon hogy mehetett át a minőség-ellenőrzésen a terv és a próbadarab? A műszerfal, a kormány, a sebességváltó, a kézifék teljesen jók. Még az ülések háttámlája is külön darab, valamennyire mozognak is de lehajtani azért nem lehet őket. A pedálok hiányoznak, viszont az üléskárpit mintázata erősen ki van munkálva. A műszerfal nagyon részletes, és amennyire belelátni minden a helyén van. Pedig nem is látszik tulajdonképpen, szemben az ajtókárpittal. Amit kiemelnék az a kilométeróra grafikája. Pontosan be vannak nyomtatva a kis fehér vonalak. Minden kis gomb, meg a hamutartó fogantyúja is a helyén van. Ennek fényében érthetetlen a díszcsíkok (lámpák) festésének hiánya.
Fönt az eredeti kárpit, alatta a furcsa helyre tett alakú ablaktekerő/ajtónyitó
A tökéletes belső tér, még a rádió gombjai is megvannak. Érdemes megnézni a kinagyított fotón a kilométeróra skálázását. Igen precíz munka.
Összességében elmondható, hogy mindkét kisautó öszvér. Egy kicsit innen, egy kicsit onnan tettek bele. A lépték sem határozza meg a kidolgozás minőségét, a részletek (helyes) megformálását. Több apró elem például a kisebb méretű autón jobban ki van dolgozva mint a nagyobbikon. Talán így összehasonlítva bizonyosságot nyert, hogy az élethűségnél és részletpontosságnál a méret nem annyira számít, sokkal inkább az odafigyelés és a pontos kidolgozás. Már a kisautó tervezésénél. Egyértelmű, hogy egyik kisautó sem tartozik a luxusmodellek ezerszer részletesebben kidolgozott darabjai közé, viszont - és ez inkább a nagyobb rovására írható - amit ki lehet dolgozni 1:32-ben azt másfélszer nagyobb léptékben már kötelező lenne. Még ha nem is egy a gyártó, azért feltételezem, hogy ismerik egymás munkáit. Ami meg a tervezést illet, ha egyszer lemérnek egy méretet vagy formát a valódi autón, akkor érthetetlen számomra, hogy miért változtatják meg a kisautó öntvényének tervezésekor (pl. szélvédőforma, vagy első lámpák). Nem tisztelik sem az eredeti autót, sem a modellgyűjtőt. Ugyanis ezek nem annyira játékok, mint inkább gyűjteménybe való példányok. És itt már mindez elvárható lenne.
Zárómondatként még annyit, hogy a kritikai észrevételeim zöme máris elveszti jelentőségét, ha belegondolunk abba, hogy vajon hány típus+évjárat tiszta Volkswagen Bogár létezik manapság. Nagyon kevés. A Bogár az az autó amit igen csak lehet "legózni". Akár évtizedes alkatrészeket is betehetünk egy frissebb példányba és viszont. Többnyire kompatibilisek az alkotóelemei. Szándékosan vagy hanyagságból a Bogarak alkatrészcseréjénél, pótlásánál - a hazai autósterelők 99,9%-a legalább is - nemigen vettek figyelembe olyan apróságokat, hogy évjárat szerint melyik alkatrész való az adott kocsiba. Ennek tükrében már nem is olyan vészes a két kisautó. Mivel inkább csak amolyan játékboltban (is) kapható, már makett de még félig játék is kategória mindkettő, igazából elfogadható az összhatás. Csak a sasszemű, VW vérű kritikusok kezdenek el nézelődni rajtuk és fedezik fel a fentebb leírtakat. Viszont ez már számukra is a rejtvényfejtés-szórakozás kategória, hogy hány és milyen eltérést vagy ellentmondást fedeznek fel egy-egy kisautón. Tehát így vagy úgy mindenképpen öröm a kisautókat birtokolni. Ajánlom őket, nem csak a Bogár rajongók polcaira.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése