ERF Road Tanker

 ERF Road Tanker Esso 1947

(Matchbox)

felújítás 

A kis ERF benzinszállító tartálykocsi a Lesney által 1955 és 1957 között Angliában gyártott 1-75-ös sorozat 11a-s tagja. A 11a modellt először zöld, majd sárga és piros színben gyártották, szürke gombkerekekkel. Természetesen fülke beltér és ablakok nélkül.  Jellegzetessége, hogy a kocsi saját üzemanyag tankját és hűtőrácsát kifestették. Hol ezüstös, hol aranyló festékkel. A nagy tartály hátuljára egy inkább kevésbé, mint jól illeszkedő Esso matricát raktak. Amúgy a kortársaihoz képest nem túl részletes a kis modell.

 Az ERF egy brit teherautó-gyártó volt, amelyet 1933-ban alapított Edwin Richard Foden, akinek kezdőbetűiről nevezték el a céget. 1898-ban Foden megtervezte az első gőzkocsit, amely acél gumiabroncs kerekeken fut. Ezt a rendszert 1913-ig sikerrel használták, ekkorra a vulkanizált tömörgumi abroncsok fejlesztése lehetővé tette, hogy nehéz járművekre is felszereljék őket. Edwin bemutatta az első pneumatikus gumiabroncsos Foden gőzkocsit, de mivel úgy tűnt, hogy a gőzszállítás nem kedvezett, figyelme egy 6-8 tonnás alváz fejlesztése felé fordult.

Úgy gondolta, hogy a teherautóépítő-ipar jövője a dízelmotorokban rejlik és megépítette az első ERF dízel teherautót. A lefelé mutató oldalablakokkal rendelkező, egyedi fülkekialakítást John Jennings, egy sandbachi kocsigyártó fejlesztette ki. A cég kezdettől fogva csak más beszállítóktól vásárolt alkatrészeket, nem pedig maga gyártotta azokat, beleértve a Gardner motorokat, a sebességváltókat David Browntól és a tengelyeket a Kirkstall Forge Engineeringtől. Ez a koncepció egész fennállása során jól szolgálta az ERF-et. Az új teherautók hamarosan kiváló hírnevet szereztek megbízhatóságuk miatt a fuvarozók körében, és a termelés folyamatosan nőtt, ahogy a következő hat évben beáramlott a megrendelés. Az 1939-es háború kitörése miatt a Gardner dízelmotorokat katonai célokra kellett előnyben részesíteni, beleértve a járműveket és a keresőfény-generátorokat. 

Mindig új, erősebb és könnyebb alváz kialakításra volt szükség ahhoz, hogy megfeleljenek a kiélezett versenynek, és az új mérnökök az új „A sorozatú” alvázkialakítással szembeszálltak a kihívással. Könnyebb, de erősebb, párhuzamos mélységű futóműsíneket, könnyű osztott kereszttartókat, hosszabb, külső oldalra szerelt hátsó rugókat, hátsó tengely lengéscsillapítókat, valamint az alkatrészek, például a légtartályok konszolidált és ésszerűsített csoportosítását tartalmazta. Az új A sorozatú alváz hatalmas sikert aratott, és az ERF-et 9,7 milliós rekordértékesítéshez segítette. Az ERF soha nem volt jelentős gyártó, de modelljei méltán tartoztak a brit utak részévé a mindennapjaikban.

 

 

Showcar

 Ford/Chevrolet

(Matchbox)

átalakítás 

Ilyen állat nincs is, mondhatnánk. És mondhatjuk is, hiszen csak most lett, és csak nálam létezik ez a dobozos mentőből kialakított színpadi teherautó. Hozzám került az Ambulance (MB-41) és mivel igazán nem tetszett a kocsi aránya és formája, a példány kellően lepusztult is volt, könnyen vettem a bátorságot az egyébként meredeknek tűnő átalakításhoz. Így lett belőle egy kicsit poénos teherautó. 

 

Bár a kocsi aránya így sem javult sokat, esetlensége ugyanaz mégis egyedibb lett. Természetesen egy virtuális show jármű készült belőle és nem egy hétköznapi munkagép. Arra ott vannak a hatékonyabb kialakítású teherautók. A showautóknál a feltűnőség a lényeg, így vagy úgy. Azt gondolom ez a szempont kipipálva. Próbáltam utána kutatni, hogy a MB által adott „fantáziadús” megnevezés (Ambulance) vajon milyen autómárkát takar (én is Chevyre tippelek a fotók alapján de lehet akár GMC vagy Ford is tudván, hogy bizonyos szinten csak kisebb dolgokban, design elemekben különböznek az autók arrafelé, a szerkezetük nagyjából azonos, rengeteg kompatibilis alkatrésszel), de csak igen kis esély volt így a megtalálására.  

A lényeg, hogy a bódé tetejét el kellett távolítani, csak a lecsökkentett magasságú oldal és hátsó falak maradtak. A sztirolból készült platókialakításnál a kerékívekkel nem foglalkoztam, így kissé magasabbra került a szintje, mint a valóságban lehetett.  De úgy gondolom, hogy egy bemutatókra készült teherautónál ezek a kevésbé lényeges dolgok nem számítanak, sőt! Ráadásul, így még jobban ki lehetett emelni a hatalmas plató böszmeségét. A plató bordázottságát karcolással imitáltam. A fülke hiányzó hátulját is sztirollapból faragtam a helyére, viszont ahogy az ilyen autóknál gyakran előfordul, a hátsó lenyitható ajtó elmaradt

 A kéttónusú, enyhén metálos szürke színezést a piros matricázással illetve a piros felnikkel ellensúlyoztam. Az ablakok eredetileg kékek, és homályosítottak voltak. Ezek egy fényes fekete festést kaptak, a dögös, sötétített ablakok imitációjaként. A teljesen eltérő felfogásban újrakészített autó - szemben a korábbi pozíciójával a „balesetes helyszínekkel” - így már show környezetben is megállja a helyét.