VW Baja

Majdnem Buggy sikerült

Történet a dűnék közül

A Baja (ejtsd: „baha”) elnevezés ezúttal nem hazánkból a Sugovica melletti kisvárosból származik. Sokkal inkább az amerikai Baja (állam Mexikóban) a névadó a maga homokos dűnéivel. Tulajdonképpen egy Volkswagen Bogár átalakításról van szó. Úgy variálták meg a kocsit, hogy homokos, sivatagos, dűnés helyeken, tengerparti fövenyen is el tudjon menni, jóllehet nem rendelkezik valódi terepjáró képességekkel. Minimális karosszéria csonkítással, egy kis hasmagasság emeléssel, nagyobb kerekekkel manipuláltak.

Az első példány a késő hatvanas években épült mintegy olcsó válaszul a ManxMeyers féle buggykra. Nyilván ez az átalakítás is megtalálta a maga vevőkörét, ezért az átalakító kit gyártása is beindult rövidesen. A Miller-Havens volt az egyik ilyen első cég. A fehér színű karosszéria, nagy kerekek, műanyag karosszéria elemek, nagy kerékkivágások, áthelyezett lámpák, levágott motorházfedél jellemezték az átalakítást. Természetesen az eredeti kocsi mintájára számos házi készítésű megoldás is született többé-kevésbé fölhasználva az eredeti ötleteket és kiegészítőket. Többen a motort is megpiszkálták, hogy még jobban menjen a gép, fölhasználva a későbbi, erősebb levegős boxerek alkatrészeit vagy magát az erősebb motort.  A lökhárítókat acél csövekre cserélték melyek sokkal inkább védték a padlólemezt és a motort is a sérülésektől. Hosszabb lengéscsillapítók biztosították a nagyobb rugóutakat a nagy kerekekhez. A beltér is inkább versenyzős volt a sok műszerrel a jobb ülésekkel és a bukókerettel.

Ugyanez kicsiben 

A kisautót a Maisto követte el. Jól tette, hiszen nagyon jól visszaadja az igazi homokdűne szelő Bogarak hangulatát. Nyilván a színt egy kicsit túltolták - a valósághoz képest, ahol is a metálszín és a homok nem mindig szerencsés párosítás - de kisautóként ez nagyon ütős. Kiváltképp, hogy még gyorsítócsíkokkal is próbálkoztak. Azokon még lehetett volna egy kicsit csiszolni de nincs vele különösebb baj. Érdekes megoldás az üvegezett napfénytető, ami a valóságban nem létezett (csak fémből készült tolótető) de itt viszont nagyon jól mutat. Az első lámpák szépen bekerültek középre, ahogy igaziból is lenniük kell a Baják esetében. 

A kasznikiemelés is rendben van, arányos. Csakúgy mint a kerekek: nagyok, ballonosak ámbár hátul talán egy kicsit szélesebb is lehetne. Maga a kerékhelyzet sem sztendert, az is szélesítve van, ami újabb jó pont. A sötétített ablakok miatt nyilván a beltér nem létezik, de nem is nagyon hiányzik. Jó még az első védőrács, mely a futóművet hivatott óvni a buckáktól illetve valamelyest a lökhárítót is helyettesíti. Ugyanez megvan hátul is bár nem annyira szépen kidolgozva, így nem könnyű beazonosítani. Hátul, a típusnak megfelelően hiányzik a motorházfedél nagy része és kilóg a motor. Hát ezt csak imitálták rendesen. A hangsúly a kipufogón van, de azon nagyon. Króm is meg nagy is meg ki is áll eléggé a megszokott síkból.
Összességében nagyon rendben van a kisautó ajánlom mindenkinek, szép darab a gyűjteményben a VW sor megfelelő helyén. 

VW T3 Doka

Ez kellett nekünk!

A T3-as Volkswagen kisbuszról/haszongépjárműről/hobbiautóról/sorolhatnám még már volt szó egy korábbi átalakításom kapcsán így ez a rész ott tekinthető meg. Viszont ez a konkrét kisautó nagy öröm a Matchbox rajongóknak. Egyrészt mert egy újabb normális, érthető és ismert autó került ki a gyárból. Ez már régóta hiányzott. Másrészt ez egy relatíve ritka változata a T3 variációknak a duplakabinos, csak a Sikunak volt hasonlója, a T2 szériából. Harmadrészt látjuk a fejlődést a korábbi Matchbox T3-hoz képest. Negyedszer egyből kétféle alverzióban is kapható. Az itt bemutatásra kerülő mellett van egy másik platóverzió is ahol némi tárgyak vannak kialakítva a felületen annak, akit ez jobban izgat. Igazán profik mindkettővel rendelkeznek már. 

Nézzük a részleteket.

A szín mindenképpen ötös, hiszen a T3-ból eredetileg is volt egy ilyen vagy nagyon hasonló kék árnyalat. Talán egy kicsit mintha a festékvastagságot eltúlozták volna, mert a finoman kimunkált részleteket a festék eléggé tompítja. A kocsi arányait tekintve nagyot javult a korábbi Matchbox változathoz képest, ez is rendben. A dekoráció önmagában jó is lenne még de én inkább a kocsi lámpáira illetve első hűtőrácsára helyeztem volna ezt a festékmennyiséget. Ezáltal még jobban kijöttek volna a homlokfal szép arányai, amik most eléggé egysíkúnak tűnnek. Az én kisautóm gyárilag ferdén beszerelt kerékkel érkezett hozzám, de a problémát könnyen orvosolni lehetett. Szerencsére az acéltengely nem szenvedte meg az átmeneti hibát és most már szépen gurul a kisautó. A kerékkialakítás egyébként szintén jó lett, bár T3-at ekkora hatküllős krómfelniken ritkán lát az ember. Legalábbis a munkásautó szférában. Az első szélvédő egy kicsit vastagnak tűnik, de lehet, hogy csak a mérete lett egy kicsit kisebb a kelleténél. Mindösszesen nagyon eltalált a járgány és aki kis késztetést érez a tuningolásához, annak kiváló alapot nyújt. Akár kasznialakítás akár felépítmény tekintetében sok lehetőség van benne.

BMW Z3

Bond Roadster

A BMW Z3 modellje a cég történetében az első tömeggyártású roadstere ( a Z1 csak limitált példányszámú volt). Sőt az első olyan kocsi, amit az elejétől fogva az Egyesült Államokban, Spartanburg-ben gyártottak. Az E36/7 a roadster, az E36/8 (1999-től) a coupe vagyis a tetős változat kódja. A modellt 1995-ben mutatták be egy video közleményben, melyben bemutattak egy részt a James Bond sorozat Golden eye epizódjából, ahol szerepelt a kocsi. Ennek hatására igen megugrott a modell értékesítése. A kocsi tervezője Joji Nagashima volt aki 38 hónap fejlesztés után lett kész a művel. 

A kocsi beltere meglehetősen eltért a megszokott BMW belső stílustól és néhol furcsán olcsó megoldások is voltak benne: például a hátsó ablak műanyagból volt üveg helyett. Készült négy- és hathengeres (1,8-3,0 literes) motorokkal is erre a kipufogócsövek számából lehet következtetni. Alapból ötsebességes manuális vagy kérésre négysebességes automata váltóval szerelték. A legsportosabb háromliteres, motorral szerelt változat 30 ezer dollárba került. 17”-os kerekek, módosított lökhárítók, alu burkolatok, világító sebességváltógomb is volt benne. Teljesítményével a Mercedes SLK és a Porsche Boxster ellenfelévé vált. A még ennél is sportosabb kocsikat kedvelők részére készült belőle „M” változat is. A Moto GP sorozatban biztonsági autóként is használták.

A még különlegesebb kiadás az említett film nyomán kiadott 007 Bond Edition volt. A filmben Bond Kubában száguldott vele egy darabig. Érdekes, hogy ez volt az első nem angol gyártmányú Bond autó a sorozatban. És az első, amit  nem törtek szét a végén. A limitált kiadású modell 35 ezer dollárba került. Elsőre húsz darabot szándékoztak így kiadni, de a nagy kereslet miatt végül 100 darab lett belőle. A kis plaketten kívül bézs színű bőr ülések, hifi berendezés, telefon, fa használata váltógombnál és a műszerfalon, szélterelő lemezek a szélvédő mellett és a Bond Blue Grey szín jellemezte. 

Egy másik érdekesség a mindössze egy példányban készült, narancs színű 12 hengeres változat melynek motorja a 850i modellből érkezett. 2000-ben módosítottak javítottak rajta. A lámpák mások lettek, nagyobb keréktávot alakítottak ki, háromrétegű lett a puhatető, oldallégzsákot kapott és a hűtőrács is módosult kissé valamint némileg jobb minőségű anyagokat használtak immár. A modellből mintegy 300 ezer darabot értékesítettek a gyártás befejezéséig, 2002-ig. Az utódja a kissé csúnyácska BMW Z4 lett.

 

Az én kisautóm nem tervezetten került hozzám. Mert bár nem idegen tőlem a típus mégis a festése idegenkedést okozott volna, ha választani kell. De végül is beállt a sorba. Mivel a - számomra furcsa festés - nem volt rossz állapotban, így egyből ment a BMW sorba a vitrinbe. Ez a festés egyébként egy német sörmárkát reklámoz, amiből arra is lehet akár következtetni, hogy egy promóciós kisautóról van szó. Maga a modell nem rossz, bár én a kerekeit kicsit nagynak tartom, és ez elrontja az egész látványt.

Tűzoltóautó: 7. Mercedes csónakkal

Mivel ez a kisautó már igen korrektül bemutatásra került korábban itt, ezért ettől eltekinthetünk. Bár az én példányom még restaurálás előtt van, tehát nem olyan szép állapotú, mint a bemutatott darab, viszont már a tűzoltóautó sorozatom részét képezi. Mi több, egy extra is tartozik hozzá, egy csónak. merthogy a tűzoltóknak ilyenjük is van, a vizeken történő mentésekhez. Ezeket a csónakokat is utánfutón húzzák a tetthelyre.

Az én csónakom nagyon régi, több, mint negyven éves és házi gyártmány. Annak idején a kisautós karrierem kezdetén is már szerettem volna különlegességeket. Az ismert, korszakot igencsak jellemző beszerzési nehézségek okán inkább édesapámmal készíttettem egy csónakot. Ő balsa fából faragta ki nekem. Én azóta is őrzöm, és most egy Majorette csónakszállító trélerre helyezve csatoltam a Merci szerkocsi mögé.

A sorozat eddig megjelent tagjai:

1. rész: Az oldtimer 

2. A népszerű 

3. A mobil központ 

4. Katasztrófavédelmi Műveleti Szolgálat 

5. Dennis fecskendő

6. Létra 

 7. Mercedes

8. Fire Chief

9. Range Rover

 10. A gatter

11. A vízszállító

12. Reptéri tűzoltószer

Lelet a föld alól is

Weatherill homlokrakodó

Több szempontból is kiemelkedő ez az ásás közben előkerült kis munkagép modell. Először is mert vagy egy évtizedet a föld alatt töltött. Másodszor mert ez volt az első King Size modell a Matchbox történetében K-1 jellel, Weatherill Hydraulic Shovel néven 1956-ban. Harmadszor, mert a gyűjteményemben is elfoglalta a legrégebbi modell helyét. És végül mert nagyon szépen kidolgozott részletei vannak, amiket még a földalatti évek viszontagságai sem tudtak tönkretenni.

Típustörténet: Fred Weatherill mint pénzügyi igazgató dolgozott egy sodronymozgatású munkagépeket gyártó üzemben, amikor egy kirándulása során látott egy hidraulikus homlokrakodót. Hiába tetszett neki nagyon az ötlet a cége nem akart ilyet gyártani. Erre ő 1950-ben megalakította saját cégét Tottenham-ben, melyben hidraulikus munkagépeket kezdett gyártani, mert szerinte ez a jövő.Igaza lett és ez a kis modell is tükrözi, hogy jól látta a jövőt. Bár a cég nem lett egy multi, mégis a maga korában igencsak modernnek számító technikájú gépeket állított elő.

A karosszéria két részből tevődik össze. Egy teljesen közönségesnek tűnő traktoralvázra kerül rá egy munkagép karosszéria, ami talán az idősebbeknek a több, mint 30 éve nálunk is gyakran látható Volvo BM-re hasonlít leginkább. Erre az alapra kerül rá a filigrán tartószerkezetre került homlokrakodó kanál. 

 

Ahogyan érkezett a homokozó méyléről

 

Korántsem menthetetlen

 Egy jó hosszú fürdő mindenképpen használ a rágyógyult kőzet föllazításához

 Immár az áztatás után

 

Van baja az látszik, de javítható

 

Itt látszik az eredeti matrica 

Beltér, üvegezés nincs. Viszont a szegecselt megoldásnak köszönhetően a kanál mozog föl-le ami igazán jól mutató megoldás. A kerekek agya szintén fémből készült, nagyon finoman megmintázva annak részleteit, a csavarokat, a felni peremét. A gumik – kissé furcsa módon – szürke színű műanyagok. Viszont elég stabilak, hiszen az évek során sem keményedtek el annyira, hogy eltörtek volna a levétel során. Még a recéjük is szinte teljesen épen megőrződött. a modell alján levő feliratok közül a lépték és a kiadás évszáma is hiányzik. a kis munkagép többféle árnyalatú sárgában jelent meg az évek során. 

 

Az eltört és elgörbült rakodókanál tartó

 

Kerekek és tartozékaik amortizálódva

 

Dolgozott a drótkefe rendesen

 

Frissen festve

A ‘Weatherill Hydraulic’ név kis matricán szerepel (eredetileg) a traktor elején. A kézzel kifestett részletek (hidraulikahenger, kipufogó, stb.) sokat emeltek a modell megjelenésén, realitásán. A modell élete során némileg változott a kerékméret illetve a keréktengelyek lezárásának formája. A modell mai ára 15 font körül van, dobozostul 60. 

A barátom által (homokvárépítés közben) jó mélyről kiásott modell egy kartondobozban (oly mocskos volt, hogy zsebbe nem lehetett berakni) megmentve került hozzám. Olyan vastagon volt rágyógyulva a rozsdalével kevert homokos föld, hogy napokig kellett áztatnom vízben mire egyáltalán levakarhattam róla. Az egyetlen acél része a három tengely, melyek rendesen korrodálódtak. Ez a korrózió szivárgott rá a finoman kidolgozott spiáter kerékagyakra és lepte el azokat vastagon. Óvatos szétszedés után a tengelyeket lecsiszoltam, így kerülhettek vissza a helyükre. A kerekekről a műanyag abroncsokat lefejtettem és így lehetett egy ideig hígítóban áztatni, remélve, hogy a maradék festékkel együtt a rozsdalé is jön le róla. Utána még bőven lehetett tűvel piszkálni, mire minden felesleg eltűnt róla. Érdekes módon az alváz részről sokkal nehezebben jött le a festék, mint a többi sárga elemről. Amúgy mindössze egy kis törés volt az egész karosszérián, az is a kanalat tartó egyik vékony profilnál. Ezt óvatosan visszahajlítottam és pillanatragasztóval rögzítettem. Végül megkapta az eredetihez hasonló sárga munkagép színt.

Lehet, hogy a munkagép sorozatom első darabja ez?