Életeleme a por, a sár

Chevrolet Blazer

(Hot Wheels)

átalakítás update

 

 Vannak mini posztok és vannak hosszabb lélegzetvételűek. Ez most egy ilyen  jumbo bejegyzés lesz, hogy képileg és szövegileg is teljes legyen a tartalom. Az ok majd kiderül.

A Hot Wheels bumfordi kerekű pickupja a fiamnál kezdte pályafutását huszonsok évvel ezelőtt. A régi - játék - ereklyéket tartalmazó dobozokat nézegetve ismét a felszínre került a kocsi. Igaz, hogy a fiam már dolgozott a sportosításán, de attól még nagyon jó alapanyagnak tűnt az elképzelésemhez. Ami egy ilyen kaliberű vas esetében – milyen meglepő is – a terepezés, az úttalan utakon való portyázás. Az alapanyagot elnézve azt gondolná az ember, hogy a tervezők megint egy nagy és látványos fantáziakocsit alkottak az irdatlan kerekekkel, de nem. Van ilyen. Amerika más léptékei bizony néha nagyon érdekesek tudnak lenni.

 A Chevy Blazer mindenképpen a mai SUV-ok egyik kiindulópontja a maga robosztusságával és erőteljességével. Ehhez társul a személyautós belső, függetlenül attól, hogy zárt a kocsi vagy nyitott a hátulja. Ezt a különbséget ugyanis csak egy lecsavarozható hátsó tetőelem képezi. Nagyon sok verzióban és funkcióval – a hókotrótól a mentőautóig - léteznek Blazerek immár 1969-től. 

 Az asztalomra került kisautó már erős, gyerekkezek által felhordott festékmennyiséget viselt magán, amit szépen el kellett távolítani. Mivel különösebb átalakítást nem terveztem a karosszériával, így az megkapta a fekete selyemfényű színt. Azért, hogy némi szerkezeti munka is legyen vele, a kissé elgörbült tengelyeket szükséges volt kirobbantanom a bepréselt alvázból, hogy aztán kiegyenesítve visszakerülhessenek a helyükre. Készítettem bele félig letekert ablakokat, egy új szélvédőt a régi és megkopott, de amúgy is igen vastagra sikerült eredeti helyett. Kapott egy kinyitott tetőbevilágító ablakot is az érdekesség kedvéért.

A platón levő bukókeretet kiegészítettem egy támasztókönyökkel. A nulla belső tér helyett beleoktrojáltam egy máshonnan elszármazott – a helyére alakított, kipótolt és kifestett – bélést. A kerekek igen csúf jellegzetes felnijeit kifaragtam és így egy hellyel közzel alapfelszereltségű acélfelnit kaptam, ami a kaszni kontrasztjaként fehér színt kapott. Kiszíneztem a platót, a megformált pótkereket és cérnából készítettem az ilyen helyeken alapfelszerelésként megkövetelt vontatókötelet is. Kapott néhány teljesítményfokozó matricát is, hogy kellően feltűnő és „sportos” legyen az erdő közepén levő sártengeri mérkőzéshez. Itt ott még hagytam, hogy kicsit elhasználtra kopjon, életszerűbbé váljanak a részletek. Nos, így néz ki az autó amikor elindul a kalandra.

Vigyázat, folytatás következik!

 

 

 

Ahogy azt már a korábbi részben ismertettem, a Chevy Blazer újjászületett, hogy elindulhasson terepezni. Minden a helyén, a kocsi fölkészítve, még tisztán erőteljesen feszít, közel a biztonságos(abb) közlekedést biztosítani hivatott aszfaltúthoz. Indulhat az off-road kaland! És természetesen, ennek a kalandnak a végeredménye, a - jó esetben csak – sáros gép. Mindez 1:6x-ben megvalósítva.

 

 

 

És itt indult valójában az én kalandom is a sárimitációval, a koszolással. Mivel már készítettem ilyen jellegű látványt nagyobb léptékben, nem volt idegen tőlem a technika. Csak most jóval finomabb műveletekre volt szükség a léptéktévesztés elkerülése érdekében. A munkát a maszkolással kezdtem. Az ablaktörlő által törölt felületet illetve a kilincsek környéki matatások helyét tixoval kimaszkoltam. Ezután egy finom ködölést kapott, amellyel az általánosan szálló finom porfürdő eredménye jött létre.

 

Második fokozat a felfröccsenő sár felfröccsentése volt. A megfelelő színű festékkeveréknek itt elég hígnak kell lennie, hogy jól fröccsenjen. Ezt a megfelelő kísérletek után kiválasztott hosszabb szálú, de kissé keményebb ecsettel végeztem. A hígabb festékbe mártva az ecsetet pöckölgettem (ezért kellett a keményebb sörte, hogy rugalmas legyen), és így a „sár” fölfröccsent a felületre. Jellemzően ezek a helyek a karosszérián a kerekek mögötti részek, a kerék forgásirányát követve. De ha máshova is fröccsent, az még jobb, mert a valóságban sem szabályozható a dolog.

 

 

 

 

A száradás után jött a dagonya maradványainak elhelyezése. Ezt a festékbe kevert szemes anyag, őrölt kávé és a megfelelő színű festék elegyéből készített masszából kevertem. A fölhelyezés – jellemzően a kerékívekbe belülre a kaszni és a gumi közé – szintén ecsettel, de már egy rövidebb szőrű és kemény változattal történt. Ez már szerintem szobrászkodás is, itt már nem a véletlen játszott annyira, hanem a tudatos mennyiség elhelyezése a megfelelő alakban, a megfelelő helyre. A teljes száradás után a maszkolás lekerült és már csak a – megfelelően elkészített - terepen való elhelyezés volt vissza a fotózáshoz.

Talán felmerül a kérdés, hogy ha úgy is sár és por takar mindent, akkor minek előtte „földíszíteni” az autót. Én mindenképpen annak a híve vagyok, hogy az eredetihez nagyon hasonlítsanak a részletek is. Így az autónak tisztán is mutatnia kell. A kosz alól félig előtűnő matrica, lámpa vagy egyéb kidolgozott részletek teszik szerintem sokkal inkább élethűvé az egész látványt. Így lesz élőbb. Mondhatnánk nagyképűen, hogy tudománya van, de ha ez nem is igaz, a jó megfigyelőképesség, a részletek meglátása és átvitele kicsibe, mindenképpen szükséges a látványos végeredményhez.

Úgy gondolom, hogy aki ránéz az elkészült járgányra, egyből Somogybabod, Tokod és az ehhez hasonló off roados „kegyhelyek” jutnak eszébe, ahol jól lehet tanulmányozni a természet és a technika konkrét találkozásának megszáradt nyomait is.

 

 

   

DS MB

 Citroen DS 21

(Matchbox)

bemutató- dualteszt

 

A DS-ről már volt egy nosztalgikus megemlékezés korábban, itt most inkább egy összehasonlításféle történik csupán.

De nem könnyű ezt megtenni, mert a két kisautó között van ötven év! Más korok, más elvek, más technológiák, más szempontok, más gyártó. Ennyi más után azért akadnak közös pontok is. Önmagában nézve a MB újkori kiadású DS-ét, teljesen rendben levőnek találhatjuk. Talán a kerékvastagságba lehet belekötni - mint mindig - de azon túl ok. Feltételezzük, hogy "magas" fokozatba van állítva a futómű. A krómok a helyükön (persze némi általam történt kiegészítéssel együtt), tamponnyomatok rendben de az a beltér irtózatosan csillog. Bizony kár volt egy panelre tenni a lökösökkel.

A Majorette modellje jóval filigránabb, és talán ez áll közelebb az eredeti autó fílingjéhez. A kerekei sem olyan feltűnőek, itt biztosan a "lapos" üzemmódot mintázták meg. Nyomatokról ez esetben természetesen még nem beszélhetünk és a festése is már elég viharvert. Mindazonáltal egyiket sem mondanám ki jobbnak a másiknál.

 

 

 

Box 17.: RR SS Car Transporter

 

 Egyedi dobozok, egyedi kisautókhoz

17.  Rolls Royce Silver Shadow Car Transporter

  Az eredeti bejegyzés itt olvasható.

 

Ki hogyan mér?

 BMW Z8 összehasonlító

(Majorette vs. Maisto )

dualteszt

Mindig is rejtély volt előttem, hogy amikor egy autót lemodelleznek, akkor vajon hol csúszik el sokszor a dolog? Hol van az a pont amikor a mért adatok helyett valami fals méret kerül a képbe és ettől az egész kocsi torzul. Vagy direkt módosítanak bizonyos részeken, hogy esetleg statikailag jobb legyen az összhatás? De akkor a másik cég hogyan tudja mégis megoldani? 

A képek önmagukért beszélnek, lehet összenézni őket. Mindenesetre szívesen belelátnék a kisautók méretvételi-modellezési folyamatába, így a 21. század digitális világával körülvéve. Hol lép be a humán-gazdasági vonal a szigorúan mérnöki munkába. A korrekt összehasonlítás érdekében egymáshoz illesztettem a kettőt illetve egy, az eredetiről készült oldalnézetet és elláttam segédvonalakkal is az ábrát.

Mi addig is nézegessük ezt két igen szép kisautót, amikről már volt szó korábban.

Corvette Classic

Chevy Corvette Stingray Convertible 1972

(Hot Wheels)

bemutató és átalakítás

 

 

A kisautót megpillantva nagyon megtetszett a kisautó. Megvásárlása után azért még ráfért egy kis módosítás. Tehát a két hatalmas szegecset lefúrva szétszedtem, a belteret festettem csak át egy halványszürke árnyalatra a sokkoló króm megjelenés helyett. Persze a lámpákat is kifestettem, így még élethűbbek.  Külön - igen ritka - pozitívuma a megjelenésnek, hogy a padlólemez is azonos színű a kasznival. Talán egyetlen negatívuma, hogy a kerekei túl mai stílusúak. Valami filigrán, küllős változat jobban illeszkedne rá.

A Corvettekről itt már lehetett olvasni.

 

 

 

 

Box 16.: LR AA

 

 Egyedi dobozok, egyedi kisautókhoz

16.  Land Rover AA Rescue

 Az eredeti bejegyzés itt olvasható.

M1 RC

 BMW M1

( - )

bemutató

Perifériálisan illeszkedik a profilunkba a következő kisautó. Se nem fém, se nem 1/6x, viszont olyan King Size méret, amely viszont már elfér az oldalunkon. És ami izgalmassá teszi, hogy RC.

 

 A távirányítást 2023-ban már egy egészen más dimenzióban kell elképzelni, mint anno. Talán a Wartburggal érdemes indítani, majd jöttek a Tamiya egyre komolyabb dolgai és most már a digitális korban - mint szinte minden - a mobil/okostelefonra van kihegyezve. Nem baj ez, a haladás fontos. Annyira nem illik az itt megszokott képbe ez a kisautó, de ha már megvan, akkor nézzük meg közelebbről.

RC – vagyis Radio Controlled. Bár ez sem igaz teljesen ebben az esetben. Ugyanis a kisautó mobiltelefonról irányítható, bluetooth kapcsolaton keresztül. 21. században vagyunk, a miniatürizálás, a vezeték nélküli kapcsolat bármivel már mindennapos. A kisautó ipar sem maradhatott ki ebből. Hol van már a nagyméretű, hosszú fényes antennával ellátott analóg távirányító? Digitalizálódott a modell távirányítás is. Ehhez már csak egy okos vezérlő – vagyis a telefon kellett, hogy teljes legyen a kép.

 

 A telefonra letöltött applikáció megtalálja az adott modellautót (és itt most a modell szót valódi értelemben használhatjuk, szemben a korábban a Matchboxokra alkalmazott jelzővel) és kezdődhet a játék vagy a verseny. Az irányítás vagy a telefonképernyőn levő gombokkal történik vagy opcionálisan magának a telefonnak a mozgatásával! Előrebillentve gyorsul visszabillentve lassul, jobbra-balra döntve kanyarodik mindezt fokozatmentesen.

 

Pár szó magának a kisautónak a megjelenéséről. A BMW M1-ese abszolút nem ismeretlen, többször is volt már terítéken, igaz kisebb méretben. nem az utcai hanem a versenyverziót kapjuk, természetesen a BMW „M” motorsport színeivel dekorálva, mint a valóságban is volt. A mai fröccsöntési technológiának köszönhetően már nagyon pontos kialakítást tesz lehetővé a modelleknél is, a műanyag kaszni a vastagság, az élek, a nyílások tekintetében is teljesen korrekt, annak ellenére, hogy modell és nem makett. A kerekek kimondottan szépek, a perem szürkés-ezüstös, a keréktárcsa arany-bronz apróküllős, mint a valóságban. Ehhez jön a jól tapadó vékony gumi. A beltér, nos az nincs, ablak helyett fekete műanyag van. De tulajdonképpen nem is hiányzik. Érdekes viszont, hogy a külső tükröt erősen - külön darabból - megformázták.

 

 Talán egy kicsi észrevételem volna, a kocsi frontján a hűtőrács környékéről hiányzik az amúgy oly jellemző szögletes lámpabúra és az ahhoz passzoló indexlámpa. De talán egy versenyváltozatról vették a mintát…