2015. május 22., péntek

Három M

Összehasonlítás: BMW "M3" generációk 


BMW 2002 (1972.)
BMW M3  E30 (1986)
BMW M3 E36 (1992)
BMW M3  E46 (2000)
BMW M4 F82 (2013)


Mindjárt az elején tisztázandó: a sor eleje és vége nem "hármasról" szól viszont nagyon jól illik a sorozatba. A Hot Wheels - ahogy a példa is mutatja - elég erős mostanában a szebbnél szebb BMW modellekben (is). Nagyon várom már például, hogy az említett sorba becsatlakozhasson egy szépen kidolgozott 3.0 is. Ugyan a Matchbox ezt kiadta anno 1975-ben de ahogy már szó volt róla nem nagyon sikerült visszaadnia azt a kecses formát amit az eredeti föl tudott mutatni. Ezért is nem került bele ebbe a bemutatandó csapatba az a kocsi. Csakúgy, mint a híres M1 1981-ből, mert az már egy önálló kategória volt a maga nemében, a kétüléses lapos, nem annyira utcai kivitele miatt.

Tovább laposodik a jellegzetes dupla BMW ovál

A BMW gyár sportos kiskategóriás autói a 02-essel indultak igazából a népszerűség felé, nem kis lendülettel. Ezt követően jött a némileg már nagyobbnak - vagy akár egy osztállyal feljebbinek - tekinthető 3.0 - vagy ahogy a szegényes fantáziájú népek a nagy légterelő szárnyak miatt hívták a "batmobile" - a képbe. Ebből nagyobb sportsikerek (ötszörös túraautó bajnok) is lettek, de az utcán ez annyira nem jött át. A kocsi túl elegáns volt a pályán megismert sportossághoz képest, vagyis csak szűkebb rétegeket érint(het)ett meg igazán.
A hetvenes évek második felében kezdte el a BMW az autóskálájának strukturált számozását. Így lett a hármas, ötös, hatos és hetes sorozat, ami később még kiegészült a nyolcassal majd még később az egyes, kettes és újabban a négyes kategóriákkal.  Nem hallgathatjuk el, hogy az M3 is a mindenkori hármas sorozat tagja. A legsportosabb verzió. A hármas sorozat éppen a napokban ünnepli a negyvenéves szülinapját, ami talán egy jó apropó arra, hogy csak úgy egymás mellé állítsuk a BMW ilyen kategóriájú autóinak 1/6x léptékű változatait is.
Végül, egy újabb kategóriát képviselve hozzájuk kapcsolódott az M4 is. Hogy ez a kocsi mennyiben más első ránézésre a hármastól, azt mindenki döntse el maga. Nyilván  megvannak a jól kimért marketing szempontok, amik elég erősek ahhoz, hogy egy nagyon hasonló de mégis más kategóriájú(?)/számozású, egy osztállyal feljebb játszó(nak tűnő) modell is a piacra kerüljön. Nekem ezért egy kategóriát jelent a hármas és a négyes, tehát együtt is kezelem őket.
A homoklemez dőlésszögének változása

Ez a sor a mindennapokban is egymás mellet van kiállítva a pultomon, így folyamatosan tudom szemlélni őket. Számomra nagyon érdekes megfigyelni, hogy miként változik a kor tudásának, elvárásának és bátorságának megfelelően az ügyeletes sportos hármas.  Anélkül, hogy belemennék az egyes, egyébként igen finoman kidolgozott részletekbe, talán csak a dekorációt kritizálnám meg. Ez mindegyik példányon igaz. Van ahol el is tüntettem teljesen vagy részlegesen. Azok ugyanis teljesen fölöslegesek szerintem, és csak rontanak az összképen.

Lámpák formavilága

Az összehasonlítás történhet a kontúrok alapján a homlokfal dőlése, kialakítása alapján vagy akár a szélvédők nagysága és dőlésszöge alapján is. A fejlődés minden szögből nézve látható. A 02 és az E30 M3 már volt terítéken, így ezeknél most nem merülünk el a részletekben, a fókuszálás a legújabbra történik.

A kissé szögletesnek tűnő első M3 és a mellette már teljesen gömbölyűnek ható M4 között nagyon nagy különbségek vehetők észre. Ha már abban a szerencsés helyzetben vagyunk (amiben valóságban szinte soha nem lehetnénk), hogy az autókat fölülnézetben is meg tudjuk nézni egymás mellett, tegyünk is egy összehasonlítást. A kerékívek szélesítése mindegyiknél jól látszik. Ezt eleinte rátétekkel, később pedig - az újabbak esetében - a kaszni megfelelő helyeken való domborításával vagy szélesítésével érik el - szinte észrevétlenül. Érdekes, hogy a motorház-fülke-csomagtartó arány mennyire azonos mindegyiknél. Jól megfigyelhető a szélvédő mérete és dőlésszöge. A méret nő, a szög csökken. A négyes esetében olyannyira nő, hogy a szélvédő még a tetőre is fölkúszik. A Hot Wheels ezt a részletet nagyon kidolgozta. Még az üvegtető alatt levő kárpit/árnyékoló mintáját is megformázta. Meg a kis tetőantennát.

A finom belső és külső részletek mellet jól látható a remek, kasznikontúrba simuló kerékszélesítés is

Csak kettő, korábbi modellnél láthatunk pluszként rárakott(nak tűnő) hátsó stabilizátor szárnyakat. Úgy tűnik, a modern kor már másképpen oldja meg ezt. Az első lámpák is változtak, a kornak megfelelően. Kör, aztán dupla kör, majd mindez téglalap alakú üveg mögé bújtatva végül a meghatározhatatlan alakú íves-egyenes-domború-csücskös lámpák vannak most soron.

Hátsó lámpák: túl sok változás nem látható a téglalap formákon, csak a kontúrok vonala változik szinte

A színekről annyit, hogy a 02-t már én festettem át egy autentikus sárgás színre. Az első M3 színe még elfogadható (mert van ilyen) bár a piros vagy a fehér szín jobban illet volna a kisautóhoz. A következő kettő kékje fantáziátlan és nem is tűnik valósnak. Az M4 kékje pedig enyhén feminim jellegű, bár reális, divatos és kornak megfelelő (mint az ocsmány vörösbarna kárpit) de mégsem illik egy ilyen komoly géphez. Itt talán valami vöröses narancs lett volna igazán nyerő. A kerekek is változatosak és illenek is a kis sportkocsikhoz, bár néhol a küllőzést be kellett festeni. Csakúgy mint a lámpák egy részét. Ez még folyamatban van nálam is.
Tovább nem szaporítva a szót nézegesse mindenki a maga örömére az M evolúciót.

Hátsók, szárnyak

Beömlők, szpoilerek


Hátsó szélvédő laposodás tapasztalható, elég látványosan

Az autók arányai megmaradtak


Különbségek csak a jó megfigyelőknek...

Kár, hogy nincs más különböző kerekük

Együtt a sor ismét

















2015. május 13., szerda

Ford Taunus

avagy a lehetetlen véghezvitele...



Magyarázatként a címre, szolgáljon ez a fotó:



Na innen szép nyerni, ahogy mondják. Összefoglalva: ezt a kisautót miután lenyelték és megemésztették kiköpve még rá is gyújtottak. És így kidobva került hozzám. Én meg megláttam benne egy gyerekkori kék Taunust ami az utcánkban parkolt anno. Az csak a csoda egyik módja, hogy az ajtajai megvoltak, nyíltak és a tető sem rogyott meg ilyetén erőhatások, koptatások és leamortizálások közepette.

História röviden
 A név a kocsi alján (MB-55, 1979) Cortina. Ez a szigetország beli neve volt, mifelénk Taunus néven futott, ezért is neveztem én is így. Az eredeti Ford a Taunusok TC (Taunus Cortina) sorozatában az  1976-79 között gyártott negyedik generációja, erről mintázták a kisautót. Mint népautó elég széles motorskálával bírt, az 1,5 literestől egészen a 2,6-ig. Előbbiek V4-ként, a kétliteres környékétől már V6 formában. Kettő és négyajtós valamint kombi változatban készült. Apróbb változások azért voltak a karosszérián is a verzióváltásoknál. Így a hátsó lámpa megnövekedett a kor előrehaladtával, csakúgy mint az első indexek amik kifordultak a kocsi oldalára a vége felé.



 Felújításról, szintén röviden
Tehát a festésen túl kerékcsere kellett, ami nem egyszerű eset az ilyen típusú, préselt tengelyrögzítések esetében. Úgy kell ugyanis kiflexelni az adott szűk helyről a fölösleget, hogy a tengelyt éppen elérve de azt el nem koptatva kell megállni a szerszámmal. Viszont innentől meg a tengelyt kell kifeszegetni, úgy, hogy ne görbüljön el lehetőleg. A festés, a korra jellemző egyszerű hétköznapi kék lett, bár voltak ebből is szép metálos darabok is annak idején. Az ablak cserés lett körben. Gyakorlatilag a belső teret is újra kellett alkotni egy donortól vett elemmel.
A kisautót elnézegetve - már a felújítás után - teljesen jónak tűnik, hozza a korabeli szögletes Fordok minden jellemzőjét, A lámpák, rácsok a helyükön, még az arányok is megfelelőek. Végeredményben tehát érdemes volt megmenteni.