A mobil otthon

 Eccles Trailer Caravan

(Matchbox)

felújítás, átalakítás

   

Lakókocsiról volt már szó a Bluebird Dauphine kapcsán. Ott már méltattam a kor szigetországbeli hihetetlenül pezsgő lakókocsi-kempingkultúra vonalát, amit azóta is csak csodálok. És itt egy újabb adalék ehhez a brit „camping-caravanning” hangulathoz.

A Matchbox - immár sokadszor - kiadott 1970-ben egy lakókocsi modellt. A kategóriában azért volt előzménye ennek a modellnek, hiszen az említett Dauphine és testvére után megjelent egy igazán nagyméretű mozgó otthon modellje is már. Az azonban eléggé fantáziatermék volt a hatalmas erkélyével hátul. Ebben az esetben viszont közeledtek a valósághoz. A méret (léptéke 1/76, ami azért nem pontosan illeszkedik az 1/6x kisautókhoz – mint vontatókhoz) ugyanaz, mint az elődnél a kialakítás azonban már erősen feljavult, reálisabb lett.

 A méret és a valóság találkozásáról még egy szót: kutatásaim során pont ilyen lakókocsit nem találtam, viszont rábukkantam egy nagyon hasonlóra, ami viszont csak egytengelyes. Az Eccles cég igen komoly kapacitással gyártott ilyen utánfutókat. Ezekből arra következtetek, hogy a modell bár valóságalapú (valószínűleg egy 1969-es kiadású Emerald  vagy Sapphir típus), azonban bizonyos nem ismert okok miatt (talán mindenképpen nagy lakókocsi megjelentetése volt terveben?) a mérnökök megnyújtották a „valóságot” és még egy tengelyt tettek alá. Viszont ezzel elérték azt, hogy a vonórúd ismét csak rövid lett (mint az elődnél), így valójába játszáskor vontatni, kanyarodni meglehetősen nehéz volt vele, vagy csak igen korlátozottan működött ez a funkció. De a dobozba így fért bele. Érdekes, hogy a rövidsége/tömörsége ellenére még így is letört a hozzám került példány esetében. Ami hozzám került, az tulajdonképpen csak maga a megcsonkult fém kaszni volt. A többit én építettem vissza hozzá.

 A futómű okozta a legkisebb gondot, az könnyen pótoltam. A tető – ami eredetileg is levehető – már komoly odafigyelést igényelt, hogy megfelelően ívelt legyen mindenhol, és pontosan illeszkedjen a fém házhoz. Ez sztirolból készült. Eredetileg azért (is) volt levehető, hogy belenézve meg lehessen nézni a többé-kevésbé hiteles belteret. Én ezt az elvet felülírtam, mert a vitrinben nem számít a beltér, így fix lett a tető. A beltér pedig az utólag beillesztett sötétített ablakokon és az azokat keretező függönyökön keresztül amúgy sem lenne látható. Ami viszont fontos volt az a külső megjelenés feljavítása kissé. Kapott egy arányosan hosszú vonórudat, arra pótkereket illetve egy a lakókocsikon szokásos külső ládát, amiben gázpalackot, tartozékokat szoktak tárolni. Ettől életszerűbb lett az egész megjelenése. A dekorációnál is örömmel elhagytam a gagyi gyári dekort és egy kissé frissebb matricázást kapott. Ezen felül extra még a beltéri függöny is illetve a kitekerhető napvédő (omnisztor). Ilyen nagy vontatmányt persze nem lehet akármi mögé kötni, így a kor nagyméretű limuzinjai közül a Merci állólámpását tettem elé.

 

 Az angliai Eccles of Birmingham volt a világ első nagyszabású lakókocsi- és lakóautó-gyártója. Az első 50 darab gyártása 1919-ben kezdődött, és ez volt az első „hagyományos” lakókocsi, amelyet úgy terveztek, hogy egy normál vonóhorgos autóval vontathassák. Itt alkalmazták először a ráfutófékes rendszert, amit a mai napig használnak vontatmányoknál.

 Az Eccles csapata szívesen hirdette a terméket a nagyközönségnek, és megmutatta nekik, milyen élvezetes és rugalmas lehet egy lakókocsis nyaralás. 1932-ben Bill Riley és fia egy Eccles lakókocsival a Monte Carloba vitték, hogy bebizonyítsák, hogy a vontatás biztonságos, míg egy másik kereskedő próbaútra ment a Szaharába, hogy bebizonyítsa, az Eccles bárhová elvihető. A londoni Hendonban bemutatótermet nyitottak a fővárosi üzleti élet ösztönzése érdekében. A marketing kampányok sikerének köszönhetően a megrendelések megnövekedtek, sok lakókocsit exportáltak Indiába és Afrikába. 1960-ra Bill Riley nyugdíjba vonult, és eladta a gyárat a Sprite-nak. Az Eccles itt kapott új életet. Modern, új belső tereket alakítottak ki, amelyben teakfa és fehér vinil keveréke volt a jellemző. Az exportpiacra dupla üvegezést, fűtőtestet, hűtőszekrényt, szőnyegeket és víztartályt kínált. Az 1990-es évek elején az Eccles márka még mindig innovatív stílusáról volt a legismertebb.

 

 

 

 

 

A kútfúró

 Snorkel Fire Engine  1978

(Matchbox)

átalakítás

Shell-es sorozatomban eddig szerepelt már az átalakított dobozos, az eredeti állapotú trélervontató, a komoly  terepjáró, a tuning kétéltű,  így most a következő tagja a fúró gördül elénk. 

Az eredeti, 1/83 léptékű, vélhetően GMC márkájú autó modelljeként a  kisautó Snorkel Fire Engine néven futott és egy lagymatag kosaras autóként jelent meg. 1978-82 között forgalmazták, piros/ fehér, piros/sárga színekben, végig azonos kerekekkel. A fülke belül üres volt, ezért ezt egy többé-kevésbé áttetsző kék üvegezéssel takarták, ami egyben a két kék villogó anyagául is szolgált. Amúgy nem volt rossz az emelhető és forgatható gém, a végén a kosárral és benne a tűzoltóval, de olyan sematikusnak hatott. A kisautó nagyon játszható volt, ennek tanúbizonysága, hogy ép példány nem túl gyakran fordul elő. Hozzám is egy ilyen leharcolt maradvány került. Az enyém is erősen játszott volt, de mivel már szerepelt ez a kis tűzoltószer a gyűjteményemben, nem a magasból oltás szerep visszaállítása volt a cél, hanem egy másik funkciót kerestem neki.

 

  

Az álromantikus, autómodelleken keresztül való történetmesélés a nagy olajipari cég valahol a sivatagban olajat kutató csapatának történetéről szól. Mivel ilyet magam még nem csináltam, csak elképzelni tudom, hogy miként történik a folyamata egy ilyen kutatásnak. Amihez persze speciális gépek, járművek (adott esetben repülőgép) kellenek. Ezeket a - részben fantázia alkotta - járműveket alakítom ki és mutatom be ebben a sorozatban. 

A kutatás a föld kincsei után elsősorban kísérleti fúrásokkal történik. Az ehhez szükséges - nálunk kútfúróként ismert - berendezést egy masszív teherautóra szerelve használják, a mobilitás érdekében. Mivel a lepusztult tűzoltóautó alapja pont egy ilyen masszív teherautó, adta magát az ötlet, hogy egy kútfúró felépítményt készítsek rá. Annál is inkább, mert ilyen még nincs ebben az 1/6x világban.  

A korábbi gémet tartó forgó tengelytömböt megtartottam, de mivel a felépítmény a szállításkor ledöntve, a használatkor pedig felállított helyzetben van és ez a tengely a forgástengelye is a toronynak, így azt - az alsó részét levágva egy pót talpon jóval hátrébb kellett csúsztatnom. A torony maga eredetileg arra hivatott, hogy a torony hosszának megfelelő fúrószár darabokat illetve a menetesen csatlakozó béléscsöveket a már földfelszínig eltűnt darabok fölé lehessen emelni, hogy csatlakoztatni tudják. Maga a fúrógép meghajtás a torony tövének közelében a teherautó hátuljánál van. A meghajtása külön motorral történik általában, de vannak az eredeti autó motorjáról történő kihajtások is. A torony tetején mindössze a csörlő vagy csak a drótköteleket megvezető-átfordító csigarendszer van elhelyezve. Ez utóbbi esetben - például jelen modell esetében is - a csörlő a teherautó hátsó-középső részén van elrejtve.  

A torony vékony acélhuzalból készült, a többi kiegészítő sztirolból vagy egyéb műanyag maradék és talált alkatrészekből, egyebekből. A kisautó ezen felül kapott még pár extra alkatrészt is, hogy még inkább hasonlítson egy a civilizációtól messze működő, önellátó munkahelyre. A cég színeire történt festésre alapozva használat nyomait is rádekoráltam az élethűség és a hangulat érdekében. 

 

 

Wartburg versenyautó

 Wartburg 353W

(Welly)

átalakítás 

 

Aki esetleg nem ismeri a – ma már – meglehetősen szögletes megjelenésű keleti csodát, a Wartburgot annak egy kis ismertető található itt a Welly kisautója kapcsán. Azoknak, akik még emlékeznek rá, emlékeztető, hogy versenyautót is építettek belőle. A gyáriak, az ő képességeik szerint, elsősorban raliversenyekre hangolták az ő példányaikat. Magyarországon is volt rali Wartburg pár darab, azonban a legérdekesebb kétütemű, háromhengeres versenygép Pécsett épült.

 

                                                                                                                (forrás: internet)

 Anno még voltak remek hegyiversenyek az országban szerte, és a népes versenyzőcsapatok mellett komoly szurkolótábor gyűlt össze egy-egy hétvégén a hegyoldalban, hogy részesei lehessenek az elsuhanó pályagépek látványának. Volt, aki szériaközeli autóval mások raliautóval de akadt olyan is aki kimondottan ilyen célra épített célgéppel vágott neki. És volt pár olyan pályagép is, amit ügyes és szorgalmas kezek építettek széria autókból. Trabantból, Zsiguliból vagy éppen a mi esetünkben Wartburgból.  

Az egyetlen ilyen pálya-Wartburgot Kardos Lajos pécsi autóversenyző és csapata építette a Pécsi Volán műhelyében még 1979-ben. A legelső, ami szembetűnik az autón az a végtelenül lekönnyített karosszéria (960 kg volt az egész), nagyon kifinomult dizájnnal összehangolva. Mindezt személyes tapasztalat alapján is tanúsíthatom, hiszen a mecseki hegyiverseny szervízparkjában többször - gyerekként csodálva - is volt lehetőségem egészen közelről megtapogatni szemrevételezni a mesterművet. Mert ez az.

 

 

Az autóban tényleg csak az maradt benne, ami feltétlenül szükséges a működéshez vagy a biztonsághoz. Mivel maga az erőforrás a tuning után is csak 90 lóerő körül volt, így a dolog másik végéhez komolyabban hozzányúltak. Ez pedig a súlycsökkentés volt. Az oldalüvegeket plexire cserélték, az ajtóknak is csak a külső héja maradt meg. A karosszéria további részeibe is több száz kis furatot helyeztek el, természetesen a dizájnnal összhangban, rendszerben. Az innen kikerülő forgács is mind könnyebbülést jelentett. A hátsó homlokfalon több nagyméretű nyílást is elhelyeztek, finom rácsozattal befedve. Dizájnként a hátsó lámpa és az első indexlámpa is lejjebb került egy egységnyivel. A futómű sem maradhatott ki, ott addig alakították a felfüggesztést, amíg a kaszni erősen földközelbe került. A motor is igen körültekintő és igényes munka eredménye lett. A részleteibe itt nincs lehetőség belemenni, de elég legyen annyi, hogy szinte megduplázták az eredeti teljesítményt! Arányait tekintve ez nem mindennapi műszaki teljesítményt takar. Így már eléggé versenyképes lett a gép a Skodákkal közös kategóriában. Természetesen a profi – gyári szakemberek által is megcsodált - versenygép hozta is szépen a kimagasló eredményeket.

  

A Welly kisautója a maga meglehetősen jól megformált kasznijával és irdatlan nagy és a kocsi alá csúsztatott kerekeivel erősen kívánta a törődést. De hát mit lehet tenni egy ilyen kaszni-kerék kombóval? És itt ugrott be: ha már hozzányúlok, akkor legyen belőle valami eredeti ami még nem történt meg a modellezés világában. A valóságban is egyedi versenygépet kellene kicsiben megvalósítani. Úgy is lett!

 

 

Az eredeti kerekeket messze elgurítottam, és egy kisebb átmérőjű szettet tettem alá. Ez még kevés volt, így a felfüggesztést is feljebb kellett tenni, ami által a kaszni került lejjebb. Ez sztirolrétegek tengelyvályúba való beragasztásával illetve a beltérből kinyúló tengelypozicionáló nyúlványok lerövidítésével oldottam meg. A karosszéria öntvényéről lecsiszoltam a hátsó lámpatesteket és az első indexbúrákat. Ezeket sztirolból készítettem el, majd ragasztottam vissza az eredeti helyük alá, a valóságnak megfelelően.

 

A beltérből eltávolítottam a fölösleges üléseket és sima lemezzel pótoltam a hiányt – akárcsak az eredetinél. Kapott egy egyszerű, a valósághoz hasonlító bukókeretet az üressé vált beltér. A dekorációt az eredetinek megfelelően készítettem el, bár a létező fotóanyag korlátossága miatt ez nem lett teljes értékűen hű. Mindazonáltal egy meglehetősen unikum versenygép született ebben léptékben.

 És akkor pár kép a készítésről:

 

 

 

 

Kadett Rallye

 Opel Kadett C

(Matchbox)

átalakítás

 

  Az utcai, széria változatot már megismerhettük nemrég. Mivel a valóságban is egy igen sikerült Opel modellről van szó, természetes, hogy készül(t) belőle versenyváltozat is. nálam is készült egy ilyen.  

 

 

Az Opel nagyon jól megválasztott színeket választott magának, amelyek megjelentek anno a széria autóikon is de a versenyautóikon meg erősen hangsúlyozták is. Természetes volt tehát, hogy az én versenyváltozatom is ezekkel a színekkel operál. Alapul véve az eredeti dekorokat, terveztem meg a saját dekorációmat a kisautóm számára.  Igyekeztem a minimál dizájn elvet követni, ezért a színes felületek nagysága nem túlzó. 

 

 

 

  Ami érdekesség volt az átalakítás során, hogy az eredeti kisautón az első lámpákat illetve a hátsó lámpákat és a rendszámot nagyon szépen megnyomtatták, és ezt meg szerettem volna őrizni. Így nagyon gondos maszkolással kellett ellátnom a karosszériát a festés során. Természetesen a kerekeit is kicseréltem, bár az eredetiek sem voltak rosszak. Ez talán kicsit autentikusabbak.

 

Kosaras LR

 Land Rover 

(Hot Wheels)

átalakítás

  

A Land Rover flottám elég sokféle felhasználású modellt tartalmaz. A military verziótól kezdve a tengerparti és uralkodói alkalmazáson át egészen a safaris változatig. Hogy a Camel Trophy-ról ne is beszéljünk.

 

Ipari jellegű alkalmazásban talán a terrorelhárító egységet említeném a segélyszolgálatos mellett. Innen is látszik, hogy a valóságban is igen sokoldalúan alkalmazott LR a modellvilágban is hatalmas lehetőségeket biztosít a kibontakozásra. Kimeríthetetlen téma.

 

A dolog másik oldala maga az emelőkosaras szerkezet, ami az elektromos hálózati szerelések mellett akár egy-egy speciális mentésben is használatos. A két témakört összeillesztve egyértelműen látszik a kép: kosaras Land Rovert kell építenem. Ilyen ugyanis nem létezik modellként. Valóságban azonban igenis van létjogosultsága. Hegyvidéken illetve terepen, akár egy erdőben vagy egy szántóföld közepén ugyanúgy föl kell emelni a dolgozót a szerelendő szerkezethez, mint a belvárosban. Az igény hozta létre a terepen is alkalmazható emelőkosaras járművet.

 A hidraulikus emelőkosár története nagyjából a múlt század hetvenes éveitől számítható. Akkoriban még csak teherautó felépítményként kezdték el alkalmazni, manapság azonban már a korszerűbb technológiának és a jobb anyagoknak köszönhetően sokkal filigránabb szerkezetek is kialakíthatók, amelyek aztán akár egy furgon vagy egy pickup platóján is elhelyezhetők. 

A kisautó esetében a HW Land Rover S3 pickupja adta az alapot. Minden más egyedi rajta. A kisautó felújító-tuningoló-építő-átépítő dobozaiban mindig egyre gyűlnek az érdekes – akárhonnan is származó – kis alkatrészek, maradék makettes apróságok, apró tartozékok illetve ma már beazonosíthatatlan eredetű kis műanyag bigyók. Ezek a dobozok adják az alkatrészforrást. Csak meg kell látni, meg kell találni az adott célra megfelelőt. Így történt ez most is. Némi válogatás után kialakult az elképzelt emelőkosaras szerkezet vázlata. A fotók alapján arányosítva méretre vágtam, ragasztottam, összecsiszoltam az elemeket. A kisautó platóján eredetileg egy pótkerék (imitáció) van, ezt használtam ki az emelő oszlopának rögzítéséhez.

 Biztosan el lehetett volna készíteni mozgathatóra is az egész mechanikát, de ez esetben, ebben a méretben és az itt alkalmazott szokásoknak megfelelően fixen rögzítettem a felépítmény darabjait. Amúgy sem játékra készült… A szükséges letalpaló lábak a padlólemezhez vannak ragasztva. 

 A megtévesztés miatt az eredeti sportosabb HW kerekeket egy autentikusabb, ballonosabb szett korai MB kerékkészletre cseréltem. Mindezek után kapott egy szerény, de szükséges matricázást is. Így most már büszkén beállhat az ipari alkalmazású LR-ek közé a vitrinbe.