Fagyis

Commer  Ice Cream Canteen

(Matchbox)

felújítás update

 

A fagyisautó mifelénk nem volt jellemző még az elmúlt évtizedekben sem, gördülő fagyis alkalmatossága Bagamérinek volt utoljára. Ezért nem meglepő, hogy ez a kisautó csodálkozást vált ki. Mert bizony Nagy-Britanniában nem kis hagyománya van az ilyen-olyan többé vagy kevésbé a megfelelő célra átalakított kocsiból árult hot-dognak, fagyinak, pizzának. Érdekesség, hogy a XX. század elején jelentek meg az első motorizált fagyiskocsik Angliában fölváltva a korábbi lovaskocsi alapú, jéghűtésű egységeket. A mi Commer járgányunk eredetije - ahogy a video is bemutatja - azonban a hatvanas-hetvenes években vált az angol gyerekek kedvencévé és az angliai kisvárosok utcáinak tartozékává

 

 A Matchbox a hősi kort idézi kis Regular Wheels kerekeivel, melyek meglepően jól bírták a kiképzést és egyáltalán nem tágultak ki az átvezető lukak. Sajnos a kocsi többi része már nem volt ilyen szerencsés. Az alkotóvágy hatalmaskodott a szülői intelem és a józan ész felett, aminek az eredménye a fullosan (tetőablakot is beleértve) átfestett kocsira filctollal felvitt fekete bevonat. Ezután – gondolom nem kis erőfeszítés és szerszámhasználat következtében – a fagyisember is kitörött a kocsi eladóteréből. Ezt mondjuk nem annyira bánom, mert a kutya még hagyjám, de egy mozdulatlan ember egy kocsiban, az már nekem sok egy kicsit. Attól nem lesz életszerűbb, viszont – tudom, hogy - a gyerekek meg esetleg ezt értékelik jobban. Amikor ez a kocsi terveződött valószínűleg nem gondol(hat)tak az ötven évvel későbbi felnőtt gyűjtők igényeire.

 

 

Az 1/85 léptékű kisautót 1963 és 1967 között forgalmazták többféle kék és krémszín árnyalatban. Érdekes, hogy kétféle dekorációt is tettek rá. A karosszéria – az eredetiről készült fotók alapján - pontos kivitelezésű a kaszni rácsainál, éleinél, a részleteknél. Érdekes viszont, hogy a vezetőfülke eléggé elnagyolt, mert bár hatalmas ablakokon lehet belátni, nem találni benne kormányt, csak egy ülésszerű bakot. A hátsó, kiszolgáló résznél némi pultszerűséget és a hozzá való eszközöket is kialakítottak.

 

A felújítás során a festésen túl új ablakok, tetőablak és dekoráció készítése volt a feladat. Az érdekes ebből csak a tetőablak, mivel úgy gondolom, hogy az eredetivel ellentétben ennek célszerű színesnek lennie, mivel a napfény (nyár van a fagylaltosztáskor) igencsak felfűtené a fagyis munkahelyét, meg napszúrást is kaphatna a nagy ablakok alatt. Ezért kerestem egy átlátszó de színes műanyagdarabot és abból alakítottam ki a színezett üveg imitációt. Szerintem így még hangulatosabb is lett az elárusító rész, mert a nagy fehérségbe belejátszik az átszűrődő halványzöld fény.

A matricánál az eredetit figyelembe véve, de annál sokkal részletesebb – igazságokon alapuló de fantázia szülte - dekorációt készítettem. Ez megint inkább csak nekem volt élvezetes első körben, mivel még talán a fotókon sem látszik tisztán a kinyomtatott szöveg. Természetesen ott van, és úgy gondolom, ha nem is olvasható pontosan, hogy mi van odaírva a kocsi oldalára, a szöveg struktúrájából betűméretből azért kikövetkeztethető például egy árlap képe, ami az imitáció lényege. Jöhet a nyár, a fagyiskocsi felújítva készen áll a sok-sok fagyi kimérésére!

A gyár múltja szintén a század első éveire nyúlik vissza, amikor is egy Linley nevű tehetséges mérnök egy új, recsegésmentes és egyszerűen kezelhető négyfokozatú sebességváltót alkotott meg, amit sikeresen építettek be egy-egy teherautóba. A jól sikerült sebességváltó sikerén felbuzdulva egy üzletember, Julian Harford egy teherautót terveztetett köré, és megalakította Dél Londonban a Commercial Car Company-t. A történet innentől kezdve nem túl érdekes, gyártottak teherautókat, buszokat és megmaradtak a szigeteken belül, szerényen, kitartóan. A hatvanas évek közepén jelent meg a kínálatukban a BF sorozatú furgon, amit előszeretettel építettek át fagyiskocsivá, de használták számos egyéb célra is, a polgári védelmi mentőautótól kezdve kisbuszon át a pénzszállítóig. Később a céget megvette a Chrysler, majd a francia PSA konszern, végül ami megmaradt belőle, azt 1981-ben a Renault.

Máshol nemigen terjedt el a furgon és a márka de a szigetországban a mai napig ismert. Fórumjai vannak a neten és hiába vannak már modernebb fagyisfurgonok egy-egy szebben restaurált példány igencsak sok elismert von maga után. A hátulról Nysa mikrobuszra elölről Renault Estafette-re hasonlító furgon számos angol filmben feltűnik a jellegzetes formájával.

Itt a fris tej!

Commer Milk Float

(Matchbox)

felújítás

Emocionális ráhangolódás

Ez a kisautó azért is igen vonzó számomra, mert a korabeli - 1970-es évekbeli - angol kisvárosi hangulatot hozza elénk a maga valóságában. Hasonlóan a korábban bemutatott Commer fagyisautóhoz, ez is a szolgáltatóipar igáslova. A mindennapok velejárója, a hangulatos angol kisvárosi utcakép része, és valahol még a pozitív emberi kapcsolatokat is kifejezi. A stabilitást, a megbízhatóságot, a hosszan tartó üzleti kapcsolatot a szolgáltató cég és az emberek között. Hiszen, a mi vidékünkkel ellentétben ott az emberek csak kirakták az üres üveget a ház elé az erre szolgáló kis rekeszbe és a tejesember kicserélte az üres üvegeket friss tejjel töltöttekre. És ott hagyta, és nem vitte el senki és az adott időszak végén a számlákat az emberek kifizették. És ment minden a maga útján. A rendszer ki volt találva és jól működött. Mindenki elégedett volt, hiszen a friss tej ott figyelt a küszöb előtt minden reggel, a tejesnek fix üzleti partnerei voltak. A tejes ezzel a célszerszámmá átalakított Commer furgonnal dolgozott. A hátulja pont úgy volt kialakítva, hogy ne kelljen minden egyes megállásnál ajtót vagy oldalfalat nyitni-zárni, nem estek le a ládák a pontosan erre a célra kialakított platóról, könnyen hozzáfért minden oldalról. Nem kellett nagy sebességgel mennie, így a rendszer kiválóan tudta a feladatát. Hát ezért is tetszik nekem ez a kis furgon, amely egy célszerszám a szolgáltatóiparban, de egyúttal a mindennapok valósága is.

Az autótechnikai háttér
A Commer gyár múltja a XX. század első éveire nyúlik vissza, amikor is egy Linley nevű tehetséges mérnök egy új, recsegésmentes és egyszerűen kezelhető négyfokozatú sebességváltót alkotott meg, amit sikeresen építettek be egy-egy teherautóba. A jól sikerült sebességváltó sikerén felbuzdulva egy üzletember, Julian Harford egy teherautót terveztetett köré, és megalakította Dél Londonban a Commercial Car Company-t. A történet innentől kezdve nem túl érdekes, gyártottak teherautókat, buszokat és megmaradtak a szigeteken belül, szerényen, kitartóan. 

 

 

1960-ban jelent meg a kínálatukban az FC sorozatú furgon, amit - talán a kimondottan alacsony platószint miatt - előszeretettel építettek át egyedi kialakításúra, speciális feladatokat ellátó megjelenésűre. 1500-as motor volt benne eredetileg amit aztán hamarosan nagyobbra, sőt dízelre cseréltek, háromfokozatú automata váltóval ellátva (bár megmaradt a kéziváltós opció is). Első ránézésre igen érdekesnek találhatjuk az első kerekek és a karosszéria viszonyát. Tulajdonképpen igazából nincs kihagyva ugyanis a kerékív, csak jelzés értékű a kaszni alsó vonalának a fölsliccelése a kerekeknél. Elöl-hátul ugyanakkora a kivágás, inkább csak az optikai hatás kedvéért. Olyan mélyen vannak a kerekek a kaszni síkjától, hogy az első kerekek még elfordult állapotban is elférnek alatta. Bizonyára nem volt valami stabil kialakítás és a fordulóköre sem lehetett túlzottan kicsi, de bizonyos célokra, kis sebességgel ez a megoldás teljesen megfelelő volt. Másik érdekessége, hogy a kézifék az első kerekek dobfékjeit működtette. 

A szerelők viszont nagyon nem szerették, kiváltképpen a motor mozgatásával járó procedúrák esetén. Ugyanis a motort - hacsak nem akarták a komplett első futóművet és hajtást a segédkerettel együtt eltávolítani - csak a kiszedett szélvédőn benyúló emelő segítségével lehetett az oldalajtón kiemelni! A kocsi külsején is történtek apróbb változtatások és a néhány éves életút után beszüntették az angol gyártást. Később a céget megvette a Chrysler, majd a francia PSA konszern, végül ami megmaradt belőle, azt 1981-ben a Renault. Máshol nemigen terjedt el a furgon és a márka de a szigetországban a mai napig ismert. Fórumjai vannak a neten és hiába vannak már modernebb tejesfurgonok egy-egy szebben restaurált példány igencsak sok elismert és nosztalgikus érzést von maga után.

 

Matchboxos szemmel nézve

 Az eredetit és a modellt összehasonlítva megállapítható, hogy szép és pontos munka történt a lemodellezés során. Az 1961-ben megjelent kisautón az arányok, részletek rendben vannak. Külön piros pont, hogy a tejesüvegeket is egyesével kialakították. Mindezt annak a fényében, hogy még később sem tudtak akartak például szép kormánykereket csinálni, amiből is csak egy darab van egy autón. Tejesüvegből meg jónéhány tucat... Cserébe viszont a színezett üveg mögött ismét csak nincs beltér, csakúgy, mint a fagyisnál. A gombkerék különösen jól áll ennek a kisautónak, hiszen az eredeti kocsi kereke/dísztárcsája is hasonló lencseformájú. Méretben is ez a kerék illik alá. Nehéz volna elképzelni valami újabb MB kerékkel. Kezdetben a szürke recés kerekek voltak alatta, később - a matricákkal együtt - váltottak feketére.

 

 

Innen indult a projekt

A kisautót kétféle színben is kiadták, bár igazából a fotók alapján nehéz eldönteni, hogy csak a technika miatt különböző a két szín vagy valóban volt egy kékesebb meg egy zöldesebb árnyalat is. A matricaszett mindenképpen kétféle volt, a korai változatnál egy piros háromszögben egy tejesüveg volt az ajtókon, ezt váltotta később a piros tehén képe. A tetőn levő táblán a szöveg megjelenését negatívba tették át a későbbiekben, és egy kicsit a két szövegrész arányán is változtattak. A modell 1967-ig volt a kínálatban.

A felújítás során nem törekedtem az eredetivel azonos szín kikeverésére, inkább a kocsi hangulatához, a tejipar paszteles világához választottam a színt. A matricákat a kétféle eredeti közül a későbbit, a teheneset kiválasztva, azok alapján készítettem el. Extraként én megfestettem egy kicsit a lámpákat is valamint a tejesüvegek tetején is pirossal jeleztem a zárókupak vagy zárófólia létét, ezzel is egy kicsit megbontva a fehér raktér egyenhangúságát.