Lucky Strike

 Mini Van

(Hot Wheels)

átalakítás

 

 

A LuckyStrike egy cigarettamárka amelynél 1871-ben használták először ezt az elnevezést, mint R. A. Patterson richmondi dohánykeverékét. 1916-ban az American Tobacco Company nevű dohánygyár új, sötétzöld dobozos termékét nevezte el ezen a néven. 1942-ben a doboz zöld színét fehérre változtatták. A közkedvelt reklámkampányt a „Lucky Strike Green has gone to war” szlogennel megváltoztatták, a cég szerint azért, mert a zöld festékre szükség volt a katonai ruháknál a második világháború miatt. Később kiderült, hogy ez a magyarázat hamis, a zöldet azért váltotta fehér, hogy a női dohányosok számára is vonzó legyen a Lucky Strike. 

 

 A Lucky Strike logót egy híres ipari formatervező, Raymond Loewy alkotta meg, az ő munkája volt a Coca-Cola logója is. A Lucky Strike számos technikai sportágban jelen volt támogatóként – a gyorsasági motoroktól kezdve, a túraautókon át a Forma 1-gyel bezárólag - az igencsak jellemző festésű versenygépekkel.

 

 

  Adott a Hot Wheels zárt dobozos Minijének (született Ausin Mini Countryman Estate) furcsán franciásan elnevezett (Fourgonette)  példánya, rendkívül zavaró festéssel. Ez a festés nem maradhat így, ettől meg kell menteni a világot. Így kezdődött a történet.

 

 Mivel egy korábbi kis Mini már kapott egy érdekes dekorációt, itt még tovább kellett gondolkodni valami ütős dizájnon. Kis autó, de viszonylag nagy szabad felületekkel rendelkezik. Nem szerettem volna valami korabeli eredetit lemásolni (nem is volt ilyen), így egy kicsit maibb érzetű matricázást terveztem rá.  

 

1971-ben a klasszikus Mini Countryman – az eredeti Mini kombi változata dupla hátsó ajtókkal – gyártásának utolsó szakaszába ért, miután nagyrészt felváltotta az ¼ tonna teherbírású Mini Clubman Estate. Míg az ikonikus Countryman és Traveller (fa díszítésű) modelleket hivatalosan 1960 és 1969 között gyártották – az eredeti Mini kombi változata dupla hátsó ajtókkal –  1971-re a piac az új, szögletes homlokú Clubman Estate felé tolódott el. Az 1971-es modell az 1275 köbcentis A-szériás motort használta.

 

 A hosszabb Traveller alvázra épült, de oldalsó ablakok nélküli modell népszerűnek bizonyult az 1960-as évek Nagy-Britanniájában, mint olcsóbb alternatíva a személygépkocsival szemben: haszongépjárműnek minősült, és mint ilyen, nem kellett rá forgalmi adót fizetni.