Dodge Sweptside

 Dodge Sweptside 1967.

(Matchbox)

bemutató

 

Az 1957-es Dodge D100 Sweptside pickup a Dodge válasza volt a Chevrolet Cameo Carrier és a Ford Ranchero modelljeire. A jellegzetes dizájnnal, módosított kombi hátsó sárvédőkkel és kétszínű fényezéssel igen mutatósat alkotott a gyártó, a Dodge Special Equipment Group.  A Sweptside legmeghatározóbb jellemzője a hátsó sárvédő, amelyet az 1957-es Dodge kétajtós kombiból adaptáltak. 1957 és 1959 között körülbelül 2500 Swepside-ot gyártottak. Ezeknél a teherautóknál a  lehetővé vált az egyedi módosítási igények teljesítése, a standard gyártási soron kívül. 230 köbhüvelykes soros hathengeres vagy 315 köbhüvelykes V8-as motorral voltak kaphatók. 

 

 

A sok pickup közt ez is csak egy a sorban, ahogyan az Amerikában is anno és talán ma is megfigyelhető.  A Matchbox mégis ezzel gyarapította a kínálatát 2021-2023. között négyféle kéttónusú festéssel, korhűnek tekinthető kerekekkel. A korhűség inkább csak a kerekek homlokfelületére érthető, nem pedig a szélességére, merthogy az csak a szokásos. A kisautó elfogadható megjelenésű, kellő mennyiségű tamponnyomattal ellátott. Ez azt is jelenti, hogy hátul nekem kellett kifesteni a lámpákat. Valószínűleg limitálva van a nyomtatási felület mennyisége a gyártónál. A kéttónusú festés (+ ezüstös díszcsíkok és logok) nagyon jó megoldás, hiszen az eredeti autónak is ez volt a jellemzője. Itt-ott azonban a nagy felületeken hiányosra sikerült a sötétebb szín folyamatossága.

 

 

 

A beltér, így a lökhárítók is szürkék és egy elemet alkotnak a plató aljának nyolcvan százalékával. A maradék húsz százalék esetében megint a technológia kerekedett felül, az a kaszni anyagából készült. Nem annyira zavaró, de azért mégiscsak vesztettek a dizájnerek ebben a mérkőzésben. A beltérben semmi extra, az alapok a helyükön vannak és ide ez is elég. Érdekes pozitívum a fellépő kialakítása. Az ablak vékony és halványkék, ami szép és sokat emel a megjelenésen.

 

General Lee

 Dodge Charger 1969

(Hot Wheels)

átalakítás

 

 

 A második generációs (1968-tól 1970-ig) Dodge Charger tulajdonképpen egy a sok akkori izomautó közül, azonban szerencséjére filmszerepet kapott. Nem is akármilyet. Főszerepet. Aki a 80-as évek elején nőtt fel, valószínűleg ismeri a "The Dukes of Hazzard" (Hazard megye lordjai) című televíziós sorozatot, amelynek ez a modell volt a (technikai) főszereplője.

 

A kocsit a filmben General Lee-nek hívták. Élénk Hemi Orange színével és a dekorációival meglehetősen meghatározó külsővel rendelkezett. Az autó neve az amerikai polgárháború idejéből ismert Robert E. Lee-re, a Konföderációs Államok Hadseregének tábornokra utal. Tetején egy konföderációs harci zászló látható, és van egy kürtje is, amely a „Dixie” című dal első 12 hangját játssza le. A sorozat forgatása során összesen körülbelül 300 példányt használtak el. A Dodge Chargert anno a gyorsaságra építették, nem azért, hogy folyamatos nagyobb sérüléseket szenvedjenek el, így az autók gyakran tönkrementek a forgatás során. Jellegzetes kürtjéről, rendőri üldözéseiről, mutatványairól – különösen hosszú ugrásairól – ismert, valamint arról, hogy az ajtajait behegesztették, így a fiúk ki-be mászhatnak az ablakokon. 

 Az 1969-es Dodge Charger a típus történetének talán legszélesebb választékát mutatta be. Volt egy alapmodell, egy SE (Special Edition) opció, amely több luxust halmozott fel, egy nagy teljesítményű R/T verzió, és két vad, versenyzésre csábító változat is: az 500 és a Daytona. A motorválasztás a Chrysler megbízható sorhatos Slant Six-ével kezdődött, de az ötféle (a csúcs a 425 lóerős) V-8-as kívánkozott inkább bele. Modelltől függően három- és négyfokozatű manuális váltók, valamint a kiváló háromfokozatú TorqueFlite automata váltók voltak. Mindezen lehetőségek ismeretében talán ironikus, hogy az autó egyetlen karosszériás kivitelben, kétajtós keménytetővel érkezett. Az 1969-es Dodge Charger a teljesen átalakított '68-as modell frissítése volt, ami azt jelentette, hogy 117 hüvelykes tengelytávra építették, elöl a Chrysler által ismert torziós rudas felfüggesztéssel, hátul pedig laprugóval. A versenyre előkészített 1969-es 500-asok 19 NASCAR-győzelmet szereztek.  

 

 A Hot Wheels természetesen megformázta ezt az izomautót is. Végtelen sok színnel, fekete, szürke és fehér beltérrel és számos kerékmintával adták ki. Még egy - a jelen kisautóhoz nagyon hasonlító, ám pont nem olyan - változatban is előfordult. A 2004-es kezdetekben még az eleje is nyitható volt, ám ez később megszűnt. Igyekeztek az autót szépre megformálni, de a túlzott méretű hátsó kerék ezt az irányvonalat erősen bojkottálja. Amúgy meg teljesen rendben van a kis gépezet, egynek jó lesz az igencsak hosszúra nőtt izomautó sorozatban.

 

 

Természetesen adta magát a lehetőség, hogy elkészítsem az eredeti General Lee 1/6x változatát. Helyes színnel, helyes dekorációval.

 

Tehenes flotta

Dodge, Ford, Mercedes

(Matchbox, ..., Welly)

átalakítás

 

 

 

Azt gondolom, hogy kevés ember van manapság a világnak ezen a felén, aki ne ismerne rá egyből a szín alapján a szállított termékre. Mindhárom autónak kicsit más a léptéke de egy közös cégszínezés után talán ez már elhanyagolható. Itt most nem is annyira az autókról van szó, mintsem egy érdekes flotta közös megjelenéséről.

 

 

 

 A Matchbox Ford Courier-ja eredetileg is ezzel a dekorral készült, a másik kettőt viszont én alkottam. A Dodge kicsit egyszerűbb, a Mercié viszont annál érdekesebb számomra. Szerintem a lila árnyalatát is sikerült eltalálnom, a Fordhoz illesztve.

 

És végül az autóismertető helyett, most a termék történetén futhatunk át röviden. 

1825. november 17-én Philippe Suchard svájci csokoládégyáros cukrászdát alapított a svájci Neuchâtelben, ahol egy kézzel készített desszertet, a chocolat fin de sa fabrique-ot árusította. A következő évben Suchard megalapította a Chocolat Suchard-ot, és a termelést a közeli Serrières-be helyezte át, ahol napi 25-30 kg csokoládét (ami még nem tartalmazott tejet, így fanyar ízű és sötétbarna színű volt) gyártott egy bérelt egykori vízimalomban – a vízienergia kihasználása érdekében. Az 1890-es években tejet adtak Suchard csokoládéjához. Carl Russ-Suchard, Philippe Suchard veje 1901-ben létrhozta a Milka márkát. A márka neve a termék két fő összetevőjének az eredménye: "Milch" (tej) és "Kakao" (kakaó). Az első "Milka" csokoládékat is már a jellegzetes lila színű csomagolásba csomagolták. Termékeiket az 1910-es években vezették be Ausztriában a népszerűség növelése érdekében, és 1913-ra a cég 18-szor több csokoládét állított elő, mint az eredeti üzemben 1880-ban. A Milka az 1960-as évek óta a „gyengédségre” helyezi a hangsúlyt, ami a fő reklámtémája.1972-ben a Lila nevű Milka tehén lett reklámkampányaik arca, és az is maradt a mai napig. Milka 1995 óta számos alpesi sísztárt támogatott, köztük öt világ- és olimpiai bajnokot.

 

Challenger 2.

 Dodge Challenger

(Matchbox)

bemutató 

A Dodge Challenger nem a Hot Wheels egyedüli kis modellje. A Matchbox is kiadta anno. Meglehetősen tömzsi, mokány kis autót csináltak belőle az angolok. Szépen nézett ki, sportos volt, a piros kaszni+fehér tető különösen jól állt neki. Szemet gyönyörködtető kisautónak tűnt sokáig. Csakhogy akkoriban nemigen volt mihez viszonyítani a modellt. 

Ma már nem csak fotókon lehet látni, de amerikai autós találkozókon élőben is találkozhatunk akár egy-egy szépen restaurált példánnyal. És ekkor - vagy a Hot Wheels hasonló modelljét elnézve - döbben hetünk rá, hogy ez a kisautó a valóságban, erősen másképpen néz ki. Sokkal kecsesebb, nyúlánkabb, izomautósabb. 

 

Igen, az akkori Matchbox trend nemigen törődött az arányokkal. Egy két részlet legyen a helyén és máris kész a játékautó. Sajnálatos, hogy így esett, de ez is egy modelltörténeti korszak. A többi különbséget a fotók elmesélik. 

Ugyanarról az autóról van szó...

Challenger 1.

 Dodge Challenger  1970

(Hot Wheels)

bemutató

 

A Hot Wheels kis zöld Challengere nagyon dögösen mutatott már a bolti akasztón fityegő bliszterében is, ezért is vettem meg. Amúgy nem vagyok túl nagy izomautó specialista, sokszor nagyon egyformának tűnnek számomra a különböző márkák izomautóinak mindenféle változatai, így ebben a szegmensben tetszik/nem tetszik alapon döntök a vásárlásról. Ez tetszett.

 

Jó a forma, kellően részletes a beltér is, és itt az oldalablakok hiánya miatt ez jól is látszik. A kerekei azonban túl szélesnek tűnnek számomra, de csak ha alaposan megnézegetem a kocsi részleteit. Nyilván az egyen-kerék hátránya ez, így el kell fogadni. A kocsi színe egy közönséges zöld, ami lehetett volna szebb is. Minimális, nem túl egyedi dekoráció van rajta, a lámpáit és egy-két apróságot már én festettem ki rajta, az élethűbb megjelenés kedvéért.

 

 

 Nem sportszerű de összehasonlítottam a Matchbox hasonló, bár évtizedekkel korábbi modelljével. Csak úgy. Látszik az angol gyártó nagyvonalúsága a formát illetően…

 A Dodge 1959-ben használta először a Challenger nevet egy Silver Challenger felszereltségre, amely szintén egy kétajtós kupé volt. Az 1970-es modellévben az első generációt a Chrysler E platform felhasználásával építették keménytetős és kabriós karosszéria változatokban, amelyek fő összetevői a Plymouth Barracudával osztoznak.  A tengelytáv különbségen (a Challenger tengelytávja 2 hüvelykkel hosszabb) túl a Challengernek négy, a Barracudának pedig csak kettő fényszórója volt.

 A póniautó-piaci szegmens felső osztályában versenyezve meglehetősen késői válasz volt ez az autó az 1964 áprilisában debütált Ford Mustangra. Ennek ellenére a Chrysler az új Challengert a valaha volt legerősebb póniautónak szánta, és az olcsóbb Barracudához hasonlóan ez is gyakorlatilag a Chrysler készletében lévő összes motorral rendelhető volt és elképesztő számú felszereltségi és opciós szinten állt rendelkezésre. A külső tervezést Carl Cameron végezte. Cameron az 1970-es Challenger hűtőrácsát egy régebbi vázlaton alapozta meg egy holtan született 1966-os Charger prototípusról, amelynek turbinás motorja volt.

A kocsi a modern kor izomautóinak mércéje lett, és az egyik legsikeresebb retro autó az autógyártás történetében. Az innovatív funkciók között szerepelt a rejtett ablaktörlők, a süllyesztett ajtókilincsek, az energiaelnyelő kormányoszlop és az iparág első öntött polipropilén ajtópaneljei. A Chrysler kínálatában szinte minden motor megtalálható a hajtásláncban, a takarékos – csak 145 lóerős - Slant Six-től egészen az óriási 7,2 literes V-8-ig és a legendás 425 lóerős 426 Hemiig. A sebességváltók között három- és négyfokozatú manuális, valamint a háromfokozatú TorqueFlite automata váltó is szerepelt. Az R/T (Road and Track) jelölésű modellek képezték a csúcsváltozatot. 

 A lendületesen induló Challenger a gyártás első évében valamivel több mint 83 000 példányban kelt el. Az egyetlen dolog, ami hiányzott a Challengerből, az a jó időzítés. A '70-es évek kezdetén az izomautók életképesége megroggyant, az emelkedő biztosítási díjak és a fogyasztói ízlések megváltozása a kategória áldozataivá váltak. A póni autók szegmense tehát már hanyatlóban volt, mire a Challenger megérkezett. Mivel a vásárlók kezdték kerülni a nagy detroiti izomautókat a kisebb, gazdaságosabb és ésszerűbb autók iránt nőtt a kereslet. Az eladások drámaian visszaestek 1970 után, és bár az 1973-as modellévben több mint 27 800 eladott autóval nőttek az eladások, a Challenger gyártása az 1974-es modellév felénél leállt. Összesen 165 437 első generációs Challenger kelt el.

 Filmes vonatkozás: a leghíresebb 1970-es modell az 1971-es (és az 1997-es változat) Vanishing Point (Száguldás a semmibe) című, pörgős akciófilmben a főhős Kowalski által vezetett R/T 1970-es fehér Dodge Challenger.

 A Dodge történetét itt hallgathatjátok meg.

M&Ms

 Dodge 

(Matchbox)

felújítás

 

Ez a modell pont az, amiről túl sokat nem lehet beszélni. Egy közönséges 1/77-es léptékű Dodge Commando teherautó, kevés részlettel, beltér nélkül, egy nagy dobozzal a hátulján. Valójában egy szokásos Matchbox adta lehetőség a nagyméretű reklámfelületek elhelyezésére. A cég ki is használta ezt, hiszen 1982 óta több, mint hatvanféle márkafelirattal adta ki, a számos fülkeszínbőról nem is beszélve - egészen 2018-ig.  Érdekes színfolt a konténer helyett az állatszállító ketrec.

A Dodge Commando 100-as sorozata egy Angliában a hetvenes évektől gyártott 6,8+ tonnás közepes méretű teherautó, igen sokrétű felhasználással.  Rootes dízelmotorral tervezték használni, de a zajszabályok kizárták a megbízható, de zajos Rootes egységeket. Végül a szívó és turbófeltöltős négy- és hathengeres Perkins dízelmotorokat valamint Mercedes-Benz OM352-t prémium motort alkalmazták. Négy-, öt- és hatfokozatú, szinkron kézi sebességváltót használtak. Az alváz speciális ötvözetet használ a nagyobb szilárdság és a könnyebb súly érdekében. 

A cukorka 1941-ben származik az Egyesült Államokból, és 2003 óta több mint 100 országban értékesítik az M&M-eket. Különböző színekben készülnek, amelyek közül néhány változott az évek során. A cukorkával bevont csokoládé koncepció generációk kedvence.1940-es évek Forrest E. Mars, Sr. visszatér az Egyesült Államokba, és megalapítja az M&M' Limited-et a New Jersey állambeli Newarkban. Az M&M'S 1950-re nagyon népszerűvé vált, a fogyasztók számára zseniális megoldása az volt, hogy a ma már híres "m" betűvel látták el. Az 1980-as években történt márkaharmonizációval az M&M's Candies világszerte elterjedt, Ázsia és Csendes-óceáni térségére, Ausztráliára, Európára és Oroszországra!  2004-ben az M&M'S Chocolate elindítja a My M&M'S-t – az új online szolgáltatás lehetővé teszi a fogyasztók számára, hogy saját, személyre szabott üzenetet alakítsanak ki az M&M'S Chocolate Candies-on. 2008-ban az "Arcok" elindítása lehetővé teszi az ügyfelek számára, hogy személyes képeket töltsenek fel személyre szabott cukorkáikba.