Kadett Rallye

 Opel Kadett C

(Matchbox)

átalakítás

 

  Az utcai, széria változatot már megismerhettük nemrég. Mivel a valóságban is egy igen sikerült Opel modellről van szó, természetes, hogy készül(t) belőle versenyváltozat is. nálam is készült egy ilyen.  

 

 

Az Opel nagyon jól megválasztott színeket választott magának, amelyek megjelentek anno a széria autóikon is de a versenyautóikon meg erősen hangsúlyozták is. Természetes volt tehát, hogy az én versenyváltozatom is ezekkel a színekkel operál. Alapul véve az eredeti dekorokat, terveztem meg a saját dekorációmat a kisautóm számára.  Igyekeztem a minimál dizájn elvet követni, ezért a színes felületek nagysága nem túlzó. 

 

 

 

  Ami érdekesség volt az átalakítás során, hogy az eredeti kisautón az első lámpákat illetve a hátsó lámpákat és a rendszámot nagyon szépen megnyomtatták, és ezt meg szerettem volna őrizni. Így nagyon gondos maszkolással kellett ellátnom a karosszériát a festés során. Természetesen a kerekeit is kicseréltem, bár az eredetiek sem voltak rosszak. Ez talán kicsit autentikusabbak.

 

Vectra

 Opel Vectra

(Matchbox)

átalakítás updated

Az utolsó Opel Ascona kifutásával a középkategóriás modellszegmenst a teljesen új alapokra helyezett Vectra jelentette. Ezt – az Opel hagyományának megfelelően „A” val jelölték. Az 1988-tól gyártott, limuzin, ötajtós és kombi változatokban elérhető modell meglehetős karriert futott be, hiszen a világ több mint 8 táján is gyártották, különféle nevek alatt. A kocsit Wayne Cherry tervezte. A modell alapjaira épült a sportosabb kinézetű Calibra és a távoli unokatestvér a Saab 900 is. 1,4 literes sornégyesel indult a benzines motorpaletta és a csúcsot a 170 lóerős 2,5 literes V6-os jelentette. Persze a takarékosabb szegmensben is volt kínálat, hiszen 1,7 literes dízelt is kínáltak, sőt ezt a változatot turboval is lehetett rendelni. Mindezekhez 4 vagy 5 fokozatú váltó tartozott, de kérhették automatával is. Alaphelyzetben elöl hajtott, de 1989 januárjában két négykerék-hajtású változattal bővült a kínálat. 1994-ben a Vectra  Turbo 4x4-es változatát használták a Forma-1-ben biztonsági autóként. Leginkább a San Marinói Nagydíjon vetették be.

 

 

Az Opel Vectrája egy sikertörténet. Jelen vizsgálódásunk tárgya egészen pontosan az „A” Vectra (1988-1995) vagyis az Ascona után megjelent új formájú középkategóriás Opel első szériája. Annak is a négyajtós változata. Érdekes, hogy a Matchbox két néven hívja az 1990-ben debütáló modellt, de egyáltalán nem véletlen. A jobbkormányos verziót Vauxhall Cavalier GSi-nek hívják és persze az emblémáktól eltekintve ugyanaz az autó, mint az Opel. A Matchboxnál ez nem példa nélküli, az Opel Kadettel is hasonlóképp jártak el.

 

 Yellow Submarine Hot Rod

A hozzám került példány nem is volt túlságosan lerúgva, csak éppen már nem volt egészen friss. Belülre nézve azért a döbbenet rám jött: már nem csak az igazi autók rohadnak hanem a Matchboxok is. A tengelyleszorító acéllap ugyanis olyan mértékben ki volt rozsdásodva, hogy nemcsak a tengelyt nem tartotta a helyén de önmagát sem bírta megtartani. Sokat úszhatott szegény Vectra. Az alkatrészt természetesen a megfelelő dobozomból való tartalékkal pótoltam.

 Valamit tehát kezdenem kellett az autóval. És itt átvillant az agyamon egy párhuzam! Ugyanis ennek a Vectrának az édestestvére a Calibra, a főbb elemeikben meg is egyeznek. Ez a Calibra a fiatalabb korosztály erősen kedvelt alanya az átalakításokra, pimpelésekre a sufnituningtól kezdve a professzionális megoldásokig. A tulajdonosaik ugyanarra az esti Opel dzsemborira járnak, mint a Vectrások. Tehát a gondolatsor vége az lett, hogy a Vectrám is egy stílusosan megtuningolt speciálgép lesz, a mai kor és a divat elvárásainak megfelelően. Ekkor megláttam egy piros Matchbox felnit és beugrott a kép: matt fekete kaszni, piros közepű felni, fehérperemes gumik, fehér lámpaburák, ezüstözött ablaksötétítések. Mondhatnánk minimáldizájnnak is de én inkább az amerikai hot rodok világában emlékszem ilyen színösszeállításokra. Mindegy, szombat este a nagyparkolóban így is erősen megnézi majd a többi Opeles!

A karosszériával nem volt sok teendő. Mindössze a csomagtartófedél hátsó függőleges elemét kellett pótolnom, mert teljesen hiányzott. Így ha már újrakészítem, a célnak még megfelelőbb is mint az eredeti, mert én teljesen síkra készítettem el, mintha – a mai bizonyos trendeknek megfelelően – belemezelték volna a különböző mélyedéseket. Természetesen egyszínű lett a lámpával és így máris egy teljesen komplex – ezüstösen csillogó – hátsó elemként jelenik meg a fényforrásokkal együtt. A karosszéria két réteg matt fekete festéket kapott. A fehérburás lámpákat és az ezüst elemeket lakkfilccel készítettem el. A felnit alkoholos filccel kezeltem ezáltal megmaradt a csillogása is a kerék ép belső részének. Kicsit olyan mintha metálos lenne a színe – vagy talán eloxált? A felni köré a „gumin” lakkfilccel húztam meg a vékony fehér csíkot.

 

 Nagyjából ennyi volt a külmunka. A belsejét egy kicsit kifestettem, bár nem nagyon látszik. Ami még említésre méltó, az az ablakpanel. Kissé karcos volt de nem törött. A szélvédő kivételével amúgy is be akartam fedni a dizájnelveknek megfelelően, ezért csak a megmaradó, látszó részt vettem kezelésbe. Polírpapírral homogenizáltam a felületet, majd portalanítás után kapott egy réteg – kicsit vastagabb - fényes lakkot. Ezáltal szinte az új ablak minőségét sikerül létrehoznom. Csillog is és átlátszó is és nem is kopik le.

A többi ablakra pedig alumínium fóliát simítottam rá, így a többi ezüstös felülettől elüt és mégis ablakcsillogás hatása van. A kész kocsi hozza a korábban eltervezett hatást, sikerült teljesen megvalósítanom az elképzelésemet. Irány az éjszakai gurulás...

 

És akkor az előzmények:

 

 

 

 

"E" Kadett tető nélkül

 Opel Kadett/Vauxhall Astra cabrio

(Matchbox)

átalakítás 

 

Itt a nyár, le a tetővel. Bár az igazi kabriósok tudják, hogy a kora ősz és a késő tavasz sokkal élvezetesebb tud lenni tető nélküli krúzolásra, mint a tűző napsütés. Persze az is lehet jó ha van sapka, napolaj és jó napszemüveg csak ne kelljen a belvárosban araszolni, piros lámpánál várakozni...

 

 

A kisautó eredetéről már volt szó a narancs színű, sportosabb változat esetében, így most csak az átalakítás kerül fókuszba. A romos kisautóról az első szélvédőkeret kivételével a tetőt levágtam. A "B" oszlop helyére került egy, az eredeti alapján mintázott borulókeret. A hátsó ülés mögé került a papírzsebkendőből készített, összecsukott vászontetőt imitáló burkolat.

 

 

 

Bónusz a Kadett sorhoz: egy sportosított, az éjszakai élethez átalakított, tuningolt változat. 

 

 

 

 

Kadett

 Opel Kadett C

(Matchbox)

bemutató

 

Az Opel Kadettet mindenki ismeri, meg jó eséllyel volt is neki egy ideig valamelyik változat – leginkább a kilencvenes években. De hogy a C Kadett melyik is volt pontosan, azt már kevesebben tudják.

 Az alsó-középkategória talán a legszerteágazóbb és legkeményebb piaci szegmens, hiszen ebben küzdve kell a gyártóknak a legnagyobb közönséget megszólítani, ráadásul gyakran pont ezeken a húzómodelleken múlik a siker vagy a bukás. A Kadetteknek hosszú története van, mert az első ilyen néven eladott kis családi autót 1936-tól kezdték gyártani. Még ha nem is vallják be, de azért népautóként tartották számon, elsősorban német nyelvterületen. Ennek megfelelően konfigurálták is, hasonlóan a wolsburgi gyártmányokhoz. Emiatt azért a konkurens Golfnak is igyekeznie kellett, bár a két modell a megegyező szegmens ellenére mégis teljesen más felépítést hordozott magában. A Golf már a mai építési trendek szerint keresztben beépített orrmotorral és elsőkerékhajtással operált, míg a Kadett maradt még a klasszikus iskola szerinti, hosszában elhelyezett erőforrással és hátsókerékhajtással.

 

 A C sorozat 1973 augusztusában jelent meg és ez volt az utolsó kis Opel, amely hátsókerék-hajtással rendelkezett. Az Opel bochumi üzemében készült 1979 júliusáig, addigra az Opel 1 701 076 darabot gyártott belőle. Ezek 52%-át Nyugat-Németországon kívülre exportálták, a legtöbbet Nyugat-Európa más részeinek piacaira. A brit származéka – a Vauxhall Chevette – néven futott a szigetországban. Az Opel volt az egyik első német autógyártó, amely megfizethető, családbarát kompakt autót kínált. A kompakt autók piacának koncepciója olyan erőteljesen fejlődött a „Wirtschaftswunder” német gazdasági csoda évei alatt, hogy az Opel 1962-ben teljesen új gyártóüzemet épített kifejezetten a Kadett számára a németországi Bochumban. A siker második kulcsa az volt, hogy soha nem pihent a babérjain, minden új generáció újabb újításokat hozott.

 A Kadett C családnak sok arca volt: egyrészt megbízható családi autó, máskor egy elegáns második autó praktikus hátsó csomagtérajtóval vagy akár egy sportos fényezésű verseny sportkupé. A modell az elődhöz képest a kornak megfelelő formában letisztult karosszériával villantott. A jellegzetes formatervezési jellemzők között szerepelt a lapos hűtőrács, a motorháztetőn a márkára jellemző törésvonalakkal.  A hatékony 1,2 literes, 52 vagy 60 lóerős teljesítményű motorok biztosították a megfelelő meghajtást. 1975 elején egy különösen gazdaságos, 1,0 literes, 40 lóerős teljesítményű benzinmotor csatlakozott a motorkínálathoz. Ennek ellenpontjaként, és a típus rugalmasságát bemutatandó az 1975-ös IAA-n bemutatott 105 lóerő teljesítményű, 184 km/órás végsebességű GT/E üzemanyag-befecskendezéses modellel pedig az Opel folytatta a Rallye Kadett hagyományát. Limuzinként, kupéként és kombiként is elérhető számos további változattal, köztük az érdekes targa-kabrioval az Aero-val. 1976-tól a pilótafülkében jól ismert versenyzők foglaltak helyet, akik a motorsport történelmét írják. Walter Röhrl és Rauno Aaltonen a 225 lóerős GT/E-vel sikeresek voltak a Monte Carlo Ralin és a Portugál Ralin. Röhrl és Jochen Berger szenzációs negyedik helyezést ért el a Monte-n, az Opel pedig a második helyezést érte el a teljes márkabesorolásban. Bár az automata sebességváltó a legtöbb modellen opcionális volt, az összes eladott Kadett túlnyomó többsége az erős, jól bevált és hagyományos négyfokozatú, teljesen szinkron sebességváltóval volt felszerelve.

 

A Matchbox 2022-es kiadású kisautója ismét telitalálat. Kiváltképpen az Opel színekben csillogó példányok vonzzák nagyon hamar oda, nemcsak a gyűjtők de a lelkes kis „fogyasztók” szemét is. A kisautó közelről is nagyon tetszetős. Bár a jelen példány nem a fent említett sárga-fehér színkombinációval bír, ez a - korra nem túl jellemző árnyalat - is szépen mutat. Az arányai tökéletesek, a részletek a helyükön vannak. A dekorációk (lámpák, feliratok) nagyon precízek szépek, látszik, hogy mindent beleadtak a jó minőség elérésbe. Talán az is közrejátszhatott, hogy egy viszonylag ismert – 1975-ös kiadású - népautó modelljéről van szó, amihez sokaknak (de inkább a középkorú vagy annál idősebb gyűjtőknek) akár személyes emlékük is társulhat. A rali vonatkozásról nem is beszélve. Nem is lehet gyakran látni a polcokon, hiszen azonnal elkapkodják.

 A széles kerekek ezúttal jól állnak a modellnek, mindhárom keréktípussal. Az első lámpáka sportos változatnál nincsenek kiszínezve, míg a másik két színárnylatnál azokra is jutott festék. A hátsó lámpák színezése és a hátsó rész feliratai tökéletesek. A dekorációs csíkok az ablakok körül a sárga-fehér változatnál nem szerencsések, ezt elhagytam volna. Mindazonáltal az egyik legkorrektebb és legszebb kisautó került ezúttal a vitrinbe az ősrégi Opel sorba.