Kadett

 Opel Kadett C

(Matchbox)

bemutató

 

Az Opel Kadettet mindenki ismeri, meg jó eséllyel volt is neki egy ideig valamelyik változat – leginkább a kilencvenes években. De hogy a C Kadett melyik is volt pontosan, azt már kevesebben tudják.

 Az alsó-középkategória talán a legszerteágazóbb és legkeményebb piaci szegmens, hiszen ebben küzdve kell a gyártóknak a legnagyobb közönséget megszólítani, ráadásul gyakran pont ezeken a húzómodelleken múlik a siker vagy a bukás. A Kadetteknek hosszú története van, mert az első ilyen néven eladott kis családi autót 1936-tól kezdték gyártani. Még ha nem is vallják be, de azért népautóként tartották számon, elsősorban német nyelvterületen. Ennek megfelelően konfigurálták is, hasonlóan a wolsburgi gyártmányokhoz. Emiatt azért a konkurens Golfnak is igyekeznie kellett, bár a két modell a megegyező szegmens ellenére mégis teljesen más felépítést hordozott magában. A Golf már a mai építési trendek szerint keresztben beépített orrmotorral és elsőkerékhajtással operált, míg a Kadett maradt még a klasszikus iskola szerinti, hosszában elhelyezett erőforrással és hátsókerékhajtással.

 

 A C sorozat 1973 augusztusában jelent meg és ez volt az utolsó kis Opel, amely hátsókerék-hajtással rendelkezett. Az Opel bochumi üzemében készült 1979 júliusáig, addigra az Opel 1 701 076 darabot gyártott belőle. Ezek 52%-át Nyugat-Németországon kívülre exportálták, a legtöbbet Nyugat-Európa más részeinek piacaira. A brit származéka – a Vauxhall Chevette – néven futott a szigetországban. Az Opel volt az egyik első német autógyártó, amely megfizethető, családbarát kompakt autót kínált. A kompakt autók piacának koncepciója olyan erőteljesen fejlődött a „Wirtschaftswunder” német gazdasági csoda évei alatt, hogy az Opel 1962-ben teljesen új gyártóüzemet épített kifejezetten a Kadett számára a németországi Bochumban. A siker második kulcsa az volt, hogy soha nem pihent a babérjain, minden új generáció újabb újításokat hozott.

 A Kadett C családnak sok arca volt: egyrészt megbízható családi autó, máskor egy elegáns második autó praktikus hátsó csomagtérajtóval vagy akár egy sportos fényezésű verseny sportkupé. A modell az elődhöz képest a kornak megfelelő formában letisztult karosszériával villantott. A jellegzetes formatervezési jellemzők között szerepelt a lapos hűtőrács, a motorháztetőn a márkára jellemző törésvonalakkal.  A hatékony 1,2 literes, 52 vagy 60 lóerős teljesítményű motorok biztosították a megfelelő meghajtást. 1975 elején egy különösen gazdaságos, 1,0 literes, 40 lóerős teljesítményű benzinmotor csatlakozott a motorkínálathoz. Ennek ellenpontjaként, és a típus rugalmasságát bemutatandó az 1975-ös IAA-n bemutatott 105 lóerő teljesítményű, 184 km/órás végsebességű GT/E üzemanyag-befecskendezéses modellel pedig az Opel folytatta a Rallye Kadett hagyományát. Limuzinként, kupéként és kombiként is elérhető számos további változattal, köztük az érdekes targa-kabrioval az Aero-val. 1976-tól a pilótafülkében jól ismert versenyzők foglaltak helyet, akik a motorsport történelmét írják. Walter Röhrl és Rauno Aaltonen a 225 lóerős GT/E-vel sikeresek voltak a Monte Carlo Ralin és a Portugál Ralin. Röhrl és Jochen Berger szenzációs negyedik helyezést ért el a Monte-n, az Opel pedig a második helyezést érte el a teljes márkabesorolásban. Bár az automata sebességváltó a legtöbb modellen opcionális volt, az összes eladott Kadett túlnyomó többsége az erős, jól bevált és hagyományos négyfokozatú, teljesen szinkron sebességváltóval volt felszerelve.

 

A Matchbox 2022-es kiadású kisautója ismét telitalálat. Kiváltképpen az Opel színekben csillogó példányok vonzzák nagyon hamar oda, nemcsak a gyűjtők de a lelkes kis „fogyasztók” szemét is. A kisautó közelről is nagyon tetszetős. Bár a jelen példány nem a fent említett sárga-fehér színkombinációval bír, ez a - korra nem túl jellemző árnyalat - is szépen mutat. Az arányai tökéletesek, a részletek a helyükön vannak. A dekorációk (lámpák, feliratok) nagyon precízek szépek, látszik, hogy mindent beleadtak a jó minőség elérésbe. Talán az is közrejátszhatott, hogy egy viszonylag ismert – 1975-ös kiadású - népautó modelljéről van szó, amihez sokaknak (de inkább a középkorú vagy annál idősebb gyűjtőknek) akár személyes emlékük is társulhat. A rali vonatkozásról nem is beszélve. Nem is lehet gyakran látni a polcokon, hiszen azonnal elkapkodják.

 A széles kerekek ezúttal jól állnak a modellnek, mindhárom keréktípussal. Az első lámpáka sportos változatnál nincsenek kiszínezve, míg a másik két színárnylatnál azokra is jutott festék. A hátsó lámpák színezése és a hátsó rész feliratai tökéletesek. A dekorációs csíkok az ablakok körül a sárga-fehér változatnál nem szerencsések, ezt elhagytam volna. Mindazonáltal az egyik legkorrektebb és legszebb kisautó került ezúttal a vitrinbe az ősrégi Opel sorba.