W211

 Mercedes E Klasse Taxi

(SIKU)

felújítás

Az évente mintegy 200 000 darabot értékesítő E-osztály hagyományosan a Mercedes-Benz legjövedelmezőbb terméke. Története az 1936-os W136-os sorozatig vezethető vissza. Sajnos az 1990-es évek közepén Jurgen Schrempp vezetése alatt a Mercedes hirtelen eltért sikeres formulájától, felhagyva hagyományos mérnöki gyakorlatával, és költségcsökkentéssel magasabb haszonkulcsra törekedett. A fejlesztés átfutási ideje lerövidült, az eljárásokat egyszerűsítették, több mérnöki munka és alkatrész került kiszervezésre olcsóbb alvállalkozókhoz. Ezzel jött létre a W210, amely rossz minőségéről és megbízhatatlanságáról volt híres. A W210 E-osztály radikális stílusmódosításokat is vezetett be a fiatalabb vásárlók megragadása érdekében, ami elég megosztó lett. Bár a következő,  2002-ben debütált W211 javított néhány hibáján, az E-osztály még ezzel a modellel sem nyerte vissza páratlan hírnevét és egyedi identitását. A harmadik generációs „E”  maradt olyan, amilyen. Nem méltóan olyan ősökhöz, melyek tulajdonképpen az E Klasse elődeinek tekinthetőek: W120 „Ponton” (1953–1962), W110 „Fintail” (1962–1968), W114/W115 „állólámpás” (1968–1976), W123 „zöldséges” (1976–1984) W123

W124 „A Taxi”(1984–1995)

 Kétségtelen, hogy a kényelem és a kifinomultság az E Klasse Mercik legerősebb erénye, ahogy azt mindenki elvárta. Még tart az elmúlt két generáció organikus dizájnja, de már érzik a tervezők, hogy ez zsákutca. ideje lenne visszatérni a W124 egyszerű architektúrájához, ám ez csak a következő generációnál érhető tetten. Amúgy egy furcsa dizájn: profiljában konzervatívnak tűnik, de a részletekben már túlzottan agresszív. Folytatva, bár már kissé tompítva annak furcsaságát a dupla, különálló ikerlámpák már kissé hátradöntve de azért még uralták a homlokrészt. Bár a kocsi nagyobb volt elődeinél, miközben kevesebb belső teret kínált. Sok alumínium alkatrészt alkalmaztak a súly csökkentése érdekében. A 2001 és 2009 között gyártott széria karosszéria változatai: négyajtós szedán, ötajtós kombi, kétajtós kupé és kétajtós kabrió. A motorválaszték a négyhengeres 1,8-as benzinesektől és dízelektől a V6-os-on át egészen az 6,2 literes V8-ig terjed, vagyis 136-507 lóerő között válogathatunk. A V8-as kivételével minden benzinmotor egy „BlueEfficiency” nevű zöld technológiát alkalmaz. Ide tartozik az automatikus motorindító-leállítás funkció, a sebességváltás jelzőlámpája, az alacsony gördülési ellenállású gumiabroncsok és az elektromos hajtású perifériák, amelyek az igényeknek megfelelően fogyasztanak energiát, mint például a motorolajszivattyú, a generátor, a légkondicionáló és az elektrohidraulikus kormányzás, a négylengőkaros első és a többlengőkaros hátsó független felfüggesztés és az ESP.

 

 Az opcionális légrugózás folyamatosan változtatható, elektronikusan vezérelt lengéscsillapító rendszerrel működött együtt. Extraként elérhetőek voltak az aktív, többkontúrú ülések luxus fejtámlákkal és kétfokozatú menetdinamikai támogatással és masszázsfunkciókkal, a gumiabroncsok nyomásveszteség-figyelmeztető rendszere. Az adaptív első légzsákok és először a kétfokozatú överő-határolók, valamint az első utas automatikus súlymérése, valamint a további ütközésérzékelők még pontosabb, a tényleges baleseti helyzethez igazodó utasvédelmet tettek lehetővé. Az első utasok oldallégzsákjai, a nagy teljesítményű biztonsági öv-előfeszítők, az automatikus gyermekülés-felismerő, a borulásérzékelő és az ütközés-aktív NECK-PRO fejtámlák (2005-től) a jármű további elemei voltak. Ez volt az első olyan autó a világon, amely adaptív fényszórókat kínált. Ez az intelligens fényrendszer opcionális extraként volt elérhető, és öt különböző világítási funkciót tartalmazott.

 

 Az E-osztály méretének és tartósságának köszönhetően az autók gyakran taxiként is szolgálnak nemcsak az európai országokban, ezért a Mercedes-Benz gyárilag is kínál taxi specifikációt, valamint egyéb speciális célú járműveket (pl. rendőrségi vagy mentős módosításokat).

 

 Egy ilyen E500-as taxit is megmintázott nekünk a Siku, a sokféle egyéb típus mellett. A léptékét (1:55) tekintve olyan Sikus, vagyis önálló életre hivatott, nehezen illeszkedik a megszokott méretű kisautókhoz. Formára teljesen rendben van, jól fölismerhetően kiadja az áramvonalas Mercedes alakot, bár ha tizedmilliméterre megmérnénk, lehet, hogy kissé nyúlánkabbnak kéne lennie. A vékony üvegeken át, illetve a nagyra nyíló ajtókon keresztül a szépen kimunkált beltér is jól látható. De az a szürke színű műanyagpanel nem a legszebb árnyalatú.

A kerekei igyekeznek szépek lenni, de a piszkos-sötétszürke szín nem áll jól a könnyűfém felni imitációnak. A tamponnyomatok szépek, elsősorban a hűtőmaszkon illetve a motorházfedél elején a háromágú csillagos karikán vehetjük észre a szép kidolgozást.

 

A hozzám került kisautónak a kissé kopottas külsőjén kívül a mindkét oldalon eltört ”A” oszlop volt a hibája. Ezt finom mozdulattal történt visszahajlítással és ragasztással orvosoltam. A festés előtti szétszedéskor viszont meglepődtem, hogy mennyi alkatrészből áll a kisautó. Pláne egy mai Matchbox vagy HW egységhez képest. A dupla lámpák külön vannak fölerősítve, a hátsó lámpák szintén külön egységet képeznek. Külön két kis tüske tartja a helyén a hűtőmaszkot, illetve a tetőjelzőt is. A nyíló ajtókat egy közös, szegecselt elem tartja a helyén. Szegecselve van az ablakpanel és a beltér műanyagja is.

A felújítás során igyekeztem az eredeti állapot visszaadására. A Siku annak idején többször is alkalmazott a taximodelljeinek az oldalán valami egyedi dekorációt/reklámot a taxifeliraton kívül. Itt egy kis változatosságot vittem a dologba és némi hazai vonatkozású dekorációt készítettem oda. Stílusában hasonló, tartalmában kicsit testhezállóbb.