Tűzoltóautók 15.: A sportos főnök

 Chevrolet Impala SS 1965 

 (Maisto)

bemutató

Ez a kisautó egy igazi unikum: ilyen állat nincs is. Merthogy a kérdéses Impala egy sportosnak mondott autó a maga kétajtós kupé kivitelével. Vélhetően a gyorsaságával sem lehetett gond hiszen a nagyobbakat 6,7 literes V8-as motor hajtotta. Ügyesnek és eredetinek talán nem mondanám a nagy tepsi formát, hiszen akkoriban sok autó volt ilyen trendi. Az Impalák negyedik sorozataként készült 1965-1970 között. A kétajtós kupén túl természetesen volt belőle négyajtós szedán, kombi és kabrió is.

Azonban tűzoltóság megfelelő beosztásban és rendfokozatban levő vezetői nem kupékkal szaladgáltak az eléggé biztos. Mindez nem von le semmit a kisautó értékéből, hiszen ha egy kicsit a fantasy irányából vizsgáljuk a dolgot, akkor viszont teljesen rendben van.

Csakúgy, mint a kisautó maga. Hiszen a nagyokat erősen megszégyenítő kivitelű a kisautó. Az arányokról most nem esik szó, mert teljesen tökéletesek. Alulról kezdve a vizsgálódást, talán a kerekei a legkevésbé valamit is hozzáadó tényezők az összképhez. A Maisto egyenkereke nem rossz amúgy, szép, arányos és még valamiféle dísztárcsa/felni kombinációt kiadó közepe is van. Viszont szépen beültették a kaszni alá, elöl-hátul, így még laposabbnak látszik az autó. 

A karosszéria kimunkálása is perfekt: nincsenek sorják, a vékony élek, bemélyedések, domborítások nagyon a helyükön vannak. Olyan szinten kell ezt elképzelni, hogy az ablakok gumikéderei is ki vannak domborítva. Ugyanez igaz a szépen csillogó műanyag elemekre is. Ami itt érdekes, hogy az első és hátsó krómos homlokfal nincs egybeöntve a padlólemezzel. A hűtőrács bordázata például egészen bámulatosan precíz. Továbbhaladva a teteje felé a piros villogó is szép. Színre, formára és méretre is. Itt a mérettel szoktak volt hibázni a kisautók tervezői, elsősorban a Matchbox ötven évvel ezelőtti mérnökei.

A beltér is igazán klassz, bár a fekete szín miatt csak erősen bevilágítva láthatóak itt-ott a finom részletek. Ám ha sikerül belepillantani, ott olyan finomságokat látunk, mint például az ülés kárpitjának hosszanti, sűrű bordázata, vagy a szőnyeg barázdált felülete (csak nagyítóval és erős fénnyel bevilágítva jön elő a látvány). A műszerfal ugyanilyen részletességgel kidolgozva. Viszont milyen meglepő: mindezen finomságok ellenére, nincs benne kormány!

Az autó alján a sebességváltó, a kipufogórendszer és a hátsó híd van kiöntve a padlólemez anyagából. Azért, hogy mégis jól nézzen ki a kipufogócsöveket és a dobokat valamint a váltót ezüstös fényűre festették. Ez is szép megoldás, de csak akkor látszik, ha alánézünk. És itt látszik egy másik meglepetés: a kocsi alja csavarozva van a kasznihoz, a megszokott szegecs helyett. 

Az autó dekorációja is kiváló minőségű. Nyilvánvalóan fantázia műve egy része de annak is a legkiválóbbika. Nincs eltúlozva, az amerikai rendőr-tűzoltó személyautós keretek között még reálisnak is mondanám. Ami a tamponnyomást illeti nagyon finom kis feliratok vannak rajta körben. Az oldalán a Super Sport felirat igazán csak nagyítóval olvasható. A kilincs az ablakkéderek és a rendszám is kidolgozva, de még a króm hűtőrácsra is jutott egy kis fekete, tudván hogy ott sem csillog az egész felület, van azon luk is valamennyi. Vagy az első ködlámpák enyhe besárgítása. De még a négy fényszóró felülete is dekorálva van. Ilyet nem láttam még kisautónál.

Összességében  elmondható, hogy a Maisto ezzel a kisautóval igazán kitett magáért, felsőkategóriás modellt sikerült csinálniuk, amit ezentúl még nagyobb örömmel illesztek a tűzoltóautós sorozatomba, tudván a rajta-benne lapuló finom részleteket..