C vagy X

 AMX Javelin

(Matchbox)

átalakítás, összehasonlítás

Amikor a Ford 1964-ben útjára indította a páratlanul sikeres Mustangját, ezzel egyidőben egy kategóriát is teremtett. Egyeduralkodóan egyelőre, de több kisebb nagyobb cég is próbálta megvetni a lábát ebben az új szegmensben. Többek közt az AMC (American Motors Corporation amerikai autógyártó volt 1954-től 1987-ig. A vállalat 1954-ben jött létre a Nash-Kelvinator Corporation és a Hudson Motor Car Company egyesítésével) nevű cég is a Javelin nevű modelljével.

 

 Az AMC unalmas kisautókat gyártott addig, amivel nem tudta igazán magára vonni a megcélzott fiatalabb korosztály figyelmét. Miután egy hazardírozó új befektető (Robert Beverly Evans) került a cég élére, minden megváltozott. Határozott marketing elképzeléssel megszüntetett pár korábbi modellt és teljes erővel a két új az AMX és a Javelin létrehozására koncentrál. 1968-ban meg is jelenik mindkettő, megcélozva a Mustang által létrehozott piaci szegmenst és a fiatal vásárlókat. A 2743 dolláros Javelin jónéhány újítást tartalmazott: eltűntek a krómok, megjelent az üvegszálas műanyag, a hárompontos biztonsági öv és a fejtámlák. Kétajtós létére elég tér volt a hátul ülők számára is. Sportos beltere, mélyen ülő műszerei, elefántfül nélküli ablakai jól mutattak a sportosabb formákat szeretők számára. A motorháztetőn extra légbeömlők voltak némely változatoknál.

 

Tervezője Dick Teague volt. Egy 314 lóerős 6,4 literes V8-as hajtotta, bár volt sorhatos is belőle. Azonban a 161 km/h-ás végsebessége mai szemmel nem tűnik soknak. 55 ezer darabot adtak el belőle, ami a Mustang 300 ezréhez képest jóval alulmarad, de például a Barracudával már egy szinten van. A Trans-Am versenyekre mindössze 100 darab készült, ezek közül a meglévő példányok ára ma eléri a 125 ezer dollárt. A leghíresebb a változat a tervező által aláírt példányok vagy a 1970-es sorozat piros-fehér-kék színezésű példányai. További érdekessége még, hogy néhány más ország mellett Európában is készült belőle pár darab a német Karmann gyárában.

 

A kocsit azonnal a Trans-Am virágkorát élő versenysorozatban kívánták népszerűsíteni. A Trans-Am sorozat a póni autók (Mustang, Camaro, Barracuda és a Jhavelin) versenysorozata volt Amerika szerte. Új belépőként túl nagy sikerre senki sem számított, mégis év végén a harmadik helyen zártak. A következő években már három győzelmet szereztek, ami egy nem kimondottan sportkocsi múlttal rendelkező cég számára jelentős fegyvertény. Ennek ellenére a Javelin és az AMX gyártása 1974-ben befejeződött. A Trans-Am sikeres volt, valami azonban megváltozott akkor és ott. A nyersolaj árának hirtelen megemelkedése nem igazán kedvezett a nagyétvágyú sportkocsiknak, a tulajoknál fontos szempont lett egyre inkább az autó fogyasztása. A gyártók a versenysorozatból sorra vonják ki magukat, végül a Javelin marad egyedüliként benne.

A Javelin jóllehet csak pár évig volt a képben, mégsem tűnt el nyom nélkül. Nagy múltú cégekkel és modelljeikkel vette fel a versenyt, nem kis sikerrel. Pénzügyileg azonban nem volt sikeres: két év alatt 74 millió dollárt vesztet az üzleten, ezzel megnyitva felvásárlás lehetőségét valamelyik nagyobb cég számára. 

 

 

Ritka megoldás, amikor a kerekeket a beltér egybefüggő műanyagja tartja a helyén úgy, hogy még oda is van szegecselve 

 

 

Itt látszik a tengelyek rögzítése a belső panelon

 A Matchbox 1972-ben kiadott kisautója az 1970-es kiadású eredetit mintázza. A világoszöld mellett kiadták más zöldekben, kékekben és még pirosban is. A kisautó – kor Matchboxaihoz hasonlóan – valamilyen titkos szempont alapján eléggé torzra sikerült. Az eredeti autó sokkal hosszabb kinézetű, míg a kisautó inkább széles és magas, mint nyúlánk és lapos. A formai elemek, a részletek megvannak rajta, mégis megtévesztő az összhatás. Amikor megláttam a fotókat az eredeti pony autóról egészen megdöbbentett a különbözőség. Valahogy úgy, ahogy a BMW 3.0 esetében is. Készítettem is gyorsan egy összehasonlítást az eredeti és a Matchbox között. Jól látszik, hogy a hátuljával nincs különösebb gond, spoiler, kerékívek rendben vannak. Előrefelé haladva a tetőmagasság emelkedik. Bár a hátsó ablakkivágás a helyén van, mégis mire az ablak elejére érünk, összekuszálódik minden. Nagyon vastag az "A" oszlop és a szélvédő is ívesebb. Emiatt sokkal kisebb az ajtó ablaknyílása. Az autó motorháza is nagyon magas illetve az első kerékívek sincsenek arányosan kialakítva. De a legnagyobb becsapás az autó elején van. Sokkal hosszabb az eredeti autó eleje. Olyannyira, hogy még a hasonló pony autóknak is rövidebb volt. Erre ezt hirtelen lecsapják a modellről. A nyúlánksága ezzel odalett. Sőt, az sem használt a kecsességének, hogy a sárvédő szélesítéseket meg túltolták.

  

Egymásra montírozva a Matchbox és az igazi

 

 

A Matchbox Javelinjét egy a véletlen elém sodorta Hot Wheels azonos autót megformázó modelljével hasonlítottam össze. Úgy gondolom ezek összemérhetőek, lépték szerint, évjárat tekintetében, kidolgozottságát nézve is. Jól látszanak az általam is leírt eltérések, amit a Matchbox elkövetett és amit a Hot Wheels pontosan megcsinált. Az összehasonlítások szummája tehát, hogy nincsen technológiai akadálya a pontos modell elkészítésének. A torzulások okai máshol keresendők.

 A kisautó eleje szemből teljesen jól hozza az eredetit, a hátsó rész is teljesen valós. A motorháztetőn levő légbeömlő viszont teljesen más formájú. Azonkívül az egész a motorháztető domborításaként jelenik meg eredetileg, míg a kisautónál – talán gyerekcsalogatóként – egy teljesen különálló fekete műanyag egység van odaformázva. A vonóhorog itt is teljesen értelmetlen képződmény. Az ajtó meg...tudom, hogy a nyithatóság erősen befolyásol mindent a környezetében, de ez az ajtóforma ismét csak tömöríti az egész kocsit.

 

Az én kisautóm  - a már meglévő eredeti mellé került hozzám, enyhén megviselve. Mivel nem egy kimondottan szívem csücske ez a modell (talán a feljebb leírtak okán?), nem is nagyon foglalkoztam vele. De azért utánanéztem az eredetinek - szokás szerint - és meglepődtem. Ha nem is szép az eredeti autó sem abban az értelemben ahogy például egy Mustang az volt, mégis valami erőt sugárzó határozott megjelenést mutat a hosszú orrával. A versenyváltozat meg már talán a megnyerő kategóriába is belefér. Mindjárt másképpen kezdtem el vizsgálni a kisautót. Tudtam, hogy van belőle a Matchboxnak "verseny" változata is, de az semennyire sem hasonlít az eredetire. Így jött az ötlet a saját verseny Javelinem kialakítására. 

 

 

Az eredeti versenygép (commons.wikimedia.org)

 Ezért utánanéztem alaposabban, hogy milyen "dekoros" változatai voltak. Itt két "versenypályás" festés tűnik föl a képarchívumokban. Az egyik a piros-fehér-kék, elhíresült és nyertes festés, a másik a kissé kevéssé fölkapott zöld-fehér. Én ez utóbbit választottam, ki alapul. Ha nem is teljesen pixelhűen, de igen jól lekövetve készítettem el az AMX verseny dekorációját. A nagy légbeömlő természetesen lekerült a motorházfedélről, de a kerekeket direkt meghagytam.

 

Itt már mindenki szerepel, még egy montázs az igazival is, hogy a profilokat másképpen is össze lehessen hasonlítani

Így most az történt, hogy egy kis "szürke egér" modellautóval - ami csak úgy volt évtizedeken keresztül - eléggé behatóan foglalkoztam. Felújítottam, átalakítottam, ritka példányt hoztam létre. Nem bántam meg.