Autómentők 01: A kicsi

 Dodge Wrecker

(Matchbox)

felújítás, átalakítás

Az utóbbi időben egyre jobban kezdett érdekelni a technikai oldala a kisautó kínálatnak. Értem ez alatt a nem annyira átlagos megjelenésű kisautókat, személyautókat, melyeken igazán túl sok látnivaló nincsen a szép színén és a csillogó kerekén kívül. Bezzeg a teherautók, munkagépek, autószállítók... és az autómentők. 

Ezeken van látnivaló bőven, vagy ha netán nem elég vagy nem elég hangsúlyos akkor teszek róla, hogy az legyen. Még élvezhetőbb és még inkább valósághű - természetesen a léptékének megfelelően. A szóban forgó modellről már írtam korábban. Akkor egy saját gyerekkorból megőrzött példány került bemutatásra a típusismertetővel együtt. Azonban van a Matchbox történelemnek jónéhány olyan markáns darabja, amelyikről lehet, sőt talán kell is több bőrt lehúzni. Magyarul: szeretik egyes kisautók az átalakításokat, a másképpen értelmezéseket. Ha meg ez az átértelmezés egy rom megújulását is jelenti, akkor sokszoros az öröm.

A Verdabörzétől hozzám került kisautó is erősen felújításigényes állapotban volt, hiányzó vagy sérült részekkel. Itt az alkalom tehát, hogy kicsit feljavítva építsem újjá az autómentőt. Azt már korábban is néhányszor láttam, hogy a vontató-darus része nem egyszerű. Viszont korántsem teljes és bizonyos részei megvannak, mások hiányoznak vagy elnagyoltak. Nyilván mindent a cél érdekében (játszani lehessen vele) és a gyártástechnológiai korlátok figyelembevételével kellett kialakítani. Mindez nem kis feladat és nagyon jól meg is valósították azt, amit ebben a léptékben tömegtermelésként lehetséges.

De a felújítás során ennél több a lehetőség. Az elnagyolt piros  kampó amúgy is hiányzott és a gém vége is le volt törve. Ennél nagyobb indíttatás nem is kellett nekem. Ha már csináljuk, akkor legyen az igazihoz valóban hasonlító. Elindult a kutatás folyamata: hogy is nézhetett ki valójában egy ilyen, és ami még érdekesebb, hogy miként működött.

 

És itt most térjünk rá a valóságban használt autómentő-vontató technológiára. Ez a fajta autómentő felépítmény történelem elég régre nyúlik vissza, konkrétan, amióta autó van, azóta az el is romlik, tehát el kell vontatni valamivel. Nyilván, ez a műfaj is Amerikában, az autós tömegkultúra hazájában indult igazán fejlődésnek. A hidraulikus rendszerek megjelenése előtt minden mechanikusan, karokkal, kötelekkel, csörlőkkel történt. Az emeléseket nem vastag hidraulikahengerek, hanem dobra csévélődő drótkötelek biztosították. Az elmélete nagyjából a következő. A kocsi alján a plató közepén tengelyezett szerkezet hátranyúló gém végét egy drótkötél rendszer tudta emelni-süllyeszteni. Ezzel lehetett tulajdonképpen kinyújtani a gém végét a platón túlra. A másik kötélrendszer a gém végén levő görgőkön keresztül a a drótkötél végén levő kampó(ka)t (és rajta a mentendő autót) tudta emelni, hogy az elromlott kocsi - kormányzott - tengelye ne érjen le a földre. Többször alkalmaznak itt egy köztes, kiegyenlítő kereszttartót is amibe a drótkötél kampóját akasztják és a kereszttartón levő kampókat akasztják a kocsi vonószemébe. Tudni kell, hogy bár az emelés és vontatástechnikai elvek azonosak voltak a kisszériás vontatóknál nagyon sok egyedi megoldás is született.

Ezt a mechanikus rendszert modellezte le a Matchbox a Dodge hátuljába - tegyük hozzá remekül. A plató megjelenítése kiváló. Még talán az eredetihez hasonló a hátsó homloklap is. A drótköteleket persze nem tudta a technológiájuk folytán belevinni, amúgy más részletek a helyükön vannak. A feladatom tehát a hiányzó kötélzet (és némi görgőimitáció) pótlása volt, a kocsi új imidzsének megalkotásán túl. Ez utóbbi sem olyan könnyű feladat, hiszen az utóbbi időben több kiváló kollégám alkotott figyelemreméltó (és igen inspiráló) átalakításokat ezzel a kis vontatóval.

A kötélzetet metálszürkére festett cérnából alakítottam ki. A középen levő kötéldoboktól a vezetőgörgőkön át a kampóig futnak, több-kevesebb feszességet hagyva neki. A feszességből könnyű szívvel engedtem, mert így talán jobban érzékelhető a "kötélsége". Módosítás még a villogó. Ha már úgyis pótolni kell, akkor legyen benne még egy "másság" is a gyári és a megszokott változathoz képest. No meg ilyet még senki sem újított be ezen a kocsin. A színen nem túl sokat gondolkodtam, valami jól látható színt akartam adni neki. Bár ez a szín inkább az újabb korok európai szolgáltatóira emlékeztet, hiszen a korabeli amerikai autóvontatók nagyon ritkán vagy soha nem voltak ilyen színűek. Ott inkább a kétárnyalatú vagy a csicsásabb fényezések (és rozsdálódások) voltak jellemzőek. A matricák pedig inkább az életszerűséget hivatottak jelezni, mivel az ilyen "veszélyes üzemeknél" ezek fontosak avagy előírásosak.