Cipócska

UAZ 452

bemutató

Nálunk is eléggé megszokott látvány volt az utakon egykoron a Cipócska (oroszul: Bukhanka), ahogy azt a 99.5 %-ban katonai zöld színű gömbölykés durung furgont az orosz nyelvterületen becézték. Ma már csak mutatóba akad egy-egy, bár a magyar kereskedő (merthogy olyan is van) továbbra is az előnyeit domborítja ki inkább. Nehéz dolga van, mert abból nincs túl sok - legalább is a konkurenciához képest, a mai terepjárókkal megszórt világban. De gyártják rendületlenül, itt-ott reszelgetnek rajta, fejlesztgetik néha, de még így is a technikájában és a minőségében megmaradt az elmúlt század korai második felének kelet-európai szintjén.

Az Uljanovszki Autógyár (Uljanovszkij Avtomobil Zavód) 1965 óta gyártja, szinte változtatás nélkül az acél létravázra szerelt felépítményű, összkerék meghajtású terepjárót. Van dobozos (ha ablakokkal szerelték akkor kisbuszos) és van a platós változata, Nem sokat vesződtek az egyéb felépítmény verziókkal. Szimpla 2.5 literes 70 lóerős benzinmotorral szerelték (bár azóta voltak már ennél valamivel erősebbek is), amivel akár a 90 km/h sebességet is elérte. Gondolom üresen mérve. Nagyjából másfél tonna teherbírása volt, igaz azt a legtöbb terepen is tudta. Elődje a Szovjetunió első összkerék meghajtású terepjárója a GAZ 69 volt. Elsősorban a szoctábor katonái használták, de egyéb, terepjárást igénylő cégeknek (áramszolgáltatók, geodéták, olajfúrók, erdészek sőt még a mentőszolgálat és a rendőrség is alkalmazta, igaz ők csak télen vették elő a járhatatlan utakra) is volt belőle bőven Magyarországon is. Akkoriban nem számított a 15-16 literes fogyasztása 100 kilométeren. Érdekes, hogy még manapság is el tudnak adni belőle bizonyos vidékeken évi közel ötvenezer darabot (ha hihetünk az onnan jövő számoknak).

A jelen írásban bemutatandó kisautóm a Tehnopark orosz cég - Kínában gyártott - terméke tehát a gyártási gondolati forrás teljesen autentikus, nagyon tudják, hogy mit modellezt(ett)ek le. Első ránézésre is azonnal felismerhető a kocsi, főleg az 50+ korúak körében, akik - hozzám hasonlóan - még talán utaztak is az eredeti változatban is. A legmeglepőbb a kocsi színe: ebben a narancssárgában igen-igen kevés példány készülhetett, sokkal jellemzőbb volt a matt – vagy később a kicsit fényesebb – katonai zöld szín. A kisautó arányaiban teljesen megfelelő, hozza az eredeti kocsi fílingjét. Kerekei talán kicsit vékonyabbak a kelleténél, de lehet, hogy a csak a traktormintás gumik hiányoznak róla? Viszont az eredetihez hasonlóan jócskán a kaszni síkja mögé vannak pozicionálva, ami nagyban hozzájárul a kocsi (emlékeknek és a valóságnak is megfelelő) valós látványához. A felni viszont a cég egyenfelnije, közepesnél csicsásabb dizájnnal, ami viszont abszolút nem illik ehhez a kisautóhoz (sem). Egy sima fekete felni - ahogy a valóságban is van - sokat dobott volna rajta.

A kaszni részleteit rendesen megszobrászkodták. Az eredeti kocsi vonalai sem túl bonyolultak, így kicsiben sem volt túl nagy kihívás ezt megalkotni. (Bár van úgy, hogy még a német modellezőknek sem sikerül ugyanez a feladat.) Mivel nyitható elemei nincsenek, nehéz megítélni az ablakok vastagságát, de kívülről nézve ez is rendben levőnek tűnik. A beltérről csak úgy lehet bármit is kideríteni, ha apró fényforrással az apró ablakokon bevilágítunk. Így bekukkantva látszik a két önálló első ülés mögött a három üléspad kialakítása is. Itt ez a szint elfogadható. A műszerfalon is ügyködtek valamit, de mentségükre szóljon, hogy eredetileg sincsen túlbonyolítva. A kormányt viszont nagyon elspórolták: csak valami aprócska hengeres izé sikeredett helyette. Sebaj, ezt is csak az olyan kukacoskodók látják amilyen én vagyok. A spiáterrel jobban spóroltak mint az eredetiben az acélon, hiszen a kaszni vékony, arányos. Nincs az a nagy súlya a kisautónak, mint amire a látvány alapján számítanánk. Ehhez járul hozzá, hogy az alja műanyagból készült. Két csavarral van a kasznihoz erősítve, ami igazán példás, kiváltképpen ha valaki szerelni akarja szét meg össze, tuning céljából. Mert olyat is lehet, volt aki versenyzett is vele.

Igaz, hogy a valóságban nem egy nagy szám a kocsi (ma sem és akkor sem volt), de talán a világ egy részét beterítő nagy mennyiség eléggé népszerűvé tette a modellautó gyártók körében. Számos változatban lehet kapni, de szinte kizárólag az 1:43 körüli léptékben. A minket jobban érintő 1:6x lépték esetében viszont erősen alulprezentált. Ezért is jó, hogy a (fehér)orosz gyártó elkészítette és még jobb, hogy egyenesen onnan én is hozzájuthattam egyhez. Megvillantja a vitrinben a szocialasta off-road valóságot a pöffeszkedő Land Rover csordának.