Austin Healey

Austin Healey 3000 Mk2

 bemutató

Múlt és jelen kapcsolata

A kisautó megpillantása külön örömet okozott, hiszen rögtön eszembe jutott a kép, amikor - még nagyon fiatalon - személyesen is megnézhettem egy ilyen autót. 1982-ben Nyugat Európában sem volt már mindennapos egy ilyen veterán roadster. Egy igen szép állapotú, feketén csillogó Austin Healey Mk 3 pedig különösen szépen mutatott ott a svédországi parkolóban. Természetes volt, hogy körbecsodáljuk, megnézzük a részleteket rajta. Ilyen autót itthon szinte esélytelen volt valaha is megpillantani akkoriban. Nem véletlenül vésődött belém a típus. És közel negyven évvel később nekem is lehetett egy ilyenem, igaz csak 1:64 arányban. De az emlékfaktor jelentős így is.

 

Az első találkozásom egy Austin Healey-vel. Jól látszik, hogy milyen lapos is valójában.

A régmúlt

Pár adat erejéig utánakutattam a típus történetének. A kocsi gyártója egy közös vállalat: a BMC Austin divíziója és a Donald Healey Motor Company állt össze a sportos roadsterek gyártására. A kasznit a Jensen Motors gyártotta, az összeállítás történt a BMC-nél – az MG(!) modellek mellett. Mindez a második széria esetében 1961-62 között történt, tehát igen rövid életű, kisszériás modell volt tulajdonképpen.
A dizájnért Gerry Coker volt felelős. A cégvezető, Donald Healey mindig is gyors kisautókat szeretett volna ezért először egy Riley motort tett az autóiba, amik viszont nem voltak elég ütőképesek. Az Austinnnal történt kooperációt követően került az Austin erőforrás a kocsi elejébe.

 

Tipikus roadster kialakítás: nagy orr, kis hátsó

A tipikus roadster karosszéria alapvetően nyitott volt és csak szükségképpen látták el egy viniltetővel. Amit fölcsukva a kocsi el is vesztette minden báját. Az összecsukható ablakokat a későbbiekben letekerhetőre cserélték. A kocsi egyik legszebb része a négy darab, csillogóan fényes küllős keréktárcsa. Fűtés is volt benne, amit a kabriósok tudnak igazán nagyon nagy előnyként értékelni, hiszen ez a lehetőség a használhatóság idejét nagyban kitolja az év folyamán.
A 2,6 literes sorhatos motort három darab SU karburátor látta el üzemanyaggal és így a kocsi végsebessége 185 km/h volt. Ez akkoriban még a versenyeken is eléggé jónak számított. Bátor emberek vezették, hiszen ekkora sebesség mellett se tető nem volt rajta sem oldalablak nem volt mellette. A biztonságtechnikáról nem is beszélve, hiszen a bukókeret és a biztonsági öv még ötlet szinten sem volt akkortájt. Ezt a sorozatot már már szervóval segített fékekkel szerelték. Mindazonáltal nem tűnt egy nagyon borulékony kocsinak, hiszen nagyon alacsony építésű volt, stabilnak hatott. Számos raliversenyen nyert Európa szerte akkoriban és manapság is látni ezeket a kétüléses roadstereket a klasszikus autók versenyein. A 74 ezer darab legyártott példány 90%-a exportra került, főképpen Amerikába.

 

Bizony vastag az az üvegimitáció

 A jelen

A Matchbox 2018-as sorozatából való a kisautó. Első rápillantáskor is látszik, hogy egy tipikus angol roadsterről van szó, a tájékozottabbak már azt is megláthatják a következő pillanatban, hogy nem Jaguár van előttük. Továbbnézve az MG B is mint nagyon hasonló kialakítású modell kizárható, így egyértelművé válik az identitás. Szép forma, pontos kidolgozás. Ha egy kisautó egyből fölismerhető a bliszterben, akkor nálam már nyert ügye van. Végül is a modell az eredeti kicsinyített mása és nem pedig valami hasonló. Itt tehát egy szépen elvégzett modellezői munka eredményét tarthatjuk a kezünkben, egészen pontosan egy 1963-as kiadás kicsinyítését, 1:64 léptékben. 
A kocsi alján próbáltak valamiféle létraváz imitációt kialakítani, de ez inkább csak hozzávetőleges lehet.A karosszéria kialakítása viszont nagyon igényes. Minden részlet a helyén van, csomagtartó fedél zsanérjai, a lámpák a kilincsek, mind finoman ki vannak dolgozva. Az említett elemekre még tamponnyomat is jutott, kiemelve őket. Tetszik, hogy az ajtók jellegzetes előremutató sarkos-szögletes formáját jól mintázták meg. 

 

Jellegzetes a hűtőrács formája is

 

Mindkét beltér színe szép, és mindkettő a karosszéria színéhez igazodik

Kétféle színben adták ki, talán a piros autentikusabb mint a metálkék. Talán a szélvédő+keret egységes vastagsága erősen túlzó, ez lehetne vékonyabb, legalább az ablaküveg része. Szép színű a beltér, a kárpit. A műszerfalon nem sokat alakítottak, nagy vonalakban ott van. Ez igaz a pizzakormányra is, ami baloldalon van nem kis meglepetésre, hiszen angol gyártmányú autó lemodellezéséről van szó. Ennél a kormánykeréknél azért már többet tud a mai fröccsöntéstechnika, ha máskor nem is de egy nyitott autó esetében ez alap lenne. Érdekes szép extra viszont a padlón a - padlólemezből kiformált - szőnyeg. Ilyet nem láttam még máshol. Az ülések elég ortopédek, szinte semmi ülőlapjuk sincs. A kocsin a feliratok is szépek, finoman kidolgozottak. A kerekek illeszkednek stílusában az autóhoz, bár az eredeti küllős kerék látványát csak közelítik. Viszont a szebbik egyenkerekek közül valót tették rá. Így összesítve egy nagyon szép kis darab került az angol roadster sorozotamba, a Morganok, a Jaguar SS10, a Jaguar XK 120, és a saját tervezésű és kivitelezésű kisautóm közé.
 

 

A kerekek is azért emlékeztetnek az eredeti küllős felnire