Sablon

A Sablon modellek hátteréről

 

A történet valamikor 1972 környékén indult számomra, amikor is a belgiumi rokonok megleptek néhány kisautóval minket. Ez tulajdonképpen egy csodaszámba mehetett akkor, itt. Föl sem fogtuk, hogy milyen klassz dolgokkal ajándékoztak meg minket az öcsémmel. (Valójában ők sem, hiszen ez egy - ottani viszonyokhoz képest is - filléres tétel volt nekik, a néhány évtizeddel későbbi értékét meg senki sem fontolgatta akkor.) Ez igazán csak mostanában kezd tudatosulni, hogy egy kis gyár, rövid élete során gyártott néhány modell több, mint háromnegyede ott volt a szobánk polcán anno. Nekünk csak néhány gyönyörű kisautó volt a Matchboxaink mellett. Kicsit nagyobbak voltak, kicsit részletesebbek, kevésbé harsányak. Viszont mindenük nyílt de kevésbé tudtak gördülni a kerekeik.

 

Nézegettük az alját is, hogy miféle gyártmány lehet ez? Jacques Superchocolat. Némelyiken duplán is, némi betű eltéréssel. Csokoládégyárban gyártódott volna? De akkor mégis hol a csoki a történetben? Mentségemre szolgáljon így utólag is, hogy akkor még - hat-hét éves fejjel nagyon keveset tudtam a világról és főleg a nyugati országokról és szinte semmit a belgák kétnyelvűségéről. Ez a kétnyelvűség ma már megmagyarázza a "belgáknál" (akik flamandokból és vallonokból állnak) használatos dupla feliratozást szinte mindenhol.

  

 De mi is volt ez a Sablon história?
Létezett egy belgiumi kis diecast (fém kisautó) gyár nem sokkal Brüsszel mellett, Sablon néven, amelyik  egy nagyobb, de tönkrement  spanyol cégtől megszerzett öntőformákkal elkezdett kisautókat gyártani. Hamarosan egy belga csokoládégyárral kötött marketing szerződésben látjuk őket, vagyis promóciós autómodelleket készítenek. Mindjárt gazdaságosabb lett a termelés hiszen a megrendelő nagy tételben előre megvásárolta a termékeket. Így került a kocsik aljára (már az öntőformában is) a Jacques Superchocolat felirat.

 

 Utánajárva a cégnek és főleg a termékeiknek, annyit lehet tudni, hogy viszonylag szűk modellpalettával rendelkeztek, viszont nagyon precíz kialakítással gyártották az 1/43 léptékű kisautóikat, nagyjából 1960 és 1970 között. A részletes kidolgozásnak köszönhetően a modellek minden nyitható eleme működött (még a hátsó ajtók is nyíltak!), az első lámpák átlátszó műanyagból készültek. Az ajtókon az ablakkereteket is kidolgozták - már ahol az eredetin is úgy volt. Külön anyagból voltak a kormányok, a többé-kevésbé helyesen kidolgozott műszerfalba szúrva. Az ülések támlája is dönthető volt több esetben is. A motorok kidolgozása is mintaszerű volt. Nagyon jól ugyan nem gurultak a gumikon, de ez nem is arra volt használatos. Sőt, tulajdonképpen ez volt az egyetlen hibája és talán a veszte is a cégnek. Történt ugyanis, hogy a vegyészeket valamennyire kihagyták a fejlesztésből és a kerekek gumijának anyaga kölcsönhatásba lépett a felnik műanyagjával és szépen megették egymást. Vagyis hosszabb távon a kerekek helyett csak valami olvadmány maradt. 

 

A kisautókat sárga-narancs  kartondobozokban árulták, vagy pirosban a Jacques Superchocolate felirattal. A teherautók jóval egyszerűbbek voltak, mozgatható részek nélkül, a belső térkialakítás is hiányzott belőlük. Némelyik személyautóból rendőrautó kivitel is készült. A cég később eladta a spanyol Nacoralnak a szerszámokat így néhány kisautó alján a későbbiekben a Nacoral felirat olvasható.

 

 

A kerekek tragikus elfolyását én is személyesen tanúsíthatom, hiszen a modellpalettájukról nagy részük megvolt annak idején és szinte most is. De erről majd később. Az biztos, hogy rövid időn belül az én kisautóim kerekei is elkezdtek erodálódni. Tehát én is kerékcserékkel próbálkoztam, több-kevesebb sikerrel. Ötven év távlatában eléggé lerongyolódott a Sablon autóparkom, hiszen ezeken gyakoroltam az autómodell tuningot annak idején. De erről ők is tehettek. Az biztos, hogy jól szerelhetőek voltak. Nem volt bennük sok ragasztás vagy szegecselés, bepattintós részek vagy egyéb fix kötések. Ezzel szemben viszont sok kis apró alkatrészből álltak. A végső rögzítésként általában a lökhárító két-két hosszabb nyúlványával lehetett a kasznit az alvázhoz rögzíteni. Minden más - jórészt - csak egymást tartotta. Így tehát könnyű volt szétszedni és összerakni. Sokszor is. És néha lemaradt egy két alkatrész, merthogy a hegyiversenyeken és raliversenyeken látott autókon sem volt meg minden gyári alkatrész...  meg aztán a kezembe akadtak a különböző festékek...

Lényeg, hogy azért nem dobtam el őket, miután elmaradt a gyerekkor és az azzal járó tuninghajlam. A dobozban vártak a maradékok egészen mostanáig. Elővéve a dobozból a "kisautókat" elég nagy kihívásnak tűnt némelyik. De ha már eldöntöttem, hogy restaurálom őket akkor nincs megállás. Nyilván nem tudom az eredeti alkatrészeket pótolni, de valami odavaló hasonlóval illetve egyedileg legyártott megoldásokkal ismét vitrinképessé tudom tenni a Sablon autóparkomat.

 

 

 

Az a bizonyos szűk modellpaletta az alábbi autókból állt:

Mercedes-Benz 250 SE

Mercedes-Benz 200 SE

Porsche 911 Targa

Renault R16

BMW 1600

BMW 2000 CS

BMW 1600 GT glas fastback coupe

BMW Glas 3000  (ez a valóságban is egy prototípusnak számított, olasz gyártású volt)

NSU Ro 80

Lamborghini Marzal

Mercedes-Benz LP teherautó nyolcféle felépítménnyel (kétféle tartályos, bútorszállító, billencs, ponyvás, autómentő, állatszállító, platós)