Abarth, a ralizó doboz

Fiat 131 Abarth

 

2105 vagy 125p

Ez kisautó sokáig az ingerküszöböm környékén lebegett, de aztán egyszer egy börzén egy jobb állapotú példányt láttam meg és úgy döntöttem, hogy megveszem. Ezután pihent vagy egy évet az orrom előtt a polcon, míg ihletet kaptam, hogy foglalkozzam vele. Ekkor ezzel is megtörtént az, ami már sok esetben a kisautózásom történetében. Egy látszólag érdektelen kis fém valami elkezdte föltárni a titkait. Persze a munka úgy kezdődik, hogy utánaolvasok a szakirodalomban az adott kisautó eredetijének. És ekkor elkezdenek csordogálni a finom részletek a szóban forgó autó történetéből. És így egyből érdekessé válik a modellautó is. Keresem rajta azokat a dolgokat amik az eredetin is jellemzőek. Összehasonlítom az eredetivel a formáját, az arányait a megjelenését. Lehet, hogy a modellt éppen egy rövid ideig tartó változatról vagy valami különleges felszereltségben mintázták éppen meg. Így a valóságban is ritka az olyan darab. Másrészt pedig megismerkedhetek ilyenkor az autó műszaki részleteivel is. A kisautó megjelenését pedig alaposabban is össze tudom hasonlítani az eredetin található megoldásokkal.

 

A gyatra gyári - konkrétummentes - dekor

 

Elég szűkszavú a megnevezés, viszont a technika megformázására nem sajnálták az időt

Ennyiből áll

Még a Wiki is úgy említi a karosszéria típust, hogy doboz típusú (Three-box design). Ez abszolút igaz, hiszen tökéletesen hozza a szedán kocsik alapelveit. Tehát nem a formaterv ragadja meg az ember szemét. Nyilván a részletek. Egy érdekesen elhelyezett légbeömlő a motorházfedélen vagy a hátsó kerekek előtt, egy érdekes hátsólámpa kialakítás, mind a különlegességei közé tartoztak. Ha az utcán elmegy - vagy talán inkább elment, anno - mellettünk, nem igazán tűnt ki a széria megjelenésű forma a korabeli autótömegből. Amint azonban 1976-ban az Abarth kezébe vette a kocsit és készített belőle egy igazi raliautót, egyből másként tekintettek rá, jóllehet a dekoráció és egyéb versenyzős külsőségek nélküli példányok száma igen kevés lehetett. A szükséges 400 legyártott példány döntő többségét a versenypályákra küldték. Hiszen ezért készült. 1974-ben jelent meg az elődjének a Fiat 124-nek az alapjaira épült, 2, 4 ajtós vagy kombi kialakítással. Soros négyhengeres 1,3 és 1,6 literes OHV motorokkal, 64-74 lóerővel, hátsó kerék hajtással. Minden adott volt tehát az Abarth számára egy igazi, ütőképes versenyautó kialakításához. A Mirafiori-i gyárból (ezért is van rajta a kocsin a megkülönböztető felirat) a Bertone közreműködésével a lecsupaszított és már kiegészített-átalakított (műanyag és könnyűfém elemekkel ellátott) kasznit vitték az Abarthoz, aki aztán versenygéppé állította össze azt. A tuningolt motor már 240 lóerőt tudott és így igazán ütőképes volt a mezőnyben. Ezt bizonyítja a háromszoros rali világbajnoki cím és további húsz futamgyőzelem.

 

Kissé rozsdás hátsó futómű

A Matchbox által gyártott kisautót szétszedés közben vizsgálgatva igen érdekes részletek bukkantak elő számomra is. Itt van mindjárt a megnevezése az alján: Fiat Abarth. A szám ( 131 ) hiányzik, ami azért érdekes leginkább, mert -  kezdve a kis 500-astól - többféle Fiatot is tuningolt az Abarth. Megérdemelt volna egy korrekt típusmegjelölést. Az évjáratról meg nem is beszélve, merthogy a kasznin is voltak ennek megfelelő változások.

Elölről  nézve igen érdekes megoldás a lámpa, és a Matchbox szokások tekintetében a krómozás. Nem mindennapos megoldás ebben a méretben. Magyarázatként talán az szolgál, hogy (egy újabb extra szép megoldás) a hűtőrácsra is került egy nagyméretű króm fölirat, mint az eredetinél. Igaz, hogy nem az ami az eredetin volt (ott Fiat Abarth a felirat szemben az itt megjelenő szimpla Fiat felirattal), de nagyon az akar lenni. Emiatt nagyobb is mint kéne lennie, ezért nincs hely a hűtőrácson középen levő Fiat márkajelzésnek. Ez a megoldás még ritkább a Matchboxok sorában. Amúgy dicséretes, meg mutatós is, kiváltképpen azért, mert az eredetivel megegyezően a hűtőrács vízszintes bordáinak az élén csillan meg a vonalakra bontott felirat. Ha már a krómozásos technológiát bevetették, akkor természetesnek tűnik, hogy a lámpák (eredetiek+pótreflektorok) is ilyen bevonatot kaptak. A kisautón az a változat van megmintázva, ahol  mind a négy első lámpa azonos méretű. Később született az a változat ahol a két belső lámpa nagyobb. Ez még eredetiben is érdekes megoldás, hiszen általában a külső lámpatestek átmérője szokott lenni a nagyobb (BMW E23, MB W123). Vagyis ez is egy jellemző, ami behatárolja az eredeti kocsi évjáratát. Nagy ékessége a kisautónak. Itt érdemes megemlíteni a motorház fedélen levő légbeömlő helyes kialakítását illetve a kocsi elején levő négy légbeömlő rács precíz megformázását.

 

Alapozva amatricázáshoz

 

Folyamatban a dekoráció felvitele

Elindulva hátrafelé, oldalról nézve feltűnnek a sárvédő szélesítések. És itt mindjárt meglátjuk benne a későbbi Lada VFTS vonalait. Amúgy a "kockalada" (született Vaz 2105) erősen ebből - az eredeti 131-es - kocsiból ihletődött. Mind technikájának részeit tekintve, mind a küllemét elnézve. Kiváltképpen ha a harmadik, a szögletes elsőlámpás kiadást nézzük. Amúgy a gyökerek is azonosak: Fiat 124.

 

Tetőtől talpig a szponzoroké a hely

Oldalról nézve is egy-két érdekesség megemlíthető. Az első sárvédőn elhelyezkedő indexlámpa ugyanis legalább háromféle változatban létezett eredetiben is. Először volt a kis kerek lámpatest egészen elől elhelyezve. Volt olyan sárvédő, ahol nem volt oldalindex (lehet, hogy nem gyári megoldás?) és volt a következő változat, ahol a fekvő szögletes lámpatest van elhelyezve a sárvédő szélesítés fölé.

 

3 box forma

Hátrébb haladva a már megemlített, a hátsó fékek jobb hűtését elősegítendő légbeömlők vannak szépen megformázva. Ezek fölött a "C" oszlopon a változatos formájú légrács illetve az afölött levő kis Abarth embléma érdemel említést. Ismét szép részlet. Hátrébb haladva föltűnik a nagy hátsó légterelő, amit a VFTS is szinte ugyanígy átvett és használja ma is. Kicsit furcsa a meredek szöge, de eredetileg is így volt. Ez a hátsó leszorító erőt hivatott növelni. A hátsó homlokfal is kínál érdekességeket. A lámpákat ugyanis olyan szépen akarták megmintázni, hogy "túltolták". Ugyanis eredetileg a két piros, a narancs és a fehér búra mind egy-egy önálló egységet képez, csak nagyon szorosan összerakták őket, így távolabbról egy optikai egységnek tűnnek. A modellen túlságosan is hangsúlyozták a különállóságukat. Ez nagyon precíz megmunkálásra vall, de talán a kevesebb több lett volna ez esetben. A nagyon precíz kialakítás viszont nagy pirospontot érdemel a "Fiat" felirat esetében. Ezt ugyanis olyan finomsággal mintázták meg és öntötték ki, hogy olvashatóak a kis rombuszokon paralelogrammákon levő betűk is, noha fél milliméternél is kisebbek. (Számomra ez a kettősség nagyon meglepő, hiszen a kisautó kasznijának több részlete is igencsak öntéshibás és elnagyolt.) Persze a vastag festékréteg alatt nem minden esetben tűnik ki az ilyen finomság, de a festéktelenítés után már kitűnően látszik.

 

A márkafelirat elég ütős a valóságban is, hogy mindenki jól lássa, mi közeledik

A kisautót 1982-ben adták ki először. A modell arányait tekintve talán egy kicsit szélesebb mint az eredeti, de nem zavaró annyira, mivel a sportosabb, stabilabb hatást növeli. Többféle dekorral is készült (meg volt egyszínű is), talán az Alitaliás a legjobb, bár az is inkább csak messziről közelíti az eredetit, mint megmintázza azt. És nem is precíz, meg állítólag a rossz festéknek köszönhetően idő előtt kopik, lepereg. Az ablaka sárgás vagy fehér színű volt, melyek közül a sárga az érthetetlen megoldás. Mert maga az ablakkialakítás szép, vékony, sőt, a hátsó ablakban még a fűtőszálak is be vannak karcolva.

 

Komoly sárvédő szélesítéseket formáztak meg rajta - a valóságban is

 

Kigördülve a garázsból

Az én kisautóm a felújítás során ismét a fehér színt kapta, viszont egy egészen más, nem annyira főszponzorspecifikus dekorációval. Talán a korabeli szokásoknak is megfelel a többféle szponzor többféle matricája. A sárga üveget kénytelen voltam visszatenni, mivel nem volt egyelőre másik és amúgy is jó állapotban volt. A beltérben az ülések kivételével matt feketére festettem mindent, így a piros versenyülés imitációk jobban kiemelkednek. Összességében a kort visszatükröző kis versenyautó készült el így. Mára már sokkal értékesebb a szememben ez a kis darab spiáter így, hogy a megtapasztaltam az értékeit és megismerhettem az eredeti kocsi nagyságát is.