Viharmadár

T-Bird Turbo Coupe

felújítás

A projekt egy véletlen helykitöltő művelet lett végül. Úgy kezdődött az egész, hogy valami kisautó csomaggal hozzám került, ez az első ránézésre ismeretlen és nem is túl formás kisautó. A zsákmány osztályozása során az "elfekvőbe" került. Ez annyit jelent, hogy nem akarok vele foglalkozni különösképpen. Aztán évek múlva egyszer csak rábukkantam miközben alkatrészeket keresgéltem. Ha már úgyis éppen szedek szét más kisautókat és kezdem a festékmaratást azokon, akkor tulajdonképpen belefér még ez is a folyamatba. Szétszedtem, lemarattam a festéket majd megkapta ez is az alapozót. Aztán várt egy ideig. Majd ismét a kezembe került. Be kellene gyorsan fejezni gondoltam, hogy ne lábatlankodjon itt folyton. De milyen színű legyen. Teljesen egyszínű, vagy a középső műanyag betét más árnyalatú legyen-e esetleg. Netán a műanyag osztó alatt egy másik szín legyen, ahogy a tengeren túl ez egy időben menő volt?

Ott volt kézben a fehér festék, így kapott még két réteget... és egy egészen szép kisautó lett belőle, annak ellenére, hogy valójában nem egy érdekfeszítő maga az eredeti autó sem. Maradt a műanyag sáv fekete, ahogy eredetileg is volt, a többi egyenletes fehér színű lett, egy lakkréteggel megfejelve.

Ezt a kisautót a Matchbox 1987-ben jelentette meg, többféle színben is. A többféle alatt azt kell érteni, hogy a karosszéria alsó és felső része hol különböző, hol azonos színű volt, csakúgy, mint a középső műanyag elválasztó sáv ami a feketén kívül készült pirosból és kékből is. A hagyományos színeken túl metálszínben is lehetett kapni a Matchbox Premier Collection limitált kiadásban. A kisautó leginkább az amerikai piacon számíthatott érdeklődésre, mivel a kocsi eredetileg is leginkább ott futott. Érdekes, hogy a T-Bird-ök mennyire felülprezentáltak a Matchbox kínálatában (az első szériás '57-esről 1982-ből már volt szó, de volt egy későbbi példány 1960-ból a Matchbox kisautók korai periódusából, egy jóval későbbi versenyváltozat 1993-ból, de még egy koncepcióautót is eleresztettek 1999-ben), kiváltképpen ha belegondolunk, hogy az ennél sokkal népszerűbb és ismertebb európai modelleket sohasem mintáztak meg az angolok. A kerekek tekintetében is volt néhány szép kivitel az eredeti 8dot-on kívül is: áttört küllős és laser felniken is kiadták.

A kocsi turbós mivoltára enged következtetni a motorházfedélen levő kettő darab erősen túlméretezett légbeömlő. Szép részlete a kisautónak az első és hátsó lámpái. Az első a szélvédő anyagából készült természetesen és szép vékonyra sikerült megformázni. A lámpatestek széle eredetileg is narancsos burkolatú, így ezeket én is ilyenre színeztem egy kicsit. A hátsó lámpasor szintén hűen tükrözi az amerikai "csak piros lámpabúra van hátul" elvet. Bár hozzá tartozik az igazsághoz, hogy többféle, köztük sötétített búrával is lehet látni példányokat, tehát teljesen belefér a képbe a piros hátsó csík is.

A kisautó végül bekerült az amerikai autó szekcióba és egyáltalán nem bántam meg a véletlenül sorra került felújítást, mert így legalább megismertem ennek a modellnek a történetét is és talán sikerült egy olyan külalakúra változtatni, hogy bizonyos szögből még a formája is érdekessé vált.