Sterling v. Honda v. Rover?

Rover 825 (Sterling)

Ez a kisautó is egy elég jellegtelen formájú modell. Viszont eredetiben sem hozott semmi különlegeset a formája az adott korszak többi gépkocsija között. Nyilván az angolok a saját mértékük szerint sokra tartották, de európai autós viszonylatban nem mutatott semmi kiemelkedőt. Pedig ilyenre már volt példa a Rover esetében is, az SD1 formája és megjelenése igen karakteres és egyedi volt. Kár, hogy nem azt mintázták meg.

A kocsi talán egyetlen érdekessége, hogy a Honda közreműködésével fejlesztették. Születési neve Rover 800-as sorozat, és nagy rokonsági kapcsolatban áll a Honda Legend-del. A Sterling néven a tengerentúli piacra szánt modelleket nevezték. A japán céggel való együttműködésnek már voltak előzményei (Triumph Acclaim – Honda Civic), így nem volt újdonság a közös szerkezeti elemek, padlólemez alkalmazása ebben az esetben sem. A kocsik külseje és motorizáltsága azonban eltért. Míg a Honda a 2.5 literes V6-os motor plusz automata váltó változatot alkalmazta (főképpen Amerikában) addig a Rover a kétliteres négyhengeres motort építette a kocsiba. A közös gyerek végül 1986-ban jelent meg a közönség előtt. A sima szedán karosszéria mellett két évvel később a ferdehátú (Vitesse néven) is megjelent, illetve a dízeles erőforrások is választhatóak voltak.  Csúcsmodellként, limitált példányszámban még egy 16 szelepes turbómotoros változatot is kiadtak. 

Jóllehet az USA piacon nem volt igazán sikere a Sterlingeknek, műszaki és korróziós problémák okán, a belpiacon sikeresnek és népszerűnek ítélték. Minden viszonyítás kérdése, térben és technikailag egyaránt. Nem mindegy, hogy az Opel Rekord angol verziójával, a Ford Scorpioval vagy a BMW-vel hasonlítjuk össze a 800-kat. Mindegyik azonos kategóriájú de mégis más és más preferenciákkal rendelkeznek. Ha megemlítem a BMW 520 akkori kiadásait (E28) akkor a kevésbé hozzáértők is emlékeznek egy sportosabb megjelenésű négyajtósra és a Scorpio formája is sokakban megragadt. De ki emlékszik egy Rover 825-re? Talán csak az angolok, ahol valóban több futott belőlük, támogatva a hazai autóipart. Miután az amerikai piacon alig tudtak eladni belőle nem nagyon forszírozták a további fejlesztését. Bár volt még az élete során egy-két modernizálási-aktualizálási felbuzdulás (fészlift, ahogy ezt hívják) és kiadtak néhány változatos fölszereltségű sorozatot is belőle (még egy kétajtós kupéval is bepróbálkoztak), azért olyan nagyon átütő sikere nem lett, így a gyártását végül 1998-ban be is fejezték.

A Matchbox számomra ismét érthetetlen okokból döntött a kocsi megmintázásáról. Voltak/vannak ennél jóval jelentőségteljesebb autók is a világon, amiket érdemes lett volna modellezni. De mindegy is, az eredeti is (legalább felerészben) angol autó volt, had kapja meg a méltó helyét a Matchbox modellpalettán is. Először 1987-ben jelent meg. Sokféle szín kerék stb   Az érdekessége a kisautónak a karosszériát kettévágó műanyag betét, amilyet már láttunk például a T-Bird esetében is. Ez a megoldás egyszerű lehetőséget ad a – hivatalosan és szépen kifejezve - kéttónusú fényezésre. Magyarul a kocsi lökhárítójának vonala alatt és fölött eltérő színű lehet a kisautó. Az már a gyártón illetve restaurátoron múlik, hogy milyen színeket kombinál össze, illetve, hogy egyáltalán él-e a lehetőséggel, hogy két szín(árnyalat) is legyen az autóján. Igazi autók esetében is előfordul ilyen, azonban ott lényegesen egyszerűbb ennek a megvalósítása. A modellautók esetében erre a legjobb mód a két részből álló karosszéria, mint ebben az esetben is.

A kisautó  - szokás szerint – romosan került hozzám, és sokáig pihent is egy dobozban, míg végül rászántam magam, hogy felújítsam és a többi modellemhez hasonló szalonképes állapotba hozzam. Túl sok mindent nem lehetett ezzel a kisautóval csinálni az átfestésen kívül. A szétszedés és a maradék festékek eltávolítása után ebben az esetben felmerül a kérdés a fent leírtak alapján: milyen színeket válasszak a karosszériára. Mivel nem vagyok híve a színkombinációnak az átlagos autók esetében ezért most is az azonos szín mellett döntöttem. Viszont ez egy elegáns metál barnás árnyalat, ami a kocsi eleganciáját csak hangsúlyozza. A metálszínezést a ráfújt lakkréteg csak kiemeli, így az ilyen színeknél ez talán kötelező is. Sajnos azonban a fotón ez pont rosszul jön ki. Kapott az eredetivel egyező, de jobb állapotú kerekeket is, így már feszélyezettség nélkül parkolhat be a vitrinben levő BMW, Opel, Ford társaságba.