2021. május 28., péntek

Tömegközlekedők 3. : A piros

 

(AEC) Routemaster London Bus 1965

(Matchbox)

 felújítás

 

Az egyik  legismertebb, ha nem a legismertebb emeletes busz. Tulajdonképpen a Londonnal kapcsolatos közhelyek egyik pillére ez a buszfazon. Jellegzetes az asszimetrikus vezetőfülke kiképzés és a nyitott hátsó peron. Nyilván voltak már korábban is emeletes buszok, nemcsak az angoloknál, de mégis ez égett be leginkább a köztudatba.


 Az AEC Routemastert a London Transport tervezte (
A. M. M. Durran, Colin Curtis és Douglas Scott vezetésével.), gyártását az Associated Equipment Company és a Park Royal Vehicles végezte, az 1956-os megjelenésétől egészen 1968-ig, a gyártás befejezéséig. A London Transport 2123 darab rövidebb és 524 darab hosszított kivitelű Routemastert használt (el). Az első Routemaster 1956-ban állt forgalomba a londoni 2-es vonalon.

 

Alumínium szerkezetű három részből ( első rész a motorral, a hátsó rész a meghajtást is tartalmazó felfüggesztéssel és a kettőt összekötő alu váz) önhordó állóalváza volt, ami a nedves londoni klímának jól ellenállt. Független kerékfelfüggesztéssel, szervokormánnyal és automata váltóval szerelték. Szervizigényes volta miatt és a hosszú élettartam elérése céljából a buszok ötévente jelentős felújításon estek át, mely során a buszt teljes mértékben felújították újjáépítették.

 


Az orrmotoros kivitel és az aszimmetrikus kialakítás lehetővé tette, hogy a vezetőfülke is teljesen elszeparált legyen a 64 ülőhelyes utastértől. A remek formaterv gyakorlati haszonnal is bírt, mivel a hátsó nyitott platform az utazóközönség kedvenceként nagyon gyors utascserét tett lehetővé, mindazonáltal balesetveszélyt is okozott sőt számos balesetet is, hiszen akár menet közben is föl- vagy leugorhattak az utasok az esetlegesen lépésben araszoló buszról. A kalauz a lépcső alatt ült.

A londoni Routemaster buszok jónéhány jeles esemény alkalmával különleges festést vagy dekorációt kaptak. Ilyen volt például II. Erzsébet ezüst és arany jubileuma, melyek során először 1977-ben 25 buszt ezüst, majd 2002-ben 50 buszt arany színűre fényeztek át. A buszokon a két ablaksor között reklámokat lehetett elhelyezni, sokszor egy egész buszt egy adott cég színére festettek.  

 

 A Matchbox kínálatában 1965-ben jelenik meg először, utána több kiadást is megér a kis modell. A karosszéria nem túl cizellált, de semmiképpen sem leegyszerűsített. Némi változáson-finomításon azért átment az idők során, de ez leginkább a kerekek változásának köszönhető. Eleinte szürke és fekete RW kerekek voltak alatta. Ezek nem is változtak meg a modell első kiadásának beszüntetéséig. Amikor mintegy négy évtizeddel később újra kiadták már természetesen a kornak megfelelő széles fekete műanyag kerekek kerültek alá, fényes kerékkarimával. A korábbi ablakmentes kialakítás megváltozott, immár ablakos lett a kis busz. A színeit tekintve eleinte a piros dominált, de akadt egy időben zöld változat is. Az új kiadásnál már egyenlően oszlanak el a színek a kék, piros, zöld között illetve volt egy speciális kiadás is ahol aranyszínű volt a kaszni.

A kisautó felújításánál az eredetiségre törekedtem, vagyis piros lett. Viszont a korabeli buszokhoz hasonlóan – a Matchbox gyári dekorációt messze meghaladóan – mindkét oldalán reklámcsíkot helyeztem el. Aki belemélyed a grafikába talán azt is felfedezi, hogy korhű reklámokat választottam ki.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése