VW 181

Nem szép viszont hasznos

A Volkswagen Type 181 (Type 182 az Egyesült Királyságban jobbkormányosként) egy hátsókerék hajtásos négyajtós terepjáró, semmi több. Csak funkció, a szépségversenyen nem indult. Célszerszám,a hogy ma mondanánk.

Az akkori helyzet úgy hozta, hogy szükség volt egy ilyen relatíve igénytelen sokoldalú haszonjárműre, ami még terepen is el tudott menni. Jó őssel rendelkezett, hiszen a Kübelwagen igen sokoldalúan használt és jól kihasznált kocsi volt a háborúban. De az felett is már elmúlt az idő, volt mit fejleszteni rajta. Mint jó párszor a terepjárók történetében itt is feltűnik egy hadsereg, mégpedig a német (de több európai hadsereg is támogatta a témát), amely igényt formált egy ilyen sokoldalú járgányra. Nyilván egy ilyen igény jó lökést ad a gyártónak a fejlesztésre, hiszen biztos piaccal számolhatnak. Így hát 1968-ban be is mutatták az európai „jeep-et” és gyártották egészen 1980-ig (1983-ig a katonai változatokat). Németországon kívül Mexicoban és Indonéziában is gyártották, összesen több, mint 140 000 darabot. 1972-től az USA-ba is exportáltak 25 ezer darabot, de csak három évig. Annyira nem volt jó üzlet, hiszen mintegy 1000 dollárral került többe egy Bogárnál.

Műszakilag elég vegyes összeállítású volt, hiszen a Bogár alkatrészein túl a busz, a Karmann (pl. padlólemez), és a Kübelwagen részei is megtalálhatók benne. Négyhengeres léghűtéses boxermotorja volt, négysebességes váltóval. A katonai változatba a kaszni nagyobb hasmagasságán túl dupla olajteknőt, nagyobb légszűrőket és a katonai járműveken használt nagyobb teljesítményű villamos berendezést tettek a szokásos rádiók, reflektorok kiegészítő lámpák miatt. 400 kg terhelhetősége nem volt túl sok, mégis mintegy 4000 db van ma is szolgálatban a Bundeswehrnél.

Civil használatban a buliautózáson kívül erdészeti, vadászati és egyéb, mezőgazdasági használatú célokra vásárolták elsősorban. A beltér igen puritán volt, a tető is csak vászonból készült.  Az első szélvédő lehajtható, a szabadabb menetszél élvezetek érdekében. Három alapszínben volt kapható: tök narancs, napfénysárga és hóvihar fehér.

 A kisautó a Hot Wheelstől van, tulajdonképpen csak a hátsó lámpáit festettem ki, egyébként gyári megjelenésű. A formáját tekintve teljesen hozza az eredetit, jók az arányai. Feltéve persze, ha az eredeti alatt az ültetett tuningverziót értjük, a nagy és széles kerekekkel. Meg a motorházfedél nélküliséggel. Meg a hatalmas dupla kipufogódobokkal.

Egy valami azonban kissé túlzó, ha már a részleteket tekintjük sorra. Bár az eredetin is elég meghatározóak a karosszérián levő merevítőbordák, ezen a kisautón talán túlzottan hangsúlyosra is sikerültek.