2020. május 18., hétfő

Állványhoz a teherautót

(Mercedes) Scaffolding Truck (1969)
felújítás

Ravasz a megnevezése a kisautónak. Egyrészt szerepel rajta a Mercedes név elkülönítve, de a  modell megnevezése Scaffolding Truck. 1969-ben találkozhatunk vele először, még gombkeréken. Nagyon szép kialakítású a modell, sok benne az apró részlet (pl. lámpák elöl-hátul nagyon részletesek). És ami nagyon lényeges az én szempontomból, hogy a kocsi alját és hátulját sem hanyagolták el, úgy amint azt tették a kortárs teherautóknál abban az időben. Megvan a hátsó laprugózás, a hátsó lámpa, a plató zsanérozása, sőt a rendszám is.

Alapvetően szürke színben adták ki piros lökhárító+hűtőrács+alváz együttessel, de én találtam egy gyárinak tűnő sárga változatot is szürke műanyag kiegészítőkkel. Erről viszont hiányzik a cégfelirat és az alapját képező sík lemezdarab a plató deszkájáról. Kétféle alja is volt a kisautónak. Az eredeti Regular Wheels kerekesnél csak a kocsi első harmadát takarja az alváz. Az újabb, Superfast kerekeknél viszont a teljes alját borítja a kocsinak a piros műanyag lemez, alkalmazkodva a modernebb futóműhöz.

A szállítandó - és nem mellesleg névadó - állványzatról igazából nem tudok nyilatkozni, mert az már régen kikopott a platóról. A kisautót ábrázoló eredeti fotókon viszont úgy látszik, hogy a sárga műanyagból csak egy eléggé egyszerű állványzat állítható össze. De összeállítható és ez a lényeg. És mint nem rögzített alkatrész hamarosan különválnak útjaik a hordozótól. Érdekes megoldás egyébként, hogy egy ilyen magasplatós autóval pont állványt szállítanak. Az állványt szétszerelve/lapraszerelve sokkal sűrűbben összecsomagolva szokták szállítani, általában oldalfal nélküli kalodás felépítménnyel. Az ilyen magasplatós raktérbe sokkal inkább kerül ömlesztett áru.

Az eredeti autót 1967-től gyártotta a Mercedes T2 (407) néven, így bizonyára sokaknak ismerős. Ha máshonnan nem, hát még mentőautóként is használták nálunk. A németeknél a "düsseldorfi szállító" néven becézték, lévén Düsseldorf volt a szülőhelye. Az elég hosszú, 19 éves gyártási periódus alatt mintegy 450 ezer darab készült belőle. Természetesen rengeteg felépítménnyel, platókialakítással vagy akár furgonként és minibuszként is megjelent. A motorpaletta térben és időben a kétezres 60 lóerős dízeltől indult anno és egészen 3,5 literes 85 lóerősig tartott.



Az én kisautóm kopottasan és sérülten  került hozzám, bár az ezüstös színe miatt a festékkopások nem voltak annyira feltűnőek. Leginkább a letört első lökhárítók és a kopott dekoráció volt a feltűnő. A kocsi az újrafestést követően kapott egy új matricázást és kifestettem a lámpáit. Viszont a letört lökhárítókat egyelőre úgy hagytam. nem annyira feltűnő, hiszen szimmetrikusan hiányzik. A műanyagot nem akartam festegetni ezért inkább várok egy komplett elemre és akkor majd kicserélem. Mindezekkel együtt egy nagyon szép kis teherautó ez, még úgy is, hogy a rakomány egyáltalán nem hiányzik nekem belőle.













Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése