Corvette

Corvette 

 

(Siku)

felújítás

A nyúlánk Siku spiáter erősen hiányos állapotban érkezett hozzám már jóval korábban. Sokáig nem is foglalkoztam vele, pihengetett szépen a dobozban a többi sorstársával együtt, várakozva arra, hogy egyszer ihletet kapjak a felújításukra.

 

A legfontosabb teendő a jobb oldali ajtó pótlása volt. Nyíló ajtó volt ez is valamikor – természetesen (?) - amit nagyon nem szeretek, mivel ez fogy el leghamarabb a kisautókról. És nem biztos, hogy olyan egyszerű pótolni, hacsak nincsen cseredarab. Ez esetben nem volt, így sztirollapból kellett elkészítenem. A még meglévő ajtó nyithatóságát megszüntettem, így már készülhetett a másik oldalra is a fix párja. A kontúr kivágása nem túl nagy feladat, mivel keret nélküli az ajtón az ablak. De viszont cserébe – mivel a kocsi ajtaja a valóságban így a modellen is elég vastag - itt még az ajtó felső peremét ívesen hajlítani is kellett kissé. Az ajtó fölső éle befelé görbül, ezt kellett kialakítani az anyag finom hajlításával. Ezért szeretem a sztirolt, mert ilyen szempontból is jól kezelhető, alakítható. Ha kell, akkor egy kis hőforrás közelítésével egészen el tud lágyulni. Itt erre nem volt szükség, fogóval ki lehetett alakítani a szükséges ívet. Az autó oldalán, a közepe táján meg egy vízszintes horony fut végig a kocsin, amit az új ajtóba szintén bele kellett marni.

Az eredeti kerekek már eleve hiányoztak róla, így újakat kellett keresnem. Elég sportos is legyen, kellően széles is legyen, a keréktávolság is jó ha elegendő. Ilyen kereséséi paraméterek alapján választottam bele ezt a kerék szettet. A színválasztás egy – általam mostanában preferált sötét metál – színcsoportból került kiválasztásra, úgy érzem illik a kocsihoz.

 

És végül egy rövid történeti áttekintő a Corvettekről. Az első Corvette 1953-ban jelent meg, mint a fiatal értelmiség – számukra már - elérhető áru sportkocsija. A GM ötlete volt egy ilyen kategória megjelentetése, a háború utáni válság elmúltával, fellendítendő a mobilitás ezen szegmensét. A név a jól kormányozható korvett hadihajó típus után kapta a nevét. A kisautó a negyedik(C4) generációt mintázta meg, amit 1984-1996 között gyártották. Ezen is megvannak a hagyományos Corvette jellemzők: a buktatható első fényszórók, a hátsó – kerek vagy kerekített négyzet alakú – ikerlámpák, a hosszú orr, a rövid far és a nagy hátsó üvegfelület (volt kabrio változata is) és a dinamikus mozgást biztosítandó több, mint 2-300 lóerős 5.7 literes V8-as motor. Érdekessége, hogy kapható volt úgynevezett 4+3 sebességváltóvalis, ami egy négysebességes kéziváltó és egy automata, háromfokozatú overdrive kombinációja volt, a jobb környezetvédelmi értékek elérése érdekében. Később belekerült a kipörgésgátló egy korai változata is.

A kisautót sikerült jól megformálni a Siku szobrászainak. Arányaiban, részleteiben is azonnal fölismerhető a kocsi.Különösen szépek a hátsó, süllyesztett lámpák. Kiemelést érdemel, hogy a nagy Corvette logot is megformálták a hátsó ablak mögött illetve az első lámpák között is. Ha egy kicsit magasabbnak tűnik a kocsi mint amilyen a valóságban, akkor jól látjuk. De amíg ilyen egyen kerékfölerősítések vannak forgalomban, soha nem lehet egy autót úgy leültetni ahogy szeretnénk látni. Ettől eltekintve úgy érzem érdemes volt megmenteni az enyészettől ezt a kisautót is.