2017. december 5., kedd

Krankenwagen Sprinter

Ablaktalan mentés






A Sprinter első generációja 1995-ben jelent meg, hogy leváltsa a nem kicsit sikeres Mercedes-Benz TN modellt (kisautó vonatkozásában bemutatva itt).  Érdekessége többek közt, hogy a Volkswagennel közös fejlesztés eredményeként jött létre, ők az ős LT-t váltották le vele. Gyakorlatilag csak a lámpákban és a beltérben különböztek egymástól. Készült zárt furgon, busz, vegyes kialakítású valamint felépítmény nélkül. Azonban nagyon sok cég alakította a gyárból kikerülő változatokat igen sokféle felépítmény elkészítésével. A billencstől az autószállítón át, a luxusbuszon és árusítófurgonon és tárgyalókocsin keresztül a tűzoltó és mentőautóig valamint az "Izland kedvencéig". A Sprinter az „Év áruszállítója” volt a megjelenésének évében. 2,2 literes és 2,8 literes dízelmotorokkal szerelték. Gyártása  elsősorban Düsseldorfban történik. Kétféle tengelytávval (144" és 170") és többféle tetőmagassággal is kapható volt, ehhez még a hátul duplakerekes változatok is hozzáadódtak, így elég sokféle verzió volt összeállítható belőle. A 4x4-es változatot a terepen dolgozók vásárolták. 2001-től az USA-ban is forgalmazták (majd gyártották, összeszerelték Dél Karolinában) Freightliner néven, később Dodge néven is.
A második generáció 2006-ban jelent meg, kissé módosított külsővel, de alapjában ugyanaz maradt. Az USA-ban forgalmazott teherautó változatokat csak összeszerelték odaát, míg a buszokat továbbra is Németországban gyártották.
A legújabb generáció 2013-tól van. Ennek már egészen más a megjelenése, sokkal robosztusabb, határozottabb orrkiképzést kapott. Jóllehet az elv a szerkesztés, a kivitelezés ugyanaz, mégis sokkal erőteljesebb dizájnt mutat, szebb a megjelenése. Sokkal barátibb lett a beltér is, ergonomikusabb, személyautósabb lett az anyaghasználat a berendezés. Több króm jelent meg rajta kívül is. Három tengelytávval és több tetőmagassággal volt választható.

A mai kisautó egy mentőautó. Nem fehér és nincs ablaka. Feltételezhetően mindezek a tulajdonságok a tudomány mai állásásnak köszönhetőek, vagy még inkább talán a célszerűségnek. Hol van ma már a hagyományos "ambulance", akár régi, akár új, akár Merci akár nem, akár amerikai akár nem? Nyilván a fehér színnél sokkal világítósabb színek vannak ma már kikisérletezve. A svédeknél már korábban is a sárga-kék kombó vezetett, az angolok is hamar belátták a feltűnőség fontosságát az új színek alkalmazásával, így az élénk szín lett a trend a világon mindenhol, így hazánkban is. Nagyjából kétféle szín a használatos a "világítós sárga" és a "világítós piros/narancs". Vagy ezek kombinációja. Tehát ez a része a kisautónak rendben van, tökéletes a színválasztás, szép a festés. 


Nézzük az ablakokat. Az ablaktalanságnak is nyilván oka van. Egyrészt nemigen bámulnak az ilyen autókból kifelé, mert van aki nem ér rá és van aki meg nem tud. tehát az ablakok helyét is ki lehet használni mindenféle hasznos és fontos felszerelés és eszköz tárolására. Ha akár csak két lapos monitor kerül a helyükre már is nyertek egy csomó helyet. Tehát ez a rész is bár furcsa de teljesen rendben van. 


Amúgy a Siku kisautók nagyon pontosak szoktak lenni mostanában, tehát az arányokkal nincsen gond. A kocsi a valóságban is ilyen magas és ilyen keskeny és ilyen hosszú. Csak ezeket a jellemzőket nagyon ritkán lehet ilyen szögből egyszerre látni. A kerék a szokásosan finom és pontos kidolgozású (még az öt kerékcsavar is látszik, meg a felni perforálása is), szürke műanyag felnikkel. Az is biztos, hogy szélesebb, mint ahogy arányosan ki kéne néznie, de a stabilitás szempontjából ez mindenképpen hasznos és ezáltal elfogadható. Bár az is igaz, hogy a valóságban más egy kicsit a kerék, és hat csavarral van fölerősítve. Szerintem ezt a kocsit mintázták meg, egy másik színben. 


A lámpái festettek, de teljesen autentikusak. A beltér látható részénél igyekeztek formázgatni, de tovább nagyon nem mentek a részletekkel. A kültéren még érdekesség a hűtőrácson a Mercedes jelvény teljes hiánya. Igaz, nem is jelzik sem a típust, sem a márkát az alján, ami egyébként szintén élethű kidolgozású. A fényhíd rendben van, egy darab átlátszó kék egység az egész. Ami zavaró, az a vonóhorog. Ezt nagyon nehéz kisautósan megoldani, úgy hogy működjön is meg szép is legyen. Általában a működőképességen van a hangsúly. Ebben az esetben ez a rész se nem szép, se nem működőképes. A szépséget a méret okán fikázom, míg a funkciót a forma okán. Itt ugyanis nem kampóról vagy horogról van szó, hanem félgömbről, amiről viszont minden vontatmány lecsúszik egyből egy kisebb erő hatására. Vagy csak én szoktam nagyon vadul játszani velük...


Már csak a dekoráció van vissza az elemzésből. A felirat akár igaz is lehet, hiszen akár országrészenként, időszakonként fajtánként és autónként is más és más lehet egy mentőautó felirata. Talán egy kicsit több egyéb feliratot raktam volna rá, de így sem rossz. Ami viszont érdekes az a Taurus felirat a városnév után. Először azt hittem, hogy egy mentőszolgálat neve lehet, de amikor utánanéztem kiderült, hogy egy mentőautó felépítményeket is gyártó céget hívnak így. Ezzel máris kicsit jobban konkretizálódott a dekoráció és értelmet is nyert egyben.
A Siku kisautók mostanában - bár nem olcsók, viszont - nagyon szépek, formásak kívánatosak. Ezért sem tudtam ellenállni, amikor betévedtem a boltba... 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése