E30 Pick Up update

A korábbi átalakítás újratöltve

Mint az a korábban megjelent poszt egyik kommentjében leíródott, a kisautó színe az első verzióban eléggé gyászosra jött ki. Most érett meg a helyzet, hogy újra szétszedjem, lekerüljön róla a furcsa bordós-lilás szín és kapjon végre egy stílusához illő árnyalatot. Íme:

Volks Dragon

Matchbox MB-31 Volks Dragon

A VW Bogaras bevezető már megvolt itt, ezért ezt átugorjuk és következhet a lényeg: a Sárkány.

Az, hogy ezt a nevet milyen meggondolásból házasították össze egy Bogárral, talán sohasem derül ki. Még ha az eredeti dragongreen színű lenne... Vagy esetleg ilyen dragsterként éli második életét a wolfsburgi családi autó, és innen a név? Háát...

Ennek megfelelően nem is érdemes tovább foglalkozni a névvel, nézzük inkább körül a motortér környékén. Itt már egyértelműen látunk elgondolkodtató dolgokat. Ha a dragsteres vonalat lazán követjük, akkor már elképzelhető egy nagyon combos motor a hátsó részbe oktrojálva. Egy ilyen motorhoz azonban természetesen sok-sok levegő is szükséges, emiatt már jogos a tetőre fölnyomott hatalmas légbeömlő kürtő. Magáról a motorról csupán annyi derülhet ki, hogy nem Wolsburgban terveződött és építődött. Azok a motorok ugyanis ügyesen el vannak rejtve a két hátsó kerék közötti részen és nem igényelnek ekkora külsőségeket. Itt viszont minimum egy V8-as egység van beleapplikálva a légbeömlő és a kaszni közé. Ha a fenti videot nézzük, akkor látszik, hogy a hátsó kerekek ott is nagyobbak, csakúgy mint a Matchbox sárkányánál. Ez jó, még egy azonosítható nyom. Hátul semmi lámpa, leegyszerűsített karosszéria. Újabb egyezések a valóság és a kisautó között. Ergo egy kis dragsterrel van dolgunk 1/6x-ben. Ami egy alsóbb kategória ebben a műfajban, hiszen az eredeti autó teljesen jól átjön, sok átalakítás nincs benne, szemben az erősen elnyújtott bicikli/traktorkerekekkel szerelt gyorsulószörnyekkel.

Adott esetben még egy utcai autónak is el tudnám képzelni, hiszen Bogárból már millió -féle átalakítás készült, beleértve a motortuningot is. Miért ne lehetne egy utcai Bogárban hatalmas motor, feltűnő csillogó alkatrészekkel a felszínre törve. Ha tehát így nézzük a dolgot, a mokány kis gép valós és életszerű, tehát maga a kisautó is telitalálat.

Nekem a – nagyon sok évvel ezelőtti – első perctől fogva ez tetszett meg benne: tömör és erős, piros és biztosan nagyon gyors. Ennél több nem kell a valóságban sem, de egy modellnél is vezető tulajdonságok ezek. 

Ami már hiányzik róla, az a két kis kancsal szemet ábrázoló matrica az elejéről, amit én vettem le róla anno, mert már gyerekszemmel is ízlésrombolónak, fölöslegesnek és gyerekesnek találtam.

Azonban ha visszatérünk a karosszériára egy kicsit még, a turpisságok előbukkannak. És csakúgy mint ma a valódi autók tervezői, a Matchbox mérnökei is éltek az optikai csalás tudatmódosítás eszközével. Az autót jól ismerők azonnal látják, hogy az eleje kitaláció, a wolsburgi valósághoz csak nyomokban van köze. Az eredeti autó eleje nagyon íves, itt meg szinte egyenes. A csomagtartó fedél itt túllóg a kaszni alsó élén, ami dögössé teszi, de messze van az eredeti megoldástól. Az első lökhárító félkörívességét is messze elvetették, a homlokrész kialakításából adódóan csaknem sík és két darabból van. Ez így teljesen jó, hiszen ez egy tuninggép, némi fantasy beütéssel. Ahogy már korábban is kifejtettem, nem baj, ha változik egy Bogár, csak ízléshatáron belül maradjon. Azt hiszem egyetértünk abban, hogy ez a kisautó még bőven a határon innen van.

Tovább nézve a kasznit láthatjuk, hogy az első sárvédő idom is inkább lapos, mint gömbölyded ahogy eredetileg megálmodták. De ez is belefér, hiszen nem föltűnő a tuningmegoldás a széles első kerekek érdekében. A küszöbrész elég vaskosra sikerült, ami a valóságban jóval kecsesebb és szinte soha nem egyszínű a kasznival. De itt annyira lendületesen egyben van a két kerékívvel, hogy föl sem tűnik. Finomságként kiemelném még, hogy az ajtók zsanérjait is jó helyre mintázták meg. Enyhén színes ablakok nem rejtik el a belső teret. Ami tulajdonképpen csak kellemesen sárga ülésekből áll. Nincs kormány, nincs műszerfal, nincsen semmi más. Ez feketepont. Az utcai soft-dragsterünk combos motorja elé azért beszorítottak egy hátsó üléssort. De inkább megszokásból, mint ok-okozat összefüggésben. Lépjünk túl ezen. Hátul még egy kipufogópárt el tudtam volna képzelni (mint eleve bogaras szimbólumot és mint eleve dragsteres szimbólumot), de így sincs hiányérzetünk.

A kiskocsi szinte teljesen épen viselte az elmúlt közel negyven évet a kis papírdobozában. Az 1971-es első kiadás után még feketében és fehérben is megjelent a kis utcai sárkány, az említett kancsal szemtapaszok helyett immár némi idióta tampondekorral. Szerintem mindennemű dekoráció nélkül adja ki igazán a kocsi jellegét, viszont így meg feltűnőbb. Összefoglalva: ez egy fantáziaelemekkel átszőtt reálisba is hajló hobbiautó modellje. Annak viszont teljesen megfelelő. Nem véletlenül tartozik a kedvenceim közé. Még a Bogár soron belül is.

Hármas szedán

A sorozat kibővült az alaptaggal végre, 
BMW 325i cabrio (MB-39) átalakítása

Igazi BMW metálkék

A Matchbox hármas cabrióját - ami ugye targa tulajdonképpen - már megénekeltük többször is, sőt az átalakítások is szerepeltek a valódi cabriótól kezdve a pickupig. Most bemutatandó modellünk (v5.0) tulajdonképpen az első számú kellene , hogy legyen. Ahonnan az E30 története elindult: a háromajtós szedán.

A hátsó részek összehasonlíthatósága miatt

A sor eddigi tagjai

A fentiek értelmében típustörténet hanyagolva. Talán ha már itt tartunk, akkor annyi megjegyzés had engedtessék meg, hogy a Matchboxos oldalakon eddig bemutatott változatokkal még nincs vége a sornak. Már készül a következő példány...

A kis kék autó ötlete, rákészülése, megvalósulása szinte kizárólag Porsche kolléga érdeme, hiszen én csak a befejező munkákat végeztem el az autóval. A nagyon precíz tetőkészítés olyan színvonalú volt, hogy erősen kellett nézni a belsejét, ha az átalakítás nyomait kerestem. A gyönyörű metálkék festés szintén tökéletes munka.

A kalaptartó csak a kiegészítés belül

A befejezésen túl én csak fotóztam és most a szakmai közönség elé tárom a művet. Tessék élvezkedni a kék-fehér márka egy újabb modell gyöngyszemén.

Az eredeti és a szedán változat

Egy kissé le is ült az új kerekek miatt

Szép autón szép kerék

Elöl nincs  semmi változás

Tökéletes profil

A lényeg itt látható

959 piros

Felújítás: Matchbox MB-7  Porsche 959

A 959-es már ismert lehet innen, tehát ez a tényező is csökkenthetné az írás terjedelmét. Ám az ott átadott információkon túl ez a kocsi annyira érdekes, hogy érdemes talán egy kicsit jobban is elmélyülni abban a technikában amit ebbe a kocsiba belepréseltek és egy két plusz információ-morzsát is talán föllehet csippenteni róla.

Mindjárt az elején egy meglepő információ a gyártásról: a 959-esek a Baur német karosszériakészítő cégnél készültek, ahol többek között a BMW hármas kabriók/targák is gyártódtak. A kocsi fő riválisának a Ferrari F40-et tartották.

A technikai érdekességek közé tartozik az acél alumínium-titán alkatrészekből álló folyadék (hengerfej) és léghűtéssel (motorblokk) bíró hathengeres boxermotor is. Két kisebb, eltérő karakterisztikájú KKK turbofeltöltőt használtak a simább turbonyomás átmenet miatt.

A négy kerék ideális meghajtási viszonyait egy máig emlegetett PSK központi differenciál kuplung rendszer tette lehetővé. Elektronikusan vezérelve mindig a megfelelő nyomatékot biztosította az egyes kerekeken, tengelyeken akár 80-20% arányban is. Ezen felül egy állítható magasságú felfüggesztési rendszerrel szerelték a kocsit, amit a sofőr tudott állítani a mindenkori útviszonyoknak megfelelően 12-18cm között. (Utoljára a Citroennél láttunk hasonló lehetőséget, bár más elveken működtetve.) Ezért minden keréknél dupla lengéscsillapító volt elhelyezve.

Az első supersportautó volt amelyikbe ABS-t szereltek. Légnyomás ellenőrzéses, 17”-os abroncsokon gurult a gép. A keréktávolság azonos volt a 911-ével, mégis 65milliméterrel volt szélesebb mint a turbo. A kasznit nagyon komoly légáramlási szakértők segítségével fejlesztették és az elsődleges cél volt, az igen nagy sebességnél (300 kilométer per óra felett) is stabil tapadás. Végül úgy megfaragták a kasznit, hogy 0,31-es lett a Cw értéke.

Komfort és Sport verzióban készült. Mindösszesen 288+8 db készült belőle. Az akkori 420000 DM-es árért kaphatott a vevő egy Ferrarit plusz egy Lamborghinit is. Jóllehet ez az ár irreálisan magas, mégis agyárnak többe került ennél is egy-egy darab. Ennek ellenére jó befektetésnek tartják a későbbi technikai fejlődés érdekében és a mi nem kevésbé fontos, hogy hatalmas reklámot jelentett és jelent a cégnek ma is.

A 959-es amerikai megjelentetése bonyodalmas dolog volt, mivel nem igazán feleletek meg az ottani előírásoknak a kocsik és ráadásul négy darabot még össze is kellett volna törni a jogosultság megszerzéséhez abból a kevésből amit gyártottak. Ezért inkább a szürke import útján jelenhettek meg a 959-esek a tengerentúlon jó ideig. Végül kompromisszumok árán csak sikerült elfogadtatni a kocsit, mire nagyjából le is állt a gyártása. Hírlik, hogy a raktárakat kisöpörve még nyolc darabot legyártottak a fellelt tartalék alkatrészekből. Ma egy ilyen autóért akár 250 ezer eurot is megadnak a tehetősebb autóértők.

Az én felújításom nem tartalmaz túl sok jelentős említeni valót. Talán csak inkább feljavítottam egy kicsit az összképet a renoválás során. Így egy számomra szimpatikus megjelenésű szupergép állt be a sorba a másik gyárilag is fakó festésű verzió mellé.

A többit a képek meséljék el.

A színes doboz titka

MB-41 Matchbox mentőautó ápdételése

Csatolmányként érkezett hozzám és mivel annyira nem nyerő a formája, félre is tettem ezúttal. Volt már egy ilyenhez szerencsém, akkor egy „show truck” készült belőle. Most egy eléggé ellentmondásos darab került elő újra a dobozból. Teljesen jó állapotban van, viszont hiányzik róla a festék A fülketető kivételével szinte mindenhonnan. Kopás vagy kaparás miatt, ez már sosem derül ki.

Jó társaságban

A múltkori átalakítás kapcsán találgatásba merültünk, hogy vajon Ford-e avagy Chevy a szóban forgó mentőautó. Utánakutatva kiderült, hogy egyes források szerint a Ford volt a jó irány. Mégpedig az F széria F-150-es 1977-es verziója. A Fordnak ez az F sorozat a legnépszerűbb teherautója évtizedek óta. Eladási listák elején van folyamatosan. A sok eladott példány indukálja az igen sokoldalú felhasználási területet. Köztük a mentőautó felépítményt. Ami, valljuk be kissé idegen számunkra. Egy teherautón egy nagy hombár doboz, villogókkal körben. Nálunk inkább a kissé vagy kissé jobban megemelt tetejű kisbuszok vannak átalakítva mentőautóvá, bár gyermekmentőként már nálunk is használnak (Pécsett egy Ford Transit alapra szerelt) dobozos mentőautót. Úgy látszik van a dologban valami hasznos, hogy ilyen hatalmas és szögletes konténerben rendezik be a mentősök munkahelyét. A légellenállás biztosan nem az. Viszont maga a kocsi egy csoda. Amennyi és amilyen felszerelést tartalmaz, hogy a legkülönfélébb, gyermekeket ért traumákat mielőbb kezelni  tudják, adott esetben reménytelen helyzetből is gyerekéleteket mentsenek. A teljes kocsifelszerelésről itt lehet hasznos dolgokat megtudni.

A Matchbox verzió 1978-tól létezik egészen 1981-ig. Eltérés inkább csak a dekorban van, amelyek között voltak szebbek és kevésbé tetszetősek is. A alapszínként megjelent a fehér mellett a piros, a fekete (nem mentőként hanem terrorelhárítóként), a sárga és az ezüst ( Paris-Dakar matricás, ismeretlen rendeltetésű kékvillogós egységként) is. Ezeken túl csak a belső tér színe variálódott a fehér, a szürke és a sárga árnyalataiban.

Hát ezt igazából nem is minősítem

Az én példányomon a puszta fém felületre ragasztott versenymatricák adták az első feladatot a felújítás során. Igen, bár a kocsi nem annyira tetszett, de mégis az állapotára tekintettel kívánkozott a felújítása. Amúgy meg ennél a kocsinál nem a forma, hanem a dekoráció került a főszerepbe. A mai modern és igen feltűnő dekorációval borított mentő (és egyéb kékfényes) autók már nem csak hagyományos csíkokat hanem komplett, grafikai egységet alkotva feltűnősködnek. Ez így pont jó, csak kár, hogy ezek a rikító színek hamar kifakulnak a napon és gyakra(bba)n kell(ene) cserélni őket.

Vissza a kisautóhoz. Mechanikailag semmi tennivaló nem volt vele, így a matrica megtervezése volt a legérdemlegesebb feladatom, amit nagyon szívesen is csinálok, így kiélhetem dizájneri ambícióimat is. A grafika alapvetően magyar vonatkozású, de azért tartalmaz némi nemzetközi elemeket is.

Ha már egy ilyen fazonú autót ápdételek, akkor miért is ne lehetne egy konkrét mentős alkategóriát - jelen esetben egy gyermekmentő autót - ábrázolni kicsiben. Tehát a grafikai tervezésnek ez adta a fő irányvonalát.

És ami egy másik lényeg, hogy a kéklámpátlanítási akcióimat ezúttal egy megmentett kéklámpással ellensúlyoztam.

Idegen alapokon, hazai festés

Kívülről feltűnő de a lényeg belül van

Igen, kissé csálén áll...

Sötétített tetőablakok kerültek rá

Amit a tükörben is láthatsz