2024. június 14., péntek

Boss 3 : A szerény

  Boss Mustang (3)

(Matchbox)

átalakítás

   Az alapmodellt vagyis a Boss Mustangot már bemutattam itt. Most tehát valami másféle ötlet kellett. Kicsit egyszerűbb, kicsit utcaibb módosítás. Meghagytam a csillogó belteret de a motorház fedélnél követtem el egy kis átalakítást. A motorház fedél közepét megemeltem, így elöl egy keskeny  légbeömlő nyílás keletkezett. Szerény matricázást kapott és már állt is be a sorba a testvérei mellé.

 









2024. június 11., kedd

RR SS Touring

 Rolls-Royce Silver Shadow Touring

(Matchbox)

átalakítás

update 

 

A Rolls-Royce kisautókhoz és az átalakításukhoz igencsak mértéktartással és kellő fegyelemmel vagy tisztelettel kell hozzáállni. Mégiscsak valahol az autómárkák hierarchiájának csúcsa közelében vannak többféle szempontból is. Ezen elveket figyelembe véve történtek azok a változások a Silver Shadow-val amikről ez a képes beszámoló szól. Más olvasatban viszont azt láthatjuk, hogy van még visszaút a kidobásra érett Matchboxoknak is. Persze ehhez kicsit több türelem kell, mint egy átfestéshez, de megéri a törődést.

 


De bármennyire is robusztus felépítésűek, bizonyos erőhatásoknak a spiáter küszöbök és a tetőoszlopok már nem tudnak ellenállni. Elhajlanak, kitörnek. Deformálódik a tető és az egész karosszéria. Innen szép a tervezett cél elérése!

Mivel a kisautóból már van a garázsomban, így nem akartam még egy ugyanolyat mellétenni más színben. Ezért gondolkodtam el a lehetséges verziókról. Kabrió már volt korábban. Mi jöhet még? Hát a kombi! Ami tulajdonképpen nem egy szentségtörés, mert valóságban is készültek kombiváltozatok a Rollsok szinte minden verziójából, meg készülnek az újakból is.

A kisautó a szétszereléskor hullott darabjaira, így nem maradt más, mint egy kicsit másképpen összerakni a puzzle-t. A csomagtartó fedélét külön kivágtam, mert az kellett egy kabrió hiányos hátuljára (erről majd máskor), és amúgy sincs rá itt szükség. A maradék darabok összeállítására stratégiát kellett kitalálnom, mivel sosincs annyi kezem és időm, amivel minden részt egyszerre össze tudnék szorítani a ragasztó száradásáig. Így szakaszosan illesztettem össze a dolgokat. A két oldal két különböző helyen volt eltörve. Ezeket oldalanként ragasztottam össze. Az alkatrészek számát az ajtók is növelték, mivel úgy döntöttem, hogy nem lesznek többé nyithatóak, hanem az autó oldalának merevségét fogják növelni. Így az ajtókat is az oldalakhoz ragasztottam. Amikor a két oldal már megállt önállóan (nagyjából) a padlólemezhez passzítottam őket, a későbbi pontos illeszkedés érdekében. Még mindig nem álltak meg rendesen, mivel a dobozszerkezet – ami a stabilitást adja – nem volt teljes, nem ért körbe. A teljes hátsó rész hiányzott.


Itt kell szót ejteni az autó tetejéről és hátuljáról. A kocsi „C” oszlopa mindenképpen fontos volt, mivel ez került hátra „D” oszlopnak. Tehát megőriztem, egy kis darab tetővel, hogy a szögek is pontosan megmaradjanak. A tetőt – mivel úgy is toldani kell – kettévágtam. Belső merevítésként sztirollapot ragasztottam alá, ezzel állítva be a pontos pozícióját a két elemnek. Valójában az „A” oszloptól indul a tető, itt van fix helyzet. A „D” oszlop helyzete teljesen általam és a jóérzésemre bízva került kijelölésre. A padlólemezre tett két oldal, a tető összerögzített darabjai már a helyükön voltak. A „doboz” kialakításához már csak a hátsó ajtó hiányzott.

 

 Korábban már elhatároztam, hogy egy ablak nélküli (népiesen: lemezablakos) háromajtós verzió fog készülni belőle, így a belső kialakítás nem okoz gondot. Amúgy meg a Rolls-Royce kategóriában ez a kombi inkább egy reklám, mintsem a családi kirándulóautó. Tehát ezért a paneles kialakítás, valamint én is jobban el tudtam rá helyezni a reklámunkat. Kellett a felület!


Ehhez sztirolból vágtam ki a hátsó ajtót. Némi plasztikus szobrászkodás eredményeként besüllyedt a rendszám helye és rákerült a fogantyú/rendszámvilágítás alkatrész is. Az első lámpa-hűtőrács-lökhárító panel lökhárító részéből egy darab hiányzott, ezt is belefaragtam.


A puzzle-t összerakva más lett belőle

Itt volt az ideje, hogy összeálljon a kaszni doboza és végre kézbe vehető legyen az egész karosszéria egyben. Az elemek összeragasztása meg is hozta a kellő merevséget, amit belül még kis lapok beragasztásával fokoztam is, gondolván, hogy bizony kell majd rajta csiszolni bőven. Elkészültek és a helyükre kerültek az oldalsó ablakhelyettesítő panelek is. A tapaszolást és csiszolásokat követően azért szépen kialakult a tervezett forma. Időközben a beltérben is fejlődés volt. Megrövidült és kifestődött a beltér-panel, beragasztódott a rakteret elválasztó fal is. Ennek a merevítésben is fontos szerepe van. A kész autó a hatalmas felületeivel nagyon impozáns lett a testvérei közé állítva a garázs udvarán.

 

Az eredeti autó története még igazán nem volt meg ezeken az oldalakon, így azt alább pótlom.


 

A megbízhatóság relatív. Gyönyörűen megtervezett, és a korszak bármely más autójához képest a megbízhatóság is páratlan.

1965 és 1980 között a Silver Shadow volt a Rolls-Royce innovációs modellje. 2 ajtós limuzin, 2 ajtós kabrió (Corniche néven futtatva) és 4 ajtós limuzin változatokban lehetett hozzájutni. A John Polwhele Blatchley által tervezett autó volt az első a márkánál, amely önhordó karosszériát kapott – egyéb figyelemre méltó tulajdonságok mellett. A Silver Shadow-t eredetileg Silver Mistnek szánták, de az utolsó pillanatban Silver Shadow-ra cserélték, mivel a Mist németül „trágyát” vagy „szart” jelent…

 A kocsi teljesítményéről a gyár előkelő titokzatossággal csak annyit közölt, hogy pont elég. Lefordítva ezt a mai adatközpontú világunkra ez vagy egy 172 LE-s 6,2 literes V8-ast vagy egy189 LE-s 6,75 literes V8-ast jelentett.  Természetesen még karburátoros üzemanyag ellátással. Ez a teljesítmény egy GM féle Turbo-Hydramatic 400 háromfokozatú automata sebességváltón keresztül mozgatta a több, mint kéttonnás szerkezetet.  Érdekes jelenség egy angol, erősen arisztokratikus autónál egy francia megoldás, de valóban a Citroën engedélyével egy nagynyomású hidropneumatikus felfüggesztési rendszer volt alatta, kétkörös tárcsafékkel és hidraulikus önszintező felfüggesztéssel. A hátsókerék hajtású luxusjármű viszont csak 15” -os kerekeken gurult, igaz meglehetősen ballonos gumikkal. A Rolls-Royce ezzel az elrendezéssel magas fokú menetminőséget ért el. Végül is ezért (is) szerették korának legdrágább Rolls-át.

 Az autó belterébentermészetesen számos luxusfunkció volt. A bőr és a valódi fa alapeset ebben a szegmensben, a mesterséges anyagokat meg a szemfényvesztő megoldásokat még mellőzték abban az időben.  Viszont már elektromos ablakokkal és zárakkal szerelték, amelyek akkoriban újdonságnak számítottak. Ráadásul az első ülések – 4 irányban - elektromosan állítható pozícióval rendelkeztek. Alapára 6557 font volt a megjelenésekor. Lehet, hogy manapság nem hangzik soknak, de akkor ez körülbelül tízszer annyi volt, mint az akkori legkelendőbb népautó, az Austin 1100. A 30 057 példányban legyártott Silver Shadow modern dizájnja miatt bevonta az újgazdagokat és a hírességeket a vásárlói körbe. Persze a puristáknak nem tetszett, de a tehetősek tömegesen vették.  Amúgy a Silver Shadow a brit királyi család alapdarabja lett, és állítólag ez volt Margaret hercegnő egyik kedvenc autója a flottában, de Freddie Mercury-nek is volt ilyen, a futballlegenda George Bestnek, valamint az ikonikus és neves angol színésznek, Michael Caine-nek is.

 

 

 

 

 

2024. június 7., péntek

3 on 1

 Dodge Car Transporter

(Matchbox)

átalakítás


A Dodge teherautó nemcsak a valóságban, hanem a Matchbox világában is egy nagyon sokoldalúan (fel)használt modell. Alapvetően bikákat szállított rövid vagy hosszú kivitelben, de találkozhattunk vele darusautóként vagy – csak nálam – billencsként, nyergesként illetve szippantósként is. Most ismét egy új oldaláról mutatkozik be.

 

A személyautókat szállítani kell időnként, mindig is kellett, tehát voltak/vannak erre a célra kialakított teherautók. Sok autót szállító tréler már volt bőven nálunk a DAF és az GUY formájában. Egy járművet szállító teherautó is akadt az idők folyamán. De most egy középutat képviselő, három személykocsit szállító teherautó áll előttünk. Ilyen még nem volt a kisautó történelemben.

 

Ha a nagykapacitású trélereket elengedjük, a következő fokozat a kisebb teherautók alvázára szerelt különböző platókon levő 1-2-3 személyautó. manapság már a könnyű de szilárd fémanyagoknak, a precíz hidraulikus rendszereknek és az erős dízelmotoroknak köszönhetően az egyetlen teherautóra fölerősített személyautók száma akár a hármat is elérheti anélkül, hogy a szállítójármű hossza túlzottan megnövekedne. Köszönhető mindez az emelhető, csúsztatható, billenthető könnyű platóknak és természetesen az autókat a platón rögzítő professzionális berendezéseknek is. Nem ritka látvány, mikor közel függőleges állapotban  utaznak egyes autók, akár mélyen a fülke elé nyúlva is. Miért ne modellezzünk le egy ilyen szerelvényt Matchbox léptékre is?

 

 

Ez a „járműsűrítés a platón” ihletett meg engem. no meg az is, hogy végre egyszer helyesen illesszük egymáshoz a teherautók-személyautók viszonylatát. A lépték kérdése a Matchbox esetében nagyon gázos tud lenni sok esetben. Amíg egy MB teherautót és egy személyautót külön nézünk, minden rendben van. De amikor egymás mellé tesszük már észre kell vennünk, hogy a léptékük nagyban eltér. Mert szép az amikor egy teherautóra föltesznek egy személyautót de a kerékméret ugyanakkora. Játszáshoz nagyon jó így is, sőt. De, ha már belegondolunk, akkor érezzük ezt az ellentmondást. Valamelyik jármű kerekének más méretűnek kellene lennie.

 

 Tehát a tervezett projektem esetében el kell dönteni, hogy mi legyen az alap lépték? MB teherautó és a hozzá arányított személyautók vagy a King Size méretű teherautó és a hagyományos 1/64 személyautók kombinációja. 

 

 Ezért úgy döntöttem, hogy mivel a másik variáció (személykocsihoz illesztett teherautó) már megvolt, most a teherautóhoz illesztem a szállítandó járműveket. És itt már ki kellett lépnem a Matchbox kínálta 1/6x lépték adta lehetőségekből és eggyel kisebb méretű, Cararama kisautókat alkalmazok. Ezek már elég jól illeszkednek a szállítóhoz.

 Az első feladat a tehenesautó szétszedése után a három személyautó elhelyezkedésének megtervezése, összepróbálása. Na ehhez kell(ene) legalább négy kéz…  A teherautó kerekeitől megszabadítva az alap, erre jön rá a három plató és ezekre – a távolságok és hosszak bemérése miatt – a három kisautó. Úgy kellet egymáshoz és a teherautóhoz illeszteni a három egységet, hogy reálisak legyenek, meg is álljanak a helyükön. Némi próbálgatás után kialakult a végső pozíció. Ha sikerült egyszerre mindezt rögzíteni akkor ezeket össze is kell jelölni. Nem volt könnyű, több lépésben, ideiglenes ragasztásokkal sikerült csak a pontos együttállásokat rögzíteni. Harmadszorra sikerült is a távtartók hosszának, szögének pontos beállítása. Amikor elfogadhatónak találtam az összeállítást akkor következett a végső rögzítés. Ehhez szétvágtam a teherautó hátsó alvázrészét is, mert itt is változások szükségesek. Némileg meg kell toldani ezt a részt és magasságában is le kell venni belőle.

 A plató egy – már említett – léptékillesztetlen autószállítóról jött. Mint olyan, csak részben használható föl, természetesen darabokra szabdalás és vékonyítás után, De a felülete olyan meggyőző volt, hogy szerettem volna mindenképpen hasznosítani. Túlságosan széles volt, így ki kellet vágom a rámpák közötti részt és léptékhelyesen összerakni.  Túlságosan magas is volt a pereme középen, ezért kifordítva raktam össze őket. És természetesen hosszában is darabolni kellett, három részre. Miután a platódarabokat a megfelelő hosszra vágtam, elvékonyítottam, megfelelő formában összeragasztottam, megkapta szükséges lezárásokat már rá lehetett illeszteni a teherautó alapra. Ezek után a festés következett, ami ebben az esetben kézzel történt, hogy mindenhová a megfelelő mennyiségű és minőségű festékanyag kerüljön. A módosított (hosszított) alap, vagyis a teherautó maga a fehér fényét a hagyományos módon kapta. A teherautó új kerekeket kapott, aminek a felerősítése is eltérő lesz. Ehhez persze a padlólemezt is meg kellett vágni és a megfelelő hosszban összeragasztani, hogy illeszkedjen a felépítményhez. Az új tengelyeket az eredeti tartóvájatba beleragasztottam, így bár nem lett rugózása, de nyertem vele magasságot.

  A fényezés és a dekoráció már akár rutinosan is mehetett volna, de a fülke hozzá van rögzítve a platókhoz, így az alap festés után már kézzel kellett a platókat megfesteni. Maszkolás nem lehetséges mindenhol a szűk rések miatt, ezért maradt a hagyományos módszer. A végeredményt tekintve létrejött a tervezett járgány, léptékhelyesen a többi teherautóhoz illeszkedve.   A teherautó platójának hátulját is ki kellett alakítani valamilyen módon, mert eredetileg meglehetősen elhanyagolt volt a részleteket illetően. Ezzel – úgy vélem – megint egy, ebben a léptékben még nem létező járművet hoztam létre, és talán ezzel mások fantáziáját is sikerül megmozgatni e téren.

 Egy pár műhelytitok fotó a készítésről