2020. április 27., hétfő

Itt a fris tej!

Commer Milk Float
felújítás



Emocionális ráhangolódás
Ez a kisautó azért is igen vonzó számomra, mert a korabeli - 1970-es évekbeli - angol kisvárosi hangulatot hozza elénk a maga valóságában. Hasonlóan a korábban bemutatott Commer fagyisautóhoz, ez is a szolgáltatóipar igáslova. A mindennapok velejárója, a hangulatos angol kisvárosi utcakép része, és valahol még a pozitív emberi kapcsolatokat is kifejezi. A stabilitást, a megbízhatóságot, a hosszan tartó üzleti kapcsolatot a szolgáltató cég és az emberek között. Hiszen, a mi vidékünkkel ellentétben ott az emberek csak kirakták az üres üveget a ház elé az erre szolgáló kis rekeszbe és a tejesember kicserélte az üres üvegeket friss tejjel töltöttekre. És ott hagyta, és nem vitte el senki és az adott időszak végén a számlákat az emberek kifizették. És ment minden a maga útján. A rendszer ki volt találva és jól működött. Mindenki elégedett volt, hiszen a friss tej ott figyelt a küszöb előtt minden reggel, a tejesnek fix üzleti partnerei voltak. A tejes ezzel a célszerszámmá átalakított Commer furgonnal dolgozott. A hátulja pont úgy volt kialakítva, hogy ne kelljen minden egyes megállásnál ajtót vagy oldalfalat nyitni-zárni, nem estek le a ládák a pontosan erre a célra kialakított platóról, könnyen hozzáfért minden oldalról. Nem kellett nagy sebességgel mennie, így a rendszer kiválóan tudta a feladatát. Hát ezért is tetszik nekem ez a kis furgon, amely egy célszerszám a szolgáltatóiparban, de egyúttal a mindennapok valósága is.



Az autótechnikai háttér
A Commer gyár múltja a XX. század első éveire nyúlik vissza, amikor is egy Linley nevű tehetséges mérnök egy új, recsegésmentes és egyszerűen kezelhető négyfokozatú sebességváltót alkotott meg, amit sikeresen építettek be egy-egy teherautóba. A jól sikerült sebességváltó sikerén felbuzdulva egy üzletember, Julian Harford egy teherautót terveztetett köré, és megalakította Dél Londonban a Commercial Car Company-t. A történet innentől kezdve nem túl érdekes, gyártottak teherautókat, buszokat és megmaradtak a szigeteken belül, szerényen, kitartóan. 
 


1960-ban jelent meg a kínálatukban az FC sorozatú furgon, amit - talán a kimondottan alacsony platószint miatt - előszeretettel építettek át egyedi kialakításúra, speciális feladatokat ellátó megjelenésűre. 1500-as motor volt benne eredetileg amit aztán hamarosan nagyobbra, sőt dízelre cseréltek, háromfokozatú automata váltóval ellátva (bár megmaradt a kéziváltós opció is). Első ránézésre igen érdekesnek találhatjuk az első kerekek és a karosszéria viszonyát. Tulajdonképpen igazából nincs kihagyva ugyanis a kerékív, csak jelzés értékű a kaszni alsó vonalának a fölsliccelése a kerekeknél. Elöl-hátul ugyanakkora a kivágás, inkább csak az optikai hatás kedvéért. Olyan mélyen vannak a kerekek a kaszni síkjától, hogy az első kerekek még elfordult állapotban is elférnek alatta. Bizonyára nem volt valami stabil kialakítás és a fordulóköre sem lehetett túlzottan kicsi, de bizonyos célokra, kis sebességgel ez a megoldás teljesen megfelelő volt. Másik érdekessége, hogy a kézifék az első kerekek dobfékjeit működtette. 



A szerelők viszont nagyon nem szerették, kiváltképpen a motor mozgatásával járó procedúrák esetén. Ugyanis a motort - hacsak nem akarták a komplett első futóművet és hajtást a segédkerettel együtt eltávolítani - csak a kiszedett szélvédőn benyúló emelő segítségével lehetett az oldalajtón kiemelni! A kocsi külsején is történtek apróbb változtatások és a néhány éves életút után beszüntették az angol gyártást. Később a céget megvette a Chrysler, majd a francia PSA konszern, végül ami megmaradt belőle, azt 1981-ben a Renault. Máshol nemigen terjedt el a furgon és a márka de a szigetországban a mai napig ismert. Fórumjai vannak a neten és hiába vannak már modernebb tejesfurgonok egy-egy szebben restaurált példány igencsak sok elismert és nosztalgikus érzést von maga után.
 
Matchboxos szemmel nézve
 Az eredetit és a modellt összehasonlítva megállapítható, hogy szép és pontos munka történt a lemodellezés során. Az 1961-ben megjelent kisautón az arányok, részletek rendben vannak. Külön piros pont, hogy a tejesüvegeket is egyesével kialakították. Mindezt annak a fényében, hogy még később sem tudtak akartak például szép kormánykereket csinálni, amiből is csak egy darab van egy autón. Tejesüvegből meg jónéhány tucat... Cserébe viszont a színezett üveg mögött ismét csak nincs beltér, csakúgy, mint a fagyisnál. A gombkerék különösen jól áll ennek a kisautónak, hiszen az eredeti kocsi kereke/dísztárcsája is hasonló lencseformájú. Méretben is ez a kerék illik alá. Nehéz volna elképzelni valami újabb MB kerékkel. Kezdetben a szürke recés kerekek voltak alatta, később - a matricákkal együtt - váltottak feketére.
 
Innen indult a projekt
A kisautót kétféle színben is kiadták, bár igazából a fotók alapján nehéz eldönteni, hogy csak a technika miatt különböző a két szín vagy valóban volt egy kékesebb meg egy zöldesebb árnyalat is. A matricaszett mindenképpen kétféle volt, a korai változatnál egy piros háromszögben egy tejesüveg volt az ajtókon, ezt váltotta később a piros tehén képe. A tetőn levő táblán a szöveg megjelenését negatívba tették át a későbbiekben, és egy kicsit a két szövegrész arányán is változtattak. A modell 1967-ig volt a kínálatban.
A felújítás során nem törekedtem az eredetivel azonos szín kikeverésére, inkább a kocsi hangulatához, a tejipar paszteles világához választottam a színt. A matricákat a kétféle eredeti közül a későbbit, a teheneset kiválasztva, azok alapján készítettem el. Extraként én megfestettem egy kicsit a lámpákat is valamint a tejesüvegek tetején is pirossal jeleztem a zárókupak vagy zárófólia létét, ezzel is egy kicsit megbontva a fehér raktér egyenhangúságát.


2020. április 22., szerda

Transit TV

Ford Transit - TV közvetítőkocsi
(bemutató)



A Transit népszerűségét mutatja, hogy a jelen kisautónk eredetije már a hatodik generáció (egyesek szerint csak negyedik, mivel a frissítések nem számítanak vagy igen?) ebből a típusból. 2013-ban jelent meg és ami érdekes, hogy amerikai-európai összefogással született meg. Más dizájn elvek mentén történt a forma kialakítása is mint eddig. A gyártása is mindkét földrészen történik. A motorpaletta sornégytől V6-ig terjed szokás szerint. További érdekessége a hajtáslánc, mivel lehet elsőkerék-, hátsókerék- illetve összkerékmeghajtású is, a kocsi padlólemezének kialakítása révén. Eltérő piacok, eltérő igények alapján a Ford ezt is megcsinálta. További furcsaság, hogy létezik egy más homlokfallal rendelkező Ford Transit Custom Van változata is. Ezek a kisebb méretű furgonok.
A mi kisautónk a nagyobb változatot mintázza ezért a homlokfala is eltérő. A modell arányai, részleteinek kidolgozása megfelelő, talán a kerekek nem annyira illeszkednek az összhatáshoz. A sárga ablaküveg nem kicsit természetellenes és igazán indok sincsen rá - pl. sárga villogó kialakítása ugyanabból a panelből - tehát ez lerontja némiképp az összhatást. A vezetőfülke kialakítása szép, a kétüléses változat van kialakítva belül. A műszerfal és az ülések részletesek, azonban a kormányt már elnagyolták, azt csak egy hengerre sikerült megformázni. Kár érte. 
A hátsó raktér viszont nagyon érdekes. Szokás egy ideje a Transitok belsejét nem üresen hagyni, valamit szoktak beleszobrászkodni. A korábbi változatban a ládák mellett egy kutya pihent, itt meg - az elvárható tévés berendezések helyett - kötéltekercsek, valami botféle és egyéb, kívülről nem igazán értelmezhető dolog került megformázásra. Nem szedtem szét az azonosítás érdekében - eddig. Talán majd egyszer arra is sor kerül. Viszont mivel nagyjából belelátni a raktérbe igen zavaró a monstrum oszlop a hátsó traktusban, ami az aljának a padlóhoz való rögzítését teszi lehetővé. Ezért kár volt ismét. Az egyszegecses megoldás már az első Matchbox Transitnál is bevált, hiba volt ezt modernizálni az esztétika ellenében. Színei szépek, a grafika csak nyomokban emlékeztet egy létező tv csatornára.


Szépek rajta a grafikák, bár csak emlékeztetnek az eredeti cégekre

A tetején ott van lehajtva a kinyitható parabolaantenna, mint az ilyen jellegű közvetítőkocsik elengedhetetlen tartozéka. Inkább gyerekjáték kategória a megoldás, de mindenképpen élethű.

Ez a nagyobbik Transitra jellemző orrkiképzés ahol a hűtőrács trapézos(ra emlékeztető) alakú

A kerekek nem arányosak és nem is a legszebbek ide

Innen látszik igazán, hogy nem egy léptékű a két Matchbox Transit modell, de végül is van köztük pár évtized

A szép metálpiros felületen minden szükséges adat megtalálható, sőt az is látszik, hogy ez egy hátsókerék (esetleg összkerék) meghajtású változat

Mintha a belső világítás működne, pedig csak elölről jön be ilyen mennyiségű fény

A parabolaantennát inkább ne nyissuk fö, hátha nem veszik észre