2023. szeptember 28., csütörtök

Tesla differencia

 Tesla és Tesla

(Matchbox és Matchbox)

dualteszt

Villamos meghajtású autó már volt terítéken, mégha csak egy hibrid volt is az. Most azonban nálam is – ahogyan a kisautó gyártóknál is – eljött az ideje a sokak szerint zöldebb (kis)autók bemutatásának is. Az akkumulátorból nyert energiával hajtott autók csak első észlelésre teljesen környezetbarátok, azonban ha összehasonlítjuk az eddigi füstölő autókkal a teljes életútjukat/lábnyomukat, akkor már nem olyan egyértelmű a kép. De a Tesla esetében pont nem is erről van szó. Adott esetben Elon Musk a Tesla megálmodója és megalkotója egy robbanómotoros autóval is meg tudta volna csinálni azt a csodát ami az autóiparban már régóta nem történt, és ami egy hatalmas technikai ugrás ebben az iparágban. És nem a villanyhajtásról van szó még mindig, bár annak fejlettségi szintje nagyban segítette a Tesla sikerét.

Musk teljesen új alapokra helyezte az autógyártást, az autózást magát. Nyilván ehhez kellett a mai kor technológiája is, meg kellett, hogy érjen a helyzet rá. Bár a nagy autógyártók is megtehették volna, de ők elég punnyadtak voltak a nagy ugráshoz, mind technikai értelemben, mind innováció tekintetében. Nem tudtak és még úgy tűnik nem is nagyon akarnak eltérni a jól bevált (gyártási) módszerektől és az űrtechnikát is csak csepegtetve adagolják elsősorban a luxuskategóriákban, lejjebb csak a színes beltéri ledek szintjén maradva. A Tesla a teljes tervezést-gyártást-anyaghasználatot újra kitalálta a mai kor csúcstechnológiájának színvonalán. A kocsik formavilága többé-kevésbé egyedi, de semmi különös nincs benne, egy a sok érdekes vagy kevésbé érdekes dizájn közül. Ez szerencsés is egyben mert korábban a - villamos hajtású járművek - futurisztikus formái nem voltak annyira befogadhatóak a vevőkör részéről. Itt is inkább a belbecs adja a csemegét a hozzá értőknek.

 

Az X-et 2012-ben, az Y-t 2019-ben mutatták be. Mindkettő már egy korábbi modellen a Model S-en alapul jórészt. Tanulva belőle és fölhasználva annak előnyösebb elemeit. A Tesla nulláról indult és rövid idő alatt már a harmadik új modelljét dobja piacra. A közepes méretű luxus crossover SUV (vagy bárminek is nevezzük) a Model X 2015-ben került gyártásba, még az USA-ban, Fremontban. Jellegzetessége, hogy a hátsó ajtói felfelé nyílnak és éppen ennek az elemnek a megbízhatatlansága miatt késett kissé a gyártás indulása. Az évek során a Model X négy, 60-100 kWh névleges teljesítményű lítium-ion akkumulátorral volt elérhető. A legnagyobb teljesítményű modell, a Model X Performance 0-ról 97 km/h-ra 2,6 másodperc alatt gyorsul, felülmúlva a leggyorsabb SUV-okat és a legtöbb sportautót. Legnagyobb hatótávolsága 565 km. A márkához tartozó Supercharger rendszer hálózatának kiépítése is már nagy ütemben zajlik a világon. A kettő együttes jól működése hozhatja el a tömeges sikert majd.

A kocsi lelke a Tesla Autopilot vezetőtámogató és opcionálisan a teljes önvezető rendszere. Aminek a funkcióit nehéz lenne itt elmesélni, elég talán annyi, hogy önvezetésre is képes már szinte tökéletesen ám éppen emiatt a „szinte” miatt még a jogi háttér kicsit megakasztja a teljes körű használatát. Természetes, hogy a tulaj telefonjával kapcsolatban van a kocsi azzal irányíthatja, konfigurálhatja. Ez azt is jelenti, hogy a képes (lesz) odagurulni a parkolóhelyéről hozzád. A Model X összkerékhajtási rendszere két motort használ, az egyiket az első, a másikat a hátsó kerekekhez (elöl 259, hátul 503 lóerősek).

 

Az újabb testvér a 2019-es születésű Tesla Model Y egy kissé más méretű modell, szintén hét üléssel. A Model Y a Model 3 szedán platformjára épül de sok elem került át az X-ből is.  Érdekessége, hogy az első európai gigagyárban, a Giga Berlinben szerelik össze. Az Y-modell volt az első, amely a Tesla hőszivattyúját szerelte fel az elektromos ellenállás helyett a beltér fűtésére és az akkumulátor előkondicionálására.

2020 nyarán Elon Musk azt mondta a médiának, hogy a Model Y a Giga Berlinben, radikálisan átalakítja a járműgyártást. A Megacast vagy Gigapress néven ismert egytestű öntőgépek, amelyek a váz elülső és hátsó részét egyesítik az olvadt alumínium befecskendezésével egyetlen öntvénybe. Mint minden Tesla, ez is hatalmas információs és szórakoztató képernyővel rendelkezik, amely a műszerfalat uralja, és nagyon kevés benne a fizikai kapcsolóberendezés. A 15 hüvelykes fekvő érintőképernyő az autó szinte összes rendszerének vezérlésére szolgál.

A két kisautó a Matchbox terméke, aki úgy tűnik erősen rámozdult a trendre és preferáltan adagolja a villanyhajtányokat a közönsége felé. Nézzük a két kisautót először egymás mellett. Korábban említettem, hogy a belbecs inkább a lényeg, ez így, egymás mellé téve a két kisautót is erősen látszik. Maga a formaterv nem rossz, de kétszer (többször?) ellőni ugyanazt a dizájnt már elgondolkodtató. Új tervező kellene nekik? Vagy ennyire elégedettek a több, mint tízéves formával?

X

A 2022-ben megjelenő fehér vagy kék színre festett kisautó talán egyetlen nagy hibája, hogy az amúgy különlegesnek számító fölfelé nyíló hátsó ajtókat jelzés szintjén jelenítik meg. Éppenhogy csak! Pedig nem kellett volna nagy szobrászkodás ahhoz, hogy sokkal szembetűnőbben legyen a tetőn kirajzolódó üveg-fém mintázat. Ma már tart ott a technika, hogy ezt sorozatgyártásban is meg tudják valósítani. Amúgy maga a modell - az előbb említettektől eltekintve - teljesen rendben van, de lehet, hogy én valami más kereket tettem volna alá. A beltér - köszönhetően a nagy ablakfelületeknek, jól látható, ezért rendesen odafigyeltek a beltér kialakítására és mintha az üvegezés is vékonyabb és kevésbé torzító lenne, mint átlagosan. Fölülről nézve. Oldalról a csíkszerű karosszériarés eleve nem teszi lehetővé a korrekt betekintést.


Y

A bordó modell ugyanazt a kereket kapta, hasonlóan sík és egyszerű a padlólemeze és a beltér+üvegezés sem kíván ennél több finomságot. Bár az alján 2021 van, a következő évtől lehetett hozzájutni. Bordó, fehér és szürke színekben. A festése hibás az én példányomnak. Az elejére nem jutott elég, így ott átmenetesen előbújik a fémfelület szürkesége.









2023. szeptember 26., kedd

Ligier

 Ligier JS2

(Norev)

felújítás


A kisszériás autógyártó céget Franciaországon kívül nem is nagyon ismerik, ismerték. 1968-ban alapította az egykori rögbi játékos és autóversenyző Guy Ligier Abrestben, Franciaországban. Kisszériás személy-és sportjárművek gyártására specializálódtak és a  cég 1971-ben mutatta be első járművét, a középmotoros Ligier JS2 sportkocsit. A JS2 bevezetése után a vállalat továbbbelépett a törpeautók piacára, mint például a Ligier X-Too vagy az Ambra CLS, amelyek mindkettő nagy népszerűségre tett szert a 90-es évek végén. A fiatal Guy Ligier 14 évesen kezdett dolgozni hentes tanoncként. Eredményes sportoló, az evezéstől a rögbiig minden tudományágban kiváló. 1957-ben már némi sikerrel indult helyi motorversenyeken. Még két francia bajnoki címet is nyert Norton 500 köbcentisének kormányán. 1960-ban egy Elva volánjánál a junior formulában próbálta ki magát az autósportban.  Később indult ralikon, például a Tour de Corse 63-on vagy a pályaversenyen is Le Mans-ban egy Porsche 904-el. Guy Ligier számára is a Forma-1 csúcspontot jelent, és 36 évesen, a BP segítségével indulhat első nagydíján. 1966 és 1967 között Guy összesen tizenkét Grand Prix versenyen vett részt egy Maserati-motoros Cooper T81, majd egy Brabham BT20 volánjánál. A következő évben José Behrával létrehozta az Inter Sport BP csapatát, amely két McLaren M4 A-t állított ki, egyet neki, a másikat barátjának, Jo Schlessernek. A név később is feltűnik a Forma 1 világában, jónéhányszor láthattunk Ligier feliratos autókat.

 A szóban forgó autó a JS2 egy középmotoros sportkupé, amelyet 1971 és 1975 között gyártottak. A kocsi Jo Schlesser – Guy Ligier közeli barátja és gyakori csapattársa, valamint egy népszerű francia rali-, sportautó- és Forma-1-es pilóta – tragikus halálának következménye.

 

   Guy Ligier-t megrázta közeli barátja halála, és egy kis szünetet tartott a versenyautó-vezetésben, hogy megvalósítsa álmát, amelyet eredetileg Schlesserrel az oldalán akart megvalósítani – saját francia sportautómárkát. Hihetetlen, hogy az új autó első példánya alig egy évvel Schlesser korai halála után készült el, és az ő kezdőbetűivel, a JS1-gyel nevezték el, tisztelegve előtte.

 

 Guy Ligier a JS1 és a JS2 tervezését Pietro Frua olasz autótervezőre bízta. A karosszéria üvegszálból készült, és a közúti autók acélvázán, a pályaspecifikus versenyautóknál pedig könnyebb alumíniumvázon ül. Eredetileg a Ford Cologne OHV V6-os motorját tervezték használni, de a Ford vonakodott ahhoz, hogy a saját GT70-es modelljének versenytársa legyen. Ligiernek sikerült megszereznie a Citroën motorutánpótlását, aki 1968-ban megvásárolta a Maseratit, és 1970-ben bemutatta az SM-et a Maserati 2675 köbcentiméteres 330 lóerős V6 motorjával. Ezt a motort, valamint néhány más SM elemet (pl. sebességváltó) használta föl Ligier A könnyű felépítésének köszönhetően a jármű száraz tömege mindössze 980 kilogramm lett. 1973-ban a JS2 megkapta a Maserati Merakban is használt motor valamivel nagyobb, 2965 köbcentis változatát. A JS2 2-es sorozatú változata 1975-ben debütált újratervezett orral, rejtett fényszórókkal. A JS2-ből mindössze 7 példány készült 1975-ben, mielőtt a Maserati csődbe jutott – ezzel a JS2 is megszűnt. A Ligier JS2 versenyváltozatai rendkívüli ígéretesek voltak Európa versenypályáin, bár gyakran cserbenhagyták őket a jól hangolt és fejlesztési hiánytól szenvedő motorjaik. A motor meghibásodása a JS2 többszöri kiesését eredményezte az 1972-es 24 órás Le Mans-i versenyen, és ugyanez egy évvel később az 1973-as futamon is. Az 1973-as Tour de France-on egy JS2-t vezető csapat a 17 szakaszból 14-et megnyert domináns teljesítménnyel. A dolgok 1974-ben kezdtek felpörögni, amikor egy JS2 megnyerte a Le Mans-i 4 órás versenyt, és a 24 órás Le Mans-i versenyen a 8. helyet szerezte meg. Nem tudni pontosan, hány példány készült a Ligier JS2-ből, bár a 81 a leggyakrabban idézett szám.


 
 A Norev 1/43-as modellautója eléggé romosan került hozzám. A kosárban melyben megláttam inkább a metálpiros színe és az ismeretlenssége ragadott meg. Hiányzott az egyik első lámpája, néhány felni és a jobb oldali ajtó. Így már kihívásként is tekintettem rá. A neve - Ligier - nekem régebben a Forma 1-ből, újabban a törpeautók híreiből - volt ismerős ezért érdekelni kezdett, hogy mi is ez az autó tulajdonképpen. Aztán utánanézve sok érdekes dolog jött elő vele kapcsolatban, ezeket írtam le feljebb. A felújítás során nem az eredeti állapot visszaállítása volt a cél, hanem egy nem túl átszabott versenyautó képét álmodtam bele. Megtartva a franciás színvilágot. Az ajtót sztirolból faragtam hozzá, a keréktárcsák esetében pedig - kísérleti jelleggel - egy keményedő gyurmát használtam. A negatívot gipszből készítettem, és ebbe nyomkodtam bele vékonyan a masszát. Az első lámpákra versenyautó esetén nincs túl nagy szükség, így egy köztes megoldásként kiformáztam és leburkoltam őket szürkével, ami akár még a lámpa jelleget is visszaadhatja. A dekoráció korabelisége is fontos volt ebben az esetben, egy kis mai ízzel keverve.
 

A keréktárcsa készítés közben.