A sorozat eddig megjelent tagjai:
2016. október 31., hétfő
Tűzoltóautók: 9. Range Rover
A Majorette Range Rover tűzoltóautója már volt a kezeim között, akkor egy különleges mentőszer kerekedett belőle. Most inkább csak egy bemutatójellegű képriport következik, ahogy sorra került a tűzoltóautó sorozatomban. Nincs kozmetikázás, a pőre valóságban áll itt egyelőre még a restaurálás előtt.
2016. október 22., szombat
Ford Escort Mk1
Ford Escort Mk1 bemutató képekben
És végül egy bónuszkép, ahol meggyőződhetünk a kisautó valódi méretéről is egy élő szereplő közreműködésével:
2016. október 15., szombat
Mercedest a múzeumból
Ismét egy kis kilengés, a múltkori Porschéhoz hasonlóan ezúttal is eltérünk a megszokott léptéktől, ezúton is magából a gyár múzeumából származik az ereklye.
A jegy a múzeumba
A szatyor amiben hazakerült a kisautó
2016. október 5., szerda
A nyolcas sorozat BMW 850i
BMW 850i
(Corgi)
felújítás
A nyolcvanas
évek közepén a 635-ös sor már elég idős volt, hogy lecseréljék. Nem mintha
rossz lett volna, sőt még ma sem az. De kellett már egy jobb, erősebb,
gyorsabb, drágább és újabb sportmodell egy újabb zászlóshajó a bajor gyárnak.
Ez lett a 850-es. Talán kicsit a stuttgartiak S-class coupéját követve.
1984-től
indult a tervezése, 1989 szeptemberében debütált Frankfurtban E31 850i
néven. 100,000 USD körüli áron. A kocsi formáját már CAD alapon tervezték ami
még elég szokatlan volt akkoriban az autóiparban. Így lett 0,29 a cw értéke, szemben az
előd 0,39-es értékével. CAN bus (multiplex) vezetékrendszert használtak a
villamos berendezésekhez már. Az első olyan autó volt, ahol már nem
mechanikusan volt összekötve a gázpedál a motorral, hanem villamosan. Hátul,
elsőként a multi-link kerékfelfüggesztési rendszert alkalmazták.
Akkoriban a
legdrágább BMW volt. Ötliteres V12-es 300 lóerős motorjával (valamint egy V8-as
3.0 literessel), négysebességes automata vagy 6 sebességes manuális váltóval
igencsak komoly autónak számított (a 840-es csak 4,0 illetve később 4,4 literes
motorral szerelve). A beleépített technikai újdonságokról, elektronikákról
nem is beszélve. Tulajdonképpen minden benne volt, ami akkor létezett az autóiparban.
Elektromos napfénytető, memóriás ülések, fedélzeti számítógép, stb. Ezek mai
szemmel már erősen alapnak számítanak a jóval kisebb autókban is, de akkortájt
nálunk még csak éppen elkezdődött a nyugati romos autók behozatala, magyarul az
igazi autózással való ismerkedés még csak az elején járt itt.
Ettől
függetlenül azért volt benne olyan is ami még ma is csak mutatóban szerepel itt
ott az autóextrák között: az AHK vagyis az aktív hátsókerék kormányzási
rendszer. Ez egy hidraulikus meghajtású rendszer, amely a megfelelő vezérlés
szerint enyhén kormányozza a hátsó kerekeket a kívánt irányban, a stabilitás
növelése érdekében.
A 850 CSi
változat volt a csúcsmodell. A kocsi 316 km/h-ás végsebességét limitálták 250
km/h-ra. A felfüggesztés módosítása miatt a kocsi is alacsonyabb lett. Az első
és hátsó lökhárítókat is átformálták kissé a jobb aerodinamika miatt.
Sportosabb üléseket, más felniket kapott. Ebből a modellből aztán a
prototípusként futott M-es változat is kialakult később. Ebbe már a McLaren F1
féle - 5.6
literes 558 lóerős - motort
pakolták bele, kizárólag hatfokozatú kézi váltóval szerelve így a végeredmény igen
haladós lett. Aztán mégsem került gyártásba, az érdeklődés hiánya miatt – ahogy
magyarázták akkor. A kocsit elzárták, és sokáig úgy tudták, hogy megsemmisült.
Aztán 2010-ben a BMW Car Magazine publikációja nyomán kiderült, hogy létezik a
kocsi és be is mutatták a közönségnek a gyár múzeumában. Ami még érdekes, hogy
hivatalosan nem létezett az M-es verzió, de a gyár a 850CSi-t tekintette az
„M”-nek. A BMW M divízió gyártotta – amit a WBS-es motorszámok igazolnak.
Összesen 1510 darab készült ebből a változatból. Azért ha valaki jobban
megfigyeli ezt a kocsit, itt-ott fölfedezheti rajta az M logot. Ami még
föltűnhet, hogy hiányoznak az első bukólámpák róla. A kocsi soha nem volt
közúti forgalomban.
Érdekesség,
hogy a 850-es modell is szerepelt a BMW art car sorozatában ahol ismert vagy
kevésbé ismert kreatív művészek mázoltak át egy autót a kedvükre, amivel aztán
népszerűsítették a modellt. Bár a modell igen jó autó volt a sportsikerei nem
igazán kimagaslóak. Csakúgy az eladási számok sem voltak igazán jók az Egyesült
Államokban a megcélzott fő piacon. Az Öbölháború, a benzin ár, a BMW sznob autó
kategóriába sorolása, a nagy motor mind egy-egy tényező volt a tervezettnél
kisebb sikerben. Ennélfogva az ott már eladott alig több, mint hatezer példány
után beszüntették az amerikai exportot.
A modellből
mintegy 30 000 darabot gyártottak 1999-ig a gyártás befejezéséig. Nem nagy
szám ez, bár az autó jó volt. Lehet, hogy a BMW marketingje nem volt igazán a
helyzet magaslatán ennél a kocsinál vagy esetleg a körülmények is
belejátszottak. Mindenesetre a modell rajongótábora nagy, és a kocsi ára is
elég magas (50-70e USD) még mostanában is. Készült egy darab kabrio is a
kocsiból ami a BMW múzeumban van jelenleg.
Az én "nyolcötvenesem" egy közepesen jó állapotú, de azért kopott Corgi modell, annak minden jellemzőjével: jó forma, pocsék beltér, jó méretű (talán kissé túlzó szélességű) kerekek de nagyon magasan és nagyon szélesen, egyszerű felfüggesztés. Hasonlóan mint a testvérénél és a társánál.
A színe nem tetszett meg kopott is volt ezért jött egy kis felújítás és így már beállhatott az elődjei mellé:
Az én "nyolcötvenesem" egy közepesen jó állapotú, de azért kopott Corgi modell, annak minden jellemzőjével: jó forma, pocsék beltér, jó méretű (talán kissé túlzó szélességű) kerekek de nagyon magasan és nagyon szélesen, egyszerű felfüggesztés. Hasonlóan mint a testvérénél és a társánál.
A színe nem tetszett meg kopott is volt ezért jött egy kis felújítás és így már beállhatott az elődjei mellé:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)