Mercedes 450 SEL
(Matchbox)
felújítás-átalakítás
A „nagymerci” a fiatalkorom
luxusautója, amit a Balatonparton nyaraló németek jóvoltából megcsodálhattunk
közelebbről is. Az über-extra és emiatt csak limitált számban gyártott 600-ason kívül valóban ez volt a csúcs a
Stuttgartiaknál. Ezzel jártak világszerte a cégvezetők, menedzserek,
politikusok és talán számosan a sötét oldal vezetői közül is. A 225 km/h
végsebességű autóból a magyar rendőrség is rendelkezett példányokkal (a külföldi delegációk fölvezetőautójaként).
Az 1972-1980 között
gyártott, Friedrich Geiger által tervezett, W116 modellkódú Mercedest 280, 350
és 450 kereskedelmi nevekkel tagolták felszereltség illetve motorméretek
szerint. A motorpaletta a 2.8 literes sorhatostól a 6.9 literes V8-ig terjedt,
160-286 lóerő közötti teljesítményekkel manuális és négyfokozatú automata
váltóval. A kocsi a kategóriájának megfelelően minden létező felszereltséggel
rendelhető volt. Ennél a modellnél kezdték el a cégen belüli modellosztályokat
betűkkel jelölni, vagyis ez a modell kapta az „S” jelölést.
A csúcsmodelleket a svéd
piacra már EGR szeleppel szerelték, ami környezetkímélő megoldás csak jóval
később jelent meg a többi, kisebb autónál. Hidropneumatikus rugózással és
ABS-szel, négy tárcsafékkel, üzemanyag befecskendezővel, szerelték, de ezen
kívül Pazar belső kárpitozást is kapott, elektromosan mozgatható és fűthető
első-hátsó üléseket szereltek bele valamint megnövelték a szükséges
szervízperiódusokat is. Az összes akkori létező biztonsági megoldást alkalmazták
benne, a párnázott kormányt, az első-hátsó gyűrődési zónákat, a merev
utasteret, a hátsó tengelyre helyezett üzemanyagtankot, a teleszkópos
kormányoszlopot, stb.
A Matchbox 1979-ben adta ki először ezt a modelljét. Háromféle megjelenítésben is: "átlagautóként", taxiként (1981) és rendőrautóként (1983). Sőt még egy béna, barna tűzoltós is sikeredett belőle. Bár kisautó a megjelenése meglehetősen tömör képet mutat, azért a formájáról (is) rá lehet ismerni a típusra. Az ajtajai nyithatóak, bár én ezt nem igazán szeretem, torzít is a formákon, el is vesz a beltérből sokszor és az alkatrészvesztéshez is nagyban hozzájárul. A padlólemez része az első és hátsó homlokfal, ami nem baj, csak ebben az esetben a lámpákat elöl-hátul kettéválasztották: az indexek a kasznin maradtak, a többi fém színű lett, mint a homloklapok. Ez jobb lett volna egyben meghagyni, a kocsi karaktere - ahol ezek a nagyméretű indexlámpák a sarkokra helyezve igen markáns megjelenést biztosítanak - kicsit változott ezzel. A kifestésük valamelyest tompít a megosztottságon ugyan de azért látszik a rés a két elem között.
A rendőrautó villogója egy kicsit, a sziréna rész nagyon eltúlzott méretű. Mivel azonban jó állapotban voltak, ezért a felújítás során visszakerültek a helyükre. Ráadásként egy URH antennát is feltettem a tetőre. Ez húzott szálból készült. A kocsi a német Polizewagens sorozatom részeként figyel a vitrinben, a korai Merci és Passat mellett. A matricázásnál próbáltam követni az eredetit, de figyelembe vettem a valóságban készült zöld felületeket is, így ezek kombinációjából - valamint a plusz feliratokból - adódott egy kissé profibb megjelenés.