Ranchero

 Ford Ranchero 1970

(Matchbox)

bemutató

 A Ford lépéselőnybe került anno az ötvenes évek végén Ranchero megjelentetésével hiszen  a Chevy ElCamino csak ennek a modellnek a hatására jött létre. Ezt az előnyt a Ford ki is használta rendesen, sokkal jobbak voltak az eladásai. Az újdonság akkor a pickup és a kupé formák egyesítése. A sorozat élettartama során változatosan és folyamatosan származtatták a Ford által az észak-amerikai piacra értékesített teljes méretű, kompakt és közepes autókból.

Bár vissza lehetne vezetni a T Fordig a pickup szerű forma kialakítást de a Ranchero valójában az első háború utáni ilyen felépítésű amerikai jármű, amelyet gyárilag népszerű szedánból alakítottak ki. A Ford egyik platformját használta, amely a kombik alapját is képezte. Egy szedán elegáns megjelenését egy könnyű teherautó hasznosságával egyesítette. A hetvenes évek elején már az ötödik generáció gördült ki a gyárból. 4,1-7,0 literes V8-as hajtotta ekkor már a nem kis kasznis autókat. A külső megjelenése ismét megváltozott. A Ford tervezői a Torino aerodinamikus hűtőrácsát és elejét szerkesztették be ide is. A vásárlók választhatták még a hűtőrácsban elrejtett fényszórókat és egy tuning motorháztetőt is, amely a Torino GT alapfelszereltsége volt. 

 

 

Ez a klasszikus autó-teherautó hibrid kiállta az idő próbáját. Az egyik jármű, amely logikusan soha nem illik egyetlen autókategóriába sem – akkor vagy most – a Ford Ranchero volt. Mint sok mai teherautó esetében, a Ford Ranchero minőségi kínálata is az alaptól a luxusig terjedt. Az alsó részen sok funkciótól megfosztották, és azoknak hirdették meg, akiknek alapvető munka-teherautóra van szükségük a farmon vagy más helyeken. A felső kategóriában a Ranchero látványosabb volt, kéttónusú festékkel és rozsdamentes acél külső díszítéssel látták el.  A Ranchero gyártása során a fogyasztók ízlése megváltozott, és az 1970-es évek végén már inkább izomautós jegyeket mutatott, mintsem haszonjárműét.

 

 

 

 

 

T6 Police Van

 Volkswagen T6

(Bburago)

bemutató

 

Egyértelműen gyerekjáték ránézésre. A figyelmesebb szemlélő azonban nagyon szép részleteket is tud találni rajta. Na nem a kereke az, mert az meglehetősen gagyi. De például szép vékony az ablaka, a beltérrel is igyekeztek szépet alkotni. De gyenge pontok is akadnak bőven. Amit azért nem lehet érteni, mert rosszul is ugyanannyi ideig tart elkészíteni, mint jól. Vagy direkt csinálják bele a hibát?

A részletek megvizsgálásakor előtűnik sok apró pontatlanság, az íveknél, csúcsoknál vonalak és élek megoldásainál. Kár, hogy ezek nincsenek a helyükön, mert egy egész tisztességes modell is kijöhetett volna belőle a szimpla játékautón túl.

A dekoráció is nagyon érdekes. Nagyon hasonló, mondhatnánk megtévesztésig hasonló. De az alábbi kép a valóságot mutatja. Minimális plusz kellet volna csak. Nyilván nem modellről van szó így ez elmegy. Sokkal problémásabb, hogy a tűzszerészek nem ablakos busszal járnak, kiváltképpen nem átlátszó ablakos változattal. Még a járőrkocsik is le vannak feketítve hátul, olyan titkosak.

 

GMC Trailer

 GMC Wrecker

(Matchbox)

átalakítás

  update

 

Ezt a fajta munkát szórakozást én leletmentésnek hívom. Az igazi kihívás számomra az, amikor egy kiskorú által fullosan lejátszott és „sportosított” autómaradék kerül a kezeim közé. Tudom, hogy létezik és beszerezhető minden romos típusból tökéletes változat is, de engem az nem igazán vonz. Az csak a kivétel, ha ilyet szerzek be. 

 

A megszerzés után két út marad. Az egyik, hogy megpróbálom restaurálni és az eredetivel azonos vagy nagyon hasonló állapotra hozni a kisautót. Nyilván az eredetivel egyezően tökéletesre sokszor nem lehet visszaállítani. Akár a festék színárnyalata, akár a karosszérián levő nyomatok miatt. A matricák még pótolhatóak. A másik út, amikor az autó átalakul a fantáziámnak megfelelően. Itt minden lehetséges, és ebben az a szép, hogy így olyan alváltozataim lehetnek az eredeti kisautóm mellett, ami senki másnak sincs, mégis a kiindulási alap ugyanaz. Ilyen elvek mentén ügyködök a kisautóimmal.

 A Convoy autószállító tréler a vontató után kötve rendben van. De amikor rákerül egy személyautó hasonló méretű - netán azonos - kerekekkel, az bántja szememet. Nyilván a gyerekekét nem és igazuk is van, ez egy játékautó (is). Megpróbáltam tehát léptékhelyes környezetbe hozni az utánfutót. Ennek alapján miután levágtam a fölfelé álló eredetileg a fölső szintet alátámasztó tartóelemeket, a tréler elejét is kissé meg kellett karcsúsítani. A tréler elejére még egy kis dobozt szereltem mintha a csörlő burkolata lenne. A célom ugyanis egy „személyautósabb” vontatóval való társítás volt. 

Az eredeti csatlakozócsonk megmaradt, csupán minimális kis alakítást kellett rajta végezni. A vontató jármű egy GMC Wrecker romból került kialakításra. A hátsó plató oldalsó éleiből kellett levágnom két millimétert, hogy a tréler elférjen fölötte. A platóburkolaton megszüntettem az eredeti daru helyét, viszont átfúrtam a csatlakozótüske helyén. Néhány dobozt itt is elhelyeztem a változatosság kedvéért. A szerelvény egységes festést kapott, megfelelő helyeken a láthatósági felületekkel. Némi matricázás került még rá ide-oda a feeling kedvéért, illetve a lámpákat és a hűtőrácsot festettem még ki. Ha még egy megfelelő léptékű szállítandó járgányt is találunk, akkor egész érdekes és egyedi szerelvény alakítható ki.

 

 A Matchbox az eredeti autómentős GMC-t 1987-2011 között forgalmazta számos színkombinációval, többféle kerékkel. Sikeres és jól játszható kisautónak bizonyult, hiszen újraszerszámozták a gyártógépet és 2014-2023 között még egy sorozatot lenyomtak belőle. Az 1:72 léptékű kisautó itt már a kornak megfelelő kerekeken gurult elénk.

LM002

 Lamborghini LM002

( Matchbox)

bemutató

 

Ferruccio Lamborghini öntörvényű milliomos volt, 1945-ben, amikor a második világháború véget ért, a szövetséges erők által hátrahagyott hadsereg fölöslegéből traktorokat épített. Ezt a vállalkozást egy kis garázsból kezdte, de hamarosan nagyobb épületekbe költözhetett, mert megnőtt a kereslet a nagyon erős traktorai iránt. Ezzel rengeteg pénzt kezdett keresni és Olaszország egyik leggazdagabb embere lett. Ezek után bőven volt lehetősége, hogy a konkurens Ferrarihoz hasonló, de őszerinte annál sokkal jobb sportkocsikat gyártson.

 

 

Az Automobili Lamborghini SpA-t 1963. május 7-én alapították. Ferruccio megvásárolt egy 90 000 négyzetméteres zöldmezős telket és itt létesült a Lamborghini birodalom.  Ezt a nevet a legtöbben a nagyteljesítményű, sportos/exkluzív szuper GT autókkal azonosítják de azt már jóval kevesebben tudják, hogy a cégnek voltak komolya terepre szánt járművei is. Elsőként a Cheetah nevű terepjáró jelent meg, majd a jelen írás tárgyát képező járgány elődje az LM001 volt a következő alternatíva a cég történetében.

Mindkét előd hátulra szerelt amerikai erőforrást használt, és katonai használatra szánták, de nem fogadták őket jól. Változtattak is a koncepción és egy LM001-be előre beépített Countach V12-t használatával létre is jött az első  

Az első olyan terepjáró, amely komolyabb sorozatgyártást is megért, 1986-1993 között. Acél csővázon alumínium panelekkel burkolt, meglehetősen szögletes kialakítása messze eltért az akkori terepjárós vonaltól. 5,2 illetve 7,2 literes V12-es 450 lóerős motorja ötsebességes kéziváltón keresztül hajtotta mind a négy kereket. A nagyobbik motor eredetileg nagy tengeri motorcsónakok számára készült. Ehhez dukált a 169 literes üzemanyagtank is.

 

 

 

 Az LM002 ezekkel a paraméterekkel 120%-os lejtőt tudott megmászni, és 210 km/órás végsebességet ért el, 0-ról 100-ra 7,8 másodperc alatt gyorsult, jóllehet közel három tonnát nyomott. Az LM 002 tulajdonképpen bátran nevezhető a nagy teljesítményű SUV-k előfutárának is, amelyek csak egy évtizeddel később jelentek meg. Ezen túl nem kevés ihletet adhatott a Hummerek tervezőjének is…

A polgári modelleket teljes luxuscsomaggal látták el,beleértve a teljes bőrborítást, a színezett üvegeket, az elektromos ablakemelőket, a légkondicionálót és a tetőkonzolba szerelt prémium sztereót. A jármű gumiabroncs-szükségleteinek kielégítése érdekében a Lamborghini megbízta a Pirellit, hogy készítse el kifejezetten az LM-hez a Pirelli Scorpion abroncsokat egyedi, futófelületi mintázattal. A Lamborghini-jelvényű terepjáró a 120 000 dolláros árcédulát is lenyelni tudó vásárlókat -Keke Rosburg, Mike Tyson, Eddie Van Halen és Sylvester Stallone - vonzotta. Természetesen készültek belőle egyedi vagy kisszériás példányok is. A Párizs-Dakar sem úszta meg őket. Ezek után meglepődve láttam a kínálatban a kisautót. A léptéke xxxxxx ami kisebbnek mutatja a hasonló kisautók között, mint amilyen valójában. A matt szürke/alumínium festés szintén nem a feltűnőégről szól. A Hummerrel való laza kapcsolata alapján leginkább ahhoz tudnám mérni.

A  Matchboxnak érdekes témaválasztása ez a kis autó. Nem túl ismert, meglehetősen rétegmodell, jobbára gazdagok számára. Mégis megformázták, így sokkal többen megismerhetik. A léptékét tekintve viszont egy kicsit zavaros a kép, mivel bár 1/64 léptékű mégis aprócskának tűnik a kortársaihoz képest. De higgyünk a számoknak. A 2015-2024 között forgalomban levő modell piros, szürke, kék, sárga, fehér színekben létezik, néha még dekorációi s került rá. Változatos kerekek kerültek alá, a jelen példányon levő teljesen elfogadható jellegű, bár szerintem túl nagy alá. A forma teljesen jó, arányos és szép kidolgozásúak a részletei is. A beltér fekete, az ablakok viszont elég kicsik de azért látható némi odafigyeléssel - no meg egy erős fénnyel bevilágítva. Látszik, hogy igyekeztek volna, mert nem a kommersz beltér került bele, viszont olyan elolvadt kontúrok vannak benne, hogy közepesnél jobbra semmiképpen sem értékelhető az összkép. A dekoráció az egyszerű első és a részletes hátsó lámpákon kívül egy kis rendszámot és a másik oldalon a márka/típusfeliratot tartalmazza. nagyítóval igazán jól élvezhető. A kisautó alja felejthető, meg sem próbáltak valamilyen, az eredetihez hasonló domborulatokat kialakítani, csak egy - közel síkba tolt -  közhelynek is beillő kipufogó-kardán kombo részlet szégyenkezik a két tengely között. 

Mindazonáltal szép a kisautó és ritka is ebben a méretben, tehát jó vétel lehet. Csak ne tegyük a Hummer mellé mert akkor a zavar még nagyobb lesz.

 

Panthera

 De Tomaso Panthera

(Matchbox)

felújítás

 

Az egyik legjelentősebb amerikai-olasz középmotoros hibrid a De Tomaso Pantera nem túl ismert, mivel összesen mintegy 7260 darab készült belőle, és a Tom Tjaarda által megrajzolt formája sem valami egyedülálló. A Lamborghini Countach vagy a Ferrari Daytona megjelenésének korában ez a kocsi még az autórajongók számára is jobbára a radar alatt repült.

 A cég alapítója, Alejandro De Tomaso Argentínában született és nőtt fel. A Forma-1-es pilóta  később a versenyzés és a versenyautó-fejlesztés üzleti oldalára is bekapcsolódott több-kevesebb sikerrel. A De Tomaso saga korai szakaszában a vállalat más csapatok és gyártók versenyautóinak fejlesztésére összpontosított. A cég csak a De Tomaso Mangusta bemutatásakor került fel igazán a térképre és csak némi kanyarok után kezdett el utcai autókat alkotni.

A Mangusta utódjaként készült Panterát a Ford hálózatában forgalmazták. Az 1971-es kocsi váza monocoque szerkezetű, acélból készült, üvegszálas műanyag karosszériával kombinálva, és egy 5,8 literes 335 lóerős Ford Cleveland V8-as motorhajtotta.  Az eleinte megjelenő minőségi problémái okán a Ford fokozta részvételét a későbbi autók gyártásában a karosszériaelemek precíziós préselésének bevezetésével, ami az általános minőség javulását eredményezte. Később a Ford kiszállt az üzletből, ekkor egyéb forrásokból származó motorok kerültek az amúgy folyamatosan módosuló autóba. Természetesen ez a modell sem kerülhette el a sorsát és versenyautóként is megjelent különböző pálya-versenyautóként, inkább kevesebb sikerrel.

 A Matchbox hetvenes évek beli klasszikus korszakában (1975) modellezte meg a sportkocsit. A korai, nagylökhárítós korszak előtti állapotot vették alapul, ahol még elöl nem volt meg az iker légbeömlő a csomagtartó fedélen. Eleinte fehér színben adták, de aztán készült belőle kék és a piros-narancs vonal megannyi színárnyalata. Különféle matricázások is tarkították a változatok sorát. A kornak megfelelően a kocsi magasabb és tömzsibb, mint a valós lapos sportautó, viszont cserébe stabil, jól gurul és remekül lehet játszani vele. Kiváltképpen, amikor megjelent a fantázia változata. Az eddig (Made in England) a beltér műanyagjából kialakított hátsó motorházfedél helyett egy csillogó motorszörny emelkedett ki, ránőve a fülkére is kissé (Made in Macau). Nem lett szebb ettől csak gyerekszemvonzóbb. Később ez a verzió megszűnt és a motorházfedél már akaszni anyagából készült (Made in China) a gyártás 1988-as befejezéséig. A széles és tömzsi SF kerekeken is csak a felnimintázat változott az idők során. A modell részletei szinte teljesen rendben vannak, csak a hátsó lökhárító alatti rész a kipufogókkal, a hátsó lámpák alakja és a motorházfedél felületi kialakítása mutat nagyon eltérő képet. A beltér a szokásos körülbelüli pontosságú, bár a pici és vastag ablakfelületeken elég nehéz belátni.

A felújítás során semmi extra megoldásra nem törekedtem, pusztán egy szép eredeti (szerű) állapot elérése volt a cél. Az egyik tengelytartó műanyagelemet azonban pótolnom kellett.