RennSport ahogy kell

 Porsche 718 RS 60 (1969)

 High Speed

(bemutató) 

Igazi kincsekre is lehet bukkanni néha a kisautóellátóm turkálójában. A 300 forintos ládában kotortam ki magamnak ezt a kis ezüst Porschet. Tulajdonképpen nem is olyan kicsi, hiszen 90mm hosszú vagyis olyan 1/43 méretarányúra saccolom, mivel az alján nincs meg ez az adat. Tulajdonképpen még a gyártó neve is alig látszik a sík alaplapon. Viszont a modell típusát pontosan odaírták.

  Valójában a részletes kidolgozása fogott meg leginkább. Megtisztítva és átvizsgálva közelről, ez a véleményem még inkább erősödött, hiszen nagyon szép kidolgozású, részletes, arányos. A beltér, az eredetivel egyező alakú kagylóhéj ülések, a Porsche (ex VW ötcsavaros) felnis kerekek, mind az eredetihez hasonlóak. A gumik recések. A lámpák a helyükön, elől átlátszó műanyag (még a ködlámpa is), a hátsó lámpa kifestve. A Porsche jelvény az elején szintén ott lapul, arányosan, precízen, színesen. A rajtszámok is oda pozicionáltak ahol eredetileg megtalálhatók és olyanok is mint anno. A szélvédőt viszont pótolnom kellett (valószínűleg ezért került a turkálóba), így legalább az is vékony lett. Egyedül a kipufogót hiányolom a kisautóról, mert az viszont hangsúlyos volt erősen.

Akkor most néhány szó magáról az 1959-es Porsche 718-ról. A Porsche 718 a Porsche által 1957-től 1962-ig gyártott egy- vagy kétüléses sport-versenyautók sorozata. A modell a sikeres 550A továbbfejlesztése volt, a karosszéria, a motor és a felfüggesztés javításával. Az autó teljes neve 718 RSK, ahol az „RS” a RennSport (sportverseny) rövidítése, a „K” pedig az autó átdolgozott torziós rugós felfüggesztésére utal. Középen elhelyezett 1,5 literes 142 lóerősmotorja meglehetősen jól mozgatta a könnyű csővázas karosszériát.

  

 Versenytörténet A 718-as az 1957-es Le Mans-i 24 órás versenyen debütált, Umberto Maglioli és Edgar Barth vezetésével. Az autó egy baleset miatt nem tudta befejezni a versenyt. 1958-ban az autó az első helyen végzett az osztályban és a harmadik helyen összetettben Le Mans-ban. A Porsche 718RS 60 Spyder a Porsche több éves versenygépeinek csúcspontja volt akkoriban. Az út minden lépése sikeresebb volt, mint az előző, mivel a Porsche folyamatosan finomította a szerkezetet és növelte a motor teljesítményét.

 

Hat az egyben

 Daf Car Transporter

(Matchbox King Size K-11)

bemutató update

Hat az egyben. Ezzel a korunkban oly divatos, nagyotmondó reklámszlogennel lehetne talán legjobban jellemezni ezt a nem kicsi szerelvényt. Ez a Matchbox nagy élménye volt gyerekkoromnak, hiszen egyszerre hat autóval is játszhattam. 

 

 

 

De ezen túl, egy inkább csak az „újabb, mai kor” hátköznapjainak az utcai vagy autópályás élménye az autószállító kamion. Amikor ezzel az autóval én játszottam, akkoriban maximum az Autó-Motor újságban lehetett egyszer-kétszer látni ilyen járművet. A legtöbb eladásra szánt autót vonaton hozták hazánk három akkori autóátadó telephelyére, Budapestre, Debrecenbe vagy Győrbe - autómárkától függően. Talán emiatt is ritka volt a közutakon utazó autók látványa, hiszen minimális utcai utaztatásra volt szükség az átadóhelyek környékén. Felénk inkább - az egyetlen kamionos cég a Hungarocamion révén – a Mercedes és Volvo vontatók voltak gyakoriak, ők szállították a hazai személyautó értékesítés alanyait ha éppen szükség volt rá.

 Ma már természetesnek tűnik ha egy autószállítót megelőzünk az autópályán, a kor követelményeinek megfelelően hozzászoktunk a megpakolt és összevisszának tűnő rendszerben felpúpozott trélerek látványához. Akkoriban még az autószállítás is egyszerűbb, érthetőbb módszerekkel történt tőlünk nyugatabbra is, nem voltak még ismertek a ma használt, nagy platón belüli kis - hidraulikusan vagy mechanikusan állítható, dönthető - mini platóelemek, amelyek a furcsán a levegőben álló, szállított autókat jellemzik néha.

Ezzel az óriás Matchbox-szal megint egy olyan autó birtokosa voltam és vagyok, ami az addig nálunk nem látott autófajtát ismertette meg velünk, még ha kisasztalnyi léptékben is. Ez pontosan 1/66 léptékű, ami remekül illeszkedik a legtöbb Matchbox, Hot Wheels, Corgi és Majorette, stb. személyautóhoz. A hetvenes évek elején járunk. 1971-től volt ilyen vékonytengelyes Superfast kerékkel illetve ezzel a tetszetősebb színkombinációval. Bár a váltáskor még előfordult az új színezés a régi piros kerekekkel is. Érdekes. A csíkos dekort még megelőzte átmenetileg a DAF felirat, de több energiát nem fordítottak a matricázásra. 

 

A modellt jól sikerült kialakítani, élethű lett, még mai szemmel nézve is. A részletgazdagság azonban inkább csak a „traktorra” vagyis a DAF teherautóra, annak is inkább az első fertályára jellemző. Ott nagyon meg vannak faragva a részletek. A hűtőrács és környéke igen szép, de még a DAF-okra akkoriban oly jellemző, két szélén megtört síkú szélvédőt is jól ábrázolták.

A vontató és a félpótkocsi fixen össze van szegecselve, talán ezért sincs a DAF hátsó lámpája még csak jelezve sem. De akkor a pótkocsi hátulján miért nincs semmi sem? A szerelvény többi részénél inkább a funkcionalitás volt a lényeg. Az, hogy működjön, (majdnem) mint az igazi. Az alkatrészeket jól méretezték és jó anyagból is gyártották, mert még nem mentek tönkre ma sem. (Jó, nagyon vigyáztam is rá.) Le tudjuk nyitni a hátsó rámpát, hogy le lehessen a – működő és színben is autentikus - teleszkópos, hidraulikus tartóoszlopon támaszkodó fölső platót engedni. A "hidraulikus" rész még ma is tökéletesen passzentos. Pontosan működő mechanikája és illesztése van a platóknak és a rámpának, így valós körülményekhez hasonlóan lehet föl- és lehajtani az autókkal. Szám szerint öttel. Kényelmesen föl tud gördülni minden autó, a szögek és a peremek teljesen élethűek és használhatóak. Azért a magasabb autókat inkább fölülre tessék tenni.

 

Talán csak a fölhajtott plató rögzítésére szánt – abba beleakasztható - kampós kiképzésű platónyúlvány tér el teljes egészében az eredetitől. Viszont nagyon jól funkcionál, ezért bocsánatos megoldásnak tekinthető Az én példányomból (és a netes fotókat elnézve sokak példányaiból is) már „kikoptak” a – racsnis pozicionálóval ellátott -állítható helyzetű, piros színű kis műanyag keréktámaszok, melyek, ha kissé eltúlzott méretűek voltak is, a helyén rögzítették a ferde vagy helyére billentett platón levő járműveket. Így még szállításkor sem kellett nagyon aggódni, hogy összekoccannak a lökhárítók. Alul ugyanez fémből van kialakítva, jóval reálisabb méretben. Érdekes még a platók keréksávjának recézése is, mintegy imitációja a valódi perforált lemezeknek. És még a festék sem tudta elfedni.

Az első kiadás 1969-es, amikor is kék fülkével sárgás-bronzos trailerrel jelent meg, még a piros, műanyagfelnis regular wheels kerekeken. Ez változott át sárga traktor + vöröses narancs utánfutóra. És már Superfast kerekeket kapott ekkor. A matrica az oldalán kétféle lehet, egyrészt a piros-fehér sávos vagy a korábbi DAF föliratos.

 A kocsi vaskos tengelyeken nyugszik, hogy elbírja az öt kisautónyi terhelést. A félpótkocsi csak egytengelyes, ami szerintem nagyon kevés volt már akkoriban – eredetiben – is. A mi pótkocsinknál is a keréktengely rögzítését egy kis fehér, laprúgókat imitáló műanyaglappal oldották meg. Ez jópofának tűnik és így némi rugózást is adott a szerelvény hátuljának. Sajnos a vontató teherautó hátsó tengelyének rögzítése gyengére méreteződött. Nem görbe a tengely, szépen gurul a szerelvény, de a folyamatos terhelés hatására a tartója deformálódhatott annyira, hogy megpakolva a kerék teteje hozzáér a sárvédőhöz. Ez nem feltűnő, csak érezni lehet amikor gurítja az ember. Üresen még elég könnyed látványt nyújt a kisautó, de megrakva már érezni a súlyát.

Érdekesség még, hogy a vontató és a félpótkocsi alján levő dátum nem azonos, ennek nem tudom az okát elképzelni sem, hiszen tudomásom szerint a két komponens nem szerepelt más variációban a terméklistán. Igaz, hogy volt egy korábbi kiadása is a szerelvénynek, de ott csak a kerék tűnt eltérőnek. A fotózásnál nagyon hálás alanynak bizonyult, nehéz volt ezt a néhány képet kiválogatni a sok jó közül. Talán a variálhatóság jellemezte most is a járművet, ezért a sok érdekes fotó. Talán a sokféle autókombináció is közrejátszott benne. Más Matchboxoktól eltérően jót játszottam vele ismét ez alkalommal. Biztos vagyok benne, hogy anno a gyerekek is ezt a sokoldalúságát, az egyszerre hat autóval történő játékot élvezhették a legjobban.

 A kis modell abszolút „játszott” kategória, de annak a felső krémjébe tartozó, megkímélt egyed. Igaz ugyan, hogy jól megnézve a pótot hátulról, látszik némi leejtés nyoma (nem én voltam) de ettől még nagyon élvezetesen játszható még mindig. És nem kevésbé örülök neki most sem amikor ránézek a vitrinemben. A múlt egy másik autós-matchboxos szeletkéjét hozza elénk.

 

A holland (Eindhoven) származású DAF (Doorne Aanhanger Fabriek) 1928-as megalapítása óta számos, bár felénk – ismert okokból – kevéssé elterjedt sikeres típust tudhat magáénak, számos kamiontechnikai innovációval egyetemben. A Matchboxunk eredetije a 2600-as sorozat volt. Ez az 1962-ben megjelent, és akkor igen előremutató vonalvezetéssel bíró teherautó számos újdonságot tartalmazott. Az ugyanabban az évben megrendezett teherautós és szállítási szakkiállítás (RAI) sztárja volt az autó. 11,1 literes hathengeres dízelmotorja 220 lóerőt tudott. A fülke kényelme előremutató és egyedi volt a hosszú távú közúti teherszállításban. Az akkori gömbölyű trendtől meglehetősen eltérő szögletes, kockaszerű kabin a hatalmas üvegfelelületeivel, ergonomikus műszerfalával és a kényelmes belső térrel akkor még nem ismert komfortot kínált a sofőrjének. Jól kihasználható és variálható volt fülke. Az újdonságként megjelentett két fekvőhely a fülékben, addig nem látott pihenési lehetőséget biztosított a gépet vezető sofőröknek. 1974-ig 15 000 példány készült belőle.

 

Gulf 911

 Porsche 911 és Porsche 959

(Matchbox)

átalakítás

 

Gulfos Porsche volt már terítéken, több kategóriában is. Ehhez csatlakozik ez az újabb példány.  Beszéljenek a képek elsőként, majd következhet a háttértartalom.

 

A Gulf Oil 1901 és 1985 között működött a világ egyik legnagyobb olajvállalataként Pittsburgh-i székhellyel. A vállalkozás 1901-ben indult, amikor a texasi Beaumont melletti Spindletopban felfedezték az olajat. A legnagyobb befektetők a Mellon család tagjai. A Gulf Tower pedig Pittsburgh legmagasabb épülete volt azidőtájt. A Gulf Oil 1941-ben a nyolcadik, 1979-ben pedig a kilencedik legnagyobb amerikai gyártó cég volt. A Gulf Oil Corporation  független vállalatként szűnt meg 1985-ben, amikor egyesült a Standard Oil of California-val és mindkettőt Chevron névre keresztelték át az Egyesült Államokban. A Gulf 1990 óta jelentős megújuláson ment keresztül, és a szövetséges üzleti érdekeltségek rugalmas hálózataként fejlődött ki, amely partnerségeken, franchise-okon és ügynökségeken alapul. Nagyon kevés embert foglalkoztat közvetlenül, és eszközei elsősorban szellemi tulajdonból állnak: márkák, termékleírások és tudományos szakértelem. A márka jogait az Egyesült Államokban a Gulf Oil Limited Partnership birtokolja, amely több mint 2100 töltőállomást és több kőolajterminált üzemeltet.

 

A Gulf a márkás termékek értékesítésének koncepcióját népszerűsítette azáltal, hogy konténeres benzint és jellegzetes narancssárga koronglogóval ellátott szivattyúkat értékesített. Az a vásárló, aki Gulf márkájú benzint vásárol, biztos lehet a minőségéről és az egységes színvonaláról.  A Gulf Oil folyamatosan növekedett a két háború közötti években, tevékenysége főleg az Egyesült Államokra korlátozódott. A társaságot vertikálisan integrált üzleti tevékenysége jellemezte, és az olajipar teljes spektrumában tevékenykedett: kutatás, termelés, szállítás, finomítás és marketing. Olyan kapcsolódó iparágakban is részt vett, mint a petrolkémia és az autóalkatrészek gyártása valamint jelentős kereskedelmi és műszaki újításokat vezetett be. Kiterjedt kutatási és termelési műveletei voltak a Mexikói-öbölben, Kanadában és Kuvaitban. A vállalat jelentős szerepet játszott a kuvaiti olajtermelés korai fejlesztésében. 

 

Az 1960-as években a Gulf Oil volt az NBC News különleges eseményeinek elsődleges szponzora, különösen az Egyesült Államok űrprogramjával kapcsolatban. A logó még a hálózat által sugárzott minden különleges esemény és tudósítás elülső, kereszt alakú asztalán is megjelent, a Gulf főtámogatója volt Walt Disney Wonderful World of Color című filmjének is, amelyet az NBC is sugárzott.

  

A Gulf Oil leginkább az autóversenyzéssel való kapcsolatának szinonimája volt, mivel az 1960-as években és a '70-es évek elején híresen szponzorálta a John Wyer Automotive csapatát. A Ford GT40-hez és a Porsche 917-hez társított világoskék és narancssárga színséma az egyik leghíresebb vállalati versenyszín, és a Gulf által szponzorált más versenycsapatok is lemásolták. Népszerűsége nagyrészt annak tudható be, hogy az 1971-es Le Mans című filmben Steve McQueen karaktere, Michael Delaney a Gulf-csapatban küzd. A film és az abban szereplő autók, szponzorok népszerűsége és a filmben viselt Heuer Monaco további reklámja okán a TAG Heuer kiadta az óra limitált kiadását Gulf logóval. és színekkel. Ugyanebben a korszakban a Gulf Oil a McLaren csapatot is szponzorálta a Bruce McLaren napjaiban, amely papaya narancssárga színt használt Gulf kék felirattal.

 

A Gulf számos világszerte működő leányvállalatától megvált, a Gulf márkájú töltőállomások többségét a Chevron vette át, végül 1997-ben a hálózatot eladták a Shellnek.