Emory's 356

 Porsche 356 Outlaw

(Hot Wheels)

bemutató

A Porsche ezzel a modelljével is versenyzői sikereket kívánt fölmutatni, lévén egy-egy győzelem az eladásokat is megdobja, így van ez már amióta versenyzésről beszélhetünk. A Gulf támogatása csak emelt a kocsik megjelenésén, sőt a két cég neve valamelyest már egybe is forrt annak idején, nemcsak a versenypályák világában.

A - még éppen Ausztriában működő - Porsche cég, a 356-os modelljét 1948-ban jelentette meg. A kézzel összeállított kocsik gyártása azonban időközben Stuttgartba került át, ahol 1965-ig gyártották őket ("A", "B", és "C" evolúciós kódjelzésekkel), egyre finomodó technikával, és szépülő karosszériával. 1,1 literes boxermotoros, hátsókerék hajtású, leginkább kétszemélyes, még osztottszélvédős, lapos sportkocsiról beszélünk, amelyik nyomokban még (VW) Bogár elemeket is tartalmaz. Kemény 34 lóerő mozgatta a mindössze 585 kilogrammos kocsit, amelyik akár a 134 km/h sebességet is elérte. Négy méter körüli hossza igen fordulékonnyá tette, bár a farnehéz viselkedése miatt sokan nem szerették. Valójában tudni kellett vezetni, az ilyen elrendezésű autókat. Háromféle változatban volt kapható (CabrioletSpeedster, Roadster).

Speedster

A sportos forma, jó teljesítmény/súly arány következtében természetszerűleg a versenypályákon is rögvest megjelent. Az 1951-es Le mans-i versenyen ez a modell volt az egyetlen német autó amelyik be tudta fejezni a versenyt. Az alu karosszériás gép megnyerte az 1.1 literes alatti kategóriát és összetettben a huszadik lett, ami egy debütáló cég, új modelljével elérhető egyik igen komoly siker.

Korábban már bemutattam egy hasonló 356-ost, de ott nem tértem ki a nevében szereplő Outlaw hátterére, de fontos adalék, így most pótolom.

 

Outlaw

 A történet 1996-ban kezdődik, amikor Rod Emory és felesége megalakította az Emory Motorsports nevű tuningcéget. Kizárólag Porschekkal foglalkoznak. A tuning szó talán kevés is annak kifejezésére amit ők művelnek. Ugyanis - más, hasonló cégek mellett - leginkább 356-os és 911-es Porschék (át)építésével foglalkoznak. Mai anyagokból, mai technikával Porsche alkatrészekből a lehető legjobb sportkocsikat építik meg. Összeválogatják a megrendelő igénye szerinti komponenseket és abszolút egyedi modelleket állítanak elő. Eddig több, mint 170 általuk megalkotott Porsche gördült ki tőlük.

Az első - és az originál - kategória az Outlaw, amikor eredeti acél karosszériába készül a kocsi. A következő fokozat az Emory Special, amikor már a kaszni vonalaiba is belenyúlnak, átalakítják, kiegészítik. A csúcskategória az Emory RS, ahol már nincs korlátja a fantáziának. Egyedileg készített kasznikba kerülnek a legjobb technikák. Természetesen a futómű, a beltér és a motor sem maradhat érintetlenül egyik kategóriában sem, a Porsche szintet tartva vagy meghaladva az egyéni igények és a kocsi adta lehetőségek szabnak csak határt.

 

  

A Hot Wheels az Emory által készített Outlaw szintet modellezte meg, igen kiváló modellje vonzza a gyerekszemet (is), ami nem kevéssé köszönhető a Gulf színeinek.  Feltűnő és egyértelmű színű, elegánsnak is mondható, korabeli hangulatot árasztó sportkocsit látunk. Minimális, de korhű matricázást raktak rá. De hogyan? Tele van kisebb nagyobb tamponálási pontatlanságokkal, mintha a festék lett volna kevés, vagy a tampon volt kopott. Elég feltűnő helyeken is látszanak még a hibák, annak ellenére, hogy néhány helyen korrigáltam már.

Az arányos, szép formájú kisautó nagyon hozza az eredeti gép hangulatát. A lámpák, a hűtőrácsok, a kilincsek mind a helyükön vannak. A kerék a kaszni vonalán belülre esik, mint a gyári autóknál. Bár, mivel versenyautóról van szó kijjebb is kerülhettek volna. Az ablakok - természetszerűleg - kicsik és ekkora méretben már kellően torzítanak is ahhoz, hogy a belsőt jobban szemügyre vehessük. Talán ezért is, belül nem vitték túlzásba a részleteket.

A kerekei talán kicsit szélesebbek a kelleténél és a felni sem annyira autentikus, de ez nem feltűnő, amúgy meg bármilyen kerék is felkerülhet egy egyedi versenyautóra. Az alja is nagyjából ki van munkálva, tisztán látszik a motor elrendezése, sőt még a közös kipufogódob is (ebben nem vagyok biztos, hogy tuningmegoldásoknál ilyet alkalmaznak) meg van mintázva amiből két kipufogócső vezet ki. Ezek vége fölülről is látható.

Szummázva, amit látunk, az nem egy régi, hanem egy frissen épített autó modellje, ami semmit sem von le az értékéből, sőt. Verdabörzés ajánlott kisautó, szép darab, kellően tuning, kellően mai is, de koridéző, hangulatkeltő, tehát nem hiányozhat a vitrinből és a Porsche sorból sem. Mellesleg olyan kívánatos az átalakításra is...

AA 03: Ford Transit

 Ford Transit

(Matchbox)

átalakítás

 

Élértünk  az egyik legnépszerűbb angol furgonhoz a Ford Transithoz, amit az AA is szívesen használt. A Transitról sok minden elmondható, de a kisautós blogokon és ezen belül is a Matchboxparkon belüli alulprezentáltsága biztos, hogy nem. Így a típusismertetőt mellőzhetjük is vagy ha valakinek nem ismerős még így sem a Transit, annak ajánlom egy régebbi bejegyzésemet.

Itt csak annyi történt a kisautóval, hogy kapott egy AA-s dekorációt, és készítettem rá egy narancs fényhidat.

 

Tűzoltóautók 24.: Ez a gyorsbeavatkozó

 Land Rover S2 SWB 

(Corgi)

bemutató

Bár hivatalosan nem ez a neve, de szerintem ezt a tűzoltóautó egységet nyugodtan nevezhetjük gyorsbeavatkozónak. Kicsi, de terepjáró, tehát bárhová eljuthat viszonylag (Land Roveres sebességspektrumban mérve) hamar, valamennyi oltóanyagot is visz magával, de főképpen el van látva technikai felszereléssel ami a tűzcsapos oltás megkezdéséhez kell. Aztán majd jönnek az igazi fecskendők is ha szükséges még.

 

A kis tűzoltószer el van látva látszólag minden fontos eszközzel ami egy ilyen autón előfordulhat és látványos is, csak éppen talán a legfontosabbak hiányoznak: a villogó és a sziréna. Ettől eltekintve nagyon rendben van a modell. A Corgi korabeli megoldásának megfelelően egyszerű fém alvázon van az igen részletesen kidolgozott fém karosszéria. Azt ablakok átlátszóak, de igencsak sötétek, így nem tűnik ki annyira a beltér hiánya. A hangsúly a külsőn van ezúttal. Ott viszont bőséggel vannak részletek. A karosszéria öntvényből képezték ki a hátsó panelon levő csatlakozókat, szivattyú és egyéb gépészeti berendezések kezelőszerveit, igen nagy részletességgel. A platóra egy műanyag elem került ami a kétoldali eszköztároló ládákat imitálja illetve erre került rá külön - a két részből és különböző színű műanyagokból álló dob+tömlő) - tömlődob, szintén szépen kidolgozva.

A kocsi elején is találunk finomságokat. Ott van mindjárt a pótkerék, aminek ugyan más a gumija mint a négy keréken levő, de így is mutatós.Szintén műanyag rátét a vastag tömlő, a tartószerkezeteivel. Szépen precízen kifestve ahogyan valóságban is létezhetett. Példás, hogy a felni is piros és nem egyenkereket kapott. Az ajtókon levő dekoráció nem tűnik matricának (vagy ha az akkor nagyon professzionális kivitelű), inkább nyomat lehet. Mindenesetre nagyon szép munka az is.

 A modell a Corgi igen gazdag Land Rover tűzoltószer kínálatából (Fire Heroes sorozat) származik. talán egyik gyártó sem használta ki ennyire a hazai pálya előnyét, mint ők.  A márka kifogyhatatlan a különböző tűzoltási céllal létrehozott autóiból (is). Az eredeti jármű is valóságos, bár, az S1 és az S2 sorozatok között némi átfedést érzek.Ahogy azt már korábban is írtam, szinte nincs két egyforma tűzoltószer, mindegyiken van valami változtatás, egyedi igény szerinti kialakítás. Pláne ennyi idő távlatából.

 Kár azért a villogóhiányért...

 

 

 

 

 

1. Az oldtimer
2. A népszerű
3. A mobil központ
4. Katasztrófavédelmi Műveleti Szolgálat
5. Dennis fecskendő
6. Létra
7. Mercedes
8. Fire Chief
9. Range Rover
10. A gatter
11. A vízszállító
12. Reptéri tűzoltószer
13. A konténeres
14. Scania
15. Sportos főnök
16. Hudson tűz.pk.
17. Chief Blazer
18. Fehér létra
19. ERF fecskendő
20. Mercury PK.
21. Hatkeréken
22. Az UNIverzális
23. LR Cab Forward
24. LR S2 SWB
25. Őskövület
 

5/6 zöldike

 Volkswagen Multivan 

(SIKU)

bemutató

 

  T5 vagy T6?

Kérdéses, hiszen a kisautó alján nincs jelölve. A két eredeti modell amúgy sem különbözik sokban, a részletekben találhatóak inkább a különbségek.  Az első lámpa alapján T5, mivel párhuzamos az alsó-felső él (vagy csak gyártási egyszerűsítés?). Az alsó hűtőrács alapján T6 - bár nincs külön színezve vagy kivágva, csak panelozva. A kilincsek mindkettőnél egyformák. Viszont a tolóajtó hátsó sínje alapján bármelyik lehetne, hiszen az a valóságban máshol van (egy oldaléllel lejjebb). A hátsó lámpa inkább a T5-é, mert íves a teteje. Végül is tehát akármelyik lehetne, én a hatosra tippelek. A bliszterére csak annyi volt írva, hogy Multivan. Ami viszont csak a belsőre utal. Az viszont nem látható igazán. A Multivanben egy lehajtható asztal van oldalt a vezető mögött és a középső üléssor forgatható. Ha belenézünk, akkor valóban két középső ülést látunk, de ez a Caravellben is lehetne.

  

T6 vs. T4, nincs sok különbség. Ez így van jól.

 

Az oldalajtó sínje nincs jó helyen

 Ahhoz képest, hogy német autóról van szó és a Siku gyártotta a minőségétől nem vagyok nagyon eldőlve. A kerekei szerintem túl nagyok és a felni kidolgozása nem túl precíz. A gumi viszont szép rajta. Az ablaka szép vékony, betekintést enged a beltérbe is. A középső oldalablakokon levő eltolható részt is szépen ábrázolták rajta. A beltér a műszerfal tekintetében rendben van, aprólékos, látszik, hogy odafigyeltek. Viszont a hátsó ülések ülőlapja nekem kicsinek tűnik, bár kidolgozott. Az első lámpákat már részben érintettem, de most ha nagyítóval is megvizsgálom a lámpák környékét, akkor egyértelműen látszik, a belső éleken a törés ami a T6-ra jellemző. Bár az alsó vonal akkor sem stimmel, mert annak a hűtőrács alsó vonala alá kellene mennie. Lejjebb haladva nagy hiányérzetem van a ki nem vágott hűtőnyílások miatt. Nagyot dobott volna rajta.

  

Az első lámpákon még dolgozhattak volna, csakúgy mint a hűtőrácsokon

 

A felnik olyanok, mintha sorjásak lennének, de nem azok

Nagyon jól sikerült viszont a hátsó ajtó. Nyitható, ami nem lenne túl nagy újdonság. Viszont nincs benne az az éktelen nagy kar, amin ki szokott nyílni és ami bele szokott zavarni a belső tér kialakításába. Bónuszként, talán egyedül ebben a szegmensben a hátsó ajtó be van "üvegezve". És nem az ajtó átlátszó és festett a kaszni rész helyén, hanem külön elem az üvegezés. És van rajta ablaktörlő, mint a valóságban is. De ha már kinyitjuk, akkor látszik, hogy a csomagtartóban levő polc hiányzik belőle. Ez a Multivan-nél alaptartozék. A tamponnyomás nem a ma létező legprofibb, a Hot Wheels és a Matchbox is ma már jóval szebbeket tud produkálni. Ha a kisautó árát nézzük akkor mindezt feleannyiért.

 

Pontatlan tamponnyomás

 

Ezt csak úgy a hangulat miatt

 

 

 

GTi 2

 Volkswagen Golf II.

(Hot Wheels)

bemutató

 

 

A Volkswagen a második generációs Golfot (1986-1990) – a korábbi modell előnyeit kiemelendő és a hátrányait javítandó – technikailag továbbreszelte, hogy egy még tökéletesebb, sokoldalúbb és többféle változatban beszerezhető kocsit adhassanak a törzsvevőiknek és az újabb vevőkörnek.1983-ban jelent meg a korábbi szögletes Golf l-nél kissé gömbölyítettebb karosszériájú kettes. Új technikájú futóművet és kibővített motorpalettát kapott. 1.3, 1.6, 1.8 literes benzines és kétféle dízel erőforrás közül lehetett választani. Néhány előremutató technikai újdonság került bemutatásra, többek közt az összkerekes, viszkokuplungos syncro változat. A kettesből készült az első kimondottan versenyváltozat is, a szögletes első lámpájáról megismerhető 160 lóerős Rallye Golf. Brit újságírók szerint a Golf 2 GTi talán minden idők egyik legjobb autója.

A hatmillió példányban eladott kettes Golf háromajtós példányát modellezte meg a HW 1990-ben, amit 2009-ben újraszerszámozva ismét piacra dobtak, majd megtették ugyanezt 2019-ben is.  Ezek szerint a kicsiben is olyan sikeres mint a valóságban. Megfigyelve a részleteket egyből feltűnik, hogy elöl dupla lámpák vannak rajta. Ilyen csak a GT változatokon (GTi és GTD) volt, tehát nagy valószínűséggel egy kis GTi-t tartunk a kezünkben. Ebben az nesetben az eredeti autóban egy  16 szelepes, duplavezérműtengelyes, 139 lóerős erőforrás dolgozott. A GTi-k esetében a karosszéria szinte alig változott kavülről, a tudása a kevésbé látható részeken rejtőzött. Emiatt a modelleken sem lehet ezeket a jellemzőket (mint például a piros csík a hűtőrács szegélyén) ábrázolni.

A kisautó formája teljesen rendben van, a megformálható részletek is a helyükön vannak. Talán a hátsó ablak nem ilyen keskeny, eredetileg jobban közelít a "szabályos téglalaphoz". A beltérbe sajnos nem látni be eléggé, de ami látszik az nagyon vegyes. Egyrészt kagylóüléseket tettek bele fejtámlával, ez ok, viszont a műszerfal nulla, a kormány meg pizza. Ez nagyon méltatlan. A kerekek nem csúnyák, csak túlzóan nagyok. Abban az időben nem volt divat malomkeréknyi felniket préselni az autók alá. Többféle színben is kiadták, lehet, hogy nem ez a narancs a legszerencsésebb ezzel a semmitmondó grafikával.

Összességében teljesen rendben van a kisautó, már messziről látszik, hogy ez egy büszke "kettesgolf".

Ló vagy tehén?

 AEC Horse Box

(Matchbox)

felújítás

Egyik sem, ha már a címben feltett kérdésre válaszolni kell. Ugyanis a mi kis lószállítónk ezúttal bikákat szállított a mezőre legelészni. Ugyanis a kis fehér műanyagállatokat megvizsgálva látszik a különbség.

Hol vannak már a lovak? A korai hetvenes évek óta már rég elvágtattak, jó messze a teherautójuktól. 

A kisautó 1969-ben jelent meg a kínálatban még RW kerekeken. Mutatós darab volt. Ez nem csak a szép és autentikus színválasztásnak volt köszönhető, hanem a két becsatolt lónak is. Nagyon játszható dolog lehetett ez akkoriban is. Később az újabb kerekeken is megjelent, sőt a fülke színe is narancsra, mustárszínűre változott. A deszkaimitációs doboz készült piszkosfehérben is. A kék üveg és a beltérmentesség végig jellemző volt. Az 1:92 léptékű modell nem volt hosszú életű, mert 1971-től már nem szerepel a katalógusokban. Ennek ellenére azért - ha ló nélkül is - de jócskán akad belőle a piacon.

 

Az eredeti autó az AEC/Leyland cég 1964-77 között gyártott Mercury nevű terméke volt amit leginkább a jól ismert tűzoltóautóról azonosíthatunk, de volt más felépítménnyel is bőven a Matchbox kínálatában is. Az AEC-ről annyit érdemes tudni, hogy egy igen jelentős brit teherautó és buszgyártó volt 1928-1979 között. Számos ismert és kevésbé ismert teherautót gyártott, amik közül a Matchbox leginkább a Mercury későbbi változatát mintázta meg előszeretettel. 8,2 literes, 130-150 lóerős motorjaival igen komoly teljesítményre volt képes. 2-4 tengelyes kivitelekben készült. Sokféle felépítményt lehetett ezekre az alvázakra megvalósítani. 

A ló/tehénszállító felépítmény acélvázra rögzített deszkából készült. Ezt a Matchbox mérnökei nagyon szépen kialakították. A lehajtható ajtó mechanikája sem feltűnő, szépen illeszkedik és működik is. A felújítás során nem törekedtem semmi extrára, csak az eredeti állapotot állítottam vissza.

 

Ez a nyúlvány hivatott arra, hogy a felépítményt az alsó részhez rögzítse elöl.

A nagy tolótető

 

Studebaker Wagonaire

(Matchbox)

felújítás

 

Érdekes kisautó került elém – most kivételesen darabokban és hiányosan. Egy Studebaker Wagonaire. Vagyis egy kombi Studebaker Lark (Station Wagon) a csomagtartó fölött elhúzható tetővel. A Matchbox amennyire alkalmazza ezeket a mozgó/nyíló elemeket a kisautóin ugyanannyira elősegíti a korai lerombolódásukat. A mechanikák általában nagyon finom mozgást igényelnek, ami nem minden gyerek képes alkalmazni. Így történt ez a Wagonaire esetében is. A finoman csúszó tetőt addig rángatták, amíg kitört alóla az azt tartó ablakperem és kiesett a tető. Innentől már veszett az ügy. Szerencse, hogy a tető megőrződött, így már csak az ablakot kellett pótolnom. A kisautóhoz eredetileg járó vadászt és a kutyáját egyelőre lehetetlen pótolni. A kutyát azért sajnálom, azt még el tudom képzelni egy ilyen autóban. De a vadász miért van hozzácsatlakoztatva egy kombiautóhoz (kinyitható tetővel)? Vajon a tetőt elcsúsztatva szándékozik vadkacsára lőni és ez az álca, vagy pedig a vaddisznótámadás ellen bújna a csomagtartóba? Megint egy érdekes elméleti megválaszolhatatlan kérdés.

 

A kisautó az eredeti amerikai kombi jellegét jól hozza, a részleteivel sincs semmi gond, annak ellenére, hogy a hangsúly a tolótetőn van. A modellt először 1965-ben adták ki és tartották a kínálatban 1969-ig, élénk világoskék – később világoszöld - színben, amik teljesen passzoltak ahhoz az érához amikor is ezt a kocsit gyártották. Természetesen RW kerekeken, amik viszont ilyen feketén nem igazán illettek a korhoz és a kocsihoz. Persze ez leginkább gyártástechnológiai és kor jellemző, de azért akadtak kerék témakörben is kivételek már abban az időben is. Kár, hogy ez a kisautó nem tartozott közéjük.

 

A felújítás során a legelső és legfontosabb teendő a csúsztatható tető helyreállítása volt. Mivel a sínt képező ablakpanel hiányzott ezért az ablakokat külön pótoltam és a sínt is külön készítettem el. A színezéskor a korhoz illő de kétárnyalatú festést alkalmaztam, így még inkább hű lett a modell megjelenése az eredeti hangulatához, amit szintén így forgalmaztak.

 

 A Studebaker Lark harmadik szériáját 1963 és 1966 között gyártották. A Wagonaire a Kombihoz képest a fő eltérés a csomagtartó rész fölötti tetőszakasz eltolhatósága volt. Ezáltal a kombi rakterület magassága egyszeriben megnőtt. Bár nem hiszem, hogy ezzel költözködtek volna olyan gyakran és ezért vettek volna ilyen autót az amerikai polgárok. Bár lehet, hogy csak a hűtőszekrényüket akarták időnként átmozgatni egy kiadó autózással. Valószínűleg inkább csak esetenként a szörfdeszka lógott ki belőle vagy csupán kellemes szellőzést biztosított. Elektromosan vagy kézzel volt betolható a tető első része alá.

 

 A tető megtervezését Brooks Stevens követte el 1962-ben, némi európai példát követve. Ugyanis a Scimitar koncepcióautója már teljes egészében tartalmazta ezt a megoldást. A Wagonaire esetében hátulra még egy – fordítottan álló - üléssor beépíthető volt, így akár nyolcan is utazhattak benne. Ekkor már a pótkeréknek (és nyilván a csomagoknak sem) nem jutott hely, így az autót különlegesen defektálló gumiabroncsokkal szerelték.

 

A csúsztatható tető a sorozatgyártásban már nem sikerült olyan jól és a tömítések mentén gyakran beázott illetve a vízelvezető csatornák is hamar eltömődtek (ez a mai napig is áthidalhatatlan probléma a tetőablakos autóknál!). Gyakori karbantartást igényelt az automatizálódó amerikaiak számára. Emiatt inkább a 100 dollárral olcsóbb opciót, a fix tetős kombikat ajánlották a kereskedők. A kocsit a GM sorhatosa vagy V8-asa hajtotta (180-225 lóerősek voltak), ebben tehát nemigen tért el a többi korabeli cirkálótól. Főbb opcióként automata váltó, overdrive, első tárcsafékek, szervokormány volt rendelhető hozzá. Érdekessége volt a típusnak, hogy előszeretettel vásárolták a sajtócégek, mivel a kinyitható tető miatt a kameraállványt oda tudták erősíteni, így kiváló mozgófelvételek készülhettek belőle. De vásárolt belőle a titkosszolgálat is. összesen 11915 darab készült belőle.