Roadster vagy Speedster?
Életbevágóan
fontos, hogy ezt a kérdést eldöntsük, hiszen mindennapi és mindenkit érintő
problémáról van szó. Azoknál legalábbis akik ezt a fajta nyitott 911-est
használják.
Kerüljünk képbe
Kerüljünk képbe
Merthogy miről is
van szó? Adott egy tető nélküli Porsche, amit az angol nyelvű convertible néven
emleget, nálunk simán lekabriózzuk. Amúgy aki nagyon ott van szeren nem is
ilyen mezei tetőnélkülit vett annak idején, hanem egy roadstert. Vagy
speedstert? Nézzük csak mik is a fellelhető különbségek a kettő között.
A speedster
kezdettől fogva egy könnyű súlyú, nagy teljesítményű, egyszerű belterű, eső
ellen alig védő vászontetővel ellátott, felcsatolható műanyag oldalablakkal
rendelkező, krómozott keretbe foglalt alacsony és ívelt szélvédőjű olcsó kocsi
volt. A roadster ennél már kicsit többet tudott, de még nem érte el a kabrió
szintet. Vagyis már egy kicsit magasabb és szögletesebb szélvédővel
rendelkezett, letekerhető üvegablakai voltak, nagyobb tetővel bírt és a hátsó
ablaka is már ablaknak volt nevezhető a speedster fénybeeresztő nyílásával
szemben.
Az elv gyakorlata Stuttgartban
Az elv gyakorlata Stuttgartban
A Porsche tehát
ezen infok alapján a 356-osával még a speedster kategóriába tartozott viszont a
911-es bizonyos változatai már a roadsternek felelnek meg. Történetileg a
szálat ott vehetjük fel, amikor a korai 911-esek megjelenése után a vérmes
márkafanatikusok ráébredtek arra, hogy a korábbi, 356-os speedsternek nincs
folytatása még az új modellnél. Peter Schutz akkori Porsche elnök erős
befolyása hatására mutatták be 1986-ban az első kétszemélyes 911 Speedstert/Roadstert.
(A definíciónál fogva ez már roadster lenne, de a kocsira a Speedster felirat van fölpattintva. Vagyis továbbra is keveredik a kétféle elnevezés, ami nem csoda hiszen ugyanazt többféleképpen is lehet értelmezni, még autós körökben is.) Alapvetően egy tető nélküli széles sárvédőíves kabrió volt, amit
egy kicsit alacsonyabb szélvédővel szereltek. Egyben levehető műanyag tetőt
lehetett rendelni hozzá. Az egyre dráguló Porsche modellek miatt, az akkoriban
megjelent orrkerekesek mellé igazán jól mutatott egy ilyen újdonsága maga 65-75
ezer dolláros árával.
Még abban az
évben a Porsche technikai igazgatója Helmuth Bott vezetése alatt megalkották a
második verziót. Ez egy keskeny sárvédős kabrióból készült szintén alacsony
ablakkal és egy nagy levehető vászontetővel. Nagy figyelmet keltett 1987-ben a
Frankfurti Motor Show-n a modell. Következő évben már a szalonokban volt, igaz,
csak nagyon limitált példányszámban, M503 módosítási kódnévvel. Alapul a 3.2 literes
hathengeres Carrera szolgált. A
szélesített vagyis a turbo változathoz használt karosszériát tartották meg
alapként, bár később az igények megjelenése miatt a keskeny Carrera változat is
gyártásba került – 191 legyártott példány erejéig. Az összesen legyártott 2104
darabból durván a fele került az Egyesült Államokba és mindössze 139 darab
jobbkormányos példány készült, ebből mintegy 64 darab került hivatalosan az Egyesült
Királyságba, így meglehetősen ritka modellről beszélünk ismét. Érdekesség, hogy
a szélvédő itt is leszerelhető volt, ha versenyezni kívántak vele. Keretnélküli oldalablakai voltak az ajtókon. A tető egyszerűbb vonalú, könnyebb és kisebb
volt mint a kabriónál ezért összehajtogatva teljesen elfért a hátsó ülésen, az
azt borító műanyag héj alatt. Így lett igazán más vonalú a kocsi, szemben a
kabrió erősen meghatározó tömegű ponyvaszerkezetével ellentétben. Ez a
ponyvatető kimondottan is csak egy gyors zivatar elől védett, ha nem esett
akkor illett összecsukva tárolni. A további súlycsökkentést biztosította még a
hátsó ülések hiánya.
Mindez kicsiben
Az én kisautóm is tehát egy ritka eredetit mintáz
meg, valahonnan 1989 környékéről. A Maisto gyártotta modell nem sértetlen, de elfogadható állapotban van, ezért egyelőre nem kerül restaurálásra sem. Még a hiányzó szélvédőt sem pótolom, mert a speedstereket szokták így is, szélvédő nélkül is használni. Csupán kerékcserét hajtottam végre, mert ehhez a kocsihoz jobban illik egy ilyen küllős felni szerintem.
Amúgy a kisautó megformálója nagyon pontosan másolta le a valóságot, jók az arányok, a méretek, a domborítások. De még a beltér kialakítása is ehhez a változathoz illik.
A gyártás már nem annyira szép minőségű. Az orrára ragasztott Porsche embléma pedig nagyon nagyra sikeredett, üti is a látványt rendesen. Összességében azonban egy elég ritkán megmintázott kisautót láthatunk, így ez a tény ellensúlyozza a gyengeségeit.