Munkagépek 16.: Markolj bele

 MBX Backhoe

(Matchbox)

bemutató

 

Más korok, más technikák, más szempontok. Ez látszik tisztán ezen a kis munkagépen. Ránézésre minden rendben van, szép is, arányos is. A boltban eladja magát gyereknek, felnőttnek egyaránt. Én is így jártam. Kibontva és megvizsgálva aztán egyértelműen látszott: volt más fontosabb is ennél a kis munkagépnél. Akadt a cégnek már ennél sokkal igényesebb kiadványa is, több, mint 60 (!) évvel ezelőtt is. De akkor más volt a kihívás tárgya, akkor még modellező mérnököknél volt az irányítás. Kihívás volt számukra a fémből kialakítható, mozgó elemek, a részletek kidolgozása. Ma meg a marketing-pénzügy vonalon dől el a modellek sorsa: hol lehet megtakarítani némi aprót a tervezéssel vagy a választott anyagokkal.

 Egyrészt igény van a kisautók között munkagépre, mindig is volt, tehát a piackutatás eredményeként kidobott igény alapján a gyártási kényszer adott. De nem akarunk licencdíjjal bajlódni, nem kellenek a részletek, a jó anyagok. "Sajátmárkás" lesz! Hamar kész tud lenni és ráadásul gazdaságosan. Kitalálunk egy fantázia bódét, nem túl cizelláltan, az arány a lényeg. Ablakra nem költünk, azt a padlólemezből húzzuk föl a fülkébe. Szintén onnan nő ki a hátsó markolómechanika, szobormerevségbe rögzülve. Azért valami érdekesebb dolog legyen legalább elöl, ekkor fröccsöntődik oda valami nagyon puha/vetemedős műanyagból a tolólap. Ez már nem tudott a padló szürkéjéből kinőni ezért külön elem, és minő meglepetés: mozog föl-le. Gurulni azért kellene ennek is: nosza elő a raktárból a meglévő kerekeket. Előre a veteránautók dísztárcsása hátulra a terepjárók könnyűfém-imitációs kereke kerül. Krómostul, ami azért nem mindennapi kizártnak tekinthető a munkagépeknél. Ennyi idő alatt meg is van a projekt, örüljenek a gyerekek.

A 2020-as kiadású kis munkagép a fentiektől eltekintve nem rossz. Stabil, arányos és szép színes. Kékben, fehérben és sárgában is megjelent, a hozzájuk tartozó sárga vagy zöld tolólappal és a mindigszürke alsó résszel. Igyekeztek a hátulján sok kis részletet kialakítani, ami azért dicséretes. Mégis a legfájóbb talán az ablakok hiánya. Ha már nem is kerül bele átlátszó elem, de legalább az ablaktalan fülke kialakítására kellett volna még egy pár munkaórát rászánni.

Racing 13: F5000

 Formula 5000

(Matchbox)

felújítás

 

Mint annyi érdekes dolog, a Formula 5000 is az Egyesült államokban jött létre 1967-ben. A bevezető reklámja szerint egy olyan versenykategória, amely a valaha látott legizgalmasabb, legzajosabb és leggyorsabb pályaversenyt ígéri. Az új rendszer az együléses versenyautók számára készült, amelyeket V8-as motorok hajtanak, és akár 500 lóerőt is teljesítenek. Erősebbek voltak, mint az F1-es autók – és egyes pályákon várhatóan még gyorsabbak is.  Az 5000 jelző a maximum ötliteres motorra utal, amely felső korlátot azonban nem mindenki használta ki. Olyan versenycsapatok indultak mit a McLaren, Eagle, March, Lola, Lotus, Elfin, Matich and Chevron.

Az amerikai versenyeken kívül Európában, Ausztráliában és Dél-Afrikában is futott a sorozat. A koncepciót a Can-Am sorozat sikere ihlette, amelynek formula sportautóit V8-asokból származó nagyon erős motorokkal szereltek fel. Az ötlet az volt, hogy megismételjék a koncepciót nyitott kerekű versenyautók segítségével. Az 1970-es évektől népszerűvé vált sorozatban olyan ismertebb versenyzők is indultak benne, mint Mario Andretti,  James Hunt, Jody Scheckter, Patrick Tambay, Alan Jones, Jacky Ickx, Jacques Villeneuve.

 Az európai vonatkozásban annyit lehet tudni  versenysorozatról, hogy Egyesült Királyságban indult meg az elterjedése a Cosworth DFV motor megjelenésével. Ez azt jelentette, hogy több helyi csapat most már megengedhette magának, hogy saját futóművet építsen egy jó motor/váltó-csomag köré, így a Cooper, a Lotus és a Brabham is így tett, de sajnos a brit F1-es versenyekre benevezett kisebb privát csapatok és pilóták lemaradtak. Európa-bajnokságot először 1969-ben rendeztek Guards Formula 5000 Championship néven. Az amerikai sorozatokkal ellentétben az Európa-bajnokság nem vonzott sok sztárnevet a Forma-1-ből és a sportautókból, és jellemzően olyan pilóták domináltak, akiket általában a Forma-2-ben vagy az F1 világbajnoki rajtrácsának hátulján lehetett látni. Versenyeket rendeztek  Monzában, Hockenheimben és Zandvoortban is. Az energiaválság eredményeként később engedélyezték a kisebb motorokat is, ami nagyon európai megoldás, de talán pont a lényeg vész el.  Bár a kategória sokkal rövidebb ideig tartott, mint azt eredetileg prognosztizálták, az idő múlása lehetővé tette számára, hogy kultikus státuszt szerezzen az autósport történetében, és az autók a mai historic versenyek népszerű elemévé váltak (pl. Goodwood). Kiöregedett versenyzők nyomják időnként, pusztán hobbiból, visszaemlékezve a boldog versenyidőszakokra. 

 A Matcboxnak nem volt egyszerű dolga, amikor ebben a sorozatban szereplő versenyautót akart megmintázni. A sorozat már ismert volt az angoloknál és ezt tervezték meglovagolni a kisautó kiadásával. Azonban mivel ez nem egy konkrét autó modellje, így nehezen is lehetett bármelyik eredetivel azonosulnia, nem volt meg a kellő hívószó mint például a későbbiekben akár a R-W kapcsán (a pontosságba és a más bőrbe húzásra most borítsunk fátylat). A kisautó tartalmaz olyan formai elemeket, amelyek jónéhány különböző versenyautón megtalálhatunk. És talán ez adja a jellegzetességét is. Még az időszak sem igen határolható be pontosan, mivel az F5000-es autók is változtak folyamatosan, és szélesebb évjárat keveredés volt, mint mostanában. A jóval nagyobb hátsó kerék biztos jellemzője az autónak, csakúgy mint a hatalmas hátsó szárny. 

Jót tett  kisautónak, hogy a versenyzőt is belemintázták, méghozzá elég élethűen. Az 1:58-as léptékű modell először 1975-ben jelent meg narancs színben. Ezt követően nagyon sokféle színben és még több féle dekorációval is kiadták, szigorúan ügyelve, hogy lehetőleg minél kevesebb konkrétum legyen a matricákon, inkább csak dekorációs elemek domináljanak. Akadt azért kivétel is, pont az én piros 1975-ös kisautóm amin a Texaco, a Good Year és a Champion feliratok is megjelennek konkrétumként. Sőt találtam Marlboro feliratos változatot is. Ha jól megfigyeljük az eredeti matricát, azon is feltűnik a Marlboro motívum, szöveg nélkül. Érdekes. 

 Az alig elhasznált kisautómon a matricák kopottsága indokolta a cseréjüket, de ha már hozzányúlok, akkor kaphat egy új festést is. Nem akartam az eredeti színt újra rátenni, ezért egy új kék árnyalatot választottam. A matricákat az eredetinek szinte teljesen megfelelően készítettem el. Nem egy túl érdekes, vitrint igénylő darab, inkább játszani alkalmas a robosztussága és játszhatósága miatt. De én azért betettem a többi versenyautóm mellé.

 

 

 

Így néz ki egy F5000 versenygép, ami talán a mintául szolgált.

 

 

 

 

A híres spanyol bika

 Lamborghini Miura

(Matchbox King Size)

felújítás

 

  A gyerekkori álom megvalósul. Röviden ennyi. Kicsit hosszabban pedig: az úgy volt, hogy 5-6 évesen egy ismerős de nálam kisautóval jóval inkább ellátott ismerősömnél láttam nem is egy, hanem mindjárt kettő darab King Size méretű Miurát. Hatalmas nyitható hátsórésszel. Nekem csak a kis aranyszínű változat volt meg, viszont nyíló ajtókkal. De olyan bármelyik autónak lehet. Ez nagyon bevésődött, nagyon szerettem volna egyet én is a kis aranyszínű mellé, de hosszú-hosszú ideig szünetelt a megvalósulás. Mígnem egy börzén rábukkantam egy alig hibás, de jó állapotú példányra. Nem hagyhattam ott.

 

A Matchbox hagyományos méretű Miurájáról  itt volt már szó, a Hot Wheels-éről pedig itt. De ez a mostani kissé más mint az előzőek. Nem csak a léptéket tekintve. Nézzük meg a különbségeket. Mit tud adni egy léptékkel nagyobb változat ugyanattól a gyártótól. Nyilvánvalóan a megmintázásnál még hasonló volt a két projekt, de amint a léptékek megváltoztak más dolgok is történtek a karosszériával. Az 1968-as kiadású kisebbik változathoz képest az egy évvel később megjelenő K-24-es kódú, 1:43-as léptékű kisautónak már nyitható a teljes hátulja, ahogy a valóságban is. A motorháztető alatt egy külön öntvényből elhelyezték az elég jól kidolgozott, bár korántsem komplett 12 hengeres motort - keresztben, valósághűen. A nyíló részen levő szellőzőrács is rendben van: fekete is és rácsos is, ahogy kell lennie. Továbbhaladva a külsőn, már látszik, hogy kétféle háromféle kiadás - és négyféle kerék létezett belőle, így a karosszéria-kerék kombinációk is ennek megfelelően alakultak. 

 

Először volt a szép, öntöttfelnis, külön"gumis", kormányozható (!) kerekű változat vagy pedig a sima "Silver Dish" felnivel szerelve. Vöröses metál színben vonóhorog nélkül. Ennél a változatnál hátrébb haladva a kisautón a már korábban is említett, furcsán kidolgozott hátfal  hasonló mint a kisebb testvérnél. Következett 1971-től a Superfast kerekes változat. Itt egy további érdekesség is szembetűnik a megváltozott futóművön és padlólemezen kívül. Egy vonóhorog éktelenkedik a hátsó homlokfal közepén, valahol ott, ahol a kicsinél a rendszám volt elhelyezve. Szép dolog, hogy vontatni kell egy (két számmal nagyobb) motorcsónakot, de azért talán nem egy Lamboval kellene ilyet tenni...

Az érdekességeknek még nincsen vége. Jött egy következő kiadás ahol metál-lila vagy pedig őrülten ronda kék+sárga színkombinációval jelentkeztek. A kerekek ebben a kiadásban kétfélék lehetnek, nem túl nagy differenciával. Itt inkább a kaszni elejére kellene koncentrálnunk. Ott ugyanis komoly hiányosságok fedezhetők fel. Elmaradt az oly jellemző dupla légbeömlő a "csomagtartó fedelén" valamint közöttük a hozzájuk tartozó hosszanti végigfutó él. Ez simára sikeredett, hogy helyet adjon egy harsány de értelmetlen matricának. A matricán egy bika van, aminek annyi köze van a Lambo eredeti bikájához, mint Miki egérnek a Tom&Jerry egeréhez. Darabra. A keskeny homloklemez (vagy hűtőrács?) értelemszerűen jobban ki van dolgozva ebben a léptékben. Olyannyira, hogy külön öntvényt képez, ami az összképet is igen megdobja.

 A beltér viszont eléggé jól hasonlít az eredeti, mai szemmel már nem túl szép belsőhöz. Itt legalább igyekeztek, és a hatalmas vékony ablakokon át ez jól is látszik. Jól lehet amúgy játszani az elég súlyos kisautóval. Bár a motorház fedél nem nyílik túlságosan nagyra - ahogy a valóságban sem - de attól még adhat élményt a gyerekeknek. Ahogy a vonóhorog is. Ezért is elég sok a lejátszott példány ma már. 

 Szerencsére nekem sikerült kifognom egy alig karcos darabot, aminek csak az első tengelye volt elgörbülve, de az viszont nagyon. A szétszedés után a tengelyt egyenesbe állítottam ismét és ezzel akár mehetett is volna az összeszerelés. Ám a színezése is kissé megfáradt volt már így új szín mellett döntöttem. De mi legyen az a szín ami többé-kevésbé autentikus, korhű árnyalat. Bár az eredetiből nem készült olyan túl sok, ezek színe viszont bármilyen is lehetett. A keresgélés során találtam egy rikító sárgás-zöld változatot, ami biztosan már egy felújítás eredményeként lett ilyen, és nagyon megtetszett. Ezért lett ez a furcsán harsány színe az enyémnek is. A kerekek egy kis korrekció után visszakerültek, elkészítettem matricából a hiányzó légbeömlőket illetve egy stílusos, autentikus monacoi rendszámot tettem az eltávolított vonóhorog helyére.

 

 

 

 

 

Bányadömper

 Mack Dump Truck

(Matchbox)

bemutató

Mondhatnánk, hogy ismét egy léptéknélküli modell de ez csak annyiban igaz, hogy egyáltalán nem illeszkedik léptékhelyesen semmi máshoz az 1:118 arányban lekicsinyített dömper. Kicsit utánagondolva azért megjelenik a kép a szemünk előtt egy hatalmas, leginkább külszíni fejtésekben használt monstrum képe. Bár ugyanolyan méretű dobozba kerül mint például a műanyaghéjú hobbiautó modellje azért egy kis kalkulációt elvégezve abból a kisautóból akár három is elférne mellette a valóságban. 1968-1969-ben jelent meg először RW kerekeken majd 1970-1973 között már SF kerekekkel adták ki.

Eleinte narancs, később takonyzöld (nyilvántartásokban sárga illetve lime zöld elnevezésekkel illetik az árnyalatot) majd military-zöld színekben lehetett hozzájutni. A kerék amúgy a King Size modellek személyautó kerekének felel meg. Arányaiban nézve a valóságban ez kb. másfél-két méter átmérőjű kerék lehet.

A mi kisautónk leginkább az M-16/M-18/M-20-as sorozatú eredetihez áll közel, vélhetően ezek valamelyike adta a mintát. Nem könnyű egy ilyen hatalmas teherautót ebben e léptékben megmintázni, de ez most elég jól sikerült az angol mérnököknek. A jellemző elemek, részletek a helyükön vannak. A billenőplató is rendesen működik és az aszimmetrikusan elhelyezett fülke még egy sötétített üvegezést is kapott. Beltér így nincs, de ebben az esetben ez teljesen mellékes.

Az eredeti dömper méretei is érdekesek: alig 8m hosszú, kicsit több, mint 3 m széles és 4 m magas, 30 t körüli tömegű. 270 lóerős motor hajtotta a hatalmas gépet.

A Mack Trucks céget 1900-ban alapították Brooklynban, New York államban, a Mack fivérek, és eredeti neve Mack Brothers Company. Buszokat és trolibuszokat készítettek. Első járművük a Harris és McGuire brooklyni városnéző cég gázüzemű busza volt. Macknek volt egy reklámkampánya, amely így büszkélkedhetett: „Az első Mack egy busz volt, az első busz pedig egy Mack.” 1907-ben a Mack elkészítette első teherautóját Macungie-ban, ahol a mai napig teherautókat gyárt. Az első világháború alatt, mielőtt az Egyesült Államok belépett volna a háborúba, Mack teherautókkal látta el az angol hadsereget (több mint 6000 teherautót szállított az amerikai és a brit hadseregnek ) a Németország elleni harcban. Ez idő alatt a pletykák szerint megszületett az angol Bulldog motorháztető dísze. Ez a jellemző bekerült a cég terminológiájába, amikor a brit katonák AC modelljeiket „bulldognak” nevezték el tompa orrú motorháztetőjük miatt. tartósság. Azt is mondják, hogy egy angol katona így nyilatkozott: „Ezek a teherautók úgy vannak megépítve, mint egy angol bulldog”, amely „olyan lett, mint egy Mack teherautó”. 1922-ben a Mack Trucks volt az első teherautó, amely szervofékeket használt, és ez volt az első teherautó, amely lánchajtás helyett hajtótengellyel rendelkezett. A Mack csak 1938-ban készítette el az első dízelmotorját. Addig a a Cummins vagy a Detroit Diesel szállította az erőforrásokat.

Később beléptek a durva terepen használatos dömperek világába is az M-16 és M-18 modelljeikkel. Egyetlen hátsó tengelyük volt, kettős gumiabroncsokkal, döbbenetes méretekkel. Alacsony fordulatszámú de igen nyomatékos – eleinte sorhatos később V8-as - motorjaik komoly teherbírási képességeket biztosítottak. Egy ilyen motor 1200 és 2100 közötti fordulatszám-tartományban lehetővé tette a nehéz tehergépjárművek számára, hogy az ötfokozatú Maxitorque sebességváltóval működjenek, de nem volt ritka a 10 vagy több sebességfokozat sem. Az M-18-at csak a kőbányában használták. Tökéletes méret volt erre, rövid tengelytávjuk és kéttengelyes megoldásuk révén a kőbányában való manőverezéshez kiválóak voltak. Később a fülkébe már klímaberendezés került, és egy új ötfokozatú sebességváltót szereltek bele, csökkentve a sofőr munkáját, aki addig folyamatosan váltott sebességfokozatot, ami a tengelykapcsoló jelentős kopását eredményezte. A bulldogot először a teherautó oldalára erősített acéllemezen ábrázolták, a motorháztető dísze körülbelül 10 évvel később jelent meg. Ezek az aranyozott bulldoggal ellátott teherautók azt jelzik, hogy a teherautó teljes egészében Mack alkatrészekből készült, míg más gyártók sebességváltójával, motorjával, hátsó tengelyeivel vagy felfüggesztésével a krómozott logót kapják.

Hűtőkamion

 Scammel Freight Liner

(Matchbox King Size)

felújítás 

 

 

Súlyos darab, a méretéből és a sok fémből kifolyólag. Mégis a spiáter elég puha ahhoz, hogy elgörbüljön, ha ekkora súlyú kisautó a földre zuhan. Ezzel a példánnyal is ez történt, kissé megnyekkent a fülke mögött. Amúgy is hiányoztak róla a tolóajtók, ahogy a mozgó részek általában így nem kellett biztatás a helyreállításhoz. Ennek során az eredeti állapothoz közelítettem, némi kis kiegészítésekkel. A tolóajtókat sztirollapból pótoltam, a felületük pedig a trapézlemez grafikáját kapta meg matricaként.  A tetőn levő ablakokat kicseréltem sötétített változatra.

 

A kis teherautó modell 1971-1977 között volt a SuperKings kínálatban, de mindösszesen ebben az egy bemutatott változatban létezett. Még kerékcsere sem volt az évek során. Nagyon jellemzően itt is a fülkén volt a hangsúly a részletek megrajzolásakor és hátrafelé haladva sematikussá válik a kisautó. Elül tehát teljesen rendben van hátul viszont - szokás szerint - részletek után kívánkozik.

A Scammel cég történetéről már itt olvashattunk. Ennek a teherautónak az eredetije egy Scammell Routeman MkII 8×4. A Scammel teherautó gyártóról már volt szó a nehézvontatójuk kapcsán. Ez a típus jóval későbbi, modernebb kialakítású. Az 1970-es évjáratú Routeman az alap. Az 1960-as évek kezdetét a Routeman, Handyman és az új, ikerkormányzású, Michelotti által tervezett, üvegszál erősítésű műanyag fülkéjének bemutatása jellemezte. Nagy teljesítményű, Cummins 335-ös motorral, Lipe tengelykapcsolóval és Fuller sebességváltóval felszerelt hajtóművet 1964-ben kezdték el gyártani, és nagy sikert aratott tartályszállítóként és nehézfuvarozóként is.A kocsi egyik modelljével darusként már találkozhattunk.

Ford Falcon

 Ford Falcon Ranchero 1961

(Matchbox)

bemutató

A Matchbox 2018-ban adta ki először és azóta is a listájukon van. Fehérben, kékben és mályvaszínben kapható, a hagyományos kerekekkel illetve a jelen kisautón látható küllős változatúval. Ez a legkevésbé hozzáillőkerék, hiszen itt alapvetően nem egy tuningautóról beszélünk. A vastagága is túlzó, érződik rajta, hogy nem igazán ez való alája. A forma jó, a szín szép, bár arányaiban az eredeti mintha nyúlánkabb lenne. Igazából nem egy tekintetet megragadó kisautó, de az eredeti járgány sem volt kimondottan az. Játszani viszont kiválóan alkalmas, hiszen a nagy platóra sok minden elhelyezhető. 

A Falcon Ranchero változat 1957-1979-ig volt gyártásban. A sorozat második szériája (1960-65) szolgált a Matchbox mintájául. Nyilvánvalóan a Falcon - egészen pontosan a kétajtós szedan - adja az autó alapjait és technikáját, de ők ezt egy teljesen külön autóként kezelték és kezelik ma is. Ezért feltűnő a hasonlóság a társ sorozatú Falconnal. A hátul teherautó, elöl személyautó típusú autók mindenféleképpen elkülönülnek a pickupoktól. Méretben, teherbírásban, kényelemben, teljesítményben, használatuk módja alapján. Ezért is alkotta meg a Ford (is) ezt a modellkategóriáját, hiszen volt rá igény. A motorpaletta 2,4 literes sorhatossal indult, és a 4,3 literes V8 volt a teteje. Kétsebességes Ford-O-Matic automata váltót lehetett hozzá rendelni, a 3 és négyfokozatú mellett.