2023. március 31., péntek

Lakóbusz a tűzoltóból


 Mobil Home

(Matchbox)

átalakítás

 Manapság eléggé dívik az újrahasznosítás, amiből az autók sem maradhatnak ki. Pontosabban a haszongépjárművek vagyis a furgonok. Számos videót lehet látni arról, miként alakulnak át a leharcolt áruszállítók kényelmes lakóbusszá. Én egy kicsit ezt is túltoltam és nem egy közönséges furgont hanem egy nagyobb lélegzetvételű járművet, egy reptéri habágyús tűzoltószert formáltam újjá.

 
 
 Ugyanis  Matchboxnál először volt a „Mobil home” nevű, amerikai méretű és stílusú lakóbusz. Ezt 1980-ban tették a kínálatba. Fehér színben, dekor nélkül, fehér ablakokkal, némi színes beltérrel. Tetején két ablakkal, egy púppal, oldalt bordázott felülettel. Körben a megfelelő ablakokkal ellátva. És ami  csúcs: a műanyag oldalajtaja a padló alá rejtett és alul kicsit kiálló koronggal kinyitható.Ez az alapmodell aztán elkezdett átalakulni 1982-ben. Elsőként egy NASA dekorációt kapott valamint kék ablakokat. A tetejére rákerült egy csillogó radarantenna, amely körbefordulhat. Ám két évvel később jön az igazi változás: tűzoltóautóvá alakul a modell. Megnevezése szerint reptéri habágyú tűzoltószer. Ehhez már komolyabban hozzá kellett nyúlni a kasznihoz is. 

 
És még nincs vége. Rá két évre egy újabb NASA dekoros verzió jelent meg, azonban itt egy harmadik fajta tetővel találkozunk. Alul minden maradt a régi tűzoltós kialakításból, de fönt egy vegyes képet sikerült megalkotni. Maradtak a vödörnyi villogók, a habágyút fölváltotta a korábbi radarantenna és utána csak otthagyták a túlméretezett szirénaimitációkat. A dekorja szebb lett mint az előző és ez a kiadás már megjelent nem „űrhivatali” színekben is: katonai zöldben, tiszta pirosban, sötétszürkében. A padlólemeze - immáron műanyagból készítve - továbbra is az eredeti lakóbuszé, mert ott van rajta az ajtónyitó korong helye.
 
  
 
  Eltűntek az oldalablakok, a nyitható oldalajtó, az övvonal feletti részről a hosszbordák. 
Viszont a teteje teljesen átalakult. Nagyméretű villogók lettek elől a szélvédő kék anyagából, került rá egy komoly méretű, körbeforgatható habágyú is. Az utána következő két tetőelem igencsak meglepő, méretét, kialakítását helyét tekintve is. Vélhetően ezek szirénának terveződtek ide, de minek. Aránytalan hordóvá duzzadtak aminek ráadásul funkciója sincs, csak „jól néz ki”. A tetőn van még két domborulat is, ezek vélhetően tetőszellőző imitációk. Piros-sárga-fehér színkombinációkban jelent meg ekkor.
 
 
 
Mivel ebből a tűzoltószerből elég sok és sokfajta van a piacon, nekem is van több belőle, ezért nem sajnáltam egyet közülük ismét átalakítani. Korábban a tűzoltó műfajon belül történt az átalakítás, most azonban megihletett a kempingbusz változat. Ennek megfelelően tulajdonképpen nemcsak át- hanem bizonyos értelemben visszaalakítás is történt. Semennyire nem törekedtem az eredeti lakóbusz visszaállítására inkább a saját fejem után indultam és egy régi fazont egy mai kivitelben késztettem el. Kapott egy napelemtáblát  valamint pót melegvíz tartályokat a tetejére, plusz ablakimitációkat, biciklitartó rácsot a hátuljára és föltekert előtetőt. 
 

  A mai lakóbuszokban tulajdonképpen minden felszerelés és eszköz megtalálható ami akár egy otthonban is előfordul, talán a kandallót kivéve, ahelyett pedig ott a grillező. A tetőn napelem, parabolaantenna, esetleg szörfdeszka vagy kajak, oldalt kihúzható árnyékoló (szaknyelven: omnisztor), hátul tartóplató a bicikliknek vagy robogónak, sötétített nyitható-billenthető vagy tolóablakok, klímaberendezés. Kiváltképp van helye és keresnivalója a sokszor  luxusnak tűnő berendezéseknek egy ilyen amerikai méretű lakóbuszban. Ez már tényleg egy "mozgó otthon".

 

 

 

 

2023. március 28., kedd

Tűzoltóautók 20.: Ügy. Pk. Gk.

 Mercury Fire Chief Utility Car 

(Matchbox)

felújítás

 Akinek ez a rövidítés nem mond semmit, az vélhetően erősen negyven alatti korosztály. A többiek pedig jórészt találkoztak ezzel a rövidítéssel, ott, ahol sok mindent rövidítve - vagy kedvesen másként elnevezve -  emlegetnek csak.

 Az ügyeletes tűzoltóparancsnoknak jár egy szolgálati gépkocsi. Ez a Mercury pont azt a célt szolgálja. A kombi változattal már találkozhattunk fabetétesként és rendőrautóként is, így nem ismeretlen.


A felújítás során az eredeti állapot(nál egy kicsit jobb) visszaállítása volt a cél.

  Modelltörténeti morzsák

A Ford birodalomban a közepes árfekvésű kocsik gyártójaként tudatosult Mercury igazi nagycsalád barát autót hozott létre a kombijaival. A Commutert 1957-től 1968-ig gyártották, és talán még arrafelé is a családi kombik etalonjaként tartották számon. Köszönhette ezt a rendkívül nagy hátsórészének. A „C” oszlop előtti rész szinte minden hasonló kategóriájú autónál ilyen volt. De ami utána következett, abban a Commuter volt a bajnok. Ráadásul megjelenésekor a legolcsóbbak közé tartozott a Mercury vonalon. Nyilván voltak felszereltségi szintek a skálán, ahogy a motoroknál is volt választék. Az 5,5 méter hosszú (hosszabb mint a VW T4 long) autót természetesen V8-asok hajtották (6,4 literes vagy 7 literes lökettérfogatú). A 266-340 lóerős motorok fogyasztása mai szemmel valami elképesztő értéket mutatott. Még a legtakarékosabb (ez a szó nem értelmezhető ebben az összefüggésben) változat is 24 litert fogyasztott de az igazán benzintemető a 27 literes fogyasztás volt 100 km-re. Nem európai a lépték ebből a szempontból sem.

 

 




2023. március 23., csütörtök

Hanomag

 Hanomag Henschell V338 Pritschenwagen

(SIKU)

felújítás


A tizenkilencedik század második felében már javában termelő hannoveri Hanomag (Hannoversche Maschinenbau AG) gőzmozdony, traktor, harci jármű, autó és teherautógyártó cég 1969-ben egyesül a szintén német, gép(jármű) gyártó profillal működő Henschel céggel. Felvásárolta. Az üzleti mozgás nem állt meg, a cég mezőgazdasági gép részleget eladta a Massey-Fergusonnak, a teherautós részleget a Mercedesnek és ő maga maradt az építőipari gépeknél. Később a Komatsu komoly részesedést vásárolt a cégből, így tőkeerősen ma is aktív ebben a szektorban.

 A teherautós korszak talán egyetlenként jellemezhető népszerű modellje a közepes teherbírású F sorozat. 1967-től 1973-ig volt gyártásban, így természetesen elég sokféle változatban gyártották. A létravázas konstrukciónak köszönhetően többféle tengelytávval, felépítménnyel, fülkemérettel készült, azonban a megjelenése szinte nem változott az évek során. Talán az egyik legjellegzetesebb részlete, amiről könnyen beazonosítható, az első lámpa. Ez ugyanis függőlegesen álló téglalap, ami meglehetősen ritka kombináció az autólámpák történetében.   

 Tervezője a francia Louis Lucien Lepoix, aki több másik német cég teherautóit is megalkotta.   Az F-sorozat több teherbírással készült, a 4,5 tonnás F45-től a 7,5 tonnás F76-ig. Az „5”-re végződő számok négyhengeres a "6"-ra végződők hathengeres soros dízelmotorokat kaptak az új D-100 sorozatból. A 4253 köbcentis sorhatos 100 lóerőt tudott. 1969-ben mutatták be a légrugós F76 LL-t. Később, a Mercedes általi felvásárlást követően, a Hanomag-Henschel név megszűnt  és az új tulaj a saját részegységeivel kombinálva hozott ki modelleket (teherautót, kisteherautót, kisbuszt), de ezek nem voltak túl népszerű és tömegesen megjelenő modellek.

 A SIKU egyik meglehetősen stabil modellje ez a kis teherautó. Semmi flanc, semmi extra csak a színtiszta munkaeszköz. Anyag van benne bőven, megvan a súlya is, hiszen mind a kaszni, mind az alváz fémből van. És a furcsa, - SIKU szokás szerint - semmihez sem illeszkedő lépték egy nagy, 105 mm hosszú teherautót adott ki. Szokásosan finom kialakítással, sok részlettel. Elöl és kívül. A fülkében nagyjából sematikus berendezés, de nem mondható rossznak. A kerekei nem SIKU egyenkerekek (bár volt olyan kiadása is), hanem az eredeti felnire hasonlító kialakítású, arányos méretű. Hátul duplakerékkel, ami szintén komoly pozitívum. Legjellemzőbb a kék színű karosszéria, de találhatunk zöld, sőt metálzöld és vöröses árnyalatú kisautókat is.


 Az alján továbbhaladva a létraváz és az azon levő szerelvények is rendben vannak. A plató részletei is kidolgozottak, sőt a hátsó platófalat még nyithatóra is megalkották. Csak a rögzítése nem igazán megoldott, így gyakran lenyílik. Talán azért készült el ez a megoldás, mert lehetett ide a plató végébe egyfajta csörlőt vagy kisdarut illeszteni. De elérkezünk a hátuljához és mintha összecsapták volna a munka végét. A teherautó modellek visszatérő problémája a hátsó traktus. Itt helyezkedik el a hátsó lámpa, rendszám, vonóhorog – legtöbb esetben egy vízszintes lökhárítószerűségen (mostanában aláfutásgátlónak is hívják). Ebben az esetben is ez a gyenge pont. Van valami baloldalt, ami rendszámra emlékeztetne, de annak túl keskeny. Fölötte van valami rés, aminek – ha a másik oldalt megnézzük – akkor lámpának kellene lennie. Nagyon nem sikerült részlet, kár érte, mert az egész kisautó amúgy nagyon klassz, akár vitrinbe, akár játékra is. Létezett hozzá egy teljesen hasonló stílusú pótkocsi is, ami csak növelte a játékélvezetet. Sőt, ponyva is tartozott mindkét egységhez.