(Matchbox)
felújítás
A kis ERF benzinszállító tartálykocsi a Lesney által 1955 és 1957 között Angliában gyártott 1-75-ös sorozat 11a-s tagja. A 11a modellt először zöld, majd sárga és piros színben gyártották, szürke gombkerekekkel. Természetesen fülke beltér és ablakok nélkül. Jellegzetessége, hogy a kocsi saját üzemanyag tankját és hűtőrácsát kifestették. Hol ezüstös, hol aranyló festékkel. A nagy tartály hátuljára egy inkább kevésbé, mint jól illeszkedő Esso matricát raktak. Amúgy a kortársaihoz képest nem túl részletes a kis modell.
Az ERF egy
brit teherautó-gyártó volt, amelyet 1933-ban alapított Edwin Richard Foden,
akinek kezdőbetűiről nevezték el a céget. 1898-ban Foden megtervezte az első
gőzkocsit, amely acél gumiabroncs kerekeken fut. Ezt a rendszert 1913-ig
sikerrel használták, ekkorra a vulkanizált tömörgumi abroncsok fejlesztése
lehetővé tette, hogy nehéz járművekre is felszereljék őket. Edwin bemutatta az
első pneumatikus gumiabroncsos Foden gőzkocsit, de mivel úgy tűnt, hogy a
gőzszállítás nem kedvezett, figyelme egy 6-8 tonnás alváz fejlesztése felé
fordult.
Úgy gondolta, hogy a teherautóépítő-ipar jövője a dízelmotorokban rejlik és megépítette az első ERF dízel teherautót. A lefelé mutató oldalablakokkal rendelkező, egyedi fülkekialakítást John Jennings, egy sandbachi kocsigyártó fejlesztette ki. A cég kezdettől fogva csak más beszállítóktól vásárolt alkatrészeket, nem pedig maga gyártotta azokat, beleértve a Gardner motorokat, a sebességváltókat David Browntól és a tengelyeket a Kirkstall Forge Engineeringtől. Ez a koncepció egész fennállása során jól szolgálta az ERF-et. Az új teherautók hamarosan kiváló hírnevet szereztek megbízhatóságuk miatt a fuvarozók körében, és a termelés folyamatosan nőtt, ahogy a következő hat évben beáramlott a megrendelés. Az 1939-es háború kitörése miatt a Gardner dízelmotorokat katonai célokra kellett előnyben részesíteni, beleértve a járműveket és a keresőfény-generátorokat.
Mindig új, erősebb és könnyebb alváz kialakításra volt szükség ahhoz, hogy megfeleljenek a kiélezett versenynek, és az új mérnökök az új „A sorozatú” alvázkialakítással szembeszálltak a kihívással. Könnyebb, de erősebb, párhuzamos mélységű futóműsíneket, könnyű osztott kereszttartókat, hosszabb, külső oldalra szerelt hátsó rugókat, hátsó tengely lengéscsillapítókat, valamint az alkatrészek, például a légtartályok konszolidált és ésszerűsített csoportosítását tartalmazta. Az új A sorozatú alváz hatalmas sikert aratott, és az ERF-et 9,7 milliós rekordértékesítéshez segítette. Az ERF soha nem volt jelentős gyártó, de modelljei méltán tartoztak a brit utak részévé a mindennapjaikban.
