Olts tüzet Bogárral?

 VW Kaefer

(Majorette)

bemutató

A Volkswagen Kaefer tűzoltóautóként való alkalmazása kissé morbidnak tűnhet az első látásra, de ha belegondol az ember, nem csak tűzoltókat, eszközüket és oltóanyagot kell kékfényes, tűzoltófestésű kocsikkal szállítani, hanem egyszerűbb feladatok is adódhatnak. A hétköznapi ügyintézős autózáson túl elképzelhető olyan helyzet, hogy csak adott személyeknek (pl. speciális szakember vagy maga a tűzoltóparancsnok) kell gyorsan egy helyszínre eljutni. Na erre használták anno a Bogarat ők is. Meg a rendőrök is. Meg a katonák is. Nekik akkor a Bogár volt a mai E- Golf.

 

 

A Majorette tehát egy ilyen személyzeti Bogarat mintázott meg. Nem mint a legelterjedtebb megfogalmazását a Bogárnak, hanem egy "ilyen is volt" kategóriát mutat be.  Nem ez az első Bogár modellje a cégnek, korábban már volt ilyenre példa. És ebben az új és lényegesen szebb és jobb formában való megjelenítésnek is vannak egyéb festésű változatai is, a népszerű 53-ason túl is.

A kisautó teljesen jól átgondolt, arányos kivitelezésű, szép modell. Még a kerekei is jók, mind a felnit mind a kerékvékonyságot tekintve. Az, hogy az eleje nyitható, jól mutat, gyerekeknek vonzó is, de tapasztalatok alapján előbb-utóbb letörik onnan. Ezért talán túlzásnak tekinthető ebben a kategóriában. Négy nagyobb elemre bontható a modell. Pozitívum, hogy a kék villogó külön elem. Negatívum viszont, hogy nagyon aprócska alkatrész, minimális belső felfekvéssel, így a kisautó nem kerekein való tartózkodásakor ezen a kis műanyagon "áll" az egész. Ami azt eredményezi, hogy benyomódik és bent eltűnik. Ez a példány is ezért került szétszedésre és javításra.

Nissan PU

 Nissan Hardbody 1995 (D21)

(Matchbox)

bemutató

 

 

A Nissan teherautók története 70 évre nyúlik vissza, de mégis az 1990-es években jelent meg a márka egyik legikonikusabb formaterve, a pickup formátumú Hardbody. Mi is a Nissan Hardbody története röviden?

A Datsunt 1933-ban alapították Japánban és később természetesen elsősorban Amerika felé próbáltak nyitni. Észak-Amerikában a vállalat a „Datsun” nevet használta az 1980-tól 1983-ig terjedő modellévek között, majd 1984-ben „Nissan Datsun” névre, majd „Nissan” névre keresztelte át magát. A Datsun Pickup nem csak egy új jármű volt, egy teljesen új koncepciót képviselt ott is, a kompakt vagy mini teherautót. És ma a kompakt teherautók a legkelendőbb járművek közé tartoznak az Egyesült Államokban. A szóban forgó pickup hivatalosan D21 néven futott.  Egy megbízható 4x4-es rendszerrel meghajtott masszív pickup az amerikai piacon igen népszerű lett. Kétajtós, King Cab – vagyis hosszított kétajtós – és négyajtós változatban is kínálták 1985 novembere és 1997 között. 

 

 

 4 hengeres és V6-os dízel erőforrásokkal (2,4 literes, négyhengeres hengerenkénti háromszelepes  106 lóerős) szerelték, ötfokozatú kézi vagy három-négyfokozatú automata váltóval. Később megjelent a háromliteres erőforrás is. Érdekes, hogy kínálták hátsó és négykerék-meghajtású változatban is. A Hardbody név a duplafalú padlólemez miatt ragadt rá, amely konstrukció igen jó merevséget adott a kaszninak.

 A korábbi generációkkal ellentétben ez a modell világszerte kétféle karosszériaváltozatban volt elérhető. A két- és négyajtós karosszériát Japánban tervezték, míg a King Cab változatot az Egyesült Államokban, a Nissan kaliforniai San Diegó-i stílusstúdióiban alkották meg. Mindegyik változat egyedi homlokdizájnt kapott, az amerikai változatnak más a motorháztetője és szélesebb, kiszélesedő első védőburkolata.

Extrákkal is szerelték igény szerin, amely tartalmazta a légkondicionálót, az elektromos tükröket, a könnyűfém keréktárcsákat és a krómozott karosszériaelemeket, például a tükröket és a lökhárítókat. Az SE jobban felszerelt volt, és megrendelhető volt a napfénytetővel, elektromos ablakokkal, zárakkal és speciális, 15x8 hüvelykes "Robot" könnyűfém keréktárcsákkal.

 

 

2020-ban került a polcokra az igencsak szépen megformált kisautó. Látszik rajta, hogy nagyon lélekkel csinálta a tervezője. Sok-sok részlet a helyén van. Piros, kék, fekete, fehér, türkiz színekben adták ki, melyek szépek mind, de talán a metál türkíz a legszebb, a szerény szürke díszcsíkkal. Háromféle kerék tartozhat hozzá, ezek közül csak az egyik, a 10 küllős a telitalálat hozzá, a többi (későbbiek) az nagyon felejtős és kommersz. Ez viszont méltón csatlakozik a kocsi részletességéhez. Maga a kisautó pontosan hozza az eredeti autó arányait. A King Cab változat készült el kicsiben, ami annyit jelent, hogy egy kétajtós fülke van hátrafelé egy kis rakodórésszel megnyújtva. A szürke (vagy sötétszürke vagy fekete vagy csillogós) padlólemez anyagából van kialakítva a kocsi frontja, valamint a plató aljának egy része, ami bár részletes és szép is, de kifestetlenül ront az összhatáson. A beltér - hasonló színekben - kellően megformázott, bár nincs túlgondolva (pizzakormány). Viszont a platóhoz érve jön a kellemes meglepetés. Egy pótkerék és egy lánc van "odadobva" a platóra. Valójában csak miután kiszíneztem őket, lettek igazán látványosak és élethűek. De így viszont már nagyon megéremlik a pirospontot. Sőt még arra is törekedtek, hogy a kerék mintázata hasonlítson a többi négyhez, ami azért szinte példanélküli ebben a műfajban. Apró szépséghiba, hogy 1 milliméterrel kisebb az átmérője a pótnak. És a vastagsága is kisebb.

Nagyon jó megoldás viszont a finoman színezett és vékony üvegezésből kialakított tetőablak, ami az eredetieken is egy rendelhető extra felszerelés volt, így itt most nem gyerekszem csalogató kamu részletről van szó. Az ablaktörlő finom részletezettsége illetve a két külső tükör is sokat dob a megjelenésén. Az ilyen autóknál a vonóhorog természetes tartozék, így abszolút jól tették, hogy ezzel is felszerelték a kisautót.

 

Munkagépek 11: Innen indult mindenki

 Caterpillar Tractor (1954)

(Matchbox)

felújítás

  A  kis munkagép korai darab, nem csak az én gyűjteményemben. A cég 1940-ben jelentette meg a munkaterületeken a multifunkcionális lánctalpas erőgépét a D6-ot. Univerzális. merthogy azt a munkaeszközt akasztották utána amire éppen szükség volt. Takarékos, de nem túl hatékony módszer, ám akkoriban a gépköltség szempontként jelentkezett. Elsősorban mezőgazdasági alkalmazásban használták, de az idők során egyre inkább előfordult az építkezéseken is. A D6 eredete egészen az 1933-as Diesel 35-ig vezethető vissza, amikor is az abban az évben bemutatott Caterpillar dízeltraktorok triójának egyike lett.

Háromhengeres 45 lóerős d6600 típusú motor hajtotta a 18 tonna névleges tömegű, közepes méretű munkagépet. 74 hüvelykes nyomtávval és ötgörgős lánctalpas vázzal rendelkezett. Később már alapban fölszerelték rá a tolólapot, innentől már bulldózer néven csattoghatott az építkezéseken. A hátsó traktus sem maradt eszközök nélkül, ide általában bontóhorgot szereltek. Ehhez már a motort is megváltoztatták: hathengeres lett, 72 lóerővel.

Katonai célú felhasználása is kézenfekvő megoldás, használta is az amerikai hadsereg szép számmal a közepes méretű munkagép kategóriában. Nagyon népszerű traktorok voltak, és rendkívül jól fogytak. Ebben a konfigurációban a D6-ot 1947-ig gyártották.

 

 

 

 

 

A Matchbox 1954-ben adta ki a D6 munkagép traktor változatát sárga illetve piros színben. A gépész is részben ki volt festve a gépen. Rá egy évvel már a bulldózer, vagyis a tolólappal ellátott változat is belekerült a sorozatba. 1957-ig volt kínálatban. A hosszú évtizedek alatt a lánctalp persze eltűnt a kis munkagépekről, ezeket én pótoltam. Kifestettem a gépészt is, hogy kicsit feltűnőbb legyen. Ugyanis nagyon szépen kidolgozott öntvényt tarthatunk a kezünkben, érdemes közelről is vizsgálgatni. 

 

 

 

Red Pig 3/3

 

Mercedes Benz 250 SE / AMG 300 SEL 6.3

(Sablon)

felújítás-átalakítás

3. rész

 

 

Az első részben a kisautó korai történetéről írtam, következzen most az újjászületésének ismertetése. Nem kicsit messziről indítva.

 

 A történet Stuttgartban indult, ahol egy Erich Waxenberg nevű, Mercedes gyári mérnök kitalálta, hogy az akkori széria 300 SEL Merci elejében levő – amúgy nem kicsi - sorhatos motor helyébe valami még erősebbet keres. Félig meddig magánszorgalomból, hiszen nem volt ilyen projekt a gyárban akkoriban. A gyártásban levő 600 szuperlimuzin motorjából abban az időben éppen fölpörgött a termelés (a jobb gyárkihasználtság okán), jóval több készült belőle, mint ahány autó a gyártósoron készült. Amúgy is ez egy igen combos V8-as erőforrás volt a nagy limuzin tömegéhez és igényeihez igazítva. Adott tehát az erős V8, így bele is illesztett a300-as motorterébe. Ezáltal olyan energikus izomautót kapott, amelynek a megjelenése továbbra sem a sportosságról szólt, viszont nagyon ment. A menedzserek eleinte el sem akarták hinni, hogy ilyen létezhet, de a prototípussal tett bemutatók meggyőzték őket arról, hogy érdemes kis sorozatban ezt a modellt is gyártani.

Így készült el a hatvanas évek vége felé és a hetvenes évek elején az az 6526 darab 6.3 literes M100 típusú V8-as motorral szerelt kéttonnás sportlimuzin. a sportos karakteren túl azért a luxus sem maradhatott ki a kocsiból, így felszerelték 4 tárcsafékkel, központi zárral, elektromos működtetésű ablakokkal, szervokormánnyal, motoros napfénytetővel, klímaberendezéssel, hifivel, hátsó árnyékoló függönyökkel, olvasólámpával és asztallal is.

 Innen már az AMG, a Mercedes (akkoriban nagyjából hivatalos) tuningcége vett a kezébe öt példányt a túlsúlyos, de erőteljes limuzinból. Lefejtették róla a felesleges alkotórészeket és a motort meg felfúrták 6.8 literesre. Az eddigi nem kevés 300 lóerős kocsi immár 428 lóerőt tudott és jóval kisebb tömeget kellett mozgatnia. 4.2 másodperc alatt érte el a 100 kilométer per órás sebességet, míg a végsebessége 265 km/h volt. Átfestették pirosra, kidekorálták kissé, felszerelték a szükséges kiegészítőkkel és elindult a versenypályák felé. Az elért néhány siker ellenére igazán nagy karriert nem futott be, többek szerint a szabályok változása és a megfelelő gumik hiánya miatt. 

Ilyen megjelenés és a vele párosult erő és dinamika együttállása bizonyos személyeket egy megvadult disznóra emlékeztette, tehát most már érthető a kocsi beceneve. Két tesztautó és három versenypéldány épült összesen a Piros Disznóból. Az utolsó darab a Finn Autómúzeumban található.

Ilyen csodás modelltörténet ritkán van, így engem is megragadott. nem kevésbé az autó megjelenése. Az ellentmondások harmóniája. Ezért már korábban is kerestem a donort ehhez a modellhez. Kapóra jött a dobozban négy évtizede pihenő kis spiáter. A felújítás során minimális kiegészítések kellettek az eredeti karosszéria visszaállításához és némi többlet anyag a kerékszélesítések elkészítéséhez. 

 

Az igazi kihívás az ablakok elkészítése volt, mivel érdekesen, duplán íveltek az ablakai elől-hátul. Vékony fóliából hajlítgattam, alakítgattam ki, míg végül elfogadható lett. A kerekeket megterveztem, kiszerkesztettük és kinyomtattattam. A dekorációt igyekeztem az eredetinek megfelelően megszerkeszteni, hogy a karosszéria különbözőségei ellenére minél autentikusabb legyen a végeredmény.

 

 

 

 

   1. rész      2. rész

 

Red Pig 3/2

 

Mercedes Benz 250 SE / AMG 300 SEL 6.3

(Sablon)

felújítás-átalakítás

2. rész

 

 

A kisautó újjászületésének apró lépései az első lámpatestek megformálását, a sárvédő-szélesítéseket, a keréknyomtatást (felni+gumi), az ablakok elkészítését, a beltér kialakítását, az új felfüggesztés megalkotását, a festést, a dekorációt tartalmazzák. Ebben a részben meséljenek a képek.

 

 

A vastag festékréteg meglehetősen sokáig ázott a hígítóban, mire teljesen eltűnt a felületről.

 

Nagy kihívás volt az igen szépen megformált hűtőmaszk óvatos eltávolítása a motorház fedélről, mielőtt az a mosóba került volna

 

A csomagtér fedél tengelyét újra kellett készíteni, az eredeti spiáterfülek már réges rég letörtek

 

Ez egy elég szépen kimunkált padlólemez,öröm nézni. Miután lekerült róla a vastag "alvázvédő"

 

Először a korábban eltűnt ablakkeret külső kontúrját alakítottam ki

 

A túloldalon csak a kétharmadát kellett pótolnom

 

Az új ablakkeret bepróbálva, még tixoval a helyén tartva

 

A hátsó ajtók ezeken a kis tüskéken fordulhatnak ki nyitáskor. Nagyon finoman működnek még most is

 

A kipótolt ablakkeretek

 

Keményedő tapaszból készültek a szélesítések és az első lámpák domborulata is

 

 

A műanyag hűtőmaszk fékfolyadékban ázott egy ideig, mire lejött róla az értelmetlen fehér szín

 

   1. rész      2. rész    3. rész

 

Red Pig 3/1

 

Mercedes Benz 250 SE / AMG 300 SEL 6.3

(Sablon)

felújítás-átalakítás

1. rész

Furcsa név egy luxuslimuzinból gyártott versenyautónak, ez kétségtelen. De van rá magyarázat, később kiderül. Nézzük meg, hogy miként lesz egy elegáns sötétmetál színű suhanó utcai menedzserkocsiból élénkpiros színű, versenyzésre alaposan fölkészített, erőtől duzzadó sportgép. Kicsiben.

 

A festékrétegek

És innentől megfordítva következik a történet folytatása. Ennek a kisautónak a sorstársa volt a BMW 3.0 és a Renault R16 is. Az ő történetüknél megtalálhatók a történeti előzmények. Az én kisautóm tulajdonképpen nem annyira kicsi, hiszen nagyjából a King Size méretnek megfelelő, 1:3x léptékű. A belga Sablon cég terméke. A közepesnél kevéssé ismert Sablon cégről már tettem említést egykorábbi írásomban. Az ott leírtaknak megfelel az kis Mercim állapota is. Erősen lejátszott, ifjúkori tuningolás áldozatául esett, éppen csak ki nem dobott  példány feküdt a dobozban. Nyilvánvalóan az eredeti állapotot közelítően sem tudom visszaállítani a lényeges alkatrészek hiánya miatt. Valami más megoldást kell találni a kocsi újraélesztésére és az utókor számára történő megőrzése érdekében. Alaposan utánanézve a részleteknek kisautó egy hatvanas évek végi 250-es Merci, ami nagyon hasonló a korabeli, jóval ismertebb 300 SEL-hez, a Piros Disznó alapjához. Alakul a dolog, illetve ebből a gondolatmenetből született.

 

A hiányzó

 

A korabeli tuning rendesen lerontotta az állapotát - mai szemmel nézve. De nekem akkor ez nagyon komoly tuningnak számított. És akkori ésszel nem foglalkoztam az alkatrészek átalakításával, elmúlásával. Meg technikailag és anyagok tekintetében sem voltam eleresztve. Csak ami akadt otthon. 

 

 

 

 

Megvizsgálva a kisautó állapotát kitűnt, hogy nem reménytelen a gondolat: Red Pig lesz belőle. Lökhárító nincs rajta de nem is kell, a kerekeket amúgy is cserélni kellett volna, amúgy az ablakok kivételével minden lényeges rész megvan rajta. Indulhat a kaland. 

 

 

 

A vonóhorog utólagos

 

 

Az első lépés a szétszedés és a vastag, többszöri (eredetileg bronz színű volt, erre került a piros réteg, majd végül fehér lett) festékréteg eltávolítása. A kerekek kiválasztása komoly feladat volt ebben a léptékben. 

 

 

Biztonsági lökhárítók

 A korabeli tuning rendesen lerontotta az állapotát - mai szemmel nézve. De nekem akkor ez nagyon komoly tuningnak számított. És akkori ésszel nem foglalkoztam az alkatrészek átalakításával, elmúlásával. Meg technikailag és anyagok tekintetében sem voltam eleresztve. Csak ami akadt otthon. Megvizsgálva a kisautó állapotát kitűnt, hogy nem reménytelen a gondolat: Red Pig lesz belőle. Lökhárító nincs rajta de nem is kell, a kerekeket amúgy is cserélni kellett volna, amúgy az ablakok kivételével minden lényeges rész megvan rajta. Indulhat a kaland. Az első lépés a szétszedés és a vastag, többszöri (eredetileg bronz színű volt, erre került a piros réteg, majd végül fehér lett) festékréteg eltávolítása. Az igazi kihívás a szélvédők elkészítése volt, mivel érdekesen, duplán íveltek az ablakai elől-hátul. Vékony fóliából hajlítgattam, alakítgattam ki, míg végül elfogadható lett.

 

Akkoriban futott ez a rendszám/betű kombináció. A lökhárítóba integrált indexes pótreflektorok igencsak túlzó méretűre sikeredtek.

   1. rész      2. rész    3. rész