A zöldséges

 Mercedes-Benz W123 Wagon    1980

(Matchbox)

bemutató

Jól áll neki a távolság...szokták mondani. Hát, itt is ez a helyzet. Sajnos. Nagyon nekigyürkőzött a cég, de a részletek tekintetében erősen alulmaradtak. Messziről öröm ránézni, azonnal felismeri az ember még ebben a két - nem mercedeses - színben is. Örül, hogy egy ilyen ikonikus autó is bekerülhet a vitrinjébe. És kézbe veszi, hogy a részleteket is megcsodálja. És rövidesen leteszi, mert....  ... jól áll neki a távolság.

Amilyen szépen kialakított az eredeti autó, pont azt a finomságot sikerült otrombasággá változtatni ebben a kiadásban. Kezdve az elején. A korszakra is jellemző volt a krómok használata, a Mercinél pedig a hatalmas króm hűtőmaszk még emblematikus is. Ehelyett megcsinálták fakószürkéből az alját és ezzel együtt a hűtőmaszkot és a lökhárítókat is.

A kisautó megnevezése sem korrekt, mert a kombi változatot "S" betűvel jelezték anno, vagyis S123 lenne a hivatalos elnevezése. Ez itt tehát még helytelen is. Nem volt senki a cégnél akinek ez feltűnt volna? A Mercedes jóváhagyása is kellett - gondolom - a modell elkészítéséhez. Nekik sem tűnt föl? 

És ahol véget ér hátul-oldalt a "króm", ott az a szürke felület fut tovább karosszériaként. Az elején meg a valóságban szépen lekerekített formás lámpa-motorházfedél csatlakozás igencsak dobozosra sikeredett. A lámpa műanyagja és a kaszni féme nagyon rondán találkozik. Nem technológiai kérdés. A lámpatest kettéválasztása, vagyis az indexbúra kasznin való kialakítása bár nem példa nélküli, de korábban sem mutatott jól. Itt sem szép, mivel nem tud illeszkedni rendesen a lámpatesttel. A fekvő téglalap alakú lámpatest itt majdnem négyzet alakú. A lámpák grafikája ijesztő, talán csak az amerikai kivitelűeknél volt ennyire agresszíven megjelenő a két kör, ahol nem voltak burkolva. Ez a kocsi meg inkább európai és ott egy üvegréteg fedte a lámpákat...

A vastag kerék már szóba került korábban is, más autóknál, és itt sem autentikus vagy szép. A mercis dísztárcsára sem nagyon emlékeztet a felni, pedig az a 123-asnak egyik jellemzője. A vastag ablakok nem javítanak az összhatáson, ahogyan a csomagtartóban levő oszlop sem. Ennek a párja az autó alján-elején levő hatalmas henger, a szegecs helye. Rondára sikerült, mintha talán a motor része lenne, de nem: a technológia lenyomta a dizájnt. Gyerekjátékként elmenne, de ez egy olyan ikonikus darab, amit illett volna szebben megcsinálni. Mindenhol.

A Mercedes maga is sikertörténet az autógyártás az autózás világában, ám ezen belül is igen komoly fejezetet érdemel a W123. A Bruno Sacco által alkotott autó a korszerű és előremutató karosszériájával, a Mercedes addigra már igen fejlett biztonságtechnikai megoldásaival jogosan aratott sikert, szerte a világon. Ezt bizonyítja, a 2,6 milliónál valamivel több eladott példány is. 1976-ban mutatkozott be és 1986-ig volt gyártásban a három német, az angol és a dél-afrikai gyárakban. A szedan, kombi, (rövidített tengelytávval) kupé mellett nyújtott tengelytávú változat is készült belőle, így a cég legsikeresebb, legnagyobb darabszámban eladott modellje lett. Kisszériás gyártásban kabrió is készült belőle. A mai „E” osztálynak megfelelő modell nagyon sokoldalú volt, családi használaton túl akár vezetői autónak is alkalmasnak bizonyult. Bár nem igazán a legalkalmasabb rá, de még versenyautóként is számos pályán felbukkantak, akár híresebb versenyeken is (London-Sydney Marathon 1. és 2. helyezés). Számos egyéb közszolgálati alkalmazásban is találkozhattunk velük, de talán a mentőautó változat a legismertebb.

 

 

 A korábbi állólámpás Mercit váltó modellbe 2.0, 2.2, 2.3, 2.4, 2.5, 2.8, 3.0 literes sorhatos négy illetve hathengeres benzin vagy öthengeres dízelmotorok kerültek, 3-4 fokozatú automata és 4-5 fokozatú kéziváltóval. A későbbiekben a karburátort befecskendező váltotta, a dízelekhez később – személyautóban elsőként - turbofeltöltő is tartozott. A kocsi elnyűhetetlennek bizonyult, hiszen az első tulajok után a második-sokadik alkalmazásban nálunk ( és a nálunk jóval keletebbre fekvő országokban is) is rengeteg futott belőle, taxiként is de kisiparosok vagy zöldségesek is szívesen használták. Nagy rakodókapacitása, megbízhatósága, alacsony fogyasztása alkalmassá tette rá őket, és valószínűleg az is közrejátszhatott, hogy kevésbé volt hajlamos a korrózióra. 

A dizájnt a nagyobb testvér, a Mercedes-Benz W116 stílusjegyei frissítik, nevezetesen szélesebb bordás hátsó lámpák, vízszintes fényszórók, első irányjelzők a külső élen, és kihúzható ajtókilincsek. A modellre  nagyon jellemző a nagyobb kerek fényszórók és kisebb kerek ködlámpák nagy közös üveglappal fedve a teljes fényszóróházat. A 280, 280 E és coupé modellek nagy, négyszögletes fényszórókat használnak kerek ködlámpákkal. A fényszórómosó és törlő készlet opcionális tartozék. Komoly első és hátsó lökhárítói 5km/h sebességű ütközést maradandó deformáció nélkül elviseltek. Később került bele már ABS, pneumatikusan állítható fényszóró magasságállítás és tempomat is. Opcióként változtatható erősségű kürttel szerelték, hogy bizonyos országok éjjeli hangkorlátozásának is megfeleljen. Elektromos ablakok, vákuumos központi zár, fűthető ülések, előre felfűtő automatika, klímaberendezés és akár Becker rádiótelefon is rendelhető volt bele. 

Németországban akkora kereslet lett rá, hogy a 9-10hónapos várólisták mellett ráfizetéssel lehetett csak időben hozzájutni. A német taxik etalonja volt, némelyik akár az 1 millió kilométert is megfutotta így, komolyabb hibák nélkül.