Minek az ilyen?

 Lamborghini Miura

(Hot Wheels - Matchbox)

dualteszt

Ez a kis írás annak kapcsán született, hogy kezembe került a HW 2019-ben megjelent Miura kiadása. És igencsak elcsodálkoztam, hogy miként és miért kell lerontani valamit ami egyszer már szépen megalkotódott - igaz a cégen belül, de a másik irodában. Ő követte el. Persze létezik olyan, hogy egy autót "hotrodosítunk" vagy "átértelmezzük", de ez nem az, ez ahhoz kevés.

 

Az eredeti és a (MB) kisautó is nagyon szép, arányos, kecses formájú. Itt meg olyan szinten hatotta át az igyekezet a tervezőt, hogy valamit hozzátegyen a széphez, hogy a HW felemás kerekű ideológiáját a polcról levéve, idepasszintotta. Kár volt a munkáért. Ugyan jól látszik, hogy az alap karosszéria ugyanaz csak a hátsó kerékkivágást kellett megnövelni, de ez éppen elég volt. Mintha egy kis levezető csuklógyakorlat lenne.

 

  

 A MB kerekei is jobban utaltak az eredetire (ballonosabbak a kerekek) mint ezek a modern küllősök. Amúgy érdemes részleteiben is megvizsgálni a két spiáterdarabot, a további - nem bántó - különbségek felfedezésére. Elölről indulva nem lehet találni változásokat, ám a motorháztetőn fölfelé haladva látszik, hogy az ablaktörlő lapátokat már lespórolták. Pedig azok az eredetin is jól látszanak. Oldalt haladva hátrafelé a küszöb ezüstös burkolata stimmell mindkettőnél. A HW itt egy kicsit többet tampozott mert az ajtó mögött a logot és a föliratot is odatette, ami a MB sorozatán nincs. Aztán itt jön a nagyobb kerékív....

Hátulról nézve kicsit vegyesebb a kép. Az eredetin a hátsó fekete betétpanel a lapított méhsejtmintás formájával a korabeli Lambok jellemzője. Ez a MB esetében a helyén van, míg a HW lehagyta, legalábbis a színezés - mint fontos elem - tekintetében. A kipufogókat alig érezhetően, de egyformán "jelezték", ami viszont a régin igencsak hangsúlyos volt. A HW esetében a hátsó rendszám belekerült ebbe a - náluk virtuális - fekete sávba, ami a valóságban jóval fölötte volt. És ebbe a sávba tettek egy pár fényvisszaverő csíkot, ami nem volt ott eredetileg. A lámpákat viszont valósághűebben színezték. A föliratok mindkettőn jók.

 

A fentieket figyelembe véve nem javasolnám a kisautót azoknak akik az eredeti autók modelljeinek gyűjteményét tartják hangsúlyosnak, viszont ajánlható a gyerekeknek akiknek mindegy a kerékméret és aztán irány a homokozó. Had fogyjanak mihamarabb a körforgásból...

A típustörténet alább és egy link a targatetős példányhoz:

A Lamborghini a Miurát 1966 és 1972 között gyártotta. A kocsi terveit Marcello Gandini készítette akinek már történt említése ezen blogon is. Maga a kocsi az európai kétüléses, csúcsminőségű középmotoros sportkocsi kategória vezető darabja hivatott lenni a gyáriak elgondolása szerint. Megjelenésekor a leggyorsabb kapható közúti autó volt, a V12-es négyliteres, középen keresztben elhelyezett motorjával. Érdekesség, hogy a gyár mérnökei szinte stikában, a szabadidejükben csiszolgatták a terveket, mert a cégtulajdonos Ferruccio Lamborghini egy nagykategóriás luxusautót kívánt gyártani inkább. A sportkocsikat a szomszédban már gyártották őszerinte, és itt a nagy konkurensére a Ferrarira gondolt. De mint az már történelemként ismert, valahogy mégis csak sikerült megnyerni a főnököt az ügynek, hogy bízzon a három mérnöke tudásában, és így elkészült a bemutató darab P400 néven. Sok vesztenivalója végül is nem volt, mert a motor a korábbi modellekből jött, így „csak” a többi alkatrészt kellett kitalálni és összeilleszteni.

A kocsinak előző évben csak az önhordó alvázát a beépített impozáns látványú motorral együtt villantották meg. Apránként méricskélték tehát a fogadtatást. Az 1966-os Genfi Autoshow szakmai közönsége elismerően nyilatkozott immár a Bertone iroda által tervezett alumínium és acél kombinációjából készült karosszériával kompletten megjelenő kocsiról. A kecses megjelenésről, a pillekönnyű karosszériáról és az ígért hatalmas teljesítményről beszéltek leginkább. Tulajdonképpen ez alkotja a sportkocsit magát - ha szűken vesszük. Meg a jóvágású belső tér. Tehát – a következő évtől - elkezdték gyártani Miura néven és a Countach megjelenéséig a legsikeresebb Lamborghini volt. Ekkor újult meg a Lamborghinik jelvénye is. A Miura szó egyébként bikát jelent. Filmes karrierje többek között az Olasz meló című filmben tárgyiasult. 

Érdekesség, hogy készült gyárilag egy targatetős változat is ami egy alumínium cég bemutató autója ZN75 néven. A többi tető nélküli modell csak egyedi átalakítás. Az autó egyébként biztosan nagyon vonzó még mindig gazdagabb körökben, hiszen az egykori sah féltve őrzött példányát Nicolas Cage vette meg nemrég 490.000 dollárért. A modell története során több fejlesztés is történt, motorikusan, technikailag és külsőleg is egyaránt -ahogy ez lenni szokott – így különböző kódú modellekkel találkozhatunk. Érdekes megemlíteni a kocsi első és hátsó nyíló elemeit, nagyon tetszetős megjelenésűek.

A formája teljesen keresztülhatol a történelmen, mert néhány éve egy retrováltozat is megjelent belőle. És láss csodát: addig reszelték a mai modern formákat és szélcsatornás szappanalakú cad-es dizájnokat, míg a végén kijött ugyanaz a kocsi. Biztos, hogy már modern technika van a még modernebb anyagú karosszéria alatt, de a forma időtállónak bizonyult. Ha egy Miurát elkezdenek megváltoztatni, az már nem Miura lesz. És ezt így tartom helyesnek, őrizz(ü/é)k meg ami szép és jó volt régen és ne akarjunk mai stílusokat sablonosan ráerőltetni.