Racing 2: Porsche 910 Carrera

Porsche 910 Carrera

(Matchbox)

felújítás

Carrera 10

 Össz-vissz 15 darab készült 1966 és 1967 között abból a versenyautóból, amit a Porschénál a 906-os sorozat tagjaként tartottak számon és a Porsche 910, Carrera 10, 906/10 neveken emlegetik azok a kevesek, akik ismerik. Az eredeti 906-hoz képest az igazi különbség az F1-ben használatos, 13 hüvelykes kerekek és a hozzá tartozó gumik használata jelentette. Az, hogy egyetlen csavar tarja a felnit a helyén – a 906 ötcsavaros megoldásával szemben – komoly időt spórolt a kiállásoknál. A versenygép az Európai Hegyi Bajnokságon debütál 1966-ban. A 2000 köbcentis, 6 hengeres, 200 lovas, vagy 2200 köbcentis, 8 hengeres, 270 lovas motorokkal szerelt gépet a gyáriak nagyjából egy évig használták. A legfőbb riválisát a Ferrari Dino 206P-t jobbára elfenekeli a versenyeken, de a gyors pályákon nincs esélye a sokkal erősebb Ford GT40 és a Ferrari prototípusok ellen. Ellenben a technikásabb versenyeken meg tudja a gép mutatni mire képes, így 1967-ben a Targa Florio dobogójának első, második, és harmadik fokán is egy ilyen autó vezetője állt.

 

 

 

Lássuk kicsiben mit tud?

A Matchbox 1970-ben jelentette meg, metálpiros (vagy talán inkább ez már metálbordó) színben, enyhén sárgás ablaküveggel. És egy 68-as (esetleg 45-ös) rajtszámot tartalmazó matrica volt az elején. És itt mindjárt meg is állhatunk egy időre mert ezzel a konfigurációval megint nem került közelebb hozzám ez a kisautó. Aki tanulmányozza a vonatkozó eredeti versenyautóakt egy kicsit is, az egyből látja, hogy (szinte) kizárólag fehérben volt látható. Viszont az elején (a két kerék közötti területen) meg volt egy színes folt: piros vagy zöld vagy kék. Erre került rá a rajtszám.

 

 

A későbbi kiadásnál - 1972-ben - már fehérben adták ki a kisautót, ugyanazzal a sárgás borostyánszínű ablakkal. Jóval később megjelentek a rikító és/vagy csiricsáré színek és az ablak helyett a fekete ablakimitációk. Ez egy felejtős szakasza a karrierjének.

 

 1975-ig volt a listán, de továbbra sem ragadták meg az alkalmat, hogy egy rendes, a valósághoz közelítő matricakészlettel lássák el. Enélkül pedig egy versenyautó igazán nem mutatós. Bezzeg ha utcai autó lett volna, akkor jutott volna rá bőven. A kisautó egyébként elég jól mintázza az eredeti autót, talán egy picit vaskosabb csak. A hátsó traktusnál a légbeszívókat az ablak anyagából alakították ki, ami jó-jó, de azért mégiscsak.... A hátsó lámpa és a kipufogók viszont teljesen rendben vannak. Az elejének is helyes a kialakítása, kár hogy a lámpákkal nem sokat foglalkoztak. Ha netán sikerült volna az ablak anyagából megszobrászkodni a lámpaburákat akkor az nagyot dobott volna az egész kisautó megjelenésén.

A felújításkor igyekeztem az eredeti autókhoz stílusában leginkább passzoló megjelenést biztosítani. Ezért természetesen fehér színt kapott, korhű matricázással. És tettem rá egy jóval realisztikusabb széles kereket, süllyesztett felnikkel, ahogy az akkoriban is volt.

Tömegközlekedők 2. : Zebra

 

Daimler Fleetline CR Bus
1966

 (Matchbox)

 felújítás 

Az 1896-ban az angol H.J. Lawson által alapított, tehát igaz brit cég, megvásárolta a Daimler név használatát a Gottlieb Daimler nevét viselő német cégtől. Ez már így is elég érdekes történet. Az ötvenes években a cég tervbe vette, hogy sportkocsikat illetve luxuslimuzinokat fog gyártani, ami szintén érdekes kombináció egy , a szakmában még kezdőnek számító cégtől. A továbbiakban a Jaguar vette meg a céget, akit aztán felvásárolt a BMC, majd a British Leyland. A később ismét leváló Jaguar viszont megtartotta a Daimler név jogát. Ennyit a gazdaságtechnikai részről.

 

Jóllehet a járműiparban érdekelt volt a cég mégis inkább az ötvenes –hatvanas években vált kiterjedtté a nagy volumenű autóipari kapacitása. A Daimler cég termelésének jelentős hányadát tette ki a busz alvázak készítése, ezek közül is szinte kizárólag az emeletes buszok számára valók. A Daimler Fleetline típusa 1960-ban került piacra.

A londoni emeletesbusz-park az 1970-es évektől határozottan ráált a régi megszokott Routemasterek mellett a Daimler Fleetline típusra is. Ezeknek a dízelmotoros buszoknak a karosszériáját azonban külsős cégek építették. A cég a Jaguar tulajdonlás évei alatt a második legnagyobb emeletesbusz gyártó cég lett Nagy Britanniában. A cégtulajdonok vegyes és változó volta miatt a buszokra szerelt logo is egy időben Leyland volt a korábbi Daimler helyett.

A buszt a hátuljába épített 8,4-11,3 literes (Leyland, Cummins, Gardner) dízel erőforrás hajtotta, automata váltóval. Lapospadlós kivitelű és kétajtós változatban készült, a hátsó ajtónál lehetett az emeletre fölmenni. A süllyesztett közepű hátsó tengelynek köszönhetően a busz alacsony súlypontú volt és a fölső szinten is kellő belmagassággal bírt. A típusmegjelölésben a CR jelentése Coventry (gyártás helye) vagy Commercial illetve R mint “rear” vagyis farmotoros. A D6 és a G6 a motor gyártójára utal.

 A típus legnagyobb használója a London Transport volt, akik 2646 darabot vásároltak és használtak (el), míg más közlekedési vállalatok részére összesen 3500 darab készült. Magas karbantartás igényű volt a modell. Az utazóközönségnek nem nyerte meg a tetszését a lassú utascserét engedélyező ajtós megoldás, ők jobban szerették a nyitott peronos öreg Routemastert. A Fleetline buszok még Hong-Kongban is szolgáltak szép számmal. Az utolsó Fleetline busz 1975-ben készült.

   A Matchbox elsőként 1966-ban adta ki ezt a Fleetline-t. Természetesen fekete gombkerekekkel. A beltérben szépen ki vannak alakítva mindkét szinten az ülések illetve a fölvezető lépcsősor. Az egy darabból álló karosszéria csak össze van pattintva a padlólemezzel, ami nem kedvez a szétszedésnek/összerakásnak. Szerencsére nem volt olyan állapotban a spiáter, hogy sérülést szenvedett volna a felújítás során. A kialakítása, pontossága a korának megfelelő, a sorjákat a felújítás során kissé meg kellet csiszolni. Az eredetin létező ajtó teljes mértékben hiányzik a modellről, ennek oka ma már kideríthetetlen. Viszont akár megtéveszthető is lehet, ha például a Routemasterrel vetjük össze, mivel annak meg tényleg nem volt hátul ajtaja.

A kisautó dekorációjának valami különlegeset szerettem volna. A valóságban is gyakorta előfordul, hogy egy teljes buszoldalt egyetlen nagy grafikával borítanak be. Még az ablakok is kapnak ilyenkor egy apró lukakkal perforált, ezáltal belülről még kilátást valamennyire biztosító de kívülről meg a dekorációt hordozó bevonatot. Az én esetemben egy nagy (Vasarely ihletésű) zebragrafika lett a téma, amely egy állatkert reklámként hivatott fölhívni az utcán járók figyelmét. A teljes oldal matricázása egy darabból készült, átlátszó alapra. Így elértem azt is, hogy az ablakokon a fent említett belülről áttetsző hatás jöjjön létre (többé-kevésbé). A kisautónak amúgy nem voltak eredetileg ablakai, így ezt a hiányt is pótolta az áttetsző matrica.