2020. szeptember 18., péntek

Ember helyett jobb az olaj

Ford Ironside Truck
felújítás
 

Nagyon érdekes leletre bukkantam. Sosem került még a látókörömbe - sok-sok egyég kisautóval egyetemben - ez a furcsa modell. A Corgi Juniors követte el 1969-ben. A források szerint egy hatvanas-hetvenes évekbeli tévésorozat (A Man Called Ironside) ihlette a kisautót, ahol is egy speciálisan átalakított rendőrautóként szaladgált és fuvarozta a meglőtt és ennek okán kerekesszékbe kényszerült bűnüldöző szervet. Nos ez érdekes összefüggés, megismerve a kocsi szállítmányát. És itt már el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, ami ezt a kisautót egyáltalán érdekessé, sőt egyedülivé és igazán profivá teszi. Olyan mechanikai megoldásokat tettek bele, amit nem látni sem régebben, sem manapság ebben a léptékben. 
 


A felnyíló és utána a tető alá becsusszanó hátsó ajtó még előfordul néha a kisautók között is, de a raktérből ezek után kicsúszó plató már igencsak unikum. És ekkor jön az igazi technikai csoda: a kicsúszó plató liftként leereszthető a talaj síkjára. És mindez miért? Természetesen az esélyegyenlőség a jelszó, hiszen a liftes plató  egy kerekesszékkel közlekedő - hivatalos - ember mobilitását hivatott biztosítani. Ez a mozgássérült és a kísérője - műanyagból megmintázva és kifestve - szintén a kocsi része. Nyilván ez veszik el belőle először, mint ahogy az én példányomhoz sem tartozott már a felleléskor. A kisautó az 1940-es kiadású Fordra emlékeztet leginkább.


Nagyon érdekes esélyegyenlőségi poén ennek az akadálymentesített mobilitási helyzetnek az ábrázolása, pláne egy gyerekjáték esetében. Nyugaton már ezt is megfogalmazták valamikor a hatvanas évek végén. Bár a filmsorozatot nem ismerem, de a doboz grafikája is utal a filmre. Akkoriban ez biztosan sok gyerek szívét megdobogtatta: eljátszhatta a filmben látottakat. Az persze senkit ne zavarjon, hogy maga a kocsi oldala végig fémből van így a mozgássérült utas és a kísérője nem látnak ki utazás közben semerre, vagyis töksötétben kuksolnak. De annyi baj legyen, a végén viszont kényelmesen talajt foghatnak a mai értelmezésben dönthető+süllyeszthető hátlapú (ezeken szokták kitornászni az árut a békákkal a magas platóról) teherautóknál ismert megoldás segítségével.

Határozottan túltolta a kisgyerek a festéket

Itt látszik az alvázon megbúvó kicsúsztató mechanika és a lift

Az én kisautómat már korábban meg találta locsolni valami festékkel egy - vélhetően kis - gyerek, mert a kasznin kívül az ablakot de még a rendőrségi matricát is alaposan beterítette vele. De sebaj, elő az oldószerekkel. Ésd a festékkel. De milyen színű legyen? Illetve még előbbi kérdés: mi legyen a remek hátsó mechanikával. ha a rokkant már végleg kigurult belőle? Csak azért, hogy autós témánál maradjunk, kitaláltam, hogy például olajoshordót milyen remekül lehetne cipelni+ki-be rakni vele. Nosza gyártsunk hordót. Kis csődarabból befenekelve. De ez azért még nem olyan látványos. Mi van a hordóban? Autós témánál maradva... kenőanyag, motorolaj vagy gépzsír. Már csak egy céget kell keresni ami akkor is volt és elég látványos a megjelenése. A Shell Oil már anno is büszkén festette saját színeire a termékeit szállító teherautókat. Így hamar eldőlt a színvilág. Most már tehát olajat szállít és büszkén hirdeti a remek minőségét a szállítmányának.

Érkezés a helyszínre

Tolóajtó fölnyit

Már látszik az érkező anyag

Lift kicsúsztat

 Ennyire lehet kitolni az árut

Remek kis öntvény ez a lift, egy kis szilikonzsírtól jól csúszik a műanyag sínben

Megérkezett a szállítmány!



2020. szeptember 8., kedd

A vagy B?

VW T2 noname
(bemutató)
 
Finom nyomatok vannak rajta

A címbeli kérdőjel jogosnak tűnhet az első pillanatban, hiszen bárki aki kicsit is okosnak érzi magát a VW történelemben rögtön rávágja: T2 A! Mert ő az elejét nézte. A másik meg vitatkozik vele, hogy ez T2 B! Mert ő meg a hátulját látta meg. Mi akkor az igazság?
 
Kicsit vastag a festék és ez leginkább a hátsó ablak mögötti légbeömlőkön látszik

Mint a Volkswagen történelemben előfordult már máskor is némi furcsa típusmegjelölés, itt is valami ilyennel lehet dolgunk. Harry Potter féle történetben is van 9 és 3/4-ik vágány akkor a Volkswagenek esetében is lehet olyan A ami már majdnem B. Vagyis egy átmeneti modellváltozat. Anno a VW év közben, nyár végén hozta be mindig az új modelleket vagy a modellfrissítéseket. Ezért lehetséges, hogy egy bevezető sorozat erejéig vegyes technikai megoldásokkal jelentek meg egyes modellek már akár az adott év elején is. Még nem teljesen az új, de már nem mindenben a régi. És akkor még nem is említettem az amerikai változatokat, ahol a technikai újdonságok mindig hamarabb szériába kerültek. Ezeket a nüansznyi verziókombinációkat lekövetni csak az igazán véresszájú Volkswagen típustörténet guruk tudják. Egy jó kis bemutató látható itt a modellről.

Szép a tükör

A kezembe került kis T2 modell megmintázóinak is a mainstream helyett egy igen ritka példányt sikerült megszobrászkodniuk. Had törje majd a fejét a modellautókkal foglalkozó közönség, hogy most akkor vajon mit is tart a kezében. De lehet, hogy észre sem vették, hogy valami ritkasággal van dolguk? Mindegy is már, akkor is illett volna pontosan mérni és arányosan lekicsinyíteni az eredetit. Merthogy ez nem minden ponton mondható sikeresnek.
 
Ennyit a fontos tudnivalókról

A gyártó egy ismeretlen Bangladesi cég, erről többet nem is kell szólni. Az importőr egy olasz cég aki szintén lazán kezeli a műszaki paramétereket viszont igen jól kommunikál. Legfőképpen magával a Volkswagennel, merthogy sikerült elérni, hogy áldásukat adják erre a változó színvonalú játékautóra is, és mindezt hologramos matricával meg is pecsételték. Ki tudja, hogy milyen cél vezérelte a gyártó-eladó-jóváhagyó triót, de a két világnyelv mellett magyarul, lengyelül és  csehül is ráírták, hogy csak nagyobbaknak és gyűjtőknek ajánlják. Amúgy manapság egy 14 éven fölüli gyerek már nagyon nem ilyen autókkal játszik... Ha mégis akkor ő már gyűjtő, tehát a másik csoportba tartozik.

A szent hologram

Tehát a kisautó első ránézésre szépnek tűnik, részletes kidolgozású, szép - kéttónusú - (bár kissé vastag) festésű. Remek krómos dísztárcsák és tükrök jellemzik, bár az ablaktörlőn kicsit dolgozhattak volna. A lámpák szépek, az index és a hátsó lámpa anyaga is megfelelő. Szépek a tamponnyomások de itt azért akad egy kakukktojás, amit nem sikerült megfejtenem: a jobb hátsó kerék fölött van egy kis fekete négyzet rányomtatva, ami nem kicsit zavarbaejtő. Olyan, mintha véletlenül nyomták volna oda. Rejtélyes!
 
A rejtélyes négyzetnyomat a kasznin

Az első lámpákon viszont elmeditáltam. Nekem úgy tűnt, hogy eredetileg távolabb vannak egymástól. Itt olyan érdekesen állnak. Mit lehet ilyenkor tenni a megbizonyosodás érdekében? Egymásra kell montírozni az eredeti és a modell fotóját. Ekkor derült ki, hogy igazam van a megérzés tekintetében, mert a fotókon jól látszik a nem kis eltérés. A hátsó lámpánál is van valamennyi, de az nem olyan feltűnő. Ha már benne vagyok akkor az autó oldalnézetét is összehasonlítottam. Itt csak a kerékíveknél látszik némi eltérés illetve a modell mintha rövidebbnek tűnne az eredetihez képest.

Montázsolás elölről és hátulról. Látszik a lámpatávolságban a különbség. 

 
Nem nagyon zavaró a kerékívek eltérése

Nagyon szépek a dísztárcsák

Mindezek a dolgok nem sokat vonnak le az értékéből, kiváltképpen, ha azt tarjuk szem előtt, hogy egy ritka verzió modelljét tartjuk a kezünkben. Én nem is érinthettem a kisautót, a tulajdonosa csak kölcsönbe adta nekem és tilos volt még kibontani is. Ezért ilyen furcsák a bliszteren keresztül készült fotók.

Hátulról tulajdonképpen rendben van

Kicsit tömzsibb a kelleténél az optikai megjelenés












2020. szeptember 7., hétfő

Senátor Úr, Ön gnóm?

Opel Senator (SIKU)
felújítás és kritika

Innen még egészen szép


A SIKU cég kisautója erősen leharcolt állapotban, kerekek nélkül került hozzám. Már a festése is sokadik volt. De a kocsi olyan gyerekkori emlékeket idézett föl, hogy nem volt kétséges a megmentése. A szétszedés után sokáig áztattam a kasznit, hogy elváljon rendesen a lakk és festék kombó a spiátertől. Az öntvényen nem kellett csiszolni semmit, sorjamentes példány került a kezembe. A kocsi jellegéből adódóan valami sötétebb, elegánsabb metál színt kerestem rá. (A fotón sajnos nem jön át a mélybarna metál szín, de a valóságban szépen mutat.)



Az Opel Senator 1978-ban jelent meg, a cég zászlóshajójaként, a korábbi Diplomatot leváltva. Ez, az akkoriban még felsőkategóriába tartozó modell olyan német típusokkal konkurált mint a BMW ötös sorozat (E12) vagy a Mercedes W123. Az Audi még csak bontakozni kezdett azidőtájt. A közismertebb Commodore fölé helyezett Senator négyajtós kivitelben készült. Viszont az alapjaira épülve készült a kétajtós sportkupé a Monza is. Hathengeres 2,8 és 3,0 literes benzines (később 2,3 literes dízel, sőt egy kis sorozat turbodízel változat is megjelent) motorokkal szerelték és a korábbi váltóktól eltérően külön ehhez a típushoz kialakított Getrag váltók voltak bennük, a nagyobb teljesítmény hátsó kerekekre történő biztonságos átvitele érdekében. 1982-ben kissé ráncfelvarrták, ami elsősorban az apróbb módosításokkal ellátott és a jobb légellenállási értékekkel rendelkező karosszériában nyilvánult meg. 

Így néz ki valójában


Érdekesebb, bár elég kis példányban gyártott változatai a kabrió és az összkerékhajtású voltak. Az Irmscher tuning cég 3,6 literesre növelte a hengerűrtartalmat, így már 203 lóerős lett a csúcsgép. 1986-ban az Omega váltotta a sorban, illetve az Omega meghosszabbított változataként a Senator B is megjelent egy hatéves gyártási periódussal, nem túl nagy darabszámmal.


És ilyenre sikerült kicsiben

A kerekek pótlására a kerékkészletemből kerestem rá egy szettet. Maga a kisautó formája nem annyira jellemző, tulajdonképpen akármelyik hasonló kocsit is mutathatna, ezért igyekeztem egy kicsit a részleteket erősíteni, például a lámpák színezésével illetve a lökhárító alatti részek színrefújásával, hogy így kissé jobban emlékeztessen az eredeti kocsi jellemvonásaira. Így sem tetszett igazán. Azonban a - fiatalkori nagy-kapacitású - autómemóriám  egy kicsit más arányú autóra emlékeztet. Hát akkor nézzük, hogy mi az igazság: a memóriám kopik vagy a német (kicsinyítő) mérnökök csaltak egy kicsit?


Egymásra montírozva határozottan látszanak a markáns eltérések

Hát igen! Szabad szemmel is jól látható, hogy itt valamit (konkrétan: szinte mindent) nagyon elmérték a germán modellkészítők a Sikunál. Se a kocsi arányai, se a tengelyek előtti/utáni túlnyúlások se a tetőív nem stimmel, közelítően sem. Mert amúgy a részletek még elfogadhatóak lennének, de az összhatás felismerhetetlenné teszi a kocsit. Kár érte.


Egy márka, egy család, egy modellkorszak

Léptékét tekintve – ahogy a SIKU kisautók esetében lenni szokott – nem tud illeszkedni egyetlen más márkájú 1:6x körüli kisautóhoz sem, így került a korábban megmentett D Kadett mellé, ahol nagyjából stimmel a lépték.

A hátsó lámpák sem egészen ilyenek

Talán innen nézve nem látszik semmi zavaró