Tűzoltóautók 18.: Létrás fehér

 Fire Engine

(Matchbox)

bemutató

A megerőltető gondolkodást követően létrejött Fire Engine nevű kisautó a fantázia világából csöppent elénk. Amikor unatkoznak a modellezők, akkor kreálnak valamit maguktól. Nincs kötöttség, nincs méretarány, nincsenek kötelező részletek, és ami fontos, hogy nincs licencdíj sem. Ez a kis tűzoltószer is egy ilyen képződmény. Bár nagyon sok tűzoltóautó volt a Matchbox kínálatában már, köztük markáns eredeti darabok kicsinyített másai, mégis valakinek fontos volt egy ilyen átlagjáték szintű kisautó forszírozása.

 

 

2006-ban jött ki először piros színben, aztán megjelentek a sárgák, zöldek, fehérek, még aranyszín is volt belőle. Természetesen különböző dekorációkkal és változatos létraszínekkel. A létrák amúgy nagyon leegyszerűsítettek, az oldala például egy fal, amin csak jelölve vannak az áttörések. Nem anyagtakarékos megoldás. A kaszni viszont részletgazdag, ha már nekiláttak, összeszedték innen-onnan a látványelemeket. Néhány kerékváltozattal is megpróbálkoztak az amúgy nem csúnya kisautónál. A kocsi maga arányos és szép, bár egy létraszer valójában nem így néz ki. Ott általában szimpla fülke van és a létra elejére már kosarat szerelnek. A kezelőnek meg valamilyen kezelőállást, fülkét tesznek a létra tövébe. Mindezek hiányoznak innen. A fehér színen most nem kezdek el filozofálni, van bőven szép – és autentikus – szín is a kínálatban. A fülke természetesen üres csak a szép színes ablakokat látjuk, a füstszínűtől a pirosig(!).

 

 

 

Kicsit följavítottam a megjelenését pár lámpával és matricával. Ez is megvolt, tegyük a polcra, ugorjunk tovább az igazibb kisautók felé.

1. Az oldtimer
2. A népszerű
3. A mobil központ
4. Katasztrófavédelmi Műveleti Szolgálat
5. Dennis fecskendő
6. Létra
7. Mercedes
8. Fire Chief
9. Range Rover
10. A gatter
11. A vízszállító
12. Reptéri tűzoltószer
13. A konténeres
14. Scania
15. Sportos főnök
16. Hudson tűz.pk.
17. Chief Blazer
18. Fehér létra
19. ERF fecskendő
20. Mercury PK.
21. Hatkeréken
22. Az UNIverzális
23. LR Cab Forward
24. LR S2 SWB
25. Őskövület

Munkagépek 10.: D8

 Caterpillar D8 bulldozer

(Matchbox)

felújítás

Ahogy az már megtörtént korábban is, a Matchbox elnagyolta a pontos típusmeghatározást ennél a gépnél is.  A D8 csak a sorozatra utal, azon belül van azért többféle modell is, mind térben, mind időben. Jelen esetben a"H" modellről van szó.

 

Az 1940-ben útjára indult D8 szériát a sikeres Diesel 75-ös modellből fejlesztették tovább. 115 lóerős hathengeres, szívó Caterpillar D13000-es dízelmotor hajtotta, körülbelül 16,5 tonnát nyomott (felszereltségtől függően), és hatfokozatú kézi sebességváltóval rendelkezett. A tolólapokat és egyéb speciális berendezéseket általában külső gyártók szállították.

 

  Népszerű volt a megbízhatósága okán is és nem véletlen talán, hogy még az amerikai hadsereg is használta a második világháború során is. Több tolólap típus is kapcsolható volt a traktorok elé, "S" (egyenes), "U" (univerzális), vagy a kettő kombinációja is.

 

 

A traktor tulajdonképpen egy lánctalpas erőgépet jelentett, ami lehet, hogy csak egy nehéz terepen vontatásra szolgáló szerkezet volt, ami utánfutót vagy külön működtethető berendezést vontatott maga után. Erre szerelték azután a tolólapot és/vagy a hátsó bontókampót.

 

 A D8H számos változatát a Caterpillar Egyesült Királyságbeli gyára gyártotta, ahol 22A, 52A és 68A sorozatként ismerték. Ez volt az első alkalom, hogy a D8-as változatokat az Egyesült Államokon kívül gyártották. 1959 körül újabb verzió készült, 235 lóerőre nőtt a motor teljesítménye. A korábban sodronyokkal működtetett tolólapot később hidraulikus mozgatás váltotta fel.

 

 

 Mivelhogy az angoloknál is készült belőle jópár példány, kézenfekvő volt a lemodellezésük a Matchbox számára. A modell jól fölismerhetően tartalmazza a részleteket. Némileg persze egyszerűsíteni kellet a tolólap felerősítésén, így annak nem állítható a magassága. Persze nem sokon múlt, mert a hátsó felerősítési pontja körül akár el is tudna fordulni. Olyan, mintha gyártás közben gondolták volna meg magukat a modellezők, kicsit felemás a megoldás. Viszont "zárt a rendszer" vagyis a lánctalpgumi nem tud önálló életre kelni, ezért még a régi darabokon is megvan ez a - másoknál gyakran hiányzó - alkatrész. Sajnos az első lámpái lemaradtak, pedig nem került volna sokba a kiformálásuk. De az is lehet, hogy éppen egy lámpa nélküli példány állt rendelkezésre ott és akkor. Ugyanez a helyzet a fülkével is, merthogy az is készült hozzá anno. A motorház oldalburkolatának az íves élét viszont szépen  megformázták, ez egy elég jellemző megoldása volt a nyolcas sorozatnak.

 

 A felújítás során nem törekedtem a szokásos homokszín-sárga árnyalatra, inkább egy egyedibb színt adtam neki. A motorteret egy kis "koszolással" tettem kontrasztosabbá a burkolatához képest.