Közegészségügyi témakör

 Dodge Vacuum Truck

(Matchbox+WP)

átalakítás

Az egész történet egy vitaminos dobozból indult el. Olyan szép arányos hengeres formája volt és kisautós léptékben  is használhatónak tűnt. De mit lehetne kezdeni vele? Egyértelmű, hogy valamilyen tartályt lehetne leginkább előállítani belőle. Az üzemanyagos, tejes, cementes tartályok nem ilyen szabályos formájúak, meg van is már rá példa a Matchbox palettán, tehát az kilőve. Mit visznek még tartályban még? Hengeres tartályban ráadásul.

 

 

Itt belederengett a képbe a hetvenes évek balatoni nyaralásaihoz elengedhetetlenül hozzátartozó Praga szippantós kocsi képe. Nemcsak ott, hanem a jórészt csatornázatlan falusi, kisvárosi, külvárosi részek mindennapjaihoz hozzátartozott, amíg el nem készült az országot behálózó, a felszínen a besüllyedt (vagy éppen kiálló) akna fedlapokkal jelzett szennyvíz csatorna hálózat. A városi gyerek viszont a balatoni nyaralókban (esetleg falusi turizmus alkalmával) szembesült az időszakosan megjelenő szürke, zajos tartályos autóval. Amikor itt volt az ideje az udvarba betolatva a nedvesen csillogó csővéget bedugták a felnyitottaknanyílásba, és a tartály illatosabbik végén levő kart meghúzva elindult a szivattyú, hogy megszabadítsa a civilizált világot a szennyétől. Kisgyerekként nem volt szabad túl közel menni az akció izgalmasabb végéhez, de azért érdeklődéssel – orrunkat befogva – figyeltük a műveletet. A Praga szivattyú meg tette a dolgát.

 

  Ilyen emlékek felidézése után már adott volt a cél: szippantós autót csinálok. A tartály, mint alapanyag már adott volt és a várakozós dobozban is találtam egy leharcolt állapotú ketreces Dodge teherautót, ami alkalmasnak véltem a kihíváshoz. Készült már belőle billencs és tréler is, most egy újabb értelmezés került sorra. A ketrectől megszabadított alvázba új kerekeket tettem a régi gombkerekek helyére. Az alvázra egy lapos platót szereltem, alacsony oldalfallal kétoldalt, ami majd a csöveket tartja. Hátulra – mivel ezen a teherautón eredetileg nincsen – egy, a lámpákat is tartó lökhárítót (szakértőbbeknek: aláfutásgátlót) illesztettem. A tartály tetejére a tisztítónyílás hengere került, míg hátulra a csőcsatlakozást és a szivattyú egységet ragasztottam fel, random műanyag alkatrész-részeket felhasználva. A korabeli sötétszürke Praga korszakot és a későbbi narancsos Ifa korszakot követő, a világmegmentést szimbolizáló világoszöld színt kapott a fülke, amit jól kiemel a hátsó traktus halvány szürkéjének szomorkás kontrasztja. A csöveket hajlékony kézműves csőből készítettem, szintén szürkésre festve, de itt-ott megkoptatva. A tartály oldalára egy létraimitáció került. Szerintem ezzel megalkotódott az első hagyományos szippantós autó ebben a léptékben.

 

Binz új funkcióban

 Mercedes-Benz Binz ambulance

(Matchbox)

átalakítás

Szervizautónak egy veterán Mercedes mellé illik valami közel korhű modellt választani. A sima kombi nem elég nagy, a furgon talán túlzás. Marad a középút, az emelt magasságú kombi. Ilyet mentőautóként használtak, de mivel ott már megfutotta a maga kilométerét itt az ideje a másodvirágzásának.

 

Egy ajtóhiányos példányom nekem is volt készleten belőle, így nekiláttam a felújításnak. A hátsó ajtó pótlása után a tehertér ablakait is "belemezeltem". A Mercedes gyári ezüst-szürke színét megkapva némi dekoráció került rá és így már odaállhatott a híres versenyautójuk mellé.

 

Azok az ötvenes évek

 Volkswagen Kaefer 1950

(DeAgostini)

bemutató

Volt már Bogár a blogon számos alkalommal, kisebb-nagyobb méretben is, többféle minőségi szinten és többféle kivitelben is. Ez most egy újabb, amilyen még nem volt. Egy DeAgostini "gyártotta" kisautó, az ötvenes évek német tömegautó termelésének hajnalát illusztrálandó.

 

 A DeAgostini egy olasz érdekeltségű (lap)kiadó holding, amely meglovagolja a kisautógyűjtési szenvedély egyre inkább történő fölerősödését. Összekötve a fő profillal a lapkiadással, egy fólia alatt ad valami kiadványt az adott modellről, sok reklámot és egy modellautót is, a busztól a vonatokon át az ismertebb és kevésbé ismert személyautókig. Ily módon kisautója lehet - és lesz is, mert vonzza a tekintetét a kevésbé kisautó fertőzötteknek is - annak is aki messze elkerüli a játékosztályt és a modellautó boltokat, viszont gyakran betéved az újságosstandokra. Van olyan fajta merénylete is, hogy egy egész buszt vagy személyautót alkatrészenként csomagol egy-egy lapszámhoz, így a végén egy használt autó árából lesz egy cipősdoboz méretű modellautója az ártatlan rajongónak.

Érdemes megvizsgálni a minőséget, hogy vajon ár/érték arányban hogy áll a többi kisautóhoz képest egy ilyen DeAgostini modell. Ravaszul az első modell ára még az elfogadható árfekvésben van, de a harmadik példánytól prognosztizált ár már a realitás fölött van nem kis mértékben. Kiváltképpen a kapott dolgokat figyelembe véve. A kapott dolgok alatt értendő az úgynevezett "kiadvány" ami egy közepes szakszerűséggel, nagy pátosszal megtűzdelt, többé-kevésbé jó fordítással, innen-onnan beszerzett képekkel összeállított vékonypapíros újság. 

 

 Amennyiben egy adott típust kívánunk körbejárni, akkor a józan ész azt diktálja, hogy annak a modellnek egy teljesen átlagos példányát, vagy esetleg felextrázott variánsát illik körbejárni. (például egy múzeumban, akár Wolsburgban) Ilyenkor persze el kell menni és fölkutatni az adott példányt. Körbejárni, lefotózni - egészében és részleteiben is - és úgy megjelentetni a róla szóló ismertetőt. Itt - úgy látszik - nem ez történt. Economy megoldást választottak. Vélhetően találtak egy fotót valahol egy korabeli példányról és azt tekintették etalonnak, így került címlapra. Jóllehet azon "aftermarketes" megoldások (pl. szögletes indexlámpa a lökhárítón) illetve a modellre kevésbé jellemző dolgok is szerepeltek. Ez megtévesztő is lehet akár. A kiadvány így nem sokat ér. Érdekes a megjegyzésük is: a Volkswagennek szoros együttműködéssel készült. Hááát...

A kisautó maga nem rossz, az első modell árát megéri. A gumikerekek jók bár a felni színezése megintcsak nem a legjellemzőbb. Sokkal elterjedtebb volt a fehérperemes gumi a kéttónusú fekete-bézs felnivel. A színválasztás rendben van, a forma is megfelelő. A beltér viszont érdekesen alakul. A kormány háromküllős ami eggyel több az akkori valóságnál, de talán egy kicsit nagyobb is a kelleténél. Viszont a kormyányrúdból oldalra kinyúló indexkart is kialakították. A műszerfal fém kialakítása rendben van, a kasznival egyező színű, ezért kevés látszik sajnos belőle az amúgy vékony ablakokon keresztül. De az oldalkárpit már nem stimmel, kicsit nagyobb a kelleténél. Még jóval később is az oldalkárpit nem fedte be teljesen az ajtót hanem a kaszni fémje keretezte azt. Ezt itt elnagyolták, bár jelzésértékkel vonalazva van. A lámpák rendben vannak, a nyomtatások megfelelőek. Az egykipufogócsöves megoldás is a helyén van. Összességében tehát szép kis Bogara lehet a tulajdonosának jó árért. De a róla szóló információkat és műszaki adatokat inkább az interneten szerezze be.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Járőrből nyomozó

 Plymouth Gran Fury

(Matchbox)

felújítás, átalakítás 

 

Egy korábbi rosszul sikerült felújítás került a kezembe, így nem néztem tovább a hibáit, hanem ismét nekiugrottam a megújításnak. Valaha fehér-kék vagy fehér-fekete színű rendőrjárőrként szolgáló Plymouth Gran Fury ezúttal sem szabadult meg a testülettől, csak civil autóként - talán nyomozókat szállítva vagy megfigyelőautóként - folytatja további életét.

 

 

 

Különösebb változás a fényhíd eltüntetése volt, amelynek a helyét ezúttal nem foltoztam be, hanem nyitott tetőablakként hagytam meg. Így legalább a belsejéből is többet látunk valamennyivel, meg amúgy sem gyakori megoldás. A színe egy sötét metálkék, ami ismét csak nem jön vissza a fotókon, de a vitrin erős megvilágításában szépen csillog. Az eredeti szélvédők már évtizedek óta a múltba vesztek, így készítettem hozzá színtelen üvegezést, ami a beltér javára is szolgál.

 

 

 

A Chrysler alá tartozó Plymouth 1928-ban mutatta be első autómobilját. Azóta is jelen volt folyamatosan a piacon több kevesebb sikerrel és ismert vagy kevésbé ismert modelljeivel. Ezek a modellek is itt vagy ott, így vagy úgy megegyeznek az anyacég egyéb márkanév alatt futó modelljeivel, így nagyon nagy műszaki újdonsággal egyik sem szolgálhat. A különbségek csak a karosszériánál, a külsőben, a felszereltségben érhetők tetten. Azok is nagyjából évről évre változnak valamicskét.

 

A Fury egy - amerikai mércével - közepes méretű, teljesen közönséges megjelenésű szedán, ami a korábbi Satellite nevű modell átdizájnolása által jött létre. Egy a sok közül, viszonylag kevés ismertetőjellel. Az első generációja 1975-ben jelent meg az utakon. Két- és négyajtós kivitelben, vagy kombiként vált elérhetővé, négy felszereltségi szinten. Hároméves gyártási periódusa alatt mintegy 150 ezer darab készült el belőlük. Természetesen V8-as motor (5,9/6,6/7,2! literes)+automata váltó hajtotta az 5,5 méter hosszú vasakat.