F50

 Ferrari F50

(Bburago)

felújítás

A Ferrari F50 (Type F130) egy 1995-től 1997 között gyártott középmotoros sportautó. 4,7 literes szívómotoros Tipo F130B V12 520 lóerős motor hajtja, amelyet az 1990-es Ferrari 641 Forma-1-es autóban használt 3,5 literes V12-ből fejlesztettek ki. Az autó dizájnja az 1989-es Ferrari Mythos koncepcióautó evolúciója, ami eredetileg ​​egy utcai használatra átalakított Forma-1-es autó lett volna. Összesen 349 példány készült belőle.  Az F40 örököse és utódja, amit Forma-1-es technikák alapján építették, felhasználva az ott szerzett tudást.

 

 

 

A forma megalkotására a Pininfarinát bízták meg, így Lorenzo Ramaciotti rajzolta meg az autót az iroda megbízásából. Mivel a Ferrari ötven évnyi versenyzői múltja során felhalmozott minden tudást be kellett építeni, a fejlesztési folyamat sokkal tovább tartott, mint az F40 esetében. Míg a 288 GTO-ra épülő F40 és annak acélváza technológiailag nem volt kifinomult, az F50 ​​teljes egészében könnyű anyagokból, például szénszálból, kevlárból és epoxigyantából készült. Az F50 ​​az utolsó autó volt, még Enzo Ferrari életében építettek. Az autó kereskedelmileg nagy siker lett, amely a leglelkesebb "Ferraristák" számára készült, és akkori ára 450 000 euró környékén volt.

 A motor a hátsó kerekeket hajtja, és egy hatfokozatú kézi sebességváltóhoz csatlakozik a Ferrarinál hagyományos H-mintázatú, száraz, dupla tárcsás tengelykapcsolóval és korlátozott csúszású differenciálművel felszerelve. Mivel a kormánykeréken elhelyezett váltókar technológia még gyerekcipőben járt, a Ferrari még nem merte felszerelni az F50-et az akkoriban újonnan bevezetett F1-es félautomata sebességváltóval. A 105 literes gumi üzemanyagtartályok a motor két oldalán vannak elhelyezve. Olyan segédrendszerekkel, mint a blokkolásgátló, a szervofék és a szervokormány az F50 ​​nem rendelkezik. A Ferrari úgy gondolta, hogy ez nem illik az F50 ​​purista jellegéhez.Az F50 ​​ellenmondásos megjelenésében nagy szerepe volt az orr-részt formáló számos légbeömlőnek, míg a hátsó rész klasszikusabb volt, az F40 általános arányait idézte, különösen a túlnyúló spoilerrel.

 A Bburago modellje teljesen elfogadható részletezettségű, megfelel játéknak is de már beleférhet a gyűjtői kategóriába is. Az utolsó képen látható erősen lejátszott állapot erősen kívánta a felújítást. Semmi extra nem került rá, egyedül a szélvédő került bele pótlásként.

 

Kukás1

 

 Ford Refuse Truck

(Matchbox)

átalakítás

 

A Ford D sorozatú kukásautója nem ismeretlen, így csak a gyakorlottabbak ismerik fel rögtön a képen a furcsaságot. Ez a kukás nem az a kukás. Itt a szeméttároló/préselő doboz egészen más, mint annál. Azért emlékeztetőül begurul itt-ott a képbe az öreg, általam leharcolt és tuningolt, ötven éve nálam levő strapabíró kis szemeteskocsi.

A kombináció története úgy kezdődött, hogy adott volt két eléggé szimpla egyforma kukásautó így kezdenem kellett velük valamit. Az egyiket simán csak felújítottam, viszont a másikat két részre osztottam. Maga a teherautó (fülke+váz) más értelmezést kapott, míg a szakmunkás rész idevándorolt, egy már dobozát vesztett D Fordra. Persze azért össze kellett hangolni a szinteket, réseket, de minimális munkával már szépen illeszkedik a két elem.

A jelzett régi kukásautó első, 1967-es kiadása még az RW korszakból való, de később megkapta a SF kerekeket is. A színezése hasonló maradt végig, ami nem gyakori. A mechanikája jól működik, ha megemeljük a hátulsó részt, akkor a sötétebb szürke doboz is hátrabillen, íly módon teljesen hasonlóan működik a dolog mint a valóságban.

A hátsó rész a Ford későbbi kukásautójáról érkezett tehát, így amit tudni érdemed róla, az ott elolvasható. A fenti képen jól látszik a két ürítési mechanizmus különbsége.

 

D-sorozat

A brit Ford 1965-1980 között készített, közepes méretű teherautó sorozata. Mindenféle kivitelben készítették, alvázas teherautónak, hosszabb-rövidebb változatban, két- és háromtengelyes kivitelben sokféle felépítménnyel, de nyergesvontatónak is. 5-12,7 tonna közötti a tömegük. 4.0, 5.4, 5.9 literes négy és hathengeres soros dízel hajtotta őket legtöbbször, de kétféle benzinmotorral is kínálták. A motor a függőlegeshez képest 45-fokban elfordítva építették be, így elérték azt, hogy a fülke padlója sík volt, de maga a fülke is meglehetősen alacsony lett. 

Alvis újratöltve

 Alvis Stalwart BP

(Matchbox)

bemutató

 Kicsit kopottasan, vagy szebben mondva patinásan kinéző játszott de nem lejátszott kisautó. Korábban már volt szó a cseppet sem unalmas eredetijéről, így most inkább egy pár fotó  erejéig térünk csak vissza a kisautóra. Nem tervezem a felújítását, hiszen így autentikusabb, arról nem is beszélve, hogy a több, mint ötven éve nálam levő kisautóhoz régi játszós emlékek is fűznek.

 

 

 

X3 és X5

BMW X3 és X5

(Realtoy)

bemutató frissítve

 A két BMW az árával tűnt fel először a bevásárlóközpont kisautós polcai között járkálva. Harmad Matchbox árért adták ott akkor. Azóta sem láttam ilyet arrafelé. A csomagolást kibontva realizálódott, hogy tulajdonképpen semmi minőségi különbséget nem találok a többi márka kisautóihoz képest. A Realtoy egy hongkongi cég, átalakítás alatt levő honlappal és meglehetősen vegyes tartalmú és minőségű kínálattal valamint a feltörekvő távol keleti cégek minden jellemzőjével. Több modelljükről is volt már szó ezeken az oldalakon. Hol jobb hol rosszabb véleménnyel. Én ezt a kettős értékelést csak erősíteni tudom. Hol teljesen jók a cuccok, hol egetverően rossz dolgokat (lásd: gagyi) művelnek, elég csak a furcsa felnikre gondolni.

   X3

A BMW X3 2003 óta készül, a hármas sorozat padlólemezén alapulva. A nagy testvér után megjelenő kisebb, de propelleres márka nyilván a hármas sorozat vevőit tervezte átcsábítani az összkerekes álterepjárók világába. A kocsi létrehozásában a bajor cég az osztrák Magna Steyr céggel dolgozott össze. Ezt is kevesen gondolnák, mint azt is, hogy a kocsi maga is ott gyártódott. A következő generáció már Amerikában is készül párhuzamosan, de gyártották Egyiptomban is.

Az összkerékhajtást egy xDrive nevű szerkezet biztosítja, ami pont akkor és annyira kapcsol amennyire az autó a helyzethez képest szükségesnek érzi. A bonyolult rendszer érzékelők, kuplungok, elektronikák során keresztül biztosítja a lehető legjobb tapadást az adott útfelületre. A bajor hagyományokat követve alaphelyzetben a nyomaték 60 százaléka hátra kerül, így a kocsi hátsókerekes tulajdonságokkal bír. A nagy testvér tulajdonságait biztosítja egy osztállyal lejjebb, fölhasználva annak kiforrott technikáját. 2005-ben a legjobb SUV díjat nyerte el, sőt Kanadában még az év autója is volt.

Jóllehet a Chris Bangle féle „lángfelület” elnevezésű öncélú lemezszobrászkodások megosztották a közönséget a megjelenésekor, ma már semmi feltűnőt nem látunk benne. 2,5 és 3 literes motorokkal készült automata és hatsebességes kézi váltóval. A nagy testvér erős nyomulása és bizonyos körökben való státusszimbólumként való alkalmazása miatt kissé hátrányba került az egyébként praktikus méretű és jó képességű kocsi, így abban a bizonyos körökben csak második autóként, női autóként pozicionálódott  Viszont reálisan nézve, átgondolt döntést hozva senki se venne nagyobbat, ha ez is tudja mindazt amit a proccosabb testvére.

 

X5

Időrendben ez volt előbb, 1999 óta gyártják. Chris Bangle dizájnja, bár korai bmw-s ténykedése okán még kevéssé szaladt meg a ceruzája. Nevéből következően az ötös sorozat adja a kiindulási alapot, padlólemezen túl több más elem is belekerül a limuzinból, melyből a gyár elsőként a történetében terepjárót készít. Vagy annak látszó tárgyat. Ugyanis erről folyamatos a vita. Tud-e rendesen terepezni vagy csak a járdaszigetet gyűri maga alá. Az igazság valahol ott lehet, hogy az autó bizonyára tud nagyon sok mindent (még Dakarrais vitték – főképpen a dizájnt és a márkanevet) de aki ilyet vesz az nem viszi az átlagautós számára is emészthetőnél sárosabb helyre a gépet. Inkább a plaza elé parkolja, csillogósan. És hosszabbít is vele... Ergo a terepjárási képességeit messze messze nem használja ki a nagy többség.

 A gyártás és a tervezés körülményeit erősen jellemzi, hogy akkortájt került a Land Rover és ezáltal a Range Rover tulajdonjoga a bajor gyártóhoz. Innen pedig aztán a terepezésről, a terepjáró gyártás titkairól, tapasztalatairól mindent meg lehetett tudni. Honnan, ha nem a Land Rovertől. Volt mire építkezni.

 

 A BMW ezzel a kocsival annyiban is különbözni kívánt a SUV-októl, hogy - külön kategóriát nyitva saját magának – SAV-ként nevezte el (Sport Activity Vehicle). Bár terepjáróként definiálják mégsem alvázas szerkezetű, hanem önhordó karosszériás. A háromezrestől a 4.8 literesig többféle motorral készül, benzines és dízel variációkban. A kisebbek sorhatosok a nagyobbak V8-asok, kézi és automata váltókkal. A nagy igény és a gyártási költségek optimalizálása okán azóta már nem csak Kaliforniában gyártják mint kezdetben hanem Mexikóban is. 
Kétségtelen sikeres, úgy, hogy időközben a kisebb X3 és a nagyobb X6 is megjelent belső konkurenciaként. Nyilván fejlődik a modell, mert fejlődnie kell. A biztonság, az elektronikus kütyük számtalan lehetősége mellett megjelent a harmadik üléssor lehetősége is. Emiatt a tengelytávot is megnövelték kissé. Nem feledkezhetünk meg az überváltozatról az X5 M-ről sem. A kissé képzavarosan sport terepjárónak definiálható modellt az irgalmatlanul erős motor és sportos futómű jellemzi leginkább, az egyéb külsőleg látható M-es jellemzők mellett.

 

 Ugyanez az érzés léptékhelyesen

A két kisautó annyira egyforma a megjelenését, arányait kidolgozottságát tekintve, hogy teljesen egyként lehet kezelni őket a tesztünk alkalmával. Mindkettőnél az eredeti autó első szériáját mintázták meg. Igazán nem lehet róluk semmi olyat mondani, ami miatt ilyen olcsónak kellene lennie (vagy a többiek túlzottan drágák?). Finoman kidolgozott szép kerekek, különböző a felni is a két kocsin. A festésük is kellően vékony, jól látszanak a karosszéria törései, hézagai. A lámpákat, de még a jelvényét is tamponnyomattal készítették. A nyomat finomságát jellemzi, hogy a jelvényen is látszanak külön a színek. 

 

 Nagyon jól átjön a típus, aki az eredetit ismeri, azonnal ráismer a polcon. Ez mindenképpen a kiskocsik arányossági és pontossági mutatója. Hasonló a beltér kidolgozottsága is, a típusra jellemző jegyekkel. A szokásos mérce a kormány minősége. A háromküllős verzió van bennük, és még a kormányközépen levő logó helye is jelölve van. A kormánygyűrű is meglehetősen vékony.

 

 Úgy vélem, hogy a Realtoy kisautóiból nekem a szép része jutott ezúttal, így kellően nagy öntudattal parkolhatnak majd be a vitrinembe a többi „márkás” társuk mellé, hogy a BMW kínálat sora egyre közelebb kerüljön a teljesnek mondhatóhoz.