Sosemvolt autók 1.: Datsun 126X (MB-33)
Talán
nem teljesen igaz a cím, mivel valójában azért elkészültek ezek
az autók, prototípusként, makettként valahol egy-egy bemutató
erejéig, sorozatgyártásra azonban nem kerültek. Viszont a
kisautógyártót érdekelték ezek a különleges járművek.
A Matchbox Memories oldalain már bemutattam ezek közül néhányat. Most itt, kissé "ápdételve" ismét előkerülnek majd, hátha valakinek újdonságot jelent majd.
A Matchbox cégnek mindig is affinitása volt olyan autókat
megmintázni kicsiben amik nem is léteztek, csak koncepcióautóként
látták meg a napvilágot egy-egy példányban. A nagyközönség –
pláne az internet-kor előtt - nemigen tudhatott bármit is a
kisautók eredetijéről, legfeljebb a szerencsésebb szakemberek
látták az esetleges bemutatók alkalmával vagy a külföldi
szaksajtóban. De ők meg ritkán Matchbox rajongók. Ma sem
egyértelmű néhány Matchbox modellünk eredete, némi kutatást
igényel az ősnek és annak történetének megtalálása. Ezért is
találtam ki, hogy utánajárok néhány ilyen modell eredetének.
Az első ilyen érdekes és valamennyire talán valós, kézzelfogható autó a Datsun 126X . A Matchbox többféle színben adta ki,
a legismertebb az élénksárga és a szürkéskék, de volt felmatricázott változat is. Az élénksárgával
inkább a vásárlókat szerették volna megragadni véleményem
szerint, erre utal, hogy az ablakát is narancsszínűre készítették
a csillogó ülésekhez, így még jobban világít, kínálja magát
a lapos formájú kocsi. A másik, a szürkéskék árnyalattal az
eredeti – hasonló színű - autót szerették volna matchbox
léptékben megidézni. De vajon mi alapján készült ez a kisautó?
Nézzük
a történetét. 1970-ben vagyunk, Japánban. A Datsun (mai nevén
Nissan) az egyébként szokásos gyártás előtti prototípusok
mellett bemutat egy inkább csak nézni való tanulmányautót.
Olyat, ami akkor születik, ha a tervezők elengedik kicsit a
képzelőerejüket és néhány fantasztikus film vizuális
emlékeként papírra vetnek ilyen nagyon-nagyon jövőbe mutató
karosszéria vonalakat. A Datsun volt az egyetlen japán autógyár
amelyik eddig nem mutogatott jövőbe mutató dizájnokat az
autókiállításokon. Ezzel a 126X jelű modellel megkezdődött egy
új éra.
Az eredeti szín
Valahogy így képzelhetjük bele az utasokat
Az arányok jól látszanak az emberek méretéhez képest
Az autó vonalai lenyűgözőek voltak, az elejéről a
tetején át a kocsi végéig vezető lendületes élek kifejezték
az autó laposságát és szuper áramvonalasságát. Látszott
rajta, hogy az aerodinamika volt a kiindulási pont és nem a
hagyományos értelmezés szerinti autó. Már az ajtónyitás is ezt
mutatta. Az egész szélvédő+oldalablakok+tető+oldalpanel egy
darabban nyílt az ablak előtti zsanérokon.
Összehasonlítások
Egy másik ilyen –
kissé furcsa és még ma is inkább érthetetlen érdekessége a
kocsinak az első szélvédő és a kocsi eleje között húzódó
perforált rácsos sáv. Emögött színes lámpák voltak, így –
a tervezők elmélete szerint - a gyalogosok és a környezet is
mindig tudta, hogy éppen mit is csinál az autó. Piros fény
lassításkor volt, zöld fény gyorsításnál világított, a sárga
fény pedig az állandó sebességet jelezte. Háromliteres,
hathengeres, hátulra keresztirányban – és a lapos hátsó rész
miatt döntve - beépített motor hajtotta (volna).
A
Matchbox mérnökei sem igen tudtak mit kezdeni a végtelenül
egyszerű, közepesen elhasznált szappan alakú autóval. Mégis a
színekkel operálva egy igen vonzó kis autó kerekedett belőle. És
itt most nem a penészkék karosszériára gondolok a fekete átlátszatlan műanyag ablakokkal. A másikra, a többek által
ismert sárgára. Ami még egyszer lángokkal felmatricázva is
kiadásra került. Talán az sem túlragozott, ha azt mondom, hogy a
natúr sárga szebb, mint az eredeti. Nagyban földobja a színes
szélvédő és a mögötte csillogó belső tér a látványt.
A motor, ami bárhogy is lehetne
Némi hátsó lámpasor kialakítás
A
motorház fedél nyílik – technikailag szükséges ámde kissé
túlméretezett – zsanérokon. Talán még szebb lett volna az
összhatás ha a komplett első ajtó nyílt volna meg, de ezt
valószínűleg nem lehetett volna olyan egyszerűen megoldani
(egyetlen zsanéron) mint a hátsónál tették.
A
kocsi arányai becsapósak, hiszen egy kétszemélyes Lambo Countach
fazonú autót tartunk a kezünkben viszont ez egy négyszemélyes
méretű – középkategóriába sorolható – autó. A két hátsó
ülés nem is szúr szemet elsőre, pedig ott vannak a helyükön.
Hát így lenne négyszemélyes
Sajnos az eredeti autó fotóin nem lehet a belső térből szinte
semmit sem látni, így elkell hinnünk, hogy a Matchbox tervezői
látták az eredeti belsőt és az alapján rittyentették a
kisautóba ezt az érdekes alakú kormányt. Stílusában tökéletes,
akár így volt, akár nem.
A
narancs alváz is egy telitalálat, mert szerepe van az autó optikai
megjelenésében. Ugyanis – az eredetihez hasonlóan –
tulajdonképpen bikolor, azaz kétszínárnyalatos a festése. Mint
az eredetinél, itt is az autó – eltérő színű - alja kúszik
föl - a nulláról - egyre emelkedő övvonalig. A külsejét
végigbogarászva néhány érdekesség ötlik szembe. Az első
bukólámpákat teljesen lehagyták, viszont egy irgalmatlanul ronda
és erőszakos sorja maradt ott az öntőszerszám részek
találkozási vonalán. Ha egy kicsit máshol illesztették volna...
Az eleje rendben van, az érdekes lépcsős mini homloklap kiképzést
is tökéletesen átvitték kicsibe. A színes lámpákat rejtő
rácsozat kidolgozása a helyén van, ennél többet itt nem
várhatunk ettől.
Az eredeti és a Matchbox összehasonlítása
A
futóműbe is belevitték a finomságokat. Elöl szélesebb, hátul
keskenyebb a kerék nyomtáv, mivel a hátsó kerékre finoman
rátakar a karosszéria. Mint az eredetin. Finoman rúgózik jól
guról mint minden ilyen kerekű kortársa. Hátrafelé haladva
megtaláljuk a lapos kopoltyúkat is. Itt a Zaporozseccel ellentétben
hátrafelé nyitottak (tehát az elvezetést segítik inkább), és
jóval szerényebb méretűek. A hátsó lámpát kicsit
egyszerűsítették, de teljesen ésszerű mértékben, így
elfogadható. A lamellás hátsó szellőzőelemek is ahelyükön
vannak, viszont az autó hátsó felén levő, eredetiben legalábbis
sűrű rácsozású panelt még jelzés szinten sem ábrázolták. A
kipufogó rész elfogadható, viszont a motorház fedél nyitófüle
nagyon bizarr és ha első ránézésre nem is tűnik fel az
idegensége, később rádöbbenhetünk, hogy az ebből a szempontból
őskövületnek számító Volkswagen bogárnál láthatunk valami
nagyon hasonló izét rendszámtábla megvilágítás burkolatot a rendszám fölött.
Meleg színek, lágy formák
A
motorház fedelet kinyitva ott figyel az elég jól idolgozott motor.
Ez a motortér lehet aztán az igazi „fantasy”. Mivel a
bemutatópéldányban nagy valószínűséggel nem is volt motor,
ennek a fertálynak a matchboxos kidolgozása a képzelőerőre és a
leírásokra volt bízva. Szerintem jól megoldották a dolgot. Mivel
jobban nem nyílik ki a fedél egy megcsonkított példányon lehet
jobban tanulmányozni a részleteket.
Összességében
egy nagyon kulturált kisautót tarthatunk a kezünkben. Kidolgozási
kis visszásságai ellenére biztos, hogy az eredetinél sokkal
nagyobb visszhangot és népszerűséget kapott a játszók és a
gyűjtők körében.
Itt látszik a kormánymegoldás