2016. február 26., péntek

Tűzoltóautók: 2. A népszerű

Mercury Merryweather Fire Engine

Történeti adatok
A Merryweather & Sons cég (alapítva 1670!) tűzoltóautókat gyárt, Greenwich-ben. A múlt század első éveiben kezdték valójában az ipart, még gőzgépekkel, ám amint felismerték az igényt és a lehetőségeiket egyre inkább a tűz oltásához használatos járművekre specializálódtak.  A kikötők mentén gyakran előforduló dokk tüzek arra sarkallták őket, hogy egyre újabb utakat találjanak a gőz hasznosítása és a tűzoltás területén. Igen nagy érdemük van a vízszintesen elhelyezett gőzkazán alkalmazásában. Ez a korábban még lóvontatta szekérre később már autóra szerelt berendezés hatékonysága és praktikussága  igen előremutató volt már abban az időben is. A lényege, hogy  a riasztáskor begyújtott kazán olyan hamar föl tudta fűteni a rendszert, hogy mire kiértek megvolt a kellő víznyomás az oltóvíz használatához. Kis méretű kialakítása vidéki használatát is lehetővé tette. Képes volt 370 liter vizet kinyomni percenként. Ilyen távolról indítva a történetet jutunk el azokhoz a szerkezetekhez, amelyek már a mai fogalmaink szerint is tűzoltóautónak mondhatók. Ennyit a múltbéli szakmai érdekességekből.


Szaknyelvi továbbképzés:
A laikusok által tűzoltóautónak mondott járgányokat a szaknyelv szer-nek hívja, a lakóhelyük pedig nem a garázs, hanem a szertár. A szer elnevezésen belül meg vannak különböztetve funkciójuk alapján is. Így a leginkább ismertek a fecskendő, a létra, a magasból mentő (ez a kosaras autókhoz hasonlít leginkább), a vízszállító,, a műszaki mentő vagy pályaszer, a konténeres, az erdőtüzes, a daru. Természetesen vannak még speciális kiképzésű szerek ezen felül is, de egy átlagos (nagy)városi tűzoltóságon nagyjából ezek a szerek találhatók meg.
A tűzoltóautók esetében általában kész gyári, motorral és hajtáslánccal ellátott alvázak kerülnek a speciálisan tűzoltóautó felépítményeket gyártó cégekhez. Ők alakítják ki a tulajdonképpeni tűzoltóautót, annak minden felszerelésével és tartozékával együtt. Így volt ez korábbi időkben is. 

Eredetiben így néz ki a fecskendő amiről a Matchbox kisautót mintázták
Visszatérve a Merryweather szerekhez, a szóban forgó fecskendő egy a hatvanas évek végén Nagy-Britanniában elterjedt  AEC  (Associated Equipment Company brit járműgyártó) Mercury Merryweather létrás fecskendő. A Mercury TGM alvázra épült, akkoriban igen ergonomikusnak számító fülkéje több felépítményhez is csatlakoztatható volt. A fülkét egyébként más teherautókhoz is használták természetesen, ahogy ezt a Matchbox is megmutatja nekünk. A kocsi az elmondások alapján még az ötsebességes váltójával sem volt túl gyors. Viszont más praktikumok miatt igen népszerű volt. Ilyen, igen pozitív jellemzője volt a kocsinak a tetőre szerelt forgatható teleszkópos létra is.

Matchboxba gyúrva
A kisautó maga 1969-ben jelent meg és elég stabilan ott volt a kínálatban sokáig, igaz némi apróbb módosulásokkal. A karosszériában két apróbb változtatás volt az idők folyamán (az oldalsó redőnyök alatt, aztán meg a kerékíveknél), melyek jellemzően a stabilitást szolgálták. A matrica jobb tapadása érdekében az alatta levő felületet is simára alakították a későbbiekben.
A kisautó 1969-es első megjelenésekor regular wheels kerekeken gurult még. Később kapta meg az ötlukú Superfast kereket, aztán végül lecserélték ezt is a korának megfelelő széles és stabil változatra.
Az autó eredeti színe piros de volt néhány korai metálbordó változata is. Ezt az arany alapozóra fújt piros metál lakkal érték el. 1972-ben lett a végleges szín a világos piros.Ámbár kikerült egy zöld változat is, de ezt nem igazán értem...
A létrát a legtöbben fehérként ismerik de pre-sorozatban készült fekete, barna vagy vörös színben is egy kevés. Ezek értelemszerűen nagyon ritkák.Az ablaka általánosságban kék volt, hiszen ezzel egyúttal a kéklámpa kialakítása is megoldottnak tekinthető.
A kisautó nagyon jól mutatja az eredeti autó arányait, részletesen ki vannak rajta alakítva az oldalán levő különböző redőnyök, ajtók, szerelékek, egyéb karosszéria elemek, fellépők. Tudván azt is, hogy az eredeti kocsinál is sok változat volt, ami a megjelenést és a felszereltséget illette.
Az alja szürke műanyag volt, ami az első lámpák kialakításánál jól jött. Később (már inkább a kosaras változatnál) ez fekete műanyaggá változott, jelentős esztétikai visszalépést okozva. Az első hűtőrács az oldalsó redőnyök egy része és a hátsó panel is az aljával egyező volt.
A kocsi kétségkívül kedvenc volt és most is az. Tömzsi, stabil kialakítás, élénk szín kék villogó, levehető létra, mindezek hamar népszerűvé és jól játszhatóvá tették. Persze a létra hamar lekopott róla, de attól még tűzoltóautó maradt hosszú éveken át.

Átlényegülés
 Az én változatom alapja egy kosaras verzió volt. Az, amelyiknél a fülkének nincsen teteje. Ez nem lehetetlen hiszen a tengeren túl még akadnak kabrió tűzoltóautók is. Másrészről viszont a szélvédőkeret stabilitása inkább semmilyen, mint valamilyen - játékszerként használva. Itt is ez történt. A roncs még túl jó volt ahhoz, hogy csak megszabaduljak tőle, meg amúgy is tetszik maga a forma. És ha már a valóságban is készült jónéhány tűzoltó felépítményes változat erre az alvázra, akkor én is had alakíthassam ki az enyémet. Mivel hagyományos fecskendő már nem lett volna igazán izgalmas ezért lett egy műszaki mentőszer. Ahol az összes berendezés és felszerelés az autó belsejében van pontos rendben betárolva
Olyannyira roncs volt, hogy csak festésmintának használtam egy ideig

Gépészet megszüntetve

A magasított tetőszerkezet

Eltüntetve, befalazva a fölösleg

Mivel nem csak tetőt kellett hozzá csinálni, hanem egy komplett szélvédőkeret-oldalajtó együttest, tetejének a kialakítása teljesen szabad volt. Ezért egy picit meg is emeltem (a fecskendőhöz képest). A felesleges oldalsó elemeket eltüntettem, csakúgy, mint a duplafülkét is. Hátulra viszont bekerült egy nagy redőnyös ajtó imitáció és egy föllépő.

A dekoráció kissé a brit-svéd dizájn vonalat követi, nálunk mások a színek. Előre rákerült két nagy keresőlámpa, strasszból kialakítva. A villogók a tetőn ledből illetve más kékfényes kisautóról átmentődve készültek.



Hiba gyárilag elkövetve
A dekorációnál a figyelmesebb szemlélők észrevehetnek egy "factory error" esetet. Az még rendben van, hogy tükörkép felirat kerül az autó elejére, a visszapillantóból való olvashatóság miatt, de nagy igyekezetemben még egyet fordítottam rajta. Már le is volt lakkozva amikor észrevettem, így maradt a gyári hiba. Ettől még "értékesebb" lett az egész.







A sorozat eddig megjelent tagjai:




2016. február 18., csütörtök

Monteverdi Hai

Cápa!






Ha más nem is de a jól dokumentáltság mindenképpen erénye ennek a sportkocsinak. Nem mindennapos típus, kevesen hallottak róla. Tulajdonképpen a prototípus kategóriába tartozik, hiszen összesen kettő darab épült belőle.
Tervezője a svájci Peter Monteverdi cégtulajdonos, autóépítő, autótervező, ex autóversenyző, bár a formatervért Trevor Fiore felelős. A „Hai” név a németül cápát jelent, ezen el lehet morfondírozni, hogy miért is. A kocsi pontos neve: Hai 450 SS (Super Sport).

 
Purple Smoke, kilincs még lent

Az egyes számú példány a magentaszerű lilásmetál – hivatalosan Purple Smoke színű volt. 1970-ben debütált a Genfi Autóshow-n. A kocsit a Lamborghinik, Maseratik és Ferrarik közé valónak tervezték, ennek megfelelően nem fukarkodtak a költségekkel. 6974 köbcentis 450 lóerős (innen a típusjelzés) ikerkarburátoros V8-as Chrysler motor hajtotta. Érdekes volt a motor elhelyezése. Ugyanis annyira középmotorosra sikerült, hogy a két ülés közé is előrecsúszott a szerkezet. A hasonló jellegű kocsiknál a motorteret a fülkétől valamiféle fal elválasztja. Itt ilyenről szó sincs, csak egy burkolatot kapott a motor, egyébként meg ott üvöltözik a sofőr fülébe közvetlenül. A kocsi acél zártszelvény vázra épült.
 

A második példány már pirosban készült, kicsit nagyobb tengelytávval és az ajtó fölső éléhez közelebb hozott kilincsekkel, 450 GTS néven. A cégvezető 49 példány előállítását tervezte, de a sors úgy hozta, hogy csak ez a kettő készült el belőle. Talán éppen ezért is gondolom, hogy a Matchboxpark érdekes kisautóikat, prototípusokat bemutató sorozatába teljesen beleillik ez a kocsi is.
Később az egyes számú példányt átfestették pirosra és a kilincseit is a följebb helyezték, hogy megfeleljen a kettes példány méreteinek. Ez a kocsi aztán különböző tulajdonosokhoz került a világban. A kocsit sok kérdés vette körül, a valós tervezőtől a verziókon át a működőképességig. Valójában sok rejtély nincs a kocsi körül, hiszen ma is létezik, működik, nagyon jól dokumentált, sok helyen bemutatásra kerül.



 
 Immár pirosban, kilincs már fönt

Mindezek után lássuk a kisautót. Első megjelenése 1973-ban volt, narancs színben ami az eredeti – kettő darab - autót egy kicsit is ismerve melléfogás volt. Pláne, ha tudjuk azt is, hogy az eredeti autó lilás árnyalatát a Matchbox képes volt előállítani és kisautóra tenni (Maserati Bora például). Utána megjelent fehér alapon fekete alsó résszel, majd narancs alsó résszel. Később, még egy zöld is megjelent. Míg az eredetinél papír matrica volt a kisautón addig a fehér változatoknál már tamponnyomással készült. Egyik esetben sem a kocsi jellemzője a matricázás, de tudjuk, így még szebbnek tűnik a célzott korosztály szemében.


A Matchbox és az eredeti egymásra vetítve

A kialakítással nincsen különösebb probléma, talán csak a hátsó lámpára lehet kitérni kritikus szemmel: az eredetinél az is be van süllyesztve mint a rendszám. A mi kisautónk esetében meg csak a jól kidolgozott rendszámot süllyesztették be a lámpa felületi maradt, és kisebb lett mint a valóságban. A B és C oszlopok között levő ablakocska mérete és kialakítása a gyártástechnológiából adódóan lett vaskosabb a kelleténél. Tény, hogy az eredeti kocsi nyúlánkabb és laposabb, de ez a korabeli Matchboxoknál mind jellemző. A beltér a nagyon jónak mondható kategóriába tartozik, hiszen a kocsi egyik fő jellemzőjét, a két ülés közé becsúszó motort teljesen jól ábrázolták. Még a sebességváltó aszimmetrikus elhelyezése is pontos.

Romos, mint egy agyonjátszott korabeli bármilyen játékszer

Ajtópótlás vált szükségessé


 Tiszán és jól formázták meg az utastérbe benyúló motor(burkolato)t, még a sebességváltókar is jól pozicionált

Az én példányom ajtajai hiányoztak és kopott is volt, de ez nem egy megoldhatatlan feladat ebben az esetben. A hiányzó ajtókat sztirolból pótoltam. Természetesen nem nyithatóak, de ezt a jellemzőt továbbra sem tartom fontosnak, sőt! Az érdekesség az ajtó kontúrjának kialakítása mellett a vízszintes törésvonal pontos megformálása volt. H a már festem, akkor legyen olyan, mint az eredeti amennyiben ez nem jelent különösebb színvariációt. Mivel a leírások alapján kétféle szín jöhet szóba, ebből én a kocsi második verziójának a színét a pirosat választottam. Annál is inkább, mert a kilincs helyzete elárulja, hogy konkrétan ez a verzió került megmintázásra. Az ablakok egy felpolírozást a kereke újrafestést kaptak. Egy kicsit feljavítottam az eredeti színhatárt a kocsi elején, hiszen eredetiben is a karosszéria színe végig bemegy a kocsi alá a hűtőrács alatt. Így lett a leginkább hasonlatos az eredetihez és az eredeti Matchbox változathoz is egyaránt.





2016. február 11., csütörtök

Tűzoltóautók: 1. Old timer

Merryweather 1962








A mai alanyunk az AEC (Associated Equipment Company brit járműgyártó) Merryweather Marquis Fire Engine korának jellemző teherautója és ebből következően tűzoltóautója is. A Matchbox vélhetően egy 1962 körüli 733CGD kódú Mercury motoros fecskendőt mintázott meg, a kor kisautós jellemzőihez mérten. Nincs alja, nincs ablaka. Mindazonáltal pontos a kialakítás, jól látszanak a kasznin levő oldalajtók, fellépők. Különösen a létra kialakítása nagyon precíz, és a korának megfelelően fémből van.

A felújítás során minimális kifestést kapott, hogy még jobban érzékelni lehessen a kevésbé hangsúlyos részleteket.











A sorozat eddig megjelent tagjai:





2016. február 7., vasárnap