2021. március 5., péntek

Tömegközlekedők 2. Zebra

 

Daimler Fleetline CR Bus
1966

 (Matchbox)

 felújítás 

Az 1896-ban az angol H.J. Lawson által alapított, tehát igaz brit cég, megvásárolta a Daimler név használatát a Gottlieb Daimler nevét viselő német cégtől. Ez már így is elég érdekes történet. Az ötvenes években a cég tervbe vette, hogy sportkocsikat illetve luxuslimuzinokat fog gyártani, ami szintén érdekes kombináció egy , a szakmában még kezdőnek számító cégtől. A továbbiakban a Jaguar vette meg a céget, akit aztán felvásárolt a BMC, majd a British Leyland. A később ismét leváló Jaguar viszont megtartotta a Daimler név jogát. Ennyit a gazdaságtechnikai részről.

 


Jóllehet a járműiparban érdekelt volt a cég mégis inkább az ötvenes –hatvanas években vált kiterjedtté a nagy volumenű autóipari kapacitása. A Daimler cég termelésének jelentős hányadát tette ki a busz alvázak készítése, ezek közül is szinte kizárólag az emeletes buszok számára valók. A Daimler Fleetline típusa 1960-ban került piacra.

A londoni emeletesbusz-park az 1970-es évektől határozottan ráált a régi megszokott Routemasterek mellett a Daimler Fleetline típusra is. Ezeknek a dízelmotoros buszoknak a karosszériáját azonban külsős cégek építették. A cég a Jaguar tulajdonlás évei alatt a második legnagyobb emeletesbusz gyártó cég lett Nagy Britanniában. A cégtulajdonok vegyes és változó volta miatt a buszokra szerelt logo is egy időben Leyland volt a korábbi Daimler helyett.


A buszt a hátuljába épített 8,4-11,3 literes (Leyland, Cummins, Gardner) dízel erőforrás hajtotta, automata váltóval. Lapospadlós kivitelű és kétajtós változatban készült, a hátsó ajtónál lehetett az emeletre fölmenni. A süllyesztett közepű hátsó tengelynek köszönhetően a busz alacsony súlypontú volt és a fölső szinten is kellő belmagassággal bírt. A típusmegjelölésben a CR jelentése Coventry (gyártás helye) vagy Commercial illetve R mint “rear” vagyis farmotoros. A D6 és a G6 a motor gyártójára utal.

 A típus legnagyobb használója a London Transport volt, akik 2646 darabot vásároltak és használtak (el), míg más közlekedési vállalatok részére összesen 3500 darab készült. Magas karbantartás igényű volt a modell. Az utazóközönségnek nem nyerte meg a tetszését a lassú utascserét engedélyező ajtós megoldás, ők jobban szerették a nyitott peronos öreg Routemastert. A Fleetline buszok még Hong-Kongban is szolgáltak szép számmal. Az utolsó Fleetline busz 1975-ben készült.

   A Matchbox elsőként 1966-ban adta ki ezt a Fleetline-t. Természetesen fekete gombkerekekkel. A beltérben szépen ki vannak alakítva mindkét szinten az ülések illetve a fölvezető lépcsősor. Az egy darabból álló karosszéria csak össze van pattintva a padlólemezzel, ami nem kedvez a szétszedésnek/összerakásnak. Szerencsére nem volt olyan állapotban a spiáter, hogy sérülést szenvedett volna a felújítás során. A kialakítása, pontossága a korának megfelelő, a sorjákat a felújítás során kissé meg kellet csiszolni. Az eredetin létező ajtó teljes mértékben hiányzik a modellről, ennek oka ma már kideríthetetlen. Viszont akár megtéveszthető is lehet, ha például a Routemasterrel vetjük össze, mivel annak meg tényleg nem volt hátul ajtaja.

A kisautó dekorációjának valami különlegeset szerettem volna. A valóságban is gyakorta előfordul, hogy egy teljes buszoldalt egyetlen nagy grafikával borítanak be. Még az ablakok is kapnak ilyenkor egy apró lukakkal perforált, ezáltal belülről még kilátást valamennyire biztosító de kívülről meg a dekorációt hordozó bevonatot. Az én esetemben egy nagy (Vasarely ihletésű) zebragrafika lett a téma, amely egy állatkert reklámként hivatott fölhívni az utcán járók figyelmét. A teljes oldal matricázása egy darabból készült, átlátszó alapra. Így elértem azt is, hogy az ablakokon a fent említett belülről áttetsző hatás jöjjön létre (többé-kevésbé). A kisautónak amúgy nem voltak eredetileg ablakai, így ezt a hiányt is pótolta az áttetsző matrica.


 

2021. február 19., péntek

Racing 01: Carrera 6

 

 

Porsche 906 Carrera

(Corgi)

felújítás

 A 906 létrejöttének talán három oka is lehetett. Egyrészt a Ferrari A Dino modelljének legyőzése, másrészt az új előírások. A korábbi – 904-nél alkalmazott - váztechnológia már nem volt alkalmazható, vissza kellett térni a térbeli csővázhoz ismét. Emellett a homologizációhoz szükséges példányszám is 50 darabra csökkent,  így gazdaságosan elő lehetett állítani. De talán a leglényegesebb ok, az a 28 éves Ferdinand Piëch (Dr. Porsche unokája) színrelépése volt, mivel ő lett a cég fejlesztési vezetője. És ő egyrészt nem találta jónak a korábbi technikát, másrészt mindenáron újítani akart. Egy könnyebb és gyorsabb modellt szeretett volna az akkori 904-nél. ennek megfelelően az alkatrészek egy részét fémről üvegszálas műgyanta alkatrészekre cserélte. A kész kocsi tömege így csak 580 kg volt.

 

 Az új Carrera 6 – ahogy másképpen is nevezték a 906-t - erőforrásának alapja a széria 911-es hathengeres léghűtéses motorja volt (később volt benne nyolchengeres is), ami már számos korábbi versenyautóban is bizonyított. 1991 köbcentis, 210 lóerős középmotoros versenygép állt elő. Az elődjétől eltérően a kocsi alakját is már szélcsatornában tervezték. Lehet, hogy szokatlan lett a forma egyesek szerint, de aerodinamikailag a helyén volt. A csúcssebessége 280 km/h volt, ami egy kétliteres autó esetében igen jónak számít. A motort egy nagy plexivel burkolták, ami a későbbi évek verseny Porscheinál is jellemző volt. Bevezették a fölfelé nyíló ajtókat is.


Mikor 1966-ban Megnyerte a Daytona-i versenyt mindenki egyértelműen a sikert látta benne. Összességében hatodik lett, és a kétliteres kategória győztese. Pár héttel később a Ferrari Dinot is legyőzte. Piech ezzel új érát nyitott és egyidőben – egy ötéves terv keretében - hét új versenyautó projektjét indította el.  Sőt, ez egy utcai autó is volt, ebből a szempontból is megfelelt a követelményeknek, nemcsak a FIA új előírásainak. Viszont a legtöbben a sportsikereiről emlékeznek rá, mivel számos versenyt nyert illetve ért el komoly helyezéseket a konkurens – és V8-as - Ford GT-k és a tizenkét hengeres Ferrari PS-ek mezőnyében.



 A Corgi 1969-es kiadású kisautója közepesen romosan került hozzám, a Matchbox 910-ese mellé. A kerekétől eltekintve teljesen elfogadható a modell, mind játéknak, mind vitrinbe. Ez utóbbira csak felújítás után. Nem is volt vele más célom, csak szalonképessé vitrinképessé tenni. Dekorációja a kornak megfelelően készült jórészt. Sajnos a műanyag ablakfelületei (elég sok van belőle) már kristályossá repedtek az idők során, ezen nem volt mit szépíteni. Léptéke 1:55, tehát nem teljesen passzol a 910-hez, de formavilágában mindenképpen társak.

Ahogy a valóságban vitték anno a versenyre

 

 

 

 

 

 

2021. február 13., szombat

Tűzoltóautók 17.: Chevy Suburban

 Chevy Suburban

(Matchbox)

átalakítás


A nagytestű összkerék meghajtású, manapság SUV-nak nevezett járműtípus nemcsak napjainkban, hanem már évtizedek óta egy alapmotívum az amerikai autóparkban. Legyen az Chevy Blazer, Ford Bronco, Dodge, GMC, Lincoln vagy egyéb amerikai gép. Sokan, sokféle változatban, évjáratban, kivitelben használják. Amolyan munkásautó a titkosszolgálattól kezdve a Nemzeti gárdán és a különböző fegyveres és nem fegyveres szervezeteken keresztül egészen a tűzoltókig. Ilyen a Chevy Suburban is.

 

Az első egyterű terepjáró 1934-ben jelent meg ezen a néven, akkor még nem sejtve, hogy mivé fejlődik az akkori, teherautó alvázra épített nagyobbfajta kombiautó. És innen kezdve csak fejlődik, terjed a ez a fajta autóforma. Térben és időben, cégeken átívelően, egymásból kiindulva, egymást keresztezve. Sokszor ugyanaz a modell fut több cég palettáján is, apróbb-nagyobb módosításokkal. Egyik ekkor vált modellt, a másik akkor, az egyik itt változtat a közös modellen a másik ott. Ebből következően - európai szemmel nézve meglehetős káosz uralkodik az egyes márkák egyes típusai és azok megnevezései terén. De lehet, hogy még az ottaniak közül is csak kevesen tudnák az ő ilyen jellegű kocsijuk a márkához vagy a típusokhoz való kapcsolatát definiálni. És ez még csak a külső. Ekkor jönnek a motorok és azok variánsai. Ebbe nem érdemes belebonyolódni. Maradjunk annyiban: Suburban a Chevytől.



 

A kisautó a Matchbox 2000. éves terméke, eredetileg rendőrautó-féle volt, ezért volt rajta egy hatalmas fényhíd imitáció. Ez maradt is rajta a felújítás során. De természetesen kicsit ki is egészítettem a villogók sorát apró strasszból és matricából készültekkel. Eredetileg is volt variáció a színek és dekorációk tekintetében ezért a fényezést és dekorálást ezúttal nem vittem túlzásba, hiszen a kocsi tűzoltóságon belüli funkciója igazán nem igényelte azt a fajta harsányságot és feltűnőséget. A kocsi funkciója - nagyjából országonként változó kiosztásban és felelősségben - elsősorban a vezetői, gyors-reagálású irányítási funkció mobilizálása, mielőbbi helyszínre juttatása. Volt már ilyenre példa a múltban is, ez egy létező beosztás. Csak minden korszak, a technikai igények és a földrajzi helyzet is különböző képességű járműveket kíván a feladathoz.



2021. február 5., péntek

Tömegközlekedők 1: A szögletes doboz

 

Leyland Titan London Bus   /update/

( Matchbox)

 felújítás

 

A helyi-járatú buszok nagyon egyformák tudnak lenni viszont nagy felületekkel rendelkeznek, melyek reklámozásra csábítanak a világ minden táján. Az emeletes buszoknál ez a felület dupla akkora, még jobban kihasználható. Használjuk ki mi is léptékhelyesen a rendelkezésre álló helyet. Mutassuk meg, hogy az unalmas és sokszor primitív Matchbox dekoráción túl is van élet.
 
 
Mindehhez szükségünk van egy kopottas Leyland Titan buszra. A busz célállomása ezúttal a felújító műhely. Szétszedés után… írhatnám le hirtelen, átugorva ezt a jelentéktelennek tűnő mozzanatot. De nem! Mert egy ilyen busz nagyon ravaszul van összerakva. Minden eddigi általam látott és szétszedett Matchbox kisautón is túltett a ravaszságával. Az rendben van, hogy szegecselték, az bontható kötésnek számít a Matchbox-restaurátorok szemében. De ha nem lehet a szegecshez hozzáférni az összepattintott alkatrészek miatt, akkor már kicsit bonyolultabb a helyzet. A pattintás meg, a spiáter esetében minimum torzulással vagy rosszabb esetben töréssel is járhat. Nem volt kis feladat kitalálni a kibontás módját. De miután a legkisebb roncsolással ez megoldódott, innen már a hagyományos módon történt minden.
Olyan sok szép színt és színkombinációt lehetett találni az ilyen korú buszok képei között, hogy igazán nehéz volt választani. A londoniak jobbára pirosak, de más városok ezt egyáltalán nem tartották követendőnek (mivel más cégek voltak, más logoval) és ezért a legkülönbözőbb színekre festették a buszparkjukat. Ezért is döntöttem egy halvány krémszín – mint a kor egyik jellemzője - és a középkék - mint a hozzá jól illeszkedő - kombinációja mellett. Direkt egy olyan fantáziabusz készül, amiben van egy kicsi valóság, egy kicsi fantázia, egy kicsi konkrétum és egy kicsi kitaláció. Nem törekedtem az eredeti állapot helyreállítására, ez annál kicsit jobb lett.

Ravasz módon kellett visszaszorítanom a belsőrészt az összeállításkor

 
 Az alja és teteje, összepattintás előtt
 
 
Átváltozás
A fehér műanyag belteret közepes árnyalatú szürkékre festettem, így némileg plasztikusabbá vált a nagy felület. Az ablakok körben „üvegezést” kaptak vékony iratborítóból elkészítve. Ez érdekes módon sokkal életszerűbbé tette az egész jármű megjelenését.
A dekoráció egy része a kijelző, a másik a reklámok. A kijelző megjelenése egyértelműen maibbnak mondható mint korhűnek. Tartalma viszont teljesen mai és teljesen valós adatokat tartalmaz, némi kis hazatekintéssel lakhelyünk tömegközlekedési kódrendszerére.

 
Csak az a hatalmas illesztési hézag ne lenne
 
Ez itt a reklám helye
A reklámokat teljesen szabadon választottam a korabeli londoni emlékeim és a mai kor számomra látványosabb képes hirdetéseiből, azok átszerkesztéséből, valamint újak kitalálásából. Ezért lehet kissé eklektikusabbnak találni, tér- és időugrásokkal tarkítva, ha valaki belemélyed a tartalmak kielemzésébe és a pixelek is mutatják még.
Technikai információként még annyit megosztanék, hogy a fölső és alsó rész illesztésénél valamint a pattintási résnél egy alsó matricaréteget is felraktam, hogy a rés ne látszódjon a fölső dekorációs rétegen. Amúgy technikailag muszáj volt ugyanígy összerakni a karosszériát, bár sokat gondolkoztam egy másik vágási+illesztési verzión is. De ez a bepattintós megoldás nem könnyített a helyzetemen.


 Nem rosszabb mint a piros

És itt egy másik pirossal
         

Mindazonáltal a busz megjelenése ütősebb lett az eredetihez képest. Igazán nem értem, hogy gyárilag miért szalasztottak el ekkora lehetőséget a feltűnéshez és miért csak egyszerűbb reklámokat tettek a doubledecker Matchboxok oldalára.

A járattábla valós adatokkal
 
Tagadhatatlanul pécsi hangulat- anno
 
  Nem korhű, de jól néz ki a digitális járattábla
 
Reklám ezen az oldalon is