2021. július 23., péntek

Tűzoltóautók 24.: Ez a gyorsbeavatkozó

 Land Rover S2 SWB 

(Corgi)

bemutató


Bár hivatalosan nem ez a neve, de szerintem ezt a tűzoltóautó egységet nyugodtan nevezhetjük gyorsbeavatkozónak. Kicsi, de terepjáró, tehát bárhová eljuthat viszonylag (Land Roveres sebességspektrumban mérve) hamar, valamennyi oltóanyagot is visz magával, de főképpen el van látva technikai felszereléssel ami a tűzcsapos oltás megkezdéséhez kell. Aztán majd jönnek az igazi fecskendők is ha szükséges még.

 


A kis tűzoltószer el van látva látszólag minden fontos eszközzel ami egy ilyen autón előfordulhat és látványos is, csak éppen talán a legfontosabbak hiányoznak: a villogó és a sziréna. Ettől eltekintve nagyon rendben van a modell. A Corgi korabeli megoldásának megfelelően egyszerű fém alvázon van az igen részletesen kidolgozott fém karosszéria. Azt ablakok átlátszóak, de igencsak sötétek, így nem tűnik ki annyira a beltér hiánya. A hangsúly a külsőn van ezúttal. Ott viszont bőséggel vannak részletek. A karosszéria öntvényből képezték ki a hátsó panelon levő csatlakozókat, szivattyú és egyéb gépészeti berendezések kezelőszerveit, igen nagy részletességgel. A platóra egy műanyag elem került ami a kétoldali eszköztároló ládákat imitálja illetve erre került rá külön - a két részből és különböző színű műanyagokból álló dob+tömlő) - tömlődob, szintén szépen kidolgozva.


A kocsi elején is találunk finomságokat. Ott van mindjárt a pótkerék, aminek ugyan más a gumija mint a négy keréken levő, de így is mutatós.Szintén műanyag rátét a vastag tömlő, a tartószerkezeteivel. Szépen precízen kifestve ahogyan valóságban is létezhetett. Példás, hogy a felni is piros és nem egyenkereket kapott. Az ajtókon levő dekoráció nem tűnik matricának (vagy ha az akkor nagyon professzionális kivitelű), inkább nyomat lehet. Mindenesetre nagyon szép munka az is.

 A modell a Corgi igen gazdag Land Rover tűzoltószer kínálatából (Fire Heroes sorozat) származik. talán egyik gyártó sem használta ki ennyire a hazai pálya előnyét, mint ők.  A márka kifogyhatatlan a különböző tűzoltási céllal létrehozott autóiból (is). Az eredeti jármű is valóságos, bár, az S1 és az S2 sorozatok között némi átfedést érzek.Ahogy azt már korábban is írtam, szinte nincs két egyforma tűzoltószer, mindegyiken van valami változtatás, egyedi igény szerinti kialakítás. Pláne ennyi idő távlatából.


 Kár azért a villogóhiányért...

 

 

 

 

 

1. Az oldtimer
2. A népszerű
3. A mobil központ
4. Katasztrófavédelmi Műveleti Szolgálat
5. Dennis fecskendő
6. Létra
7. Mercedes
8. Fire Chief
9. Range Rover
10. A gatter
11. A vízszállító
12. Reptéri tűzoltószer
13. A konténeres
14. Scania
15. Sportos főnök
16. Hudson tűz.pk.
17. Chief Blazer
18. Fehér létra
19. ERF fecskendő
20. Mercury PK.
21. Hatkeréken
22. Az UNIverzális
23. LR Cab Forward
24. LR S2 SWB
25. Őskövület
 



2021. július 15., csütörtök

5/6 zöldike

 Volkswagen Multivan 

(SIKU)

bemutató

 


  T5 vagy T6?

Kérdéses, hiszen a kisautó alján nincs jelölve. A két eredeti modell amúgy sem különbözik sokban, a részletekben találhatóak inkább a különbségek.  Az első lámpa alapján T5, mivel párhuzamos az alsó-felső él (vagy csak gyártási egyszerűsítés?). Az alsó hűtőrács alapján T6 - bár nincs külön színezve vagy kivágva, csak panelozva. A kilincsek mindkettőnél egyformák. Viszont a tolóajtó hátsó sínje alapján bármelyik lehetne, hiszen az a valóságban máshol van (egy oldaléllel lejjebb). A hátsó lámpa inkább a T5-é, mert íves a teteje. Végül is tehát akármelyik lehetne, én a hatosra tippelek. A bliszterére csak annyi volt írva, hogy Multivan. Ami viszont csak a belsőre utal. Az viszont nem látható igazán. A Multivanben egy lehajtható asztal van oldalt a vezető mögött és a középső üléssor forgatható. Ha belenézünk, akkor valóban két középső ülést látunk, de ez a Caravellben is lehetne.

  

T6 vs. T4, nincs sok különbség. Ez így van jól.

Az oldalajtó sínje nincs jó helyen

 Ahhoz képest, hogy német autóról van szó és a Siku gyártotta a minőségétől nem vagyok nagyon eldőlve. A kerekei szerintem túl nagyok és a felni kidolgozása nem túl precíz. A gumi viszont szép rajta. Az ablaka szép vékony, betekintést enged a beltérbe is. A középső oldalablakokon levő eltolható részt is szépen ábrázolták rajta. A beltér a műszerfal tekintetében rendben van, aprólékos, látszik, hogy odafigyeltek. Viszont a hátsó ülések ülőlapja nekem kicsinek tűnik, bár kidolgozott. Az első lámpákat már részben érintettem, de most ha nagyítóval is megvizsgálom a lámpák környékét, akkor egyértelműen látszik, a belső éleken a törés ami a T6-ra jellemző. Bár az alsó vonal akkor sem stimmel, mert annak a hűtőrács alsó vonala alá kellene mennie. Lejjebb haladva nagy hiányérzetem van a ki nem vágott hűtőnyílások miatt. Nagyot dobott volna rajta.

  

Az első lámpákon még dolgozhattak volna, csakúgy mint a hűtőrácsokon

A felnik olyanok, mintha sorjásak lennének, de nem azok

Nagyon jól sikerült viszont a hátsó ajtó. Nyitható, ami nem lenne túl nagy újdonság. Viszont nincs benne az az éktelen nagy kar, amin ki szokott nyílni és ami bele szokott zavarni a belső tér kialakításába. Bónuszként, talán egyedül ebben a szegmensben a hátsó ajtó be van "üvegezve". És nem az ajtó átlátszó és festett a kaszni rész helyén, hanem külön elem az üvegezés. És van rajta ablaktörlő, mint a valóságban is. De ha már kinyitjuk, akkor látszik, hogy a csomagtartóban levő polc hiányzik belőle. Ez a Multivan-nél alaptartozék. A tamponnyomás nem a ma létező legprofibb, a Hot Wheels és a Matchbox is ma már jóval szebbeket tud produkálni. Ha a kisautó árát nézzük akkor mindezt feleannyiért.

Pontatlan tamponnyomás

Ezt csak úgy a hangulat miatt

 

 

 

2021. július 13., kedd

GTi 2

 Volkswagen Golf II.

(Hot Wheels)

bemutató


 
A Volkswagen a második generációs Golfot (1986-1990) – a korábbi modell előnyeit kiemelendő és a hátrányait javítandó – technikailag továbbreszelte, hogy egy még tökéletesebb, sokoldalúbb és többféle változatban beszerezhető kocsit adhassanak a törzsvevőiknek és az újabb vevőkörnek.1983-ban jelent meg a korábbi szögletes Golf l-nél kissé gömbölyítettebb karosszériájú kettes. Új technikájú futóművet és kibővített motorpalettát kapott. 1.3, 1.6, 1.8 literes benzines és kétféle dízel erőforrás közül lehetett választani. Néhány előremutató technikai újdonság került bemutatásra, többek közt az összkerekes, viszkokuplungos syncro változat. A kettesből készült az első kimondottan versenyváltozat is, a szögletes első lámpájáról megismerhető 160 lóerős Rallye Golf. Brit újságírók szerint a Golf 2 GTi talán minden idők egyik legjobb autója.



A hatmillió példányban eladott kettes Golf háromajtós példányát modellezte meg a HW 1990-ben, amit 2009-ben újraszerszámozva ismét piacra dobtak, majd megtették ugyanezt 2019-ben is.  Ezek szerint a kicsiben is olyan sikeres mint a valóságban. Megfigyelve a részleteket egyből feltűnik, hogy elöl dupla lámpák vannak rajta. Ilyen csak a GT változatokon (GTi és GTD) volt, tehát nagy valószínűséggel egy kis GTi-t tartunk a kezünkben. Ebben az nesetben az eredeti autóban egy  16 szelepes, duplavezérműtengelyes, 139 lóerős erőforrás dolgozott. A GTi-k esetében a karosszéria szinte alig változott kavülről, a tudása a kevésbé látható részeken rejtőzött. Emiatt a modelleken sem lehet ezeket a jellemzőket (mint például a piros csík a hűtőrács szegélyén) ábrázolni.



A kisautó formája teljesen rendben van, a megformálható részletek is a helyükön vannak. Talán a hátsó ablak nem ilyen keskeny, eredetileg jobban közelít a "szabályos téglalaphoz". A beltérbe sajnos nem látni be eléggé, de ami látszik az nagyon vegyes. Egyrészt kagylóüléseket tettek bele fejtámlával, ez ok, viszont a műszerfal nulla, a kormány meg pizza. Ez nagyon méltatlan. A kerekek nem csúnyák, csak túlzóan nagyok. Abban az időben nem volt divat malomkeréknyi felniket préselni az autók alá. Többféle színben is kiadták, lehet, hogy nem ez a narancs a legszerencsésebb ezzel a semmitmondó grafikával.
Összességében teljesen rendben van a kisautó, már messziről látszik, hogy ez egy büszke "kettesgolf".








2021. július 9., péntek

Ló vagy tehén?

 AEC Horse Box

(Matchbox)

felújítás


Egyik sem, ha már a címben feltett kérdésre válaszolni kell. Ugyanis a mi kis lószállítónk ezúttal bikákat szállított a mezőre legelészni. Ugyanis a kis fehér műanyagállatokat megvizsgálva látszik a különbség.

Hol vannak már a lovak? A korai hetvenes évek óta már rég elvágtattak, jó messze a teherautójuktól. 




A kisautó 1969-ben jelent meg a kínálatban még RW kerekeken. Mutatós darab volt. Ez nem csak a szép és autentikus színválasztásnak volt köszönhető, hanem a két becsatolt lónak is. Nagyon játszható dolog lehetett ez akkoriban is. Később az újabb kerekeken is megjelent, sőt a fülke színe is narancsra, mustárszínűre változott. A deszkaimitációs doboz készült piszkosfehérben is. A kék üveg és a beltérmentesség végig jellemző volt. Az 1:92 léptékű modell nem volt hosszú életű, mert 1971-től már nem szerepel a katalógusokban. Ennek ellenére azért - ha ló nélkül is - de jócskán akad belőle a piacon.

 

Az eredeti autó az AEC/Leyland cég 1964-77 között gyártott Mercury nevű terméke volt amit leginkább a jól ismert tűzoltóautóról azonosíthatunk, de volt más felépítménnyel is bőven a Matchbox kínálatában is. Az AEC-ről annyit érdemes tudni, hogy egy igen jelentős brit teherautó és buszgyártó volt 1928-1979 között. Számos ismert és kevésbé ismert teherautót gyártott, amik közül a Matchbox leginkább a Mercury későbbi változatát mintázta meg előszeretettel. 8,2 literes, 130-150 lóerős motorjaival igen komoly teljesítményre volt képes. 2-4 tengelyes kivitelekben készült. Sokféle felépítményt lehetett ezekre az alvázakra megvalósítani. 

A ló/tehénszállító felépítmény acélvázra rögzített deszkából készült. Ezt a Matchbox mérnökei nagyon szépen kialakították. A lehajtható ajtó mechanikája sem feltűnő, szépen illeszkedik és működik is. A felújítás során nem törekedtem semmi extrára, csak az eredeti állapotot állítottam vissza.


Ez a nyúlvány hivatott arra, hogy a felépítményt az alsó részhez rögzítse elöl.












2021. július 6., kedd

A nagy tolótető

 

Studebaker Wagonaire

(Matchbox)

felújítás

 


Érdekes kisautó került elém – most kivételesen darabokban és hiányosan. Egy Studebaker Wagonaire. Vagyis egy kombi Studebaker Lark (Station Wagon) a csomagtartó fölött elhúzható tetővel. A Matchbox amennyire alkalmazza ezeket a mozgó/nyíló elemeket a kisautóin ugyanannyira elősegíti a korai lerombolódásukat. A mechanikák általában nagyon finom mozgást igényelnek, ami nem minden gyerek képes alkalmazni. Így történt ez a Wagonaire esetében is. A finoman csúszó tetőt addig rángatták, amíg kitört alóla az azt tartó ablakperem és kiesett a tető. Innentől már veszett az ügy. Szerencse, hogy a tető megőrződött, így már csak az ablakot kellett pótolnom. A kisautóhoz eredetileg járó vadászt és a kutyáját egyelőre lehetetlen pótolni. A kutyát azért sajnálom, azt még el tudom képzelni egy ilyen autóban. De a vadász miért van hozzácsatlakoztatva egy kombiautóhoz (kinyitható tetővel)? Vajon a tetőt elcsúsztatva szándékozik vadkacsára lőni és ez az álca, vagy pedig a vaddisznótámadás ellen bújna a csomagtartóba? Megint egy érdekes elméleti megválaszolhatatlan kérdés.

 



A kisautó az eredeti amerikai kombi jellegét jól hozza, a részleteivel sincs semmi gond, annak ellenére, hogy a hangsúly a tolótetőn van. A modellt először 1965-ben adták ki és tartották a kínálatban 1969-ig, élénk világoskék – később világoszöld - színben, amik teljesen passzoltak ahhoz az érához amikor is ezt a kocsit gyártották. Természetesen RW kerekeken, amik viszont ilyen feketén nem igazán illettek a korhoz és a kocsihoz. Persze ez leginkább gyártástechnológiai és kor jellemző, de azért akadtak kerék témakörben is kivételek már abban az időben is. Kár, hogy ez a kisautó nem tartozott közéjük.

 

A felújítás során a legelső és legfontosabb teendő a csúsztatható tető helyreállítása volt. Mivel a sínt képező ablakpanel hiányzott ezért az ablakokat külön pótoltam és a sínt is külön készítettem el. A színezéskor a korhoz illő de kétárnyalatú festést alkalmaztam, így még inkább hű lett a modell megjelenése az eredeti hangulatához, amit szintén így forgalmaztak.

 

 A Studebaker Lark harmadik szériáját 1963 és 1966 között gyártották. A Wagonaire a Kombihoz képest a fő eltérés a csomagtartó rész fölötti tetőszakasz eltolhatósága volt. Ezáltal a kombi rakterület magassága egyszeriben megnőtt. Bár nem hiszem, hogy ezzel költözködtek volna olyan gyakran és ezért vettek volna ilyen autót az amerikai polgárok. Bár lehet, hogy csak a hűtőszekrényüket akarták időnként átmozgatni egy kiadó autózással. Valószínűleg inkább csak esetenként a szörfdeszka lógott ki belőle vagy csupán kellemes szellőzést biztosított. Elektromosan vagy kézzel volt betolható a tető első része alá.

 

 A tető megtervezését Brooks Stevens követte el 1962-ben, némi európai példát követve. Ugyanis a Scimitar koncepcióautója már teljes egészében tartalmazta ezt a megoldást. A Wagonaire esetében hátulra még egy – fordítottan álló - üléssor beépíthető volt, így akár nyolcan is utazhattak benne. Ekkor már a pótkeréknek (és nyilván a csomagoknak sem) nem jutott hely, így az autót különlegesen defektálló gumiabroncsokkal szerelték.

 

A csúsztatható tető a sorozatgyártásban már nem sikerült olyan jól és a tömítések mentén gyakran beázott illetve a vízelvezető csatornák is hamar eltömődtek (ez a mai napig is áthidalhatatlan probléma a tetőablakos autóknál!). Gyakori karbantartást igényelt az automatizálódó amerikaiak számára. Emiatt inkább a 100 dollárral olcsóbb opciót, a fix tetős kombikat ajánlották a kereskedők. A kocsit a GM sorhatosa vagy V8-asa hajtotta (180-225 lóerősek voltak), ebben tehát nemigen tért el a többi korabeli cirkálótól. Főbb opcióként automata váltó, overdrive, első tárcsafékek, szervokormány volt rendelhető hozzá. Érdekessége volt a típusnak, hogy előszeretettel vásárolták a sajtócégek, mivel a kinyitható tető miatt a kameraállványt oda tudták erősíteni, így kiváló mozgófelvételek készülhettek belőle. De vásárolt belőle a titkosszolgálat is. összesen 11915 darab készült belőle.


 

2021. július 2., péntek

AA 02: Landi

 

 Land Rover S3

(Matchbox)

átalakítás

 Az AA-s segélyszolgálatos autók közül a Land Rover elsősorban olyan feladataokra volt használatos, ahol a kocsi terepjáró, teherbíró képességét jól ki lehetett használni. Sok éven át több széria LR is segítette a munkát. Ennek megfelelően a kocsik dekorációja is igen változatos volt az évtizedek során. A korai Sll-ek szerény felirataitól kezdve az Slll minimál dizájnján át egészen a Defender már-már taxismintájúra hajazó, de a céljának (feltűnés) maximálisan megfelelő festéséig.


A Land Roverek talán minden idők leginkább magától értetődő terepjárói. Emellett persze a Jeep Willys is megérdemli a tiszteletet, de talán mégis a LR tartja leginkább a mai napig is az ősi terepjáró építési hagyományokat. Maga az ős Land Rover munkagépnek készült, a háború utáni gazdaság igényelte hamar a többcélú, megbízható és ugyanakkor igénytelen haszongépeket. Nos, a Land Rover pont ilyen. Olyannyira traktoros jellemzőkkel rendelkeztek az első példányok, hogy elől csak egy ülés volt középen. Innen indult el a polgáriasodás felé, és lett egy akár hétköznap és utcán is bátran vállalható Defender. Szerintem ez az egyik olyan jármű a világon amit a legtöbb célra használtak és használnak, rengeteg féle célra átépítették gyárilag is, kis műhelyekben is és otthon is. Jellemzően a vidék vagy a szavannák az igazi otthona, de az angol királyi gépkocsi-flottában is megtalálható.  Bár a típus fejlődése a technikai vonalon nem állt meg, mégis érdekes, hogy pl. a hadseregek a régi, hagyományos motorú modelleket veszik, a mai elektronikus vezérlésű motorok helyett. Nyilván a megbízhatóság az elsődleges szempont a motor esetében is. Talán a kényelem és a biztonság az, ami fejlődött valamelyest az idők folyamán.

Én magam egy ős Landy-rajongó vagyok, hogy mást ne mondjak az első Matchboxom egy kék, safaris változat volt, a maga tetőcsomagtartós pakkjával. Sajnos ma már nincs meg ez a példány, de rajongásom töretlen a márka iránt. Leginkább az Series II és Series III változatokat tartom igazán belevalónak, ponyvatetővel, porosan, használva…

Aki nem akar máshol utánanézni, annak íme a típustörténet esszenciája:
A legelső Land Rover lehet a fapados autó fogalmának legelső kézzel fogható és testközelből érezhető fizikai megvalósulása. A háború utáni anyaghiány párosult a mindenre befogható munkagépekre való nagy igénnyel. A maradék Jeepek már kezdtek szétesni, gép pedig kellett a szállítástól a szántásig, mindenhez. A Rover cég főmérnökének köszönhető ennek, az akkori lehetőségekből, anyagokból az akkori kívánalmaknak megfelelő gép létrejötte. A végtelenül egyszerű felépítés, az acél létraváz, az alumínium karosszéria, az egyszerű de nyomatékos kis 1,6 literes négyhengeres motor alkotta a relatíve olcsón megszerezhető munkagépet. Az alu karosszéria később szinte a védjegye lett a Land Rovereknek, és talán emiatt is van az, hogy a legyártott példányok 75%-a még üzemben van. Az első igazán "autós kinézetű" modellt a 80-ast - ez a szám mindig a tengelytávot jelenti collban - 1948-ban mutatták be. 

Ahogy az idő haladt és a kocsi is egyre népszerűbb és sokoldalúan (fel)használt lett, a fejlesztés sem állt le. 1957-ben már 2 literes dízelmotorral is szerelték. Egy évre rá az I-es sorozatot felváltotta a méretében, komfortjában, stílusában és teljesítményében is alaposan továbbfejlesztett II-es sorozat. Megújult karosszériával, akár 2.25 literes benzinmotorral is, szélesebb keréknyomtávval jellemezhető. 1959-re már negyed millió, 1966-ra már fél millió Land Rover futott szerte a világ útjain. Ekkor már 10 üléses változatban is lehetett kapni, a számos egyéb karosszéria variációt nem is említve. A hadsereg is komoly felvevőpiacot jelentett nem csak a brit területeken hanem szerte a világban, így megjelent két – az átlagember számára kevéssé ismert - alváltozata is a furgonszerű Forward Control és az eredetinél kisebb és könnyebb Lightweight

Az 1971-ben megjelent a Series III egy modernizált változata a korábbiaknak, ami kissé szebb, kissé jobb, kissé komfortosabb részletekkel bírt az őshöz képest. Ekkor már 3,5 literes V8-as motorral is rendelhető volt. Az igény változatlanul nagy a Land Roverekre. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1976. júniusában gördül ki az egymilliomodik példány a gyárból. A típus fejlődése inkább technikai jellegű az utóbbi időben illetve a kényelmi és biztonsági berendezéseket fejlesztették tovább, hogy a hagyományos megjelenés ellenére a kocsi beltartalma naprakész legyen. A terepjárási alapelvekből nem engedtek. Megmaradt az acél alváz, merev tengelyek, zárható differenciálművek a három tengelyen, komoly terepszög és terepjáró képesség, laprugók, alumínium karosszéria, könnyen szerelhető, tisztítható elemek és alkatrészek.

A népszerűségéhez nem egy film is hozzájárult, a – kölyökkorunk egyik kedvencétől - az Elza és kölykei-től kezdve a Tomb Raider-en egészen a Piedone Afrikában-ig, ahol számos variációt láthatunk akár egyszerre is a filmvásznon, mind a jók, mind a kevésbé jók oldalán. Bár ma már eldőlt, hogy mégis csak modernebbre váltják valamikor a típust a közeljövőben, az bizonyos, hogy eltűnni soha nem fog csak újraéledni ismét és ismét.



A Matchbox Land Rover Slll-at találtam legalkalmasabbnak a lemodellezéshez. A módosítások nagyon minimálisak lettek. A szafaris RW változat volt a kiindulási alap. Erről lekerült - még jóval előttem - a tetőcsomagtartó egység. Így csak a tartócsonkja meredezett a tetején. Ez pedig a legalkalmasabb arra, hogy a narancssárga villogót hordozza. Ezen felül megkapta ő is a táblát a szélvédője fölé (ezért is jó a magasított talapzatú villogó) egy antennával kiegészítve. A hátsó ablakokat befedtem és egy valóságot alapul vevő fantázia dekorációt tettem rá.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2021. június 29., kedd

Polizei 02: A klasszikus


 Mercedes-Benz Polizei

(Siku)

felújítás

A Mercedes állólámpás változata már szerepelt nálam, így a típustörténetet onnan lehet elolvasni. A hozzámcsapódott Siku rendőrautó elég siralmas állapotban volt, de kiáltott a megújulásért. Mindjárt volt két ötletem is a változatosabbá tételéhez. Az egyik az antenna amelyet az eredeti rúd helyett vékony húzottszálból észítettem el. A másik a felni, pontopdsabban a dísztárcsa kialakítása. A Siku kerekei nagyon határozottak, szépen elkészítettek, de unalmasak is egyúttal. Viszont a Mercedeseknek nagyon szép dísztárcsájuk van, amit meg kellene mutatni kicsiben is. Itt már egy újításról beszélünk, amikor az eredeti kerékre is matrica kerül, a matricakép pedig a szép merci dísztárcsát ábrázolja. 

 



 
A rendőrségi matricázás is kicsit más, kicsit egyénibb lett. Tudván azt, hogy a valóságban sem volt teljesen egységes, inkább csak nagyon hasonló a német rendőrautókon a zöld felület és a fehér betűk. A piros ülés és a zöld ablak egyelőre maradt, úgy is mint gyenge pontja a modellnek. Viszont akár korhű is lehet a piros belső, bár nagyon nem jellemző.  Az üveg színét pedig betudom a gyerekcsalogató tárgyak egyikének.