BMW X3 és X5
(Realtoy)
bemutató frissítve
A BMW X3 2003 óta készül, a hármas sorozat padlólemezén alapulva. A nagy testvér után megjelenő kisebb, de propelleres márka nyilván a hármas sorozat vevőit tervezte átcsábítani az összkerekes álterepjárók világába. A kocsi létrehozásában a bajor cég az osztrák Magna Steyr céggel dolgozott össze. Ezt is kevesen gondolnák, mint azt is, hogy a kocsi maga is ott gyártódott. A következő generáció már Amerikában is készül párhuzamosan, de gyártották Egyiptomban is.
X5
Időrendben ez volt előbb, 1999 óta gyártják. Chris Bangle dizájnja, bár
korai bmw-s ténykedése okán még kevéssé szaladt meg a ceruzája. Nevéből
következően az ötös sorozat adja a kiindulási alapot, padlólemezen túl több más
elem is belekerül a limuzinból, melyből a gyár elsőként a történetében
terepjárót készít. Vagy annak látszó tárgyat. Ugyanis erről folyamatos a vita.
Tud-e rendesen terepezni vagy csak a járdaszigetet gyűri maga alá. Az igazság
valahol ott lehet, hogy az autó bizonyára tud nagyon sok mindent (még Dakarrais vitték – főképpen a dizájnt és a márkanevet) de aki ilyet vesz az nem viszi
az átlagautós számára is emészthetőnél sárosabb helyre a gépet. Inkább a plaza
elé parkolja, csillogósan. És hosszabbít is vele... Ergo a terepjárási
képességeit messze messze nem használja ki a nagy többség.
A gyártás és a tervezés körülményeit erősen jellemzi, hogy akkortájt került a Land Rover és ezáltal a Range Rover tulajdonjoga a bajor gyártóhoz. Innen pedig aztán a terepezésről, a terepjáró gyártás titkairól, tapasztalatairól mindent meg lehetett tudni. Honnan, ha nem a Land Rovertől. Volt mire építkezni.
A BMW ezzel a kocsival annyiban is különbözni kívánt a SUV-októl, hogy -
külön kategóriát nyitva saját magának – SAV-ként nevezte el (Sport Activity
Vehicle). Bár terepjáróként definiálják mégsem alvázas szerkezetű, hanem
önhordó karosszériás. A háromezrestől a 4.8 literesig többféle motorral készül,
benzines és dízel variációkban. A kisebbek sorhatosok a nagyobbak V8-asok, kézi
és automata váltókkal. A nagy igény és a gyártási költségek optimalizálása okán
azóta már nem csak Kaliforniában gyártják mint kezdetben hanem Mexikóban is.
Kétségtelen sikeres, úgy,
hogy időközben a kisebb X3 és a nagyobb X6 is megjelent belső konkurenciaként.
Nyilván fejlődik a modell, mert fejlődnie kell. A biztonság, az elektronikus
kütyük számtalan lehetősége mellett megjelent a harmadik üléssor lehetősége is.
Emiatt a tengelytávot is megnövelték kissé. Nem feledkezhetünk meg az
überváltozatról az X5 M-ről sem. A kissé képzavarosan sport terepjárónak
definiálható modellt az irgalmatlanul erős motor és sportos futómű jellemzi
leginkább, az egyéb külsőleg látható M-es jellemzők mellett.
Ugyanez az érzés léptékhelyesen
A két kisautó annyira egyforma a megjelenését, arányait kidolgozottságát tekintve, hogy teljesen egyként lehet kezelni őket a tesztünk alkalmával. Mindkettőnél az eredeti autó első szériáját mintázták meg. Igazán nem lehet róluk semmi olyat mondani, ami miatt ilyen olcsónak kellene lennie (vagy a többiek túlzottan drágák?). Finoman kidolgozott szép kerekek, különböző a felni is a két kocsin. A festésük is kellően vékony, jól látszanak a karosszéria törései, hézagai. A lámpákat, de még a jelvényét is tamponnyomattal készítették. A nyomat finomságát jellemzi, hogy a jelvényen is látszanak külön a színek.
Nagyon jól átjön a típus, aki az eredetit ismeri, azonnal ráismer a polcon. Ez mindenképpen a kiskocsik arányossági és pontossági mutatója. Hasonló a beltér kidolgozottsága is, a típusra jellemző jegyekkel. A szokásos mérce a kormány minősége. A háromküllős verzió van bennük, és még a kormányközépen levő logó helye is jelölve van. A kormánygyűrű is meglehetősen vékony.
Úgy vélem, hogy a Realtoy kisautóiból nekem a szép része jutott ezúttal, így kellően nagy öntudattal parkolhatnak majd be a vitrinembe a többi „márkás” társuk mellé, hogy a BMW kínálat sora egyre közelebb kerüljön a teljesnek mondhatóhoz.