205T

 Peugeot 205 Turbo T16

(Matchbox)

felújítás

 A Matchbox egyik igen jellegzetes kisautója a 205 T16. A cég történetében csupán két Peugeot szerepel, ő az egyik. Tömzsi megjelenésével, autentikusnak tűnő színes dekorjával és a felnyíló nagy hátuljával igen sokak figyelmét felkeltette és a játszhatóságon túl talán az eredeti autó sikerei is a gyűjtők kedvencévé tette. Nincs is sok belőle a piacon ma már, pláne elfogadható állapotban. De mi is az elfogadható állapot?

 

 

 1984-ben, tehát meglehetősen gyorsan reagálva az eredeti modell megjelenésére dobták a kínálatba a modellt. Az első négy évben az eredetire nagyon valamennyire hasonlító dekorációval. Ám ezután készült belőle piros, zöld, sárga és még military színű is! Természetesen egyre gyengébb dekorral.  A kerék végig maradt a nyolcküllős fajta, ami teljesen elfogadható és jól is illeszkedik a kisautóhoz. végül 1992-ben került le a palettáról.

 

 

 

 

 A nyíló részek mindig kritikusak, ha játékautónak használja az ifjúság a kis modellt. Több-kevesebb igénybevétel után azért leválnak a nyíló részek. Itt meglehetősen jól sikerült a tengely rögzítése a kasznihoz, emiatt ritkábban látni hiányzó hátsó részt. Maga az öntvény nem túl precíz, meglehetősen elnagyolt élekkel és formákkal készült, sok esetben durva öntési hibákkal tarkítva. Ez leginkább az autó első sarkainál, a lámpáknál érhető tetten.

 

 

 

 Az én példányom esetében csupán a padlólemez és a kaszni képviselte magát a kisautót. Minden más saját építés benne. Akárcsak a valóságban. Ez nyilván több nehézséget is felvet, de ugyanakkor szabadságot, és lehetőséget is ad. Olyan dolgokat lehet megvalósítani, amit az eredetin ilyen vagy olyan okok miatt nem tudtak vagy nem akartak megalkotni.

 

 

 

 

 Kerestem  egy beleillő motort, kialakítottam a vastag kipufogócsövet, a kétoldali hűtőket, mindezt az eredetiről készült fotók alapján. A beltérhez kerestem két sportosabb ülést és hozzáillesztettem a motort takaró burkolathoz. A típusra jellemző hosszú műszerfalat sztirolból faragtam bele. A padlólemez rugós futóműrögzítője alá egy-egy egyedi készítésű kerék páros került. A szélvédő és az ablakok átlátszó illetve füstszínű iratborítóból készültek. Az elejét kiegészítettem egy spoilerrel, ezzel a faragós munkák meg is voltak. A dekoráció az eredetivel azonos akart lenni, de a kisautó megformázási pontatlanságai miatt ez csak részben sikerült. 

 

 

 

 

Míg a legtöbb korábbi Peugeot-t a Pininfarina tervezte, a 205-ös a Gérard Welter vezette formatervező csapat munkája. Ráadásul Paul Bracq, alkotta meg a belsejét. A 205 volt az első kisautó, amely igen széles és változatos motorválasztékot kapott – 45-től 200 lóerőig! Az 1983-asbevezetése után a kínálat a GTI-vel és Turbo 16-tal bővült.

 

A Peugeot azzal a kizárólagos szándékkal gyártotta a 205 T16-ot, hogy versenyzői és gyártói bajnoki címeket szerezzen a rali világbajnokságon. Az utcai változat is a versenyprogram mellékterméke volt. Abban az időben a rali még a Forma-1-nél is népszerűbb volt, és hatalmas tömegeket vonzottak a világ legjobb pilótái által vezetett látványos gépek. A B-csoport szabályozásának 1982-es megjelenése a kizárólag versenyre tervezett autók új generációját szülte. A részvétel ösztönzése érdekében a B csoport homologizációjához mindössze 200 legyártott darabra volt szükség. Az alap T16-ot 1984. április 1-én homologizálták a B csoportb. A modell az 1984-es szezon ötödik fordulójában debütált a WRC-ben szembeszállt a Lancia 037 Evolutionjával, az Audi Quattro A2-vel, majd később a Quattro Sporttal, a Ford RS200-zal és az MG Metro 6R4-gyel. A 26 nevezésből 16 WRC futamot megnyerve 1985-ben és 1986-ban a B-csoport vége előtt besöpörte a pilóta és a gyártó koronáját is.

 

A T16 Evolution 1 az alapkocsi központi acél monocoque-jának továbbfejlesztett változata köré épült. Megerősítették, varrathegesztették, fúrták a könnyedség érdekében és vaskos, teljesen integrált alumínium bukóketreccel szerelték fel. Erősebb kettős lengőkarokat használtak körben, felfelé ívelt, tekercsrugós Bilstein lengéscsillapítókkal. „Pepperpot”-stílusú Speedline kerekeken és mindig Michelin abroncsokon gördült. Motorja ugyanaz a teljesen ötvözetből készült, vízhűtésessoros négyhengeres motoron alapult, amelyet az alap T16-ban is használtak. A lökettérfogat változatlan 1775 köbcenti volt azonban számos versenyfrissítést kapott.  A dugattyúk, a hüvelyek, a főtengely, a szívó- és kipufogószelepek, a gyújtógyertyák, a lendkerék, a szívórendszer, a kipufogó, az üzemanyag-befecskendező és a hűtőrendszerek mind korszerűsítésre kerültek. Megmaradt a KKK K26 dupla görgős turbófeltöltő, valamint a levegő-levegő intercooler, de a töltőnyomás 0,7 bar-ról 1,4 és 1,5 bar közé emelkedett. A Renault Forma-1-es motorjainál használt típushoz hasonló új „Dispositif Pre-rotation Variable” anti-lag rendszer (DPV) is megjelent. Amikor a turbót 1,5 bar-on üzemeltettük, a csúcsteljesítmény 350 lóerő lett. A sebességváltó ötfokozatú rövidített áttételű, szellőztetett ikertárcsás tengelykapcsolóval adja a nyomatékot az FF (Ferguson Formula) Development szabadalmaztatott epiciklikus középső differenciálművén és viszkózus tengelykapcsolóján át a mindkét tengelyen korlátozott csúszású ZF differenciálműnek. Meglehetősen szokatlan, hogy a motort és a sebességváltót keresztben szerelték fel, félúton a pilótafülke és a hátsó tengely között, így lehetővé tették a kiváló, 45:55 arányú elöl-hátul tömegelosztást. Sőt, a motor erősen jobbra volt tolva, így maga és a sebességváltó a hosszirányú kardántengely két oldalán helyezkedhetett el.  

Külsőleg nem különbözött gyökeresen a standard T16-os alapautótól. A gyorsan levehető, egyszerűsített és könnyített karosszériapanelek kevlár és szénszál keverékéből készültek. Az egyrészes elülső kagylóhéj egy átdolgozott kötényt tartalmazott nagyobb nyílásokkal és egy spoilerrel. A sárvédők  finoman kiszélesedtek a 26 mm-rel, a szélesebb futómű miatt. A hagyományos T16 műszerfal helyett a PTS egy alap polikarbonát egységet szerelt fel fél tucat mérőműszerrel, különféle tekerő-, billenő- és forgókapcsolókkal, biztosítéktáblával és digitális műszerekkel.